Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-05 / 40. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 5, 1967 SPORTHÍREK Két győzelem, egy vereség A nemzetközi kupafesztivál részvevői között bemutatkozott a magyar labdarúgás. Az ered­mény: két győzelem — egy vereség. A bajnokcsapatok Európa Kupájában a Vasas a régi kupahagyományokhoz hiven, kitünően kez­dett: idegenben nyert, és igy egy gól előnnyel vár­hatja a budapesti visszavágót. A kupagyőztesek Európa Kupájában a győri ETO otthonában könnyedén győzött, s az ötgólos előny csak növekedhet a ciprusiakkal szemben a szombati, Székesfehérvárott sorra kerülő vissza­vágón. Az ETO t o v á b b j utása nem forog ve­szélyben. A Vásárvárosok Kupájában a román bajnok­ságban eddig' 50 százalékos eredménnyel szereplő Argesul Pitesti csapata meglepte a Ferencvárost, és kétgólos előnyt szerzett a már majdnem baj­noknak tekinthető magyar együttessel szemben. A kupamérkőzéseken kivül Újvidéken barátsá­gos mérkőzésen szerepelt az U. Dózsa és Komlón elmaradt bajnoki találkozót pótolt be a bányász- csapat a Pécsi Dózsával. Beszámolónk a magyar csapatok összecsapá­sairól. Vasas-Dundalk 1:0 (0:0) Dundalk, Írország, szept. 20. A Vasas kezdte a játékot az első helyzet azon­ban a hazaiak előtt adódott: Kruise a kifutó Var­gába lőtt. A 4. percben Bakos távoli hazaadása okozott gondot, végül azonban védőtársai szöglet­re tisztázták a helyzetet. Az 5. percben Molnár beadását Korsós jó helyzetből, 12 m-ről mellé Jötte. Feltűnt, hogy a Vasasban Farkas ez alkalom­mal az irányitó szerepkört kapta, amikor kellett, jól tartotta a labdát, s megfelelő időben indította társait. Magabiztosan játszott a magyar együt­tes, s amikor ritkán eljutott a Dundalk csatárso­ra a Vasas-kapu elé, ott a Mathesz vezérletével kitünően működtek a hátsó sorok. A 42. percben parázs jelenet adódott a Dundalk kapuja előtt, végül is Molnár beívelése után Kékesi lövése vá­gódott le a középhátvéd Foxról. Szünet után Puskás fölélövése jelentette az első eseményt. Inkább a Vasas támadott, jól működ­tek a közép pályások, Kékesi és Vidáts, egyre- másra birtokukba került a labda. Sok Vasas-tá­madást vezetett a két felfutó hátvéd, Bakos és Fister is. Az egyik ilyen után Fister b e a d á sát Puskás fejelte kapura, Blount védte a labdát. A 68. percben megszületett a Vasas győztes gólja: Fister Farkashoz játszott, ő ügyesen ug­ratta ki a jól lyukra futó Korsóst, s a balössze­kötő két csel után 18 m-ről ballal a jobb sarokba talált. (1:0). Egyre jobban felülkerekedett a Vasas, de szem­mel láthatólag most már csak az eredmény tartá­sára törekedett. Meglepetésre inkább a Dundalk nem bírta a játék iramát. A 85. percben Puskás került megint jó helyzetbe, szépen kapura is lőtt, de Foxról visszapattant a labda. Az utolsó perce­kig' a Vasas volt a többet kezdeményező, a játék irányitója, és amikor a játékvezető a végét jelez­te a mérkőzésnek, a sportszerű közönség megtap­solta a magyar csapat mindvégig szép játékát. Győri ETO-Appollon Limassol 5:0 (2:0) Mintegy tizezer néző előtt Schiller osztrák já­tékvezető sípszavára kezdődött meg szerda dél­után az első mérkőzés a kupagyőztesek Európa Kupájában a győri és a ciprusi csapat között. A mérkőzés első perceit a győriek által kiha­gyott helyzetek jellemezték. Két ízben Győrfi, egy ízben Szaló és Varsányi szerezhetett volna gólt. A 19. percben végre Somogyi átadásából Nell közelről laposan, a későn vetődő ciprusi kapus hasa alatt megszerezte a győriek vezető gólját (1:0). Nem sokat váratott magára a következő sem, mert a 25. percben Szaló akadályoztatása miatt Somogyi szabadrúgást végzett, amelyet Győrfi fejjel továbbított a hálóba (2:0). A 2:0 után mindenki azonnali gólzáport várt, hiszen a ciprusi csapat alig-alig jutott túl a saját térfelén. Adódott is egy nagy helyzet, a vendég­csapat középcsatára, K. Vasziliadisz előtt, ő azon­ban tiszta helyzetben mellé lőtt. Az első félidő második fele sem hozott igazán nagy lendületű játékot, a 28. percben Győrfi les­ről lőtt gólt, majd Győrfi, Stolcz és Varsányi a kapufát találta el. Szünet után a ciprusiak próbáltak szépíteni az eredményen, de ahogy múlt az idő, mindinkább kiütközött a győri csapat nagyobb tudása. A 48. percben Somogyi szabadrúgásából Varsányi csúsz­tatott fejesével (3:0), a 80. percben Szaló kapás­lövésével (4:0) és a 86. percben ismét Szaló ré­vén végül is ötre nőtt a győri gólok száma. A ciprusi csapat nem késztette nagyobb erőfe­szítésre ellenfelét, amely különösen a második já­tékrészben rendkívül könnyedén, félgőzzel is ered­ményes mérkőzést vívott. A gólok száma hűen ki­fejezi a két csapat közötti tudáskülönbséget, de a győri tizenegy játékában még akadtak hibák, amelyeken — különösen a kupaküzdelmek során, nehezebb ellenfelek ellen — van mit javítani. A já­tékvezetői s z e m p o n tból könnyű mérkőzést az osztrák játékvezető-hármas hiba nélkül vezette. A ciprusi csapatból elsősorban Evagoras, a kapus a középhátvéd Georgiu és a jobbszélső Dimitriu, a győri csapatból Izsáki és Nell mutatta a legjobb teljesítményt. FC Arges-Ferencváros 3:1 (1:1) Pitesti, szeptember 20. A két csapat VVK mérkőzésére zsúfolásig meg­telt a nézőtér. A 20 ezres stadiont legalább öt­ezer nézővel “tultöltő” nézősereg hatalmas bizta­tással indította csapatát rohamra. S ennek már a 2. percben megvolt az eredménye: Dobrin a fél­pályáról indult, beküzdötte magát a zöld-fehérek 16-os vonalán túlra is, majd a kimozduló Géczi mellett a jobb sarokba lőtt (1:0). A Ferencváros szórványosan vállalkozott ellen- támadásokra, de már az első percekben kitűnt, hogy csatársorának nem ízlik az erőteljes és ke­mény román védelem. Általában a hazaiak támad­tak, a néha-néha meginduló ferencvárosi rohamo­kat könnyedén szerelték. A 24. percben váratla­nul egyenlített a Ferencváros. Katona cselezge­tett a balszélen azután beadott, a labda elszállt Albert feje felett, de a menteni akaró jobbhátvéd Popescuról Coman hálójába pattant (1:1). Valamit kiegyenlítődött a játék, s a 41. perc­ben Varga az egyik védővel állt csatában, a lab­da visszapattant róla és a ferencvárosi jobbössze­kötő nyugodtan helyezte a hálóba. A partjelző azonban beintett és Botics jugoszláv játékvezető nem Ítélt gólt. A 45. percben Szőke kakaskodott védőjével, a bíró kiállította a ferencvárosi jobb­szélsőt. Szünet után változatosabb, érdekesebb, de ke­ményebb is lett a játék. A magyar csatársor to­vábbra sem tudott megbirkózni a román védelem­mel, amely különösen Albertra és Vargára fordí­tott nagy figyelmet. A 49. percben újból vezetés­hez jutott a román együttes. Popescu vitte fel a labdát, Kraust szöktette; a csatár beadása a fel­ső lécről Dobrin elé pattant, s a balösszekötő kö­zelről a hálóba kotorta a labdát (2:1). Gyors, energikus román támadások következtek a továbbiakban és az 54. percben újabb gól. A balszélső kapura lövését Géczi bravúrosan kiütöt­te, de Kraus ott állt, nem hibázott (3:1), A következő percekben Albertet kétszer is a vonalon toll s é r ü lé ssel ápolták, de mindkétszer visszatért és tovább játszott. A 62. percben Rá­kosi lőtt* kapura, s a román kapus nehezen men­tett. (A ferencvárosi csatárok közül Rákosi vállal­kozott legtöbbet lövésre.) Az utolsó negyedórában a pitesti csapat már csak az eredmény tartására törekedett. Ez sike­rült és igy kétgólos előnnyel utazhat majd az ok­tóber 11-i budapesti visszavágóra. S3S«3SSSX3S3S3S3S3£S£3S3S3SJS*-«3S3SSSSt3£SK3S3S3S3SSK*St3SS3BS3CWSSt3C KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! FELELŐSSÉGREVONÁS, 1987. (Folytatás a 8-ik oldalról) az Ítéletek alapján megállapíthatjuk, hogy szivvel- lélekkel védték a vádlottakat... Az ügyvédek eljárása feletti megbotránkozásnak Hollós-Korvin Lajos adott hangot nagyszerű költe­ményében: "Az a hat volt a legvisszataszitóbb, az a hat ki maga is az áldozati nép magvából fakadt, az a hat, ki paragrafusok kampós kerítésével védte a hóhérokat, a gyermekszemek kiszuróit, a csecsemőfejek falhozloccsantóit, az aggastyántalpak égetőit, a női szervek meggyalázóit, a százak és százak és százak t űzőit, kínzóit, "kinyiróit", az a hat, ki a Szent Bertalan-éjek évadján véletlenül életben maradt, akinek, hogy lásson ivadékokat, uj csillagokat és hajnalokat, véletlenül ép szeme maradt, s amivel szólhasson: nyelve, szája, s ami érveket csiholjon: szét r.em vert agya, — de ha az orra maradt csak, csak oly silány orr, hogy vérei vérének szagától nem horkant vissza, az a hat, ki nem tudta — nem? nem? — hogy a bűn súlya csökken, illan, enyészik, ha védi a bűnöst az áldozat, az a hat..." Az ítélet A vád és védbeszédek elhangzása után. került sor az Ítélet kihirdetésére. A bíróság Kröszl Vil­mos nyilas kerület vezetőt, Németh Lajos kerületi fegyveres pártszolgálatvezetőt és Sándor Alajos fő kerületi összekötőt halálra Ítélte. Kilenc vádlottat 15 évi, kettőt 13 évi, egyet 12 évi börtönbüntetés­re ítélt. A többi négy vádlott közül, akik a tett elkövetésekor még nem töltötték be 20. évüket, kettőt 10—10 évi, a másik kettőt pedig 8—8 évi börtönbüntetésre ítélt. A bíróság döntése sok emberben csalódást kel­tett. Hisz még a legsúlyosabb büntetés sem áll arányban a vádlottak tetteivel. Különösen furcsá­nak találták azt, hogy a 15 éves fiú megvakitói: Erőss János, Hollay József és Baráth Kálmán ilyen könnyen megúszták, mert csak 15 évi börtönt kaptak, noha bebizonyosodott, hogy e szörnyű tet­tükön kivül még megöltek és megkinoztak egy csomó embert. De ha feltételezzük is, hogy a per vezetői nem álltak éppen feladatuk magaslatán és viszonylag — a bűn súlyát és mértékét figyelembe véve — enyhe ítéletet hoztak, még mindig toronymagasan emelkednek a nyugatnémet bíróságok fölé, hason­ló esetek tárgyalásait véve alapul. Arról már nem is beszélve, hogy a gyilkosok ezreit hagyták futni és százait mentették fel, vagy bocsátották szaba­don enyhe ítélet kimondásával. De még ha el is Ítélik őket, csak paródiája ez az igazságszolgáltatás­nak. Olyan gyilkosok, akikhez képest még a leg­vérengzőbb zuglói bandita is csak “kiskereskedő­je” volt a “halálüzletnek”, simán megússzák 4—5 évi börtönbüntetéssel. Jóvátételről beszélnek a bonni államban, de mi­lyen jóvátétel az, ahol megcsufolják az áldozatok emlékét? Ahol a gyilkosok, akik nem is álcázzák magukat, mert nincs rá szükségük, magas méltó­ságokat tölthetnek bel Szinte rossz rágondolni, hogy mennyi náci tö­meggyilkos szaladgál szabadon az un. “szabad vi­lágban”: Amerikában, Kanadában, Dél-Ameriká- ban, Ausztráliában, hogy Nyugat-Németországról és Spanyolországról már ne is beszéljünk! Egyes források 80,000-re teszik a számukat, de könnyen lehet, hogy több van belőlük. Most sikerült egynek a nyomára bukkanni a sok közül. A zuglói per vádlottai mind Szelepcsényi Lászlót emlegették, mint a gyilkosságok felbujtó­ját, parancskiadóját. Tudják róla, hogy 1944 de­cemberében szökött ki Németországba, miután át­adta körzetvezetői posztját Kröszl Vilmosnak. A magyar hatóságok kikérték a sokszoros gyilkost a Német Szövetségi Köztársaságtól, ahol jelenleg is tartózkodik. Kérdés, vajon kiadják-e...?

Next

/
Thumbnails
Contents