Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-26 / 43. szám
Thursday, October 26, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 ; ¥W\»\A/W\A/W\*A/WVWVWW\/\AA/V>/WW»AA/^ I PAÁL MÁTHÉ ROVATA j| 1 mMVWMAMVWMAAnmVVNUVkWVVVUVVA/UUVNm ! ötven év a békéért A Nagy Októberi Forradalom 1917 november 7-én győzedelmeskedett és megalakult az első szocialista hatalom; a marxi elmélet Lenin útmutatása szerint a gyakorlatban is megvalósult. A győztes forradalom bejelentette a világ népeinek a szovjetek uralmát és ugyanakkor felhívással fordult a háború által meggyötört népekhez, hogy erélyes fellépéssel vessenek véget a több mint három éve folyó világháborúnak és intézményesen biztosítsák az emberiség békéjét. Ezzel egyszer és mindenkorra tegyék lehetetlenné a háborút. Azóta 50 év telt el. A szovjet nép és kormánya ma is az élen jár a békéért folyó harcban. A Szovjetunió, a szocialista és el-nem-kötelezett országok többsége minden erejét megfeszítve gátolja az imperialista hatalmakat, az Egyesült Államokkal az élen, hogy kirobbanthassák az emberi kultúrát és az egész emberiséget veszélyeztető harmadik világháborút. Nincs még egy ország, amely annyira értékelné a békét, mint a Szovjetunió, mely fennállása óta állandóan védekezik az őt támadó imperializmussal szemben. Az orosz dolgozóknak hősiesen és önfeláldozással kellett hacolniok éveken keresztül a tőkés nagyhatalmak inváziója és az általuk pénzelt és felfegyverzett ellenforradalmi csapatokkal szemben. Végül is leverték az ellenforradalmi hordákat, kiűzték az amerikai, angol, francia, japán, lengyel inváziós csapatokat és hozzáfogtak az imperialista háború és polgárháború által lerombolt ország újjáépítéséhez, hogy az elmaradott cári Oroszországból felépíthessék a szocialista államhatalmat, az imperialisták bojkottja és aesarkodásai közepette. A szovjet nép nagy épitő munkája közepette is állandóan hangoztatta béke-óhaját, de ugyanakkor mindig készenlétben állt az imperialisták támadásának visszaverésére. Különösen fontos volt ez a felkészülés, amikor a nemzetközi tőke segítségével Németországban felépült minden idők legbrutáli- sabb imperializmusa, a fasiszta diktatúra, amely végül is elérkezettnek látta az időt arra, hogy fokozatosan közelebb hozza a második világháborút. A német náci csapatok úgyszólván hetek alatt letiporták egész Európát, szétzúzták a francia és angol hadsereget. Ezek a győzelmek Hitler oldalára szólították az olasz, magyar, román és más országok fasiszta vezetőit. Ekkor Hitlerék elhatározták, hogy itt az ideje összetörni az egyetlen szocialista országot, a Szovjetuniót, mellyel együtt összetörték volna az egész világ munkásmozgalmát is. A támadásra fel nem készült Vörös Hadsereg kénytelen volt visszavonulni és pár hét múlva a náci csapatok Moszkva—Leningrád és Sztálingrád előtt álltak. Az amerikai újságok katonai szakértői %—6 hetet jósoltak a Vörös Hadsereg teljes összeomlásáig. Keserves idők voltak ezek nemcsak az oroszoknak, hanem minden tisztességes embernek. Az amerikai magyar lapok, egy-két liberális lap kivételével. örömmel jelentették a magyar hadüzenetet és remélték, hogy a Horthyék által felszerelt 200 ezer magyar katona idejében beérkezik, hogy részt- vehessen a döntő harcokban és főleg, hogy ott lehessen a nagy osztozkodásnál. Csak két amerikai újság hitt rendületlenül a Vörös Hadsereg győzelmében: a Magyar Szó elődje és a fasiszta-ellenes Bérmunkás, amely a veszély idején az addigi szovjet-ellenes vonalról letérve, szivvel-lélekkel a Vörös Hadsereg győzelmének szükségességét hirdette. Nem voltunk katonai szakértők. nem irtunk szak-cikkeket, hanem rendületlenül hittünk a Vörös Hadsereg és a forradalmi harcokban edzett orosz proletárság önfeláldozásában. Nem is csalódtunk. Hitler hadseregének és a magyar, román segédcsapatoknak temetőjévé váltak az orosz hómezők és a szovjet hősök nemcsak megállították őket, de egyedül, a munkás és paraszt-katonák — a parasztokból lett tábornokok irányításával rettenetes áldozatok árán tönkreverték és megadásra kényszeritették az addig verhetetlen fasiszta csapatokat. Ebben az időben Roosevelt is megragadott minden alkalmat, hogy a szovjet dicsőségről zengedezVictor Perlő: Johnson, a kiváló olaj ügynök Miről beszél az Egyesült Államok elnöke Japán miniszterelnökével? A nyilvánosság számára “A Szabad Világ Szolidaritásá”-ról, “Ázsia Fejlődésé”- ről, a “Kommunista Agresszió Elleni Védelem”-ről, de zárt ajtók mögött, régi jó texasi üzleti szellemben olaj csere-beréről van szó. Japán jelenlegi olajszükségletének 90%-át a Közép-Keletről és egyre nagyobb mennyiséget a Szovjetunióból szerzi be. Egy amerikai konzorcium most meg akarja kaparintani a Japán villanyüzemeihez szükséges nehéz olaj piacának 60%-át. Ezt az olajat a texasi és a venezuelai olajmezőkön termelik és ez az üzlet milliárdokat tenne ki. Eredetileg a japánok az egészet elutasították, egyrészt azért, hogy dollár valutájukat megtakarítsák. A Szovjetunió egyre kiterjedtebb olaj felvásárlásait ki tudják egyenlíteni olyan árukkal, amelyekre a USSR-nak szüksége van; másrészt a Közép-Kelet olajában társrészesedésük van. Azonkívül a felajánlott amerikai olajnak 2%-os kéntartalma van, mely túllépi az elfogadható meny- nyiséget. Tokió és Yokohama lakosainak tömegei krónikus légcsőhurutban szenvednek, mert az ottani levegőmérgeződés sokszorosan túlszárnyalja a newyorkit. A kén ennek a legfőbb okozója. A japán hatóságok elrendelték, hogy a sürünlakott területekre szállított nehéz olaj kéntartalma nem lehet több 1.6%-nál. Még ez Ls túl sok, igy a japán olaj- társaságok kéntelenítő berendezést szerelnek fel, mely az olaj kéntartalmát jelentősen redukálhatja. Most az amerikai szindikátus újból próbálja feléleszteni ezt az üzleti ajánlatot, azzal az Ígérettel, hogy a kéntartalmat a még mindig magas 1.5%-ra szállítja le és részben azzal az érvvel, hogy a középkeleti puskaporos helyzetben jó lesz, ha a japánok máshol is keresnek beszerzési forrásokat. A “Nihon Keizal Shimbun”, a japáni “Wall Street Journal”, nyilvánosságra hozta, hogy kik szorgalmazzák ezt az üzleti vállalkozást. Elsősorban nem más, mint maga Lyndon Johnson; ő személyesen indította meg a tárgyalást a múlt évben Eisa- ku Sato-val. A jelentések szerint Johnson ezt mondotta: “Természetes, hogy az U.S. hozzásegíti Japánt, hogy nehéz olajat tudjon beszerezni, nehogy Japán a kommunista országokhoz legyen kénytelen fordulni.” Mindenki láthatja, hogy a Kommunista Veszedelem jó üzlet! A kezdeti beszélgetések óta tovább nyomta a dolgot R. B. Anderson, “volt U.S. pénzügyminiszter, akit Johnson elnök benfentesének tekintenek.” Az 1930-as évek óta, mikor Johnson és Anderson karrierje megkezdődött, Anderson állandóan Johnson közelében maradt. Hosszú évekig ő volt a 500 ezer acre-es W. T. Waggoner Estate, óriási szarvasmarha és olajbirtok igazgatója. Azonkívül a Texas Midcontinent Gas and Oil Association elnöke is volt, mely a Humble Oil (Standard, N. J.) befolyása alatt áll. Johnson a politikai játszámában a demokrata oldalon maradt, Anderson Eisenhower kormányának lett tagja, ez azonban semmiben sem rontotta meg barátságukat és együttműködésüket. Később Anderson a Wall Street-re került, ahol most a nagy Carl M. Loeb, Rhoades & Co. befektetési pénzintézetben társ, egy másik vállalat igazgatója, azonkívül ásványüzleti körökben elismert szakértő. Anderson, mint a texasi milliomosok és a Wall Street-i Standard Oil közti üzletek közvetítője szerezte vagyonát, éppúgy, mint barátja, L. B. Johnson. Természetes tehát, hogy a japáni tüzelőolaj üzlet kérdésében is együttműködnek, melynek a szállítója nem lenne más, mint — a Standard Oil of New Jersey. A Johnson-kormánynak nem az első nagy kezdeményezése ez az üzletszerzés Japánban a texasi— wall-streeti milliomosok részére. Az 1966-os U.S.-r- Japán gazdasági konferencián nyomós érveket hozott fel annak támogatására, hogy Texas Instruments, az egyik legnagyobb amerikai elektronikus alkatrészgyár üzemet állíthasson fel Japánban Mindezideig Japán ellenállt az ilyen irányba való állandó nyomásnak, mert a japánok nagyon jól tudják, hogy a Texas Istrument cég a patentjeivel teljesen kiszorítaná a piacról a japán vállalatokat, amellett monopolizálna más, technikailag fejlett gyártmányokat, mint ahogy az IBM monopolizálta a komputereket Nyugat-Európában. Már sokat Írtak Johnson korábbi szolgálatából a texasi milliomosok számára; hogyan szerzett nekik építkezési és hadiszállitási szerződéseket a vietnami háború céljaira, mbit a Brown & Root és az F-lll példája mutatta. Ez utóbbi üzletek is a vietnami háborúhoz kapcsolódnak. Ellenszolgáltatás szerepét töltik be a japán cégek számára, melyekért cserébe, vietnami célra muníciót kapnak. A Harding-kormányt a történelemben főleg a Teapot Dome ügy7 tette nevezetessé; az U.S. tulajdonában levő olajrezervák, amelyeket az Ohio Banda tagjai a kormányban, privát társaságoknak osztogattak ki, melyért végül börtönbe kerültek. A Teapot Dome krajcáros üzlet volt a mai kormány üzleteihez képest. Az országok sorsa, milliók egészsége, a sokezer amerikai katona élete, mind kártyajáték a texasi politikus-üzletemberek kezében, amellyel milliárdnyi hasznot szereznek az olaj, a muníció és más trösztöknek, a texasi többszörös milliomosoknak, akik ezekben az iparokban megvetették lábukat és a nagy wall-streeti bankházaknak és milliomos családoknak, amelyek még mindig.nagy hatalmat gyakorolnak felettük. A tanúság ebből, hogy minden alkalommal, amikor az elnök szenteskedő kijelentéseket tesz, a kommunista veszedelemmel szemben fennálló kötelezettségei teljesítéséről, jó ha keressük mögötte a milliárd dolláros üzletet és azokat, akik ebből ^ kötelezettségből titkon hasznot húznak, mint a Texas Instrument és a Standard Oil vállalatok. zen. A lapok tudósítói hőskölteményeket Írtak a szovjet katonákról, a rádió tele volt orosz dalokkal, de mindez nem szédített meg minket. Nem bíztunk a Szovjet szövetségeseinek őszinteségében és követeltük a második front megnyitását, melyet Churehillék szabotáltak. Megijedtek ugyanis a szovjet hatalmas erejétől és a tőkés államok dolgozói között szerzett népszerűségétől. Még mindig reménykedtek, hogy ha nem is tudnak már visszaütni a nácik, és szövetségeseik, de meg fognak állni. Itt rá akarunk mutatni arra a szégyenteljes árulásra, amit a tőkés országok a győzelem után (s közben) elkövettek. Pár év elmúltával a volt ellenségek, a német és japán fasiszták szövetségeseink lettek és újból megpróbálták bekeríteni a Szovjetuniót, de elkéstek. Az atombombával sem lehetett terrorizálni, mert a szovjet tudósok megcsinálták a maguk nukleáris fegyverét. A szovjet győzelem felbátorította a gyarmatok népeit, lerázták magukról elnyomóikat, a gyarmati birodalmak összeomlottak, másik 12 ország követte a szovjet példát és megteremtette a szocialista kormányzatot. A szovjet támogatása megerősítette nemcsak az uj szocialista országokat, hanem a segélyért hozzá forduló függetlenné vált országokat is. Amerika az élen Az angol—francia és más gyarmatosító országok helyébe a mi kormányunk lépett és neo-kolon»- lista alapon, pénzzel, csellel s ha kellett, fegyverrel próbálta uralma alá vonni a felszabadult és függetlenségre törekvő népeket. Korea és Vietnam azonban megmutatta, hogy a szovjet szövetséges országokat nem lehet leigázni. A szocialista és a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok, a szovjettel az élen harcolnak a Lenin által 50 év előtt kiadott jelszóért: a világ békéjéért, a békés egymás mellett élésért. Az emberiség több mint 50%-a a béke aktív harcosa, de azért nem lebecsülendő az az erő sem, amit az imperialista tábor jelent, az Egyesült Államokkal az élen. Ide tartoznak a lepénzelt dél-amerikai és egyes ázsiai, afrikai országok kétes erőt jelentő kormányai is, bár tudvalevő, hogy ezekben az országokban hatalmas belső erők dolgoznak és csak a kedvező alkalmat várják a kitörésre. Számításba kell még venni az imperializmus segédcsapatait is, melyek tudatosan, vagy tu(Folytatás a 12-ik oldaloni
