Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-21 / 38. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 21, 1967 Domán István: j Felelősségre vonás, 1967. i Gondolatok 19 nyilas tárgyalása alkalmából Az alábbi cikk első részét még április 27-én közöltük és igy röviden összefoglalva ismertetjük ennek az első cikknek a tartalmát. A budapesti bíróságon 19 háborús bűnös ül a vádlottak padján, akiket 22 év után vonnak felelősségre elkövetett bűneikért. Kröszl Vilmos 56 éves kazán- tisztitó, 33 éves korában a zuglói nyilas kerület vezetője volt és élet-halál felett Ítélkezett. Cinkostársai bevallják, hogy ő adott parancsot a kivégzésekre. Bükkös (Czeingruber) György a másik vádlott, aki a “főideológusa” volt a cso- ' portnak. A háború utolsó decemberének elején . a Városi Színházban a nyilasok nagygyűlést hirdettek, melynek részleteit alább közöljük. I H. Az újságok napokkal előtte hirdették a gyűlést. A nyilas pártházakban hordószónokok dörgedelmes beszédekben bizonygatták, hogy milyen szilárd az uralmuk és mennyire biztos a “végső győzelem”. íme, nem messze van a front, de ők nem félnek. Ä valóság persze az volt, hogy nagyon is féltek. Azonban éppel ezzel a fogással akartak lelket verni menekülésre gondoló táborukba. Megrettentett.e őket a németek állandó, gyakran már futássá gyorsuló visszavonulása, amit “rugalmas elszakadásnak” neveztek a hadijelentésekben. A számitóbbak már féltek az esetleges felelős- ségrevonástól, és nem akartak részt vállalni a rövid életű uralomban. A nagygyűléssel azt akarták demonstrálni a nyilas vezérek, hogy nem kell félni az összeomlástól, a németek vereségétől. Ők ho'sszu időre rendezkedtek be, és eszük ágában nincs menekülni. "A nagygyűlés" Már napokkal a gyűlés időpontja előtt lezárták a környéket. 1944 december 3-án, kora délután, három sorban helyezkedtek el az árpádsávos karszalagos őrök az épület körül. Aki be akart jutni a gyűlésre, annak keresztül kellett mennie a háromszoros őrgyürü igazoltatásán. Utasításuk szerint, az őrök nagy figyelemmel vizsgálgatták az iratokat. De fontoskodtak is, tuljátszották szerepüket, élvezték hatalmukat a primitiv pártfunkcionáriusok. Ilyen előkészület és óvóintézkedés után, a vezérek magabiztosan néztek a nagy propagandademonstráció elébe. Biztosra vették a sikert. Azon ban egy kis hiba csúszott a számításukba. Nem gondoltak arra, hogy vannak még bátor emberek, akik nem hajlandók belenyugodni az önkény és erőszak uralmába. így eshetett meg aztán, hogy amikor a legnagyobb biztonságban érezték magukat, jött a meglepetés ... A Városi Szinház hatalmas függönye felgördült. A gyűlés elnöksége elhelyezkedett a színpadon és fogadta a közönség alázatos hódolatát. Ám mielőtt még megkezdődhetett volna a propaganda műsor, hatalmas detonáció reszket- tette meg a nagymultu épületet. Óriási pánik tört ki ennek nyomán. A zöldinges társaság fel-alá íutkározott. A tömeg ajtón-ablakokon keresztül igyekezett menekülni a veszélyes helyről. Akik ott voltak, azokban nem valószínű, hogy megszilárdult a végső győzelembe vetett hit. Sőt, ha eddig hittek benne, akkor most már valószínűleg óvatosabbá váltak állásfoglalásukban. I ~*WWVXAAA/V>WAWWVWWn»WMWWWlIIMWWI»ll»IW. ; ÚJBÓL KAPHATÓ! ORSZÁGH LÁSZLÓ: Angol-magyar és magyar angol j! ZSEBSZÓTÁR ! két kötetben Ára kötetenként $2.50 és 25 cent posta- és csomagolási költség ! ] Megrendelhető a Magyar szó Kiadóhivatalában, jj 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 1 címen S A pártszolgálatos banda természetesen bosszúért kiáltozott. És kin tölthették volna ki jobban a bosszújukat, mint az üldözött zsidókon. Ezek közül is főleg a gyerekeken, betegeken, öregeken és nőkön. A legtöbb zsidó férfi ekkor már munka- szolgálatban sínylődött, ha nem veszett el az ukrajnai pokolban, vagy nem ölték meg a büntető- századok keretlegényei. "A bosszú" A még Budapesten maradt zsidók túlnyomó többsége a gettóban volt összezsúfolva. Csak kis részük élt az un. “védett házakban”, amelyek svájci, svéd, vatikáni címert viseltek a kapujukon, és az illető követségek védelme alatt álltak. Elvben. Gyakorlatban a nyilas hordák támadásának voltak kitéve. Ezek számos ilyen ház lakóit vitték el, akiket vagy a bécsi országúton tereltek Németország felé, vagy a nyilasházak valamelyikébe hurcolták. Ez utóbbiaknál vagyont, pénzt, ékszert szimatoltak a haramiák és szörnyű kínzások révén próbálták kiszedni álozataikból mindezeket. A védett házak nagy részét már november vége felé felszámolták a nyilasok. Foglyaik már jóval december 3.-a, tehát a Városi Színházban történtek előtt a kezeik között voltak. így semmi közük sem lehetett, még feltételezetten sem, a robbantáshoz. De ez persze egyáltalán nem zavarta a pártszolgálatos bandát abban, hogy a robbantásban való részvétel gyanúja címén kínozzák meg áldozataikat. Amugyis a kínzáson volt a hang súly, a szadista hajlamok kiélésén. A többi csak ürügynek szolgált ehhez a célhoz. így történt, hogy egy 15 éves fiút is levittek a pártház pincéjébe, amelyet kinzókamrának használtak. Ott Baráth Kálmán — akit nyilastársai is gorillának csúfoltak, mert még közülük is kirítt állati ösztöneivel és hatalmas testi erejével — hátracsavarta a még gyereknek számitó áldozat kezét és két lába között tartotta lefogva testét. Erős János pedig a fiú fejét szorította le, hogy ne tudja elmozdítani. Ekkor Hollay József elővette a kabátja hajtókájában lévő gombostűt, mert ezt mint gondos szabó, mindig hordott magával és kiszúrta vele a szerencsétlen zsidó fiú szemeit!!! Ezután még mindig nem hagyták nyugton a borzalmasan megcsonkított áldozatot ezek az emberszabású vadállatok. (Itt közbevetőleg bocsánatot kellene kérni a vadállatoktól, hogy hozzájuk hasonlítjuk e szadista gyilkosokat, mert az előbbiek csak akkor ölnek, ha éhesek. És főleg nem kínozzák tervszerűen zsákmányukat, hanem minél előbb igyekeznek végezni vele.) Több napon keresztül ütötték-verték a megvakitott gyereket. Majd amikor már mozogni sem tudott, agyonlőtték. Ennek az agyongyötört fiúnak az esete még a zuglói tömeggyilkos banda bünlajstromán is egyedülálló. Pedig a bestialitások tömegét követték el pünkösdi királyságuk alatt. így például Németh Lajos, aki letartóztatásáig üzemvezető volt, 1944 karácsony éjszakáján egy 6 éves gyereket fojtott vízbe. Ha ránéz valaki erre a magas, őszhaju emberre, akkor nehezen tudja elképzelni, hogy képes lenne ilyen tett elkövetésére. Jómegjelenésü, jó fellépésű. Inkább jóságos nagyapónak nézné valaki, aki nem ismeri, mint sokszoros tömeggyilkosnak. Igyekszik is kihasználni ezt az adottságát, mert mindent tagad. Nagy szavakat használva adja elő “ártatlanságát” és előadását széles gesztikulá- lással kiséri. De az öblös hang mindjárt szerényebbé válik, amikor társai a szemébe mondják, hogy legalább 90 embert ölt meg, vagy adott parancsot megölésükre. Mert nem egyszerű, szimpla gyilkos volt ez az ártatlan bárány szerepében pózoló alak, hanem a zuglói fegyveres pártszolgálat vezetője! Ebben a funkciójában aztán igazán alkalma volt kivégzési parancsokat osztogatni, ő maga sem akart persze kimaradni a nagy lehetőségekből, amelyek az életben egyszer fordulnak csak elő A tanuk Általában a tömeggyilkosok konokul tagadnak, és már csak akkor ismernek el valamit, ha rájuk bizonyítják. Rendszerint csak a társa bűneire emÍÓL'OT’ÍL' r^-kirirfomrilriilr A Kirzrmiri + óo olorf cr»lr nv\nrlr\t okozhatott az ügyészségnek, mert valószínűnek látszott, hogy senki nem lehet életben az áldozatok közül. A nácik nem akartak tanukat hagyni maguk után. Gyilkosságaik színhelyén csak két fajta ember lehetett jelen: cinkos és áldozat. A cinkos nem beszél, mert ezzel magát is elárulná. Az áldozat pedig nem tud beszélni, mert örökre elnémították. De szinte csodával határos módon, mégis akadtak élő. szemtanúi a borzalmas tetteknek. A tanú, Kálmán Imre, cipész kisiparos. Ő nem csak hogy látta a vérengzéseket, hanem szenvedő részese is volt ezeknek, öt golyót visel a testében.. 1944 őszén szökött meg a munkaszolgálatból, és szüleihez ment a XIV. kerületbe. Itt próbálták ők hárman, 66 éves apjával és 56 éves anyjával átvé szelni a háború még hátralévő kicsiny szakaszát. De nem akartak csupán passzív részesei lenni a demokrácia és fasizmus világméretű küzdelmének. Ezért háboruellenes, antifasiszta röplapokat nyomtattak kis házinyomdájukon és ezeket a röpcédulákat ragasztotta az akkor 34 éves Kálmán Imre a zuglói házak falára. Sem szülei, sem ő nem politizáltak azelőtt, de úgy érezték, most nekik is hozzá kell járulniok valamivel a vérontás megszüntetésé-. , hez és a háború befejezéséhez. A nyilasok hamarosan rájuk törtek. A lakásukon, fogták el hármukat. Kettős bünük volt. Zsidók voltak és még ráadásul antifasiszta propagandát fej-_ tettek ki. Mindegyik önmagában is halálós Dünne leszámított a vérgőzös időkben! Természetes már. a lakásban nekik estek, ütötték-verték őket Idős apját és anyját ugyanolyan brutálisan bántalmazták,, mint a fiatal férfit. De a verés terén kifejtett nagy., buzgalmukban és aktivitásukban sem feledkeztek meg azért az anyagi javakról és gazdasági érdekük*;* ről a nyilas brigantik. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal vágták zsebre, ami a lakásban csak elmozdítható volt. Ténykedésükön látszott, hogy már nagy rutinjuk van az ilyesmiben. De ami a lakásban történt, az csak bevezető volt a későbbiekhez képest... (Folytatjuk) Az újságíró noteszából “Papa, látod, hogy sírok, és nem is kérdezed, miért? ” “Nem. Ez a kérdés nekem már sok pénzembe került.” • Nem nehéz a hibát elkerülni, ha a diktálandó szöveget már kívülről tudjuk. • Az igazság relativitásáról vallott felfogás leginkább azoknak felel meg, akik gyakran tévednek. • Akit furkosbot segítségével oktatsz, az jobban emlékszik majd rád, mint arra, amiről beszélsz neki. • A gondolatoknak is megfelelő elhelyezést kellene biztosítani. Van, ahol nagyon túlzsúfoltan vannak, és van, ahol tériszonyuk támad. • Rossz dolog, hogy azokban az években, amikor már csak emlékeink maradnak, kezdjük elveszteni áz emlékezőtehetségünket. • Szilárd j ellem az, aki néha kibirja, hogy ne mesélje el a viccet, amely éppen eszébe jut. • Tvás közben sok józan vélemény hangzik el. • Olyan jó kapitány volt, hogy az utazás végéