Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-12 / 41. szám

Vol. XXI. No. 41. Thursday, October 12, 1967. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397.

JOHNSON ELNÖK BÉKECSINÁLÓI

Az Egyesült Nemzetek rendes gyűlésének megnyitása előtt U Thant főtitkár megismételte, amit már annyi sokszor mondott, hogy a vietnami békéhez vezető ut első feltétele Észak-Vietnam bombázásának azonnali beszüntetése.

Hatalmas visszhangja támadt e felszólításnak! Kanada, Dánia, Svédország, Franciaország, Szomália, Indonézia, Kenya kiküldöttei valamennyien a bombázások azonnali beszüntető* sét követelték. E felszólalások hatása a hazai fronton is érezhető. Egyre nagyobb számban, egyre hangosabban bírálják a Johnson-kormány vietnami vonalát, még olyan szenátorok is, akik azelőtt hűséges támogatói voltak az elnök politikájának.

Ez a belső nyomás és a politikai jövője miatti aggodalom késztette Johnson elnököt arra, hogy szózatával a Nemzethez forduljon. Csak azok csalódtak, akik sokat vártak az elnök beszédétől. Mi azonban már tudjuk, hogy az elnöknek van egy különös tulajdonsága — amely politikusoknál bizonyára nagy érték —, hogy sok szóval is nagyon keveset, vagy éppen semmit sem mond.

Ezúttal is pontosan igy történt! Az elnök idézett és egyre idézett. Elmondotta, hogy Eisenhower és Kennedy elnökök is milyen nagy fontosságúnak tartották Dél-Vietnam védelmét. Idézte a szomszédos kis csatlós országok államférfiainak nyilatkozatait, akik hálatelt szívvel gondolnak az Egyesült Államokra, mint Ázsia szabadságának oltalmazójára. De nem tartotta fontosnak, hogy VI. Pál pápa, vagy U Thant nyilatkozatait is megemlítse.

Talán elfelejtette volna, hogy Kennedy elnök szerint a vietnami háborút Dél-Vietnamnak kell megvívnia, vagy U Thant szerint nem kommunista hódításról van szó Dél-Viet- namban, hanem nemzeti felszabadító harcról!

Megismételte az elnök, amit oly sokszor hallottunk már tőle, hogy hajlandó azonnal tárgyalni a békéről! Hajlandó megszüntetni a bombázásokat, ha Hanoi a tárgyalóasztalhoz ül. És itt van a kutya elásva! Hanoi nem hajlandó a terrorbombázások nyomására, megvert félként az asztalhoz ülni. Ha a bombázások elmaradnak, szabad akaratából, egyenrangú félként igen, de az amerikai hadsereg nem képes őket a tárgyalóasztalhoz bombázni.

Az elnök azután a Vietnamban harcoló katonáink nagyszerű helytállásáról beszélt, akik valójában megérdemlik sze- retetünket és támogatásunkat. Beszédének ebben a részében mondott valami újat! Ezek a fiuk az igazi békecsinálók, "real peacemakers", mondotta Johnson elnök. Tehát nem a pápa, vagy az Egyesült Nemzetek főtitkára akarja a békét, hanem a lángszóróval falvakat égető, napalm-bombákat szóró katonáink a béke apostolai! Ha jól meggondoljuk a dolgot, az elnöki megállapításban van némi igazság! Ki lehet békésebb, mint a halottak? Vagy nem tökéletes a halottak békéje? És egyre nő, félelmetesen nő azoknak a száma, akik részére szállítjuk a "békét" 10,000 mérföldről.

De nem a napalm által felégetettek, vagy a B—52-esek lövedékei által eltaláltak "békéjére" van szükség, hanem IGAZI békére az élőknek, a sokat szenvedett vietnamiaknak és a fiatal amerikai áldozatoknak egyaránt.

VALAMI MÉGIS BŰZÜK SAIGONBAN

Hihetetlenül nagy a nép türelme, de mégsem végtelen. Amikor a hatalmon lévők már elégedetten dörzsölik a kezüket, amikor már-már úgy látszik, ismét sikerült a tömegek félrevezetése, egyszerre csak morajlani és zúgni kezd a nép.

Saigonban hangosak az utcák! A csalás és erőszak utján meghamisított választás megsemmisítését követelik és uj választások kitűzését. Washington részére bosszantóan kellemetlen a zaj, hiszen ország-világ előtt hirdettük, hogy a mi felügyeletünk mellett tiszta és demokratikus választások történtek Dél-Vietnamban.

