Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-06 / 27. szám
18 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 6, 1967 A művészetnek, irodalomnak vannak időtlen, örökbecsű termékei, amelyek tökéletesen kifejezett érzései, gondolatai késő korokat és társadalmakat is gyönyörködtetnek, tanítanak. A rádió a percnek szól — de rajta át is lehet olyat mondani, ami lemezre véve maradandó értékű. De időtlen azt is jelentheti, hogy valaminek nincs talaja a jelenben, nem jellemző a helyre s fez időre, amikor elmondták; időtlen a rádió, ha nem mond lényegeset, nem fejleszti a gondolkodást, nem ismerteti a világot — ez értelemben itt egy uj magyar rádióra alkalmazzuk a szót. Pedig e rádió célja müveit hangon magasabb kultu-' rát, józanabb politikát hirdetni, mint amit a legtöbb amerikai magyar rádió és újság nyújt. Most kezdte heti adásait New Yorkban; dicséretes cél a finomabb igényeket szolgálni, a haladókat bátorítani, a megtévesztetteket felvilágosítani. Mi is szívesebben hallgattuk Liszt, Bartók, Kodály zenéjét, mint emigráns rádiók álmagyar nótáit, elcsépelt kupiéit; Ady verseket, mint dilettáns költők honfibúját; komoly interjút, mint magyarkodást és népieskedést. Mégsem tudjuk, ahogy ez a rádió bemutatkozott, mit segíthet a magyar közélet hangjának megtisztításában, a főleg magyarul olvasó közönség politikai iskolázásában. Ehhez még túlságosan időtlen jellegű, mert benne a jószándék csak negativen nyilvánul. Nem átkozódott, mint más itteni lapok és rádiók, nem lóbálta az amerikai atombombát, nem fenyegetett véres bosszúval, nem propagált “keresztes háborút”, nem közölt fantasztikus hazugságokat Magyarországról és nem szidta a zsidókat. De a negatívum nem elég; és ezért voltak benne pozitívumok is, amelyek ismét az uszítok, hidegháborúsok malmára hajtják a vizet. Mit nem mond az uj rádió Ez a rádió New Yorkban szól 1967-ben. Ahol 400,000-en vonultak fel a békéért, amikor adását kezdte; ahol a világ legnagyobb gazdagsága szörnyű elesettség és nyomor szomszédságában van; ahol sokszorta több a gyilkosság, mint egész Magyarországon; ahol az ifjúság erősebbik része lázong a rendszer és a politika ellen, gyengébb része kábítószerekbe öli elkeseredését. Az US-ben hangzik, ahol újra rettegnek az elnyomott, kizsákmányolt színesek kitöréseitől; amelynek kormánya a világzsandár szerepét játsza, megbuktatja a nem eléggé jobboldali kormányokat, támogatja a jobboldali reakciós rendszereket és diktatúrákat és — mint U Thant, De Gaulle és mások mondják — a történelem egyik legkegyetlenebb háboniját folytatja. Ez a rádió akkor kezdte, amikor Athénben megismételték az 1922-es Marcia su Roma-t, a fasizmus és nácizmus korának bevezetőjét és amikor igy egyedül Déleuró- pában három olyan fasiszta rendszer uralkodik, amilyenek ellen nemrég- százezernyi amerikai katona áldozta életét. Mindezekre ebben a rádióban nem utaltak; aki hallgatta, az arra a meggyőződésre juthatott, hogy ez a hamisítatlan demokrácia, a tökéletes szabadság, az emberiség jótevőinek az országa, ahol mindenki boldog és elégedett, szemben olyan más rendszei’ben élő országokkal, amelyeknek arra kellene igyekezniük, hogy ezt az amerikai utópiát legalább megközelítsék. De az uj rádió vezetői azt mondhatják, az US és a világ problémáiról a hallgatók máshonnan kaphatnak felvilágosítást, ők kizárólag a magyarokkal és az ő dolgaikkal foglalkoznak. Nos, ez is elég nagy és nehéz feladat Észak-Amerikában. Az itteni két nagy birodalom magyarjainak egy része távol tartja magát a magyar közélettől, nyilván a magyar rádiókat sem hallgatja. A százezrek viszont, akik résztvesznek benne, egyesületek, szövetségek, magyar egyházak tagjai, magyar újságok és itt kiadott magyar könyvek olvasói, magyar rádiók hallgatói kevés kivétellel egészen mást hallanak és olvasnak, mint amit ez az uj rádió szeretne nekik közvetíteni. Propagandát a Habsburg birodalom és a magyar impérium visszaállításáért, a Horthy-korszak dicsőítését, katonatisztjeivel és csendőreivel együtt, hűségnyilatkozatokat Szálasihóz, a háborús magyar — és az egész hitleri — külpolitika védelmét, a magyar és a német nácizmus visszakivánását, a zsidók gyalázását Goebbels, Streicher és Milotay stílusában és — természetesen — a szocialista •rszágok, elsősorban Magyarország ellen olyan Időtlen rádió ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★* uszító és hazugság-hadjáratot, aminőt Goebbels is csak a háború kitörése után engedett meg magának. Mi több, azoknak nagy része, akik az ilyen újságokat és könyveket Írják, a rádiókban beszélnek —- beleértve a CIA felforgató- és kémszervezet által fenntartott Szabad Európa rádiót — maguk is jelentékeny részben a birói felelősségre vonás elől menekült háborús bűnösök; ilyeneket — ha németek — a bonni bíróságok ma százával Ítélnek el — mig az US-ban és Canadában élő hozzájuk hasonló magyar-ok, mint látjuk, nem csak büntetlenséget élveznek, hanem irányitó szerepük van az itteni magyar közéletben. Mit imák a lapok? Velük szemben az itteni magyarság többsége, amely nem náci, nem fasiszta és nem antiszemita, (legalább is nem szélsőségesen az) fokozódóan passzív magatartást tanúsít, példát véve azoktól a magukat demokratáknak mondó volt politikus magyar emigránsoktól, akik a náciknak még akkor sem felelnek vissza, ha azok őket magukat féktelenül mocskolják. A tucatnyi szélső jobboldali újsággal szemben egyetlen lap, a Magyar Szó, emeli fel szavát. A többi lap, amely magát liberálisnak, demokratának mondja, az uszítást nem utasítja vissza, a rágalmazókat nem állítja pellengérre és ideológiája az US fellengző dicsőítésében merül ki. Tucatjával jelennek meg itt könyvek — politikai, úgynevezett történelmi munkák és regények a levizsgázott magyar rendszer védelmére és dicséretére, de velük szemben legfeljebb a zsidóüldözésről adnak ki néha vala*- mit a másik oldalon — ami persze nem meríti ki az elmúlt korszak bűneit. A nácik nyíltan támadják az US politikát, mert az szerintük nem eléggé szélsőségesen háborús és kommunistaellenes, nem dobja le az atombombát — a másik oldalon nem merik kritizálni az US-t a vietnami szörnyűségekért, a négerek sorsáért és a sok minden egyébért, ami még a szélső reakciós Daily News oldalain is szivén üti az olvasót. A jobboldal bátran hirdeti a maga embertelen, szélsőséges elveit és programját, a másik oldalnak (nem nevezhetjük baloldalnak) nincs pogramja és nincsenek elvei. Azaz valami van ebből: az antikommunizmus, amiben — Fábián Béla és Kiár Zoltán kidőlése után is — igyekeznek a nácikkal és fasisztákkal versenyezni. Persze; ez a verseny eleve elveszett számukra; a diktaturások, zsidógyalázók ezt mégis jobban értik, hosszabb gyakorlatuk van benne, Még olyan lapok és rádiók, olyan egyesületek is a szovjetgyalázásra koncentrálják magukat, amelyeknek vezetőit és munkásait a Szovjetunió mentette meg a szörnyű haláltól és akiknek magyar- országi családja addig van biztonságban — szerencsére határidő nélkül — amig az ország a mai rendszerben él és nem “szabadítják fel” innen az emigránsok. Mivel hatnak a közvéleményre Mi nem szabhatjuk meg az uj rádió pogramját és a viszonyok ismeretében feltesszük, hogy —> mivel hirdetéseket, igen helyesen nem fogad el —• tekintettel kell lennie esetleges konzervatív, sőt reakciós sponsoraira, pénzelőire, mielőtt olyan elveket merne hangoztatni, mint például Walter Lippmann, Morse, McGovern, Aiken, Gruning, Fulbright szenátorok, XXIII. János, VI. Pál, U That, De Gaulle és a mai emberiség egyik legnagyobbja: Bertrand Russell. Az északamerikai magyar közélet odáig süllyedt, hogy u. n. liberális újságok és rádiók még ezeket a konzervatív politikusokat sem merik idézni (Russell nem konzervatív, nem is politikus). De hát akkor mivel akarnak a rádió köré tömörült, magukat liberálisnak és demokratának tartó magyarok az elvadult és megtévesztett közvéleményre hatni ? Egyelőre csak annyit látunk, hogy ragaszkodnak a fehér-fekete világképhez (vagyis hogy itt minden szép, a túloldalon minden csúnya), amit Kennedy és Johnson elnökök is elutasítottak, tehát ők is túl akarnak tenni az amerikai konzervati- vek antikommunista aggresszivitásán — csak ezt finomabb hangon csinálják, mint a pittsburghi, clevelandi, jerseyi, newyorki, torontói, californiai, és egyéb lapok, a különítményeket szervező és kiképző terroristák, a magyarsággal való minden kapcsolatot szabotáló egyesületek. Pedig megtanulhatták a magyar, német és más példákon, hogy nem lehet “kifogni a szelet a vitorlákból”, a szélső reakciót, a fasizmust nem lehet a maga területén megverni: nyíltan ki kell állni velük szemben, a való tényekre támaszkodva, az igazság fegyverével. LEVÉL AZ AMERIKAI MAGYAR SZÓ HARCOS MÚLTJÁRÓL A Népszabadság március 14-i számában megemlékezett arról a bensőséges ünnepségről, amelyet az Amerikai Magyar Szó fennállásának 65. évfordulója alkalmából New Yorkban rendeztek. Megemlíti, hogy a század elején a lap első számai Népakarat címmel jelentek meg. A lap akkor mint az Amerikai Magyar Szocialista Párt hivatalos lapja néhány száz példányban, nagyon nehéz körülmények között készült és havonta egyszer jelent meg. Lelkes fiatal nyomdászok szedték, nyomták és terjesztették. Megjelenését néhány tucatnyi, New Yorkban é- lő szocialista szervezett munkás tette lehetővé szerény anyagi eszközeikkel, agitációj ukkal. Én ezelőtt 62 évvel, 1905-ben érkeztem New Yorkba, ahol azonnal bekapcsolódtam a magyarok társadalmi mozgalmába, és 1906-tól 1909-ig az Amerikai Magyar Szocialista Párt központi titkára voltam. Ezután több közeli magyarlakta amerikai városra is kiterjesztettük agitációnkat; a lap példányszáma emelkedett, voltak már tagdijat fizető tagjaink is, elsősorban New York környékén, Bridgeporton, Newarkban, Passaic- ban, sőt a nagy magyar koloniáju Clevelandban, Detroitban is. Kezdtünk azzal a gondolattal foglalkozni, hogy a lapot hetenként jelentetjük meg. Ehhez az anyagi alapot jellegzetesen amerikai módszerrel teremtettük meg. Az elvtársak elkészítettek egy, a kintornához hasonló két nagy- kerekü jármüvet, a két kerék közé szónoki e- melvényt szereltünk. Délutánonként ezt eltoltuk a magyar negyed egyik utcasarkára, s ott magyar munkásmozgalmi és népdalokat énekeltünk. Ha rendőr jött, ő is odaállt hallgatni. Amikor már elegendő hallgató gyűlt össze, egyik elvtárs felállt a “szószékre”, rövid agitációs beszédet mondott, végül arra kérte a hallgatóságot: járuljon hozzá néhány centtel a magyar lap megjelenéséhez. Az elvtársak kalapba gyűjtötték az adományokat. így folytattuk a hét minden napján. Amikor megfelelő összeg gyűlt össze, berendeztünk egy kis nyomdát, amelynek vezetője az akkor Amerikában tartózkodó Biró Miklós mesterszedő lett. Ettől kezdve a Népakarat hetenként jelent meg. Ekkor kapcsolódott a mozgalomba a későbbi egyetemi tanár, Somogyi Mihály, Somogyi Béla öccse és még több lelkes szocialista, a lap szerkesztését pedig átvette dr. Bolgár Elek, az akkor még fiatal, jótollu publicista. Az elvtársak áldozatkészségének köszönhettük, hogy egy idő múlva szedőgépet vásároltunk. Ennek első gépszedője én voltam. Miután megfelelő gyakorlatra tettem szert, elhatároztuk, hogy a lapot hetenként kétszer jelentetjük meg. Szoros kapcsolatot tartottunk fenn az akkor alakult osztályharcos szakszervezettel, az Industrial Workers of the Worlddal. 1909-ben családi okok miatt hazajöttem Magyarországra, ahonnan már vissza nem mehettem, mert a magyar hatóságok útlevelemet bevonták. Utólag értesültem, hogy később a Népakarat megszűnt és mint Uj Előre, majd mint Amerikai Magyar Szó él tovább a mai napig, a haladó amerikai magyarság lapjaként. Munkájához a magam részéről — immár 85. évemben —■ további sikereket kívánok. Székely Vilmos ny. nyomdai revizor (Megjelent Budapesten, a Népszabadság április 13-i számában.) SPEAKER
