Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-21 / 38. szám
Thursday, September 21, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Rev. Gross külmunkatársunk üdvözli a Lapkonlerenciát Kedves Delegátus-Munkástársak! Három évtizedes szoros fegyvertársi kapcsolatból táplálkozó szeretettel köszöntőm az Amerikai Magyar Szó lelkes és hűséges olvasótáborának itt egybesereglett képviselőit. Ha nem is látjuk egymást szemtől-szemben, ha nem is szorithatjuk meg egymás kezét, ha nem is válthatunk szót egymással — akár parázs vita, akár barátságos eszmecsere keretében —, e hosz- szu és töretlen együttmunkálkodásban biztositékát látom annak, hogy Írott üzenetem éppoly szives fogadtatásra talál a delegátusok körében, mintha azt élőszóval adnám át a kétnapos konferencia folyamán. Harminc év után, melynek során úgy lapunk hasábjain keresztül, mint az ország különböző részeiben tartott gyűlések pódiumáról számtalanszor szóltam az olvasókhoz, vajon MI ÚJAT mondhatnék most az idezarándokolt delegátusoknak, amit én vagy mások már a múltban el nem mondtunk volna? Hiszen a problémák, amelyekkel szembe kell néznünk, nem újak; az ellenfél, ha néha változtatja is a köntösét: ugyanaz; fegyverünk ma is az írott és mondott szó, amely kíméletlenül bevilágít az ellenséges hadállások legsötétebb rejtekeibe — csakúgy, mint három vagy hat évtizeddel ezelőtt. . . Sem a problémák természete, sem az ellenfél karaktere, sem a fegyverünk hatékonysága nem szorul újabb ismertetésre, kivált az itt megjelent delegátusok előtt, akik egytől-egyig régi, kipróbált és bevált, hűséges és bátor katonái a haladás szent ügyének:.. MT ÚJAT remélhetünk tehát ettől az összejöveteltől? Oly sok konferencián vettem már részt, hogy erre a kérdésre saját egyéni tapasztalataim alapján nyugodt lélekkel felelhetek: Merem állítani, hogy a konferencia folyamán minden delegátusnak MEGUJHODIK a hite, MEGNÖVEKSZIK a tettvágya, FELFOKOZÓDIK a teherbírása — és egy árnyalattal magasabb szintre emelkedik az áldozatkészsége. Inspiráló példákat lát maga körül s miközben ezeket figyeli, ő maga is ihlető példává válik mások számára, mert a testvérközösségi szellem, az egyakarat légköre őt is tökéletesen átjárja. Uj reményforrásokra bukkan, uj energiára tesz szert, uj meglátáshoz jut és uj ügybuzgalmat merit magának — s mindezt hazaviszi utitarsolyában és otthon megosztja harcostársaival. És rá fog jönni, hogy minél többet ád belőle másoknak, annál több marad neki magának! Ebben a gyülésteremben az amerikai-magyar haladó mozgalom kollektiv esze, lelkiismerete és szive van jelen. A sok évtizedes küzdelem során élessé vált ész komoly megfontolással fogja mérlegelni a helyzetet; az oly sokszor próbára tett és mindenkor felülkerekedő lelkiismeret ismét felismeri a szent kötelességet, amelyet a mai helyzet diktál és a szív, ez a jó magyar munkássziv, amely összedobban minden más nép dolgozóinak a szivével, ismét megtalálja az utat-módot a mi szócsövünk: az Amerikai Magyar Szó életbentar- tására. Hadd tegyek egy kis vallomást — némi piron- kodással: Gondolatban én már jónéhányszor elsirattam és eltemettem a mi lapunkat, mert a körülmények — a régi olvasók ijesztően gyakori elmúlása és a támogatók anyagi forrásainak az állandó apadása (hiszen legtöbbjük soványjöve- delmü nyugdíjas!) — odamutattak, hogy a Magyar Szó napjai meg vannak számlálva... A logika minden szabálya, az egyszeregy könyörtelen törvénye szerint ennek a lapnak valóban már régen meg kellett volna szűnnie — és mégis itt van, végzi a munkáját egyenes derékkal, frissen, hatásosan, fiatalos energiával és bátorsággal... Az én szememben ez a teljesítmény — A TI TELJESÍTMÉNYETEK! — a világ hét csodája mellé sorakozik — nyolcadiknak.. . TARTSÁTOK ÉLETBEN EZT A CSODÁT! KÉTSZÁZEZER Körülbelül ennyien hagyták el Magyarországot 1956—57-ben. Nem kergette őket senki, sőt mondták nekik eleget, hogy maradjanak. De őket csábította a dollár, a font és az öreg asszonyokat is szabadsághősként ünnepelték odakint, hiszen a szocialista országot vélték ütni ezzel. Soha még emigránsokat igy nem fogadtak, mindent megkaptak (amig el nem felejtették őket). Most ennyi arab menekült el félelmében vagy kényszerítve, Jordánnak Izrael által megszállt részéből és bár a megmaradt Jordán nem képes őket eltartani, Izrael nem akarja őket visszaengedni. De ki törődik velük? Hiszen nem “a lábukkal szavaztak a szabadságért” mint a magyarok, akik a szabad Dominikába, Dél- Afrikába, Kongóba, Formózára, Brazíliába, Argentínába, Venezuelába kerültek végül — ők csak a nyomorult életüket akarták menteni. Nem szabadsághősök. MELYIK CIVILIZÁCIÓ HANYATLÁSA? Hawaii-ban is szervezettek a rakodómunkások Honoluluban a rakadómunkások szakszervezete, az ILWU szerződést kötött a Young Brothers vállalattal, melynek értelmében a cég rakparti alkalmazottai is annyi fizetést kapnak, mint más szervezett rakodómunkások Hawaii-ban. A négyéves szerződés 1971 junius 30-án jár le. A szerződési időszak végén a Young Brothers munkásai 250 dollárral több havi fizetést kapnak, mint jelenleg és egyesek mostani fizetésüknek több mint kétszeresét fogják kapni. Mielőtt megszavazták az ILWU-hoz való csatlakozást, egyedül e cég munkásai voltak szervezetlenek az ottani rakodómunkások közül. Az egyházak tanácsa védi a sztrájk jogát A National Councü of Churches Labor Day előtt levelet küldött ki a templomokhoz országszerte, amelyben támogatja a munkásoknak a sztrájkhoz való jogát. A közleményben többek között ez áll: “A szervezett munkásság számára rendkívül fontos a sztrájk joga.. . Egyéneket vagy csoportokat akaratuk ellenére munkába kényszeríteni a személyes szabadság elvesztését jelenti. A sztrájk a szabad munkások végső fegyvere, amelyet önvédelemből alkalmaznak az igazságtalannak vélt elnyomatás ellen.” Igazságszolgáltatás Bolíviában A londoni New Statesman írja: Jules Régis Debray (a letartóztatott fiatal francia újságíró) sorsa attól függ, jön-e uj kormány Bolíviában, amely szabadon bocsátásával ki akarná engesztelni a belföldi és a külföldi közvéleményt. Ha ez nem történik meg, nagy a veszély, hogy a katonaság “nem hivatalosan” megöli őt. Luis Reque Teran, az anti-gerilla csapatoknak az U.S.-ban kiképzett ezredes parancsnoka nyíltan megmondta: Alkotmányunk túlságosan demokratikus, én nem szeretem a demokráciát. Én erős diktatúrát kívánok, amely felhatalmazna engem Debray agyonlö- vésére. Ha tőlem függött volna, már rég agyonlőttük volna őt.” Majd ezt Írja többek között: Pihent aggyal sok érdekességet lehet kigondolni. Egy délutáni újságolvasás közben mi bukkant most 'legutóbb szemünkbe? “A házeladás nagyon fontos kelléke a sexappeal.” Sem több, sem kevesebb. Ezért, kedves olvasó, ha netán családi ház vásárlására szántad el magad, ne azt nézd, hogy erősek-e a gerendák, milyen a fűtés és a vízvezeték, elég nagyok-e a szobák és mi mindenféle uj felszerelés Van a konyhában? Mindez már a múlté. Azt nézd, kedves olvasó, hogy a háznak van-e elég sexappeal- je. Ne gondold ám, hogy ezt pihent aggyal gondolták ki. Sőt! Az amerikai üzletemberek higgadt rafinériával eszelték ki ezt az ügyes trükköt, mely- lyel állítólag a lanyhuló családiház piacot nagyban serkentették. A házépítők és ingatlanosok azt mondják, hogy ha a sex kihangsulyozásával lehet autót, borotvaszappant és szájvizet eladni, miért ne lehessen azt ugyanúgy ingatlan eladására is felhasználni? A Wall Street Journal azt Írja például, hogy a modell-házak hálószobáiban hanyagul odadobnak valami lenge hálóinget egy karosszékre. Ez “hálószoba hangulatot” teremt a szemlélőben, egyszerre otthonossá, kívánatossá teszi a házat. De ez még semmi. Azt is Írja ez a neves hírlap, hogy: “Egy houstoni építkező “His” és “Hers” fürdőszobákat mutat be, amelyeket egy római oszlopokkal és szobrokkal díszített belső udvar köt össze — olyan házban, amelyet úgy hirdet, mint ‘a legvétkesebben luxusteljes ház, Róma hanyatlása és bukása óta.’ Egy építész Seattle-ben egy un. ‘sex- pit’ helyiséget mutat be — ez egy-két lépcsőfokkal mélyített szobarész, nyitott tűzhellyel, leopárd-bőr utánzattal letakart nagy heverőkkel — az általa tervezett házak lakószobáiban.” “Ilyesmikkel könnyebb eladni a házakat, mondják az építők. ‘A múlt évben 20 százalékkal többet adtunk el’, dicsekszik Walter Carrington, Austin, Tex.-i építő. Azt mondja, az üzlet annak ellenére lendült fel, hogy Austinban a múlt évben 20%-kal csökkent az uj házvásárlás. Az ő modell-házaiban olyan különlegességek vannak, mint a magaslaton nyugvó king-size (óriás) ágy, a hálószobába vezető díszes szárnyas ajtók és üvegfallal elrekesztett fürdőszoba.” “Clarin Howe, Peoria, Ill.-i építő, uj modell-há- zában kétszemélyes zuhanyt mutat be. Elismeri, hogy egyes háznézők furcsának találják ezt az újítást.” Mortimer R. Feinberg pszichológiai professzornak az a véleménye, hogy a nemi életnek, mint csaléteknek kereskedelmi kihasználása egészségtelen. “Ez is kísérlet arra, mint sok más, hogy a nemi életet a jelentőségénél fontosabbnak tüntessék fel — mondotta. — A nemi élethez egyszerűség kell. Nem kell más hozzá, műit két élőlény és egy hálózsák — nem tükrök, teraszos fürdőszobák és emel- vényes ágyak. Mi lesz ennek a vége?” — Voltak Debray-elleni tüntetések is, a részvevők nagyrésze katona volt civilben. Volt hely, ahol a Rotary Club (nagytőkések nemzetközi szervezete) rendezte a tüntetést. A hivatalos álláspont ellen a leghevesebb támadást a Cultura Boliviana folyóirat intézte. Ebben Lopez-Murillo, az ország legismertebb Írója a történtekért az U.S. Central Intelligence Agency-jét (amerikai kémszervezet) és más U.S. kiképzőket vádolja, valamint argentínaiakat a bolíviai hadseregben. .. Sokan azt várják, hogy ez a hadsereg álcázott gerilla támadást fog intézni a saját támaszpontja ellen, és eközben megöli Deb- rayt, a szokásos hivatkozással, hogy “menekülés közben”... — Ha a gerillák ereje drámaian növekszik a közeljövőben, ennek egyik oka, hogy az U.S.-ból érkeznek a “tanácsadók” a bolíviai kormányhoz és. . . Guevaranak (kubai forradalmár) igaza lehet majd, hogy Camiri, a bolíviai támaszpont uj Dien-Bien-Phu lesz (ahol a vietnami forradalmárok megsemmisítették a francia erőket). Tokióban nyilvánosságra hozott hivatalos adatok szerint a japán gépkocsi-ipar világviszonylatban a második helyre került az Egyesült Államok után, megelőzve a Német Szövetségi Köztársaságot. — 1967 első felében a japán ipar 1,453 millió személy- és tehergépkocsit, valamint autóbuszt gyártott.