Ezenfelül a tüntetések rosszízű emlékeket is idéznek! Ki ne emlékezne arra, hogy néhány esztendővel ezelőtt a kommunizmus elleni harcok megdönthetetlen bástyája volt Diem ur. Ő volt a demokrácia védője és elhalmoztuk őt kegyeinkkel. Azután éppen úgy, mint most, megmozdult a nép és a nagy politikai sakkjátszmában a matt elkerülésére bástyaáldozatot hoztunk. Sokáig reszkettek a bástyák mindenhol! Sok áldozatunkba és fáradságunkba került, amig megnyugtattuk őket.

Előretolt bástyáink ismét bajban vannak. A tüntetések zaja és moraja bizonyára zavarja a jelenlegi népárulók éjszakai nyugalmát és lelkiismeretét.

NÖVEKSZIK A HÁBORUELLENES HANGULAT

Egyre több hang szólal fel a vietnami háború ellen

A hét folyamán a vietnami háborút ellenzők egyre dagadó áradata a demokrata, a republikánus pártban, az egyetemeken végbemenő újabb tüntetésekben jutott kifejezésre.

Még Gerald R. Ford, a képviselőházi republikánusok vezetője is úgy nyilatkozott a Ház kiutalási bizottsága előtt, hogy a kormány teljesen “ame rikanizálta” nemcsak a háborút, hanem a gazdaságot is Dél-Vietnamban s ezzel ellentmond kimondott céljának, a “szabad és független társadalom felépítésének” Vietnamban.

“Az amerikai adófizetőktől azt kérik, hogy egyre nagyobb mértékben finanszírozzák a gazdasági fronton végbemenő ‘másik háború’-t, mialatt Dél- Vietnam egyre kevésbé járul hozzá — mondotta egy sajtó- interjúban. — őszintén szólva, az amerikaiak kénytelenek egy re többet fizetni, hogy a befolyásos saigoni érdekeltségek egyre jobban meggazdagodjanak és hogy a délvietnamiak egyre jobban ránk szoruljanak,” mondotta Ford képviselő. Ezzel nyíltan rámutatott azokra a gazdasági tényezőkre, amelyek a háború folytatása és kiterjesztése mögött állnak. Megemlítette a N. Y. Times és a Gallup véleménykutatásának eredményét is. amelyek kimutatták, hogy az amerikaiak többsége ma már kimondottan ellenzi a háborút.

Diákok tiltakoznak a háború ellen

A massachusetts-i Williams College kb. 100 hallgatója, a vietnami háború elleni tiltakozásul kivonult az előadó teremből, mikor Mrs. Lyndon B. Johnson Amerika “szépségeiről” kezdett beszélni. Az elnök felesége abból az alkalomból beszélt, hogy az egyetem megnyitotta a természeti környezet tudományával foglalkozó osztályát. Ladybird ugyanis az ország szépitési kampányával szerzett hírnevet magának.

Még a bennmaradt diákok közül is sokan fehér karszalagot viseltek, igy mutatták ki tiltakozásukat a háború ellen. Az épületen kívüli ceremóniás felvonulásban több mint 75 egyetemi hallgató “néma felvonulással” tüntetett, kezükben plakátokkal, melyeken ez állt: “Támogassátok fiainkat

Vietnamban, de nem azokat, akik oda küldték őket.” Előző nap röpcédulákat osztogattak szét, amelyen kijelentették:

“Mrs. Johnson jelenléte a becsületes, gondolkodó embereknek és Williams College szabad szellemének és intellektuális színvonalának szégyene.” Olyan kormány képviselőjének tekintették, amely “nem hajlandó megérteni azt, hogy a fajirtás külföldön és a természetvédelem itthon, politikailag és erkölcsileg egymással összeférhetetlenek.”

Schlesinger a háború lefokozását kéri

Arthur M. Schlesinger Jr., történész, Kennedy elnök volt tanácsadója, felhívta Johnson elnököt és a kormányt: ismerjék be, hogy az eszkaláció politikája Vietnamban kudarcot vallott. Azt tanácsolta, hogy a kormány szabaduljon meg a katonai győzelem rögeszméjétől és ehelyett fokozatosan építse le a háborút. Kifejtette, hogy a háború kiterjesztése I nem kényszeritette Hanoit tár- ! gyalásokra, nem csökkentette a csapatok és a felszerelés Dél- Vietnamba való beszivárgását sem az amerikai ember-veszteségeket és Dél-Vietnam kormá- ! nyát és harci készségét sem erősítette meg.

Több mint 2,000 diák tüntetett Tokióban

Tokióban a “Zengakuren” baloldali diákmozgalom több mint 2,000 tagja szembeszállt a rendőrséggel, úgy próbálta megakadályozni, hogy Eisaku Sato miniszterelnök Dél-Viet- namba és más délkelet-ázsiai országba utazzon. A tokiói repülőtérre vezető három hídon, a harci sisakkal és farudakkal felszerelt diákok egy ideig tehetetlenné tették a rendőrséget. Megragadtak hét rendőrségi páncélkocsit, ezeket felgyújtották és a repülőteret próbálták megrohanni, de a rendőrség onnan visszaverte őket. Sokezer rendőr és kilenc páncélkocsi tudta csak nagy nehezen visszatartani a tüntető diákokat. A hírek szerint az összeütközésben egy diák meghalt és számosán megsebesültek a több mint 3 óra hosszat tartó utcai harcban.

Sato miniszterelnök ázsiai útja előkészítője jövő hónapi utjának, amikor Johnson elnököt és a kormány más tagjait készül meglátogatni Washingtonban. A haladó szellemű diákság ezt élesen ellenzi.

**★★★★★★***★★★★★★■*"**★**★**★***★*■*),★★★★★★★★★★★★★★* AZ AUTÓMUNKÁSOK SZOLIDARITÁSA GYŐZELMET BIZTOSIT

j DETROIT, Mich. — Az UAW jFord gyári 600. fiókjában a! I Demokrata Bizottság és a Mi-1 I litáns Szakszervezeti Bizottság ! közös nyilatkozatot adott ki,

; amelyet sokezer példányban í terjesztenek az autómunkások | között. A nyilatkozatban dicsé- j rik a General Motors 160. fi- 1 ókjának akcióját. A GM mun- ' kásainak ez a szervezete, más GM üzemek és Chrysler műhelyek munkásainak támogatásával a heti sztrájksegély 60, 70, vagy 80 dollárra való eme-j lésére hívta fel a szakszervezetet. Azt ajánlja, hogy a nem- j sztrájkoló üzemek UAW tagjai, 3 órai keresetüket adják he-1 tenként ennek fedezésére.

A Ford gyári nyilatkozat ki- j jelenti: “Ez az a fajta praktikus szolidaritás, amely győzelemre vezet és amely megrövidíti a sztrájk tartamát.”

Az autómunkások tisztában vannak azzal, hogy a “Nagy j Három”, a GM, a Ford és a Chrysler hosszantartó sztrájkra számit, ami majd meggyen- giti a munkások lelkesedését j és megtöri a szolidaritást. Ez-; \ ért a szakszervezetben az ön-1 tudatos munkások most úgy ! kívánják elejét venni a sztrájk I törő, romboló munkának, hogy

a sztrájkolok megélhetését a többiek hozzájárulásával biztosítsák. Egyúttal azt is követelik, hogy az UAW közelgő konvencióján a vezetőség határozott formában dolgozza ki a követeléseket és feltételek nélkül ítélje el a kötelező egyezkedést. A nyilatkozat példának említi a detroiti tanítók sikeres sztrájkját, akik elvetették a kötelező kiegyezést és evvel szemben a vasúti munkások harcának sikertelenségét, akik kényszerítve voltak kötelező kiegyezéssel sztrájkjuknak véget vetni. “Mi ezt nem akarjuk”, mondja a nyilatkozat.

Egy amerikai teherhajó elsüllyedt Alaszkában

Kodiak-szigettől délnyugatra, 870 mérföld távolságban a “Pan- oceanic Faith” nevű amerikai teherhajó a viharos tengeren elsüllyedt. 42 főnyi legénysége pillanatokkal előbb elhagyta a hajót. Egy amerikai, egy szovjet és egy japán hajó érkezett nemsokára a helyszínre, a Coast Guard repülőgépe pedig mentőcsónakokat és világitó rakétákat engedett le. A pilóták látták, amint sokan a csónakokba kapaszkodtak. A japán hajó csak holttesteket tudott felszedni a hullámokból.

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y.