Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-19 / 42. szám
Thursday, October 19, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 AZ UJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS ÉS A DOLGOZÓK Mi lesz a sorsuk az elbocsátottaknak? Az uj gazdasági mechanizmus várható hatásairól folytatott korábbi vitákban mind gyakrabban került előtérbe a legutóbbi időkben a felső ipar- irányitó szervek, a minisztériumok, ti'ösztök átszervezésének problémája, de elkerülhetetlenül szó esett a gyárak, elsősorban a nagyüzemek átszervezésének gondjairól is. A viták gyújtópontjában mindenekelőtt az átszervezés folytán feleslegessé vált dolgozók elhelyezése állt. Akadtak, akik ezt a feladatot eleve megoldhatatlannak találták, pontosabban úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az átszervezésekkel egy időben akaratlanul is emberi tragédiák százait okozzuk, futószalagon gyártjuk majd az elkeseredettséget, a sértődöttséget. A legtöbben mindezt a sok rossz közül még a kisebb kárnak Ítélték: a legsúlyosabb gondokat a termelőüzemekből várták. Jól felkészült, vezetői gyakorlattal rendelkező, képzett szakemberek is úgy következtettek, hogy majd ezerszámra válnak feleslegessé a gyárakban az emberek. Elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor már bizonysággal választ lehet adni az ilyen aggodalmakra is. Elbocsátások helyett munkáskézhiány A választ 50 budapesti üzem tervei, tapasztalatai alapján fogalmazhatjuk meg. A Fővárosi Tanács végezte ezt a vizsgálatot. E munkahelyek között vannak nagyüzemek, vállalatok, szolgáltatást végző cégek, elsősorban kisipari szövetkezetek. A vizsgálat skálája tehát rendkívül széles, de ennek ellenére az eredmény azonos képet ad: az uj gazdasági mechanizmus bevezetése, az előkészítő átszervezés sehol sem jár együtt munkáselbocsátásokkal. Ennek éppen az ellenkezőjét várhatjuk az első időszakban: a legtöbb üzem, vállalat és kisipari termelőszövetkezet is újabb munkásfelvételekkel számol. Sok helyütt e terveket igazolja a természetes fejlődés is. Az ÁFOR Vállalat például a személy- gépkocsik számának növekedése következtében kénytelen fejleszteni a benzinkuthálózatot és ez elkerülhetetlenül a fizikai és adminisztratív létszám növekedését vonja maga után. Az Április 4. Gépgyárban is hasonló a helyzet: uj termelési feladatokat kaptak és ezeknek csak úgy tudnak eleget tenni, ha szakmunkás- és férfisegédmun- kás-felvételt hirdetnek még az év vége előtt. Számításuk szerint 1970-ig a budapesti üzem létszámát 200-zal, vidéken pedig 670-nel növelik. Hasonló a helyzet a Telefongyárban is. Jelenleg is munkaerőhiánnyal küszködnek, azonnal szükségük volna például 80 lakatos szakmunkásra. Gondjaikat csak súlyosbítja, hogy a termelés tervszerű fejlesztése és a kapacitásukat bővitő beruházások sürgetőleg követelik a munkáslétszám fejlesztését is. A legszerényebb számítások szerint is 1970-ig 850 munkást és 180 alkalmazottat kell felvenniük. Ha kisebb mértékben is, de hasonló gondokkal küzdenek a szolgáltató vállalatok, a kisipari termelőszövetkezetek is. Munkáselbocsátásokat tehát sehol sem terveznek, éppen ellenkezőleg, a munkásállomány bővítésére készül a legtöbb jelentős budapesti nagyüzem. A Fővárosi Tanács munkaközvetítő irodái naponta már ma is 13—14 ezer munkahelyet kínálnak, s ez a szám elkerülhetetlenül bővül az uj gazdasági mechanizmus bevezetésével egy időben. A nők és a csökkent munkaképességűek helyzete Mindezek ellenére várható volt, hogy nehezebb lesz a női munkások és a csökkent munkaképességűek helyzete az üzemekben. Többen is úgy gondolták, hogy amelyik üzem csak teheti, igyekszik majd szabadulni a munkásnőktől, hiszen a gyermekgondozási segély bevezetése megneheziti, hogy biztonsággal lehessen rájuk hosszú időre számítani. Kiderült azonban, hogy a budapesti üzemekben sehol sem számolnak a női munkaerő vagy a csökkent munkaképességű dolgozók elbocsátásával. Az Április 4. Gépgyárban például 30 olyan dolgozó van, akit korábban üzemi baleset ért, vagy nem munkából eredően súlyos beteg. A gyár vezetői szerint ezeknek az embereknek foglalkoztatása egyszerűen kényszerhelyzet, de mégsem gondolnak elbocsátásukra. A Telefongyárban sem tervezik női munkások elbocsátását, sőt felvételt h i r d e tnek. Gondoskodnak azonban a csökkent munkaképességűek munkaellátásáról is. Megfelelő rehabilitációjuk biztosítása érdekében az 1967. évi kollektiv szerződésben előre meghatározták: a gyárban melyek azok a munkahelyek, amelyeket minden körülmények között az ilyen dolgozóiknak tartanak fenn. Létszámcsökkentés az irányitó szerveknél Egészen más jellegű azonban a fejlődés az irányitó szerveknél, elsősorban a minisztériumokban és a trösztöknél. Az uj gazdasági mechanizmus bevezetésével a legtöbb budapesti tröszt megszűnik. Ezzel egy időben jelentős létszámcsökkentést hajtanak végre a minisztériumok is. Budapesten összesen 4,500—5,000, korábban irányitó szervekben dolgozó szakember kerül e napokban uj munkahelyre. Érthetően súlyos gondot jelent az ilyen tröszti, minisztériumi dolgozókról való emberséges gondoskodás. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az esetek nagy többségében sikerült megfelelő megoldást találni. Becsületes eljárásnak minősithető, hogy kivétel nélkül mindegyikükkel a minisztérium vagy a tröszt vezetői jó előre közölték a döntést, mégpedig úgy, hogy egyszerre több elhelyezkedési lehetőséget is felajánlottak számukra. Választhattak e lehetőségek közül, mégpedig úgy, hogy az a legjobban megfeleljen egyéni ambíciójuknak, elképzeléseiknek, terveiknek. Az irányitó szervekből képességeiknek megfelelő munkahelyet, beosztást kapnak az üzemekben, vállalatoknál, de ugyanakkor általános tapasztalat: fizetésük semmivel sem csökken, sőt többen közülük anyagilag most majd jobban járnak. Gondoskodás az áthelyezettekről Nyilvánvaló azonban, hogy az anyagi megbecsülés az elismerésnek csak egyik formája és egyikük számára sem mindegy, hogy uj munkahelyükön milyen körülmények közé kerülnek, hogyan fogadják őket. A Budapesti Pártbizottság időben felismerve ezt a gondot, még az átszervezések elkezdése előtt tanácskozott a kerületi és nagyüzemi pártbizottságokkal. Az indokolás igy szólt: olyan emberekről tárgyalunk, akiket korábban mi léptettünk elő, a mi bizalmunkból, javaslatunkra kerültek vezető posztokra. Nagy többségük becsülettel helytállt, elismerésre méltó, jó munkát végzett, s egyszerűen embertelenség lenne most erről elfeledkezni. Népgazdasági érdekből átszervezzük munkahelyüket, ez azonban nem csökkent- heti az irántuk való bizalmunkat, s azt a kötelességünket, hogy gondoskodjunk róluk. A kerületi pártbizottságok és az üzemi párt- szervezetek mindent el is követnek, hogy a volt minisztériumi és tröszti dolgozók valóban emberi, elvtársi megbecsülést érezzenek uj munkahelyükön. Az esetek nagy többségében az átszervezés ilyen értelemben is jól sikerült. Mindez nem mond ellent annak, hogy előfordultak visszás, látszólag teljesen érthetetlen jelenségek is, és végül a kerületi pártbizottságnak vagy a Budapesti pártbizottságnak kellett közbelépnie, megfelelő megoldást találnia. v A 4,500—5,000 számhoz viszonyítva elenyészően csekély visszás ügyön kívül nem fordultak felsőbb irányitó pártszervekhez panasszal olyan emberek, akiket személy szerint is érintett az átszervezés. Mindez azt bizonyítja, hogy a vártnál is jobban sikerült megoldani ezeknek az embereknek jogos igényét,. hogy emberségesen gondoskodjanak róluk, képességeiknek megfelelő munkalehetőséget kapjanak. Általánosítható tapasztalat: az Uj templomok épülnek Magyarországon Magyarországon 1960 óta 36 uj templom épült. A legtöbbet, 19-et, a római katolikus egyház építtette. A kalocsai főegyházmegyében Kalocsán, Mélykuton, Tabdiban és Kaskantyun, az egri egyházmegyében Parádsasváron, Hollóházán, Teremben, Bodroghalmon, Tiszaeszláron, Ilken, Váraszón és Cserépváralján a székesfehérvári egyházmegyében Érden és Csepel-Királyerdőn, a veszprémi egyházmegyében Hévizén, a szombathelyi egyházmegyében Magyarlakon, a váci egyházmegyében Ináncson szenteltek fel egy-egy, illetve Vecsésen két uj templomot. A protestáns egyházak, ugyancsak az évtized eleje óta, 17 templomot építtettek. A református egyház Móriczgáton (Bács-Kiskun megye), Bábonyban (Somogy megye), Érdligeten (Pest megye), Pesthidegkuton (Pest megye), Pestimrén (Pest megye), Sükösdön (Bács-Kiskun megye), Bugacon (B á c s-K i s kun megye) építtetett uj templomot és most áll befejezés előtt a Tiszalö- kön (Szabolcs-Szatmár megye) épülő uj templom. Az evangélikus egyház uj templomai Csengődön (Bács-Kiskun megye), Gyomron (Pest megye), Vácbottyánban (Pest megye), Dánszetmiklóson (Pest megye), Magyarkereszturon (Győr-Sopron megye), Mátyásföldön (Pest megye), Páhiban (Bács-Kiskun megye) és Tatabányán (Komárom megye) vannak. A baptista egyház uj imaházá Budapesten épült fel. Az uj templomokat az egyházak saját erőforrásaikból építtetik, maguk választják ki tervezőiket. Egyik legsikeresebb tervezőjük Csaba László épitész, a Magyar Építőművészek Szövetsége főtitkára, a cserépváraljai és a hollóházai templomok tervezője. Csobai Béla épitész, a budapesti baptista és Molnár Gyula épitész, a tiszalöki templomok tervezői ugyancsak modern és esztétikailag magas szinten vették ki részüket az uj templomok tervezéséből. 700 éves asztali edények egy budai kutban Budán, a Disz tér 10 számú épület alatt — csak úgy mint a Várnegyed legtöbb lakóháza alatt —* a pince a várbarlangok 12—18 méter mélységű rendszeréhez kapcsolódik. A barlang szabályosan kiképzett kutjában a budai Vármúzeum ásatást hajtatott végre. (A feltárás eredményeit most német nyelvű könyvben adta közre Holl Imre kutató.) A felszíntől számított 22 méter mélységű kút iszapjából XIII—XIV. századi cse répedények, — mécsestálak, bütykösök, konyhai és asztali edények, osztrák import-kerámiák, lábasok, fémöntő tégelyek — üvegpohár töredékek kerültek felszínre. A középkori budai élet mindennapi életére derít fényt ez a feltárás. A leletek sorát csont- gombházak, csontfésü töredékek gazdagítják. Egy ép, XIV. századi, budai mesterjegyü fedeles cinkorsó a maga nemében épp úgy unikum, mint az a középkori bőrsaru, amelynek rekonstrukciója mai könnyű szandálokkal kelhet versengésre. Szenzációszámba mentek azok az — iszapban: megmaradt — faedények is, amelyek a régi budai faesztergályosok kezemunkáját dicsérik. Sorukból fakanalak, fatányérok, egy fa sótartó, egy tűzi fújtató, egy fahordócska a budai muzeum anyagában ugyancsak egyedül áll. A gondosan feltárt kút iszapja a régi konyha felöl is sokat elárul: a zoológiái vizsgálat 25 szarvasmarha 10 kecske és bárány, 10 disznó, valamint vadnyul, apróbaromfiak és halfélék csontmaradványait ismerte fel. Megvizsgálták a kút üledékének gyümölcs- és növénymagvait is. Eszerint meggy és cseresznye, barack, szőlő, erdei eper, alma, körte, dinnye, dió, mandula épp úgy járta, mint manapság. A muzeum azt tervezi, hogy a következő évben a föld alatt Buda mintegy negyven barlangkutját táratja fel. íSSSSSSJS3S3S3ÍSSSSSSSSíSSSSJCSS3£3S3S3SJS3i3£3SSt3SSSÍÍ3S3SJS3SSf3£%3SSSS£SSS üzemek megértették, hogy elsősorban saját érdeküket szolgálja, ha nagy vezetői gyakorlattal, gazdag tapasztalokkal rendelkező szakemberek kerülnek hozzájuk. •• • S. J.
