Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-09-21 / 38. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 21, 1967 Domán István: j Felelősségre vonás, 1967. i Gondolatok 19 nyilas tárgyalása alkalmából Az alábbi cikk első részét még április 27-én közöltük és igy röviden összefoglalva ismertetjük ennek az első cikknek a tartalmát. A budapesti bíróságon 19 háborús bűnös ül a vádlottak pad­ján, akiket 22 év után vonnak felelősségre elkö­vetett bűneikért. Kröszl Vilmos 56 éves kazán- tisztitó, 33 éves korában a zuglói nyilas kerület vezetője volt és élet-halál felett Ítélkezett. Cin­kostársai bevallják, hogy ő adott parancsot a kivégzésekre. Bükkös (Czeingruber) György a másik vádlott, aki a “főideológusa” volt a cso- ' portnak. A háború utolsó decemberének elején . a Városi Színházban a nyilasok nagygyűlést hir­dettek, melynek részleteit alább közöljük. I H. Az újságok napokkal előtte hirdették a gyűlést. A nyilas pártházakban hordószónokok dörgedel­mes beszédekben bizonygatták, hogy milyen szi­lárd az uralmuk és mennyire biztos a “végső győ­zelem”. íme, nem messze van a front, de ők nem félnek. Ä valóság persze az volt, hogy nagyon is féltek. Azonban éppel ezzel a fogással akartak lelket verni menekülésre gondoló táborukba. Megrettentett.e őket a németek állandó, gyakran már futássá gyorsuló visszavonulása, amit “rugal­mas elszakadásnak” neveztek a hadijelentések­ben. A számitóbbak már féltek az esetleges felelős- ségrevonástól, és nem akartak részt vállalni a rö­vid életű uralomban. A nagygyűléssel azt akar­ták demonstrálni a nyilas vezérek, hogy nem kell félni az összeomlástól, a németek vereségétől. Ők ho'sszu időre rendezkedtek be, és eszük ágában nincs menekülni. "A nagygyűlés" Már napokkal a gyűlés időpontja előtt lezárták a környéket. 1944 december 3-án, kora délután, három sorban helyezkedtek el az árpádsávos kar­szalagos őrök az épület körül. Aki be akart jutni a gyűlésre, annak keresztül kellett mennie a há­romszoros őrgyürü igazoltatásán. Utasításuk sze­rint, az őrök nagy figyelemmel vizsgálgatták az iratokat. De fontoskodtak is, tuljátszották szere­püket, élvezték hatalmukat a primitiv pártfunk­cionáriusok. Ilyen előkészület és óvóintézkedés után, a ve­zérek magabiztosan néztek a nagy propaganda­demonstráció elébe. Biztosra vették a sikert. Azon ban egy kis hiba csúszott a számításukba. Nem gondoltak arra, hogy vannak még bátor emberek, akik nem hajlandók belenyugodni az önkény és erőszak uralmába. így eshetett meg aztán, hogy amikor a legna­gyobb biztonságban érezték magukat, jött a meg­lepetés ... A Városi Szinház hatalmas függönye felgördült. A gyűlés elnöksége elhelyezkedett a színpadon és fogadta a közönség alázatos hódo­latát. Ám mielőtt még megkezdődhetett volna a propaganda műsor, hatalmas detonáció reszket- tette meg a nagymultu épületet. Óriási pánik tört ki ennek nyomán. A zöldinges társaság fel-alá íutkározott. A tömeg ajtón-ablakokon keresztül igyekezett menekülni a veszélyes helyről. Akik ott voltak, azokban nem valószínű, hogy megszi­lárdult a végső győzelembe vetett hit. Sőt, ha ed­dig hittek benne, akkor most már valószínűleg óvatosabbá váltak állásfoglalásukban. I ~*WWVXAAA/V>WAWWVWWn»WMWWWlIIMWWI»ll»IW. ; ÚJBÓL KAPHATÓ! ORSZÁGH LÁSZLÓ: Angol-magyar és magyar angol j! ZSEBSZÓTÁR ! két kötetben Ára kötetenként $2.50 és 25 cent posta- és csomagolási költség ! ] Megrendelhető a Magyar szó Kiadóhivatalában, jj 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 1 címen S A pártszolgálatos banda természetesen bosszú­ért kiáltozott. És kin tölthették volna ki jobban a bosszújukat, mint az üldözött zsidókon. Ezek közül is főleg a gyerekeken, betegeken, öregeken és nőkön. A legtöbb zsidó férfi ekkor már munka- szolgálatban sínylődött, ha nem veszett el az uk­rajnai pokolban, vagy nem ölték meg a büntető- századok keretlegényei. "A bosszú" A még Budapesten maradt zsidók túlnyomó többsége a gettóban volt összezsúfolva. Csak kis részük élt az un. “védett házakban”, amelyek svájci, svéd, vatikáni címert viseltek a kapuju­kon, és az illető követségek védelme alatt álltak. Elvben. Gyakorlatban a nyilas hordák támadásá­nak voltak kitéve. Ezek számos ilyen ház lakóit vitték el, akiket vagy a bécsi országúton tereltek Németország felé, vagy a nyilasházak valamelyi­kébe hurcolták. Ez utóbbiaknál vagyont, pénzt, ékszert szimatoltak a haramiák és szörnyű kínzá­sok révén próbálták kiszedni álozataikból mind­ezeket. A védett házak nagy részét már november vége felé felszámolták a nyilasok. Foglyaik már jóval december 3.-a, tehát a Városi Színházban történtek előtt a kezeik között voltak. így semmi közük sem lehetett, még feltételezetten sem, a robbantáshoz. De ez persze egyáltalán nem za­varta a pártszolgálatos bandát abban, hogy a rob­bantásban való részvétel gyanúja címén kínozzák meg áldozataikat. Amugyis a kínzáson volt a hang súly, a szadista hajlamok kiélésén. A többi csak ürügynek szolgált ehhez a célhoz. így történt, hogy egy 15 éves fiút is levittek a pártház pincéjébe, amelyet kinzókamrának hasz­náltak. Ott Baráth Kálmán — akit nyilastársai is gorillának csúfoltak, mert még közülük is kirítt állati ösztöneivel és hatalmas testi erejével — hátracsavarta a még gyereknek számitó áldozat kezét és két lába között tartotta lefogva testét. Erős János pedig a fiú fejét szorította le, hogy ne tudja elmozdítani. Ekkor Hollay József elővette a kabátja hajtókájában lévő gombostűt, mert ezt mint gondos szabó, mindig hordott magával és ki­szúrta vele a szerencsétlen zsidó fiú szemeit!!! Ezután még mindig nem hagyták nyugton a bor­zalmasan megcsonkított áldozatot ezek az ember­szabású vadállatok. (Itt közbevetőleg bocsánatot kellene kérni a vadállatoktól, hogy hozzájuk ha­sonlítjuk e szadista gyilkosokat, mert az előbbiek csak akkor ölnek, ha éhesek. És főleg nem kínoz­zák tervszerűen zsákmányukat, hanem minél előbb igyekeznek végezni vele.) Több napon keresztül ütötték-verték a megvakitott gyereket. Majd ami­kor már mozogni sem tudott, agyonlőtték. Ennek az agyongyötört fiúnak az esete még a zuglói tömeggyilkos banda bünlajstromán is egye­dülálló. Pedig a bestialitások tömegét követték el pünkösdi királyságuk alatt. így például Németh Lajos, aki letartóztatásáig üzemvezető volt, 1944 karácsony éjszakáján egy 6 éves gyereket fojtott vízbe. Ha ránéz valaki erre a magas, őszhaju em­berre, akkor nehezen tudja elképzelni, hogy képes lenne ilyen tett elkövetésére. Jómegjelenésü, jó fellépésű. Inkább jóságos nagyapónak nézné vala­ki, aki nem ismeri, mint sokszoros tömeggyilkos­nak. Igyekszik is kihasználni ezt az adottságát, mert mindent tagad. Nagy szavakat használva adja elő “ártatlanságát” és előadását széles gesztikulá- lással kiséri. De az öblös hang mindjárt szerényeb­bé válik, amikor társai a szemébe mondják, hogy legalább 90 embert ölt meg, vagy adott parancsot megölésükre. Mert nem egyszerű, szimpla gyilkos volt ez az ártatlan bárány szerepében pózoló alak, hanem a zuglói fegyveres pártszolgálat vezetője! Ebben a funkciójában aztán igazán alkalma volt kivégzési parancsokat osztogatni, ő maga sem akart persze kimaradni a nagy lehetőségekből, amelyek az életben egyszer fordulnak csak elő A tanuk Általában a tömeggyilkosok konokul tagadnak, és már csak akkor ismernek el valamit, ha rájuk bizonyítják. Rendszerint csak a társa bűneire em­ÍÓL'OT’ÍL' r^-kirirfomrilriilr A Kirzrmiri + óo olorf cr»lr nv\nrlr\t okozhatott az ügyészségnek, mert valószínűnek lát­szott, hogy senki nem lehet életben az áldozatok közül. A nácik nem akartak tanukat hagyni maguk után. Gyilkosságaik színhelyén csak két fajta ember lehetett jelen: cinkos és áldozat. A cinkos nem be­szél, mert ezzel magát is elárulná. Az áldozat pedig nem tud beszélni, mert örökre elnémították. De szinte csodával határos módon, mégis akadtak élő. szemtanúi a borzalmas tetteknek. A tanú, Kálmán Imre, cipész kisiparos. Ő nem csak hogy látta a vérengzéseket, hanem szenvedő részese is volt ezeknek, öt golyót visel a testében.. 1944 őszén szökött meg a munkaszolgálatból, és szüleihez ment a XIV. kerületbe. Itt próbálták ők hárman, 66 éves apjával és 56 éves anyjával átvé szelni a háború még hátralévő kicsiny szakaszát. De nem akartak csupán passzív részesei lenni a demokrácia és fasizmus világméretű küzdelmének. Ezért háboruellenes, antifasiszta röplapokat nyom­tattak kis házinyomdájukon és ezeket a röpcédulá­kat ragasztotta az akkor 34 éves Kálmán Imre a zuglói házak falára. Sem szülei, sem ő nem politi­záltak azelőtt, de úgy érezték, most nekik is hozzá kell járulniok valamivel a vérontás megszüntetésé-. , hez és a háború befejezéséhez. A nyilasok hamarosan rájuk törtek. A lakásukon, fogták el hármukat. Kettős bünük volt. Zsidók vol­tak és még ráadásul antifasiszta propagandát fej-_ tettek ki. Mindegyik önmagában is halálós Dünne le­számított a vérgőzös időkben! Természetes már. a lakásban nekik estek, ütötték-verték őket Idős ap­ját és anyját ugyanolyan brutálisan bántalmazták,, mint a fiatal férfit. De a verés terén kifejtett nagy., buzgalmukban és aktivitásukban sem feledkeztek meg azért az anyagi javakról és gazdasági érdekük*;* ről a nyilas brigantik. Gyors, gyakorlott mozdula­tokkal vágták zsebre, ami a lakásban csak elmoz­dítható volt. Ténykedésükön látszott, hogy már nagy rutinjuk van az ilyesmiben. De ami a lakásban történt, az csak bevezető volt a későbbiekhez képest... (Folytatjuk) Az újságíró noteszából “Papa, látod, hogy sírok, és nem is kérdezed, miért? ” “Nem. Ez a kérdés nekem már sok pén­zembe került.” • Nem nehéz a hibát elkerülni, ha a diktálandó szöveget már kívülről tudjuk. • Az igazság relativitásáról vallott felfogás leg­inkább azoknak felel meg, akik gyakran tévednek. • Akit furkosbot segítségével oktatsz, az jobban emlékszik majd rád, mint arra, amiről beszélsz neki. • A gondolatoknak is megfelelő elhelyezést kel­lene biztosítani. Van, ahol nagyon túlzsúfoltan vannak, és van, ahol tériszonyuk támad. • Rossz dolog, hogy azokban az években, amikor már csak emlékeink maradnak, kezdjük elveszteni áz emlékezőtehetségünket. • Szilárd j ellem az, aki néha kibirja, hogy ne mesélje el a viccet, amely éppen eszébe jut. • Tvás közben sok józan vélemény hangzik el. • Olyan jó kapitány volt, hogy az utazás végéig senki sem vette észre, hogy hiányzik a kormány­lapát. • Olyan jól ismerem a világot — írja égy külföldi kolléga —, hogy utolsó utamat akár csukott szem­mel is meg tudom majd tenni. • A hallgatás nem mindig megfontoltság. Jelent­het ostobaságot is. Nagyon veszélyes ember! Mindig azt teszi, amit gondol. A papától az ember néha értelmet örököl, néha pénzt, de a legtöbbször csak kopaszságot. • A fej, olvasom valahol, az a testrész, amely nélkül nem lehet élni, de amely nélkül sok min­IpVipt rainálni. j

Next

/
Thumbnails
Contents