Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-06 / 27. szám
Thursday, July 6, 1967 AMERIKA« MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 19 Gencsy Margit: A SZAKSZERVEZETEK PROBLÉMÁI ÉS HATALMA GONDOLATOK A BOLDOGSÁGRÓL IS ANNAK ELLENTÉTÉRŐL Minden kulturállamban növekszik az ideges emberek száma. Hiszen még az egészséges idegrendszert is kifárasztják az emberi együttéléssel járó elkerülhetetlen kisebb-nagyobb súrlódások, az élettempó gyorsulása, a kevés pihenés, a rend- szertelen élet. Félelmek, agressziós indulatok, álmatlanság, érthetetlen fáradtság, primitiv birto- kolási vágy, élvezetvágy, szorongás, a saját igazához való görcsös ragaszkodás, állandó lelki' feszültség gyötri a ma emberét, és oldódását sokszor még az alvás sem hozza meg. Az ideg- és izomműködés egyensúlyának zavara fáradt, leverő érzést okoz. Mindezek gyógyításánál a közönség valaminő gyógyszerre gondol, de sem gyógyszerrel, sem műtéttel ezt a helyzetet megoldani nem lehet. Meg kell keresnünk azt az utat, amely a mai embert elvezetheti a boldogság napsugaras tájai felé. Mik a boldogság feltételei? Meg kell ismernünk önmagunkat. És ez a legnehezebb. Freud felfedezése óta tudunk arról, hogy létezik egy tudatalatti világ, mely befolyásolja magatartásunkat, de létezik egy másik is, amit nagyjában ismerünk, csak bátorság kellene szembenézni vele. Megismerésében segítenek barátaink és ellenségeink. Fontos az, hogy önmagunkkal szemben ne legyünk békétlenek. Legyünk tisztában képességeinkkel, ne vágyódjunk többre, mint amire adottságainknál fogva alkalmasak vagyunk, próbáljuk megszeretni napi munkánkat és csináljuk jó kedvvel, hittel, becsülettel és alapossággal. ** «1111 A becsülettel végzett munka a boldogság egyik forrása és a legjobb befektetés. A családba igyekezzünk úgy beilleszkedni, hogy ne zsarnokoskodjunk senki felett, tiszteljük mindenkinek az élethez való jogát még akkor is, ha valamit mi, idősebbek okosabban intéznénk is. A vidámság a bátorság egyik formája. Óvjuk testünk harmóniáját, az egészségünket. Kerüljük a mértéktelenséget ételben, italban, élvezeti szerekben. Tanuljunk meg jól és egészségesen pihenni és altató nélkül aludni. Ne zavarjuk meg a szervezet harmóniáját a sokszínű és sokformáju tablettákkal. Orvosi rendelés nélkül megzavarják a szervezet csodálatos működő kemiz- musát! Hallgassunk a szervezet szavára, az mondja meg legvilágosabban, mi az, ami ártalmas, ami felesleges. A civilizált ember tér- és mozgáshiánya immár tragikus méreteket ölt. Az ember — különösen a városi — keveset mozog és helyzetváltoztatásához nem a lábait használja, hanem jármüveket vesz igénybe. Pedig biológiailag az emberi test a gyaloglásra specializálódott! A kényelmes ember természete megváltozik, a mozgáshiányt megsiny- lrk a test összes szervei. A városi ember szünet nélkül ugrásra kész állapotban él. Talán ez az oka annak, hogy az emberben, aki a boldogságot keresi, egyre határozattabban kialakul az a vágy, hogy kimeneküljön a szabad természetbe. A természet utáni vágyat szimbolizálja a virág a vázában, néhány cserepes növény a szoba sarkában, vágj' néhány láda petúnia, muskátli. Oda kell menni, ahol az idegileg fáradt, félelemérzéssel bajlódó ember önmagára eszmél és ahol erőt, kitartást és bátorságot merit. Ezt a természet hatalmas erőforrásainál találja meg a legbiztosabban. Nincs még egy olyan pihenés vagy kikapcsolódás, ami nemcsak a test örömére szolgál, hanem a lélek igényeit is százszázalékosan kielégíti, mint a természetjárás. A testre gyakorolt jótékony hatását mindenki ismeri. De fontos tudnunk az idegrendszerre való hatását is. A lelki egészség- védelem egyik főparancsolata, hogy' a szervezetet a megszokottal ellentétes más benyomások és ingerek érjék. Persze nem könnyű gondolatainkat kifelejteni a hátizsákból, de a természetben másirányba terelhetjük őket és mire hazaérünk megKöteteket Írtak már arról, hogy nem a tőke tartja fenn a világot, hanem a munka. De akik nem szeretnek köteteket, olvasni, azok éppen e- lég felvilágosító anyagot találhattak úgy az Előre, a Magyar Jövő - mint a Magyar Szó hasábjain. Hogy lehet hát mégis, hogjr ez a hatalmas munkástábor nem isméid a saját erejét? Talán, ha az ember jól átgondolja az általános helyzetet, nem is olyan nehéz ezt megérteni, hisz a fennálló társadalmi rendszer ősidőktől fogva arra törekedett - és célját tüzzel-vassal védelmezte - hogy legyen egy osztály, amelyik az igát huzza és számukra a javakat termelje. Mindenféle szédítő ígéretekkel igyekeztek a munkásság figyelmét eltéríteni attól, hogy saját érdekének megvédéséért küzdjön. S ha akadt köztük, aki gondolkodni mert, azt példásan büntették — figyelmeztetésül a merészkedőknek. Ilyenformán nem csoda, ha még ma is sokan vannak, akik tudatlanságból eredő közönyből nem figyelik, sőt - ellenségei a szervezkedésnek. Nem néznek vissza a múltba, nem akarják megismerni egy hosszú évszázad harcokkal, üldözésekkel és véráldozatokkal teli útját, amely a ma fennálló helyzethez elvezetett. Még az úgynevezett “fehérgalléros” munkások között is sokan vannak, akik hiúságból vannak ellene, nem a- karják elfogadni a gondolatot, hogy ők is “munkálok.” Nem akarják megérteni, hogy aki dolgozik a mindennapi kenyérért - az mind munkás, és hogy nekik is szükségük van a szakszervezet sokoldalú előnyére. Hosszú és göröngyös utakon jutott el a munkásmozgalom a ma fennálló helyzethez. Sok szükséges dolgot sikerült kiharcolni az életszínvonal javítására. De még mindig mesz- sze vagyunk attól, hogy a helyzetet kielégítőnek ismerhessük el. Miután az ipari munkásság a múlt század végeidé ébredezni kezdett Anglia, Francia- és Námet- , országban, Amerikában is megmozdult a munkástábor. Azonban vele egyidejűleg - de sokkal gyorsabban - ébredt és fejlődött az ős-ellenség: a tőkés társadalmi rendszer, úgy itt, mint más országokban. Később a civilizáció szült uj ellenséget a nehezen küzdő munkástábor számára: a fejlettebb, gépesített munka módszereket, az “automációt”. Ezt súlyosbította az élet természetes folyamata — az évről-évre növekvő népszaporodás Ezek ellen igazán nem lehet tenni semmit. Ezekhez jön még az év zártával az iskolákból felszabadult, munkára, elhelyezkedésre váró ifjúság, akik mind csatlakoznak a kenyérkeresők nagy táborához. Mindezek együttvéve óriási módon megnehezítik a munkásság helyzetét, miután az automáció gyors fejlődése folytán a munka- alkalom természetszerűleg állandóan csökken. Köz ben mindig várjuk a híreket, hogy a vietnami emberirtás olyan fordulatot vesz, ami meghozza a várva-várt békét. Akkor katonafiaink százezrekre menő tömege is visszatér és ez egyúttal a hadi-ipar alapos lecsökkenését. is maga után vonja, legalább is addig, amig sikerül egy uj háborút kezdeni. Úgy a harcterekről hazatért (már akinek sikerül “épkézláb” visszajönni), mint a munkájukat vesztett óriási tömegek által, a munkakeresők tábora elképzelhetetlen módon megnövekszik. A TÁRSADALOMNAK — “NAGYSZERŰ” VAGY NEM —, kötelessége gondoskodni arról, hogy minden ember életlehetősége biztosítva legyen! De az eddigi tapasztalatok szerint, a munkásságnak mindenért harcolnia kellett. A profitéhes társadalom erről a kötelességéről elfeledkezett. Igaz, erre nézve most már megkaptuk a szelídülnek, nem is szólva arról, hogy problémáink megoldásához uj ötleteink születnek. Világos, hogy a hétvégi kikapcsolódás nem pótolja a nyári, hosszabb pihenést, ami alatt idegrendszerünk tökéletesen felfrissül. Ezért veszi fel szabad napjaiban ezer és ezer okos ember a hátizsákját és megszokott barátai társaságában túrára, indul. Lakásából az erdőbe menekül, ahol nincs telefon, nincsenek bömbölő rádióval és televízióval rendelkező szomszédok, nagyszerű terveket, s ha minden jól megy, a legközelebbi ötven év alatt — ha cseppenként ' is — de látszani fog valami teljesítmény' is, hisz a világ leggazdagabb országában vagyunk. Ennek az ezerfelé ágazó, súlyos problémának a megoldása a szakszervezetekre vár és ez nem csekély feladat! Ma már ott tartunk, hogy nem a 35, de a 30 órás munkahét sem lesz képes felszívni a fent ismertetett élni és enni akaró munkástömeget. De a szakszervezetek hatalma felmérhetetlen és az egyetlen legyőzhetetlen fegyver a munkás agy' és a munkáskéz! Hogy' ez a hatalom érvényesülhessen, ahhoz szükséges, hogy a különböző szakmák egyesülve küzdjenek közös céljuk eléréséért. Ebben a kérdésben legfontosabb a megértés, az együttműködés politikája. Ha ezt követik, akkor nem lesz nehéz megértetni a világgal, hogy az erő, a hatalom nem a profit harácsolok, hanem a termelők kezében van! Az egyesült vezetőségnek ki kell simítania az egymásközt eddig fennálló kisebb-nagyobb nézet- és érdekkülönbségeket, a szent cél, az össz- munkásság jóléte érdekében. Második fontos követelménye ennek a faji megkülönböztetés megszüntetése — a régóta esedékes integráció! Megadni a néger munkásoknak a nekik járó elismerést és az őket megillető ^személyes megbecsülést. Egyr vonalra emelni őket minden más munkással, így megszűnik a köztük esetleg fennálló ellenállás — és a fehér munkások rövid időn belül tapasztalni fogják, hogy amit adnak — azt kapják vissza. S ha minden szakma vezetősége e- gyesülve küzd egy közös célért, akkor nincs hatalom, amely megakadályozza a siker elérésében. Mint már emlitettem, nem lehet eleget írni, nem lehet felmérni azt az erőt, ami egy ilyen e- gyesülésben van. Az anyagi jólét előmozdításán kívül, megalakíthatja az annyira szükséges harmadik pártot (vannak országok, ahol tízféle párt is van) és átformálhatja az egész társadalmi berendezkedést. Egy ilyen tömeg tiltakozó . szava megállíthatja a háborút. Nem kellenek ártatlan embereket irtó és életet-pusztitó mérges gázok, robbanó bombák. Nem kell elvenni senkitől semmit, ha a munkáskéz megáll, minden megáll! Igen! Ha a munkásság megismerte saját erejét és megértette a különböző “Right to work” féle félrevezető jelszavakat, jogába lép és a SZAKSZERVEZETEKEN KERESZTÜL meg fogja alakítani az elnök által Ígért “NAGYSZERŰ TÁRSADALMAT” a világ leggazdagabb országában! Mivel — mint Petőfi Sándor megírta kb. 120 évvel ezelőtt: “Habár felül a gálya És alul a víznek árja. Mégis a víz az ur!” A MESTERSÉGES MÉH A “mesteséges méhecske” elnevezésű bolgár találmány nem gyűjt mézet, csak virágport, mégpedig paradicsom, paprika és más zöldségek virágjából. Kiválóan alkalmazható kutatóintézetekben a keresztezések, nemesítések céljára szükséges virágpor begyűjtésére. Súlya mindössze 45 dekagramm. Szerkezete tulajdonképpen elektromágneses vibrátor, amely elemmel működtethető. A készülék 25 ember napi munkáját képes elvégezni. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! ahol az égen csodálatos színjáték zajlik le, ahol a fák között egy pillanatra láthatunk vadállatot, ahol a föld terítve van a szebbnél szebb virággal. Még csak tudománj'os felkészültség sem kell ahhoz, hogy' a természet üzeneteit megértsük, és a magunk számára hasznosítsuk. Ismert és ismeretlen sugáranyagok felfrissítik a téli tétlenségben ellazult szerveket és életörömmel töltik meg az emberek szivét. Dr. Marék Antal Budapest
