Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-12 / 41. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 12, 1967 INNENONN AN SAIGON. — Truong Dinh Dzu meg nem válasz­tott békejelöltet, aki a második helyre került, ki­engedték a börtönből, ahol 5 napig senkivel sem érintkezhetett. Otthonában "rossz egészségi álla­pota miatt" nem beszélhetett az újságírókkal. Mr. Dzu, akit azért tartóztattak le, mert tiltakozott a választási csalások ellen, most házifogságban van, állami rendőrök állnak őrt a háza előtt. Beavatott egyének véleménye szerint azért börtönözték be, hogy politikai akciójával ne zavarhassa meg az or­szággyűlést, amely a választások eredményét vi­tatta. > • • • Az angol Munkáspárt határozatban felkérte a kormányt, hogy “vegye rá az Egyesült Államokat Észak-Vietnam bombázásának azonnali, feltétel nélküli beszüntetésére” és teljes mértékben szün- <Umk# neg az Egyesült Államok vietnami politiká­jának támogatását. • • • Washingtonban a képvivjlőház 226 szavazattal 173 ellenében elvetette a Labor Department, vala­mint a Health, Education and Welfare Depart­ment költségeire javasolt, már eddig is redukált 13.2 milliárd dolláros kiutalást. A törvényjavasla­tot tovább tárgyalják és a képviselőház utasitotta a bizottságot, hogy még további 20 millió dollárral redukálják a kiutalási összeget. • • • A khartumi csúcsértekezleten Sukeiri — az úgynevezett palesztinai arab erők vezetője, külön­ben ultranacionalista kalandorpolitikus, aki újab­ban pekingi pénzeket sem vet meg, —azzal fenye- getődzött, hogy kivonul az értekezletről, ha javas­latait nem veszik figyelembe. A többiek ezek után ( hagyták, hogy eltávozzék. Szimbolikus jelentősége ■ volt ennek, mert jelezte: az arabok nem hagyják szélsőségekbe rántani magukat. • % • A thaiföldi rozsim mind nyugtalanabb az ország­ban orösödő normeti mozgalom jeleitől. Bangkok-i feltételezések szerint a thaiföldi Hazafias Arcvonal tagjainak száma legalább 3 ezer, a rokonszenvező- ké ennék tízszerese. A népi ellenállás gyors növe­kedésének az az oka, hogy az országban már 40 ezer amerikai katona állomásozik, Thaiföld az egyik fő támaszpontja a Vietnamot bombázó gépek­nek, s az ország vezetői Amerika legelkötelezettebb csatlósai Ázsiában. Az Egyesült Államok vezető körei újabban szíve­sen hangoztatják azt, hogy “Kelet-Európa felé a világkereskedelem hídjának szerepére töreksze- nek.” A tények eleddig ellentmondanak ennek. Az U.S.-nak a külfölddel folytatott kereskedelme tavaly elérte az 55 milliárd 900 milliót. Ám ebből ^ mindössze 376 milüó jutott a kelet-európai szocia­lista országokra, a Szovjetuniót is ideértve. Ez a forgalom 0.7 százaléka. Ez nemhogy hid, de még gázló sem... PÉTER JÁNOS MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE AZ EGYESÜLT NEMZETEK KÖZGYŰLÉSÉN “Az U.S. szándéka nem a nyilatkozatokban, hanem a tettekben nyilvánul meg“ *' Art Buchwald, a hires humorista Írja: ". . a pe­kingi rádióból szerzett megbízható értesüléseim sze rint augusztus elején 500 ezer polgári személy és katona úszta át a Jangce folyót Vuhan közelé­ben, Mao Ce-tung eszméi és elvei győzelmének megünneplésére. Eszembe jutott, hogy mivel aug.- tan Amerikában rengetegen töltik szabadságukat vízparton, talán egyesek hajlandók volnának úsz­ni egyet Jehnsonért. Persze 500 eaer j.oSentkezőre nem számítottam, de hat barátomat meghívtam úsz­ni. Jöttek is. Indulás előtt közöltem velük, hogy Jehnsonért kell úszniuk. Erre mind a hatan vissza­ültek a homokba . . ." • • • Guineában most ünnepelték a függetlenség kiki­áltásának évfordulóját. Az évfordulóval egy időben fejeződött be Conakryban a Guineái Demokrata Párt VIII. kongresszusa. A kongresszus utolsó ülés-1 napján egyhangúlag Sékou Tourét válásztották meg újra a Guineái Demokrata Párt főtitkárává. Az Algír közelében fekvő egyik börtönben fog­va tartott politikai foglyok helyzete tovább rom­lott az Humanité jelentése szerint. A Francia KP lapja hírt ad arról is, hogy legutóbb 25 szocialista aktivistát tartóztattak le Algériában. Péter János, Magyarország külügyminisztere, az ENSZ 22. közgyűlésének október 4-i ülésén elmon­dott beszédében tolmácsolta a magyar kormány ál­láspontját a vietnami háborúra, a közép-keleti problémára, az európai országok egymás közti vi­szonyára és más, világbékét veszélyeztető kérdé­sekre vonatkozólag. A külügyminiszter üdvözölte az uj közgyűlés elnökét, Románia képviselőjét és nagy jelentősé­get tulajdonított annak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója évében első ízben egy szocialista tagállam képviselőjére bizták a közgyűlés irányítását. Azután ezekkel a szavak­kal vezette be nyilatkozatának lényegét: “Minden ok megvan arra, hogy a főtitkár évi je­lentése bevezetésének első mondatát így fogalmaz­za meg: ‘A beszámolási időszak alatt a nemzetközi politikai helyzet nemcsak nem javult, hanem tu­lajdonképpen jelentősen rosszabbodott.’ Arra utalt, amit mindnyájan tudunk, de amit állandóan szem előtt is kell tartanunk, bármilyen vonatkozásban foglalkozunk a nemzetközi problémákkal. Arra, ‘hogy a vietnami háború miként fokozódott égy re nagyobb mértékben az utolsó két és fél év folya­mán, hogy a harcbavetett katonaság létszáma és a hadianyag mennyisége milyen nagy mértékben nőtt meg, hogy a háború kegyetlensége szüntelenül fokozódott, és hogy a harcokban résztvevő összes felek veszteségei milyen riasztó méreteket öltöt­tek.’ “Az Egyesült Államok intervenciója és agresszió­ja által elindított vietnami háború nemcsak egy­magában végtelenül embertelen vandalizmus, mely egy nemzet léte ellen irányul, hanem egyrészt még nagyobb, kiszámíthatatlan méretű nemzetközi fegy­veres összeütközésekhez is vezethet és másrészt máris beárnyékolja az egész világot. A nemzetközi együttműködés feltételei mai rosszabbodásának műiden téren ez a sötét háttere és legmélyebbre nyúló gyökere. “A Vietnam elleni agresszió megállítása éppen ezért érdekében áll a világ összes országainak, az Egyesült Államoknak is, és valóban érdekében' áll mindazoknak a törekvéseknek, amelyék: célja meg­oldást találni a ma előttünk álló döntő kérdésekre. “Elsősorban a Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormánya, s a közgyűlésén felszólalták túl­nyomó többsége is rámutatott arra, hogy csak Észak-Vietnam bombázásának feltétel nélküli be­szüntetése nyithatja meg az utat a tárgyalóasztal felé.” Van-e uj az U.S. javaslatában? A magyar külügyminiszter később igy folytatta: “. . . Ismételten ki kell jelentenem, hogy a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kormánya és a D é 1 - V ietnami Nemzeti Felszabaditási Front eddig még semmiféle érvényes békejavaslatot nem kapott az Egyesült Államoktól. Észak-Vietnam bom­bázásának időleges felfüggesztése 1965 decemberé­ben és 1966 januárjában nem felelt meg az igazán komoly és őszinte tárgyalási javaslat követelmé­nyeinek. Mégpedig azért nem, mert az a légitáma­dások felújításával való fenyegetés mellett történt, sőt a bombázási szünetet arra használták fel, hogy világméretű diplomáciai hadjáratot indítsanak a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Felszaba­ditási Front ellen, mialatt az Egyesült Államok to­vább fokozta katonai felvonulását Dél-Vietnamban és egész Délkelet-Ázsiában azzal a nyilvánvaló szán elekkel, hogy egy későbbi időpontban készen álljon újabb eszkalációs lépésekre. “Van-e ma valami uj az Egyesült Államok ma­gatartásában? Ebben a közgyűlési vitában az U.S. képviselője meglehetősen homályos formában azt mondotta, hogy’ a bombázások beszüntetésének' ér­demleges tárgyalásokra kell vezetnie. E kijelentés azt a benyomást 'keltette, hogy az Egyesül Államok érre vonatkozóárt biztosítékokat szeretné kapni Ha­noitól. A 20. közgyűlés általános vitájában. ’65-ben, az U.S. azt állította, hogy1 elég volna, ha magán­úton- kapnának jelzést Hanoi táfgyálási készségé-'1 ről. A 21. ülésszakon tavaly azt hallottuk, hogy az- - U.S. elkezdené a deeszkalációt Észak-Vietnam bom­bázásának megszüntetésével, ha biztosítanák arról, hogy ezt a lépését a másik oldalon megfelelő intéz­kedésekkel viszonozzák. Az ilyenfajta magatartás mögött súlyosan téves számvetés rejlik. A fegyve­res konfliktusok történetének alapvető tapasztala­ta, hogy tárgyalásokat nem lehet fegyveres táma­dások alatt vagy ilyen támadással való fenyegetés alatt folytatni, kivéve ha a harcoló felek egyike kapitulál. “Ebben a vitában semmi újat nem hallottunk az U.S.-tői. Még hivatalos források is elismerik, hogy csupán a felszólalás hangja volt uj. Sajtókommen­tárok pedig elsorolták, hogy a beszédben 44 Ízben szerepeltek a béke és békés tárgyalás szavak. A háború és béke kérdéseiben azonban nem érvényes ez a francia mondás: C’est le fon qui fait la musi- que”, magyarán: nem az a fontos, hogy valaki mit mond, hanem hogyan mondja. A vietnami háború szörnyű tragédiájában az események menetét nem a politikai beszédek hangja változtathatja meg, ha­nem csak az érdekelt ie’-ek valóságos szándéka. Amikor néhány nappal ezelőtt ismeretessé vált, hogy ez év februárjában Washington szülte egy időben két eltérő tartalmú levelet küldött Hanoi­nak, az egyik lapszerkesztő feltette a kérdést, hogy nem tudathasadásról van-e szó az amerikai külügy­minisztérium politikájában. A szavak és tettek kö­zötti ellentmondás az Egyesült Államok Vietnam­mal kapcsolatos politikájában azt a meggyőződést keltheti az alapos megfigyelőben, hogy az U.S. igazi szándéka nem az ENSZ-ben tett nyilatkozatok­ban és rém diplomáciai tárgyalásokban mutatkozik meg, hanem vietnami háborújának eszkalációjá­ban." A továbbiakban Péter külügyminiszter azt is ki­fejtette, hogy az US. tervbévett rakétaelháritói rend szere nem szolgálna más eélt, mint hogy fedézze az U S. hadműveletek további kiterjesztését Dél- kelet-Ázsiában. Eddig a háború csak olyan mérték­ben volt korlátozott, hogy nukleáris fegyvereket még nem alkalmaztak. Most joggal lehet feltételez­ői, hogy az uj háborús tervek arányban állnak a már tervbevett rakétaernyők kiépítésével. Erre vo­natkozólag megjegyezte: “Az U.S. azónban ezzel a Vietnam elleni háború­val semmit sem fog nyerni, akármilyen mértékig fokozza is tovább. Másrészt vi&ónt világszerte vég­telenül sok és felbecsülhetetlen veszteség tárnád az ebből az őrült háborúból származó veszélyek és mérgező hatások következtében. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság kormányának javaslata és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabaditási Front prog­ramja, amely egy koalíciós politika programja, megadta az Egyesült Államoknak a lehetőséget a tisztességes visszavonulásra ebből a tragikus kon­fliktusból.” Mindnyájunk érdeke a közel-keleti béke A közel-keleti kérdés fejtegetésében Magyaror­szág külügyminisztere azt mondotta, hogy az ott végbement agressziót és következményeit sem le­het elválasztani a vietnami háború kihatásától. “Ha a délkelet-ázsiai ellenségeskedések.fokozása nem rontotta volna meg általában a nemzetközi légkört, akkor elképzelhetetlen lett volna az izra­eli hadferők támadása a szomszédos országok ellen. Ugyanügy Izrael jelenlegi vonakodását, hogy ele­(Folytatás a 12-ik oldalont J | ■■MMMBBBBBaMBEBgB&EaBaBiafiiMBiffifeMflrai / AmeRiHAl *■*•★**★*★*****■****★★+*★+•**+**+***>*★★*★ Published every week by HungarianWord,Iiic. 130 East 16th Street, New York, N?Y.TÖÖ93Í Telephone: AE 4-0397 a.?: Ént. as 2nd Class Matter,' Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New Y nffl N.Y.---- ; ----------------- T-T r—-T Ü4J 'yv Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00';feléyre $5.50, Minden más külföldi ország- bá egy évre 12 .dollár, félévre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents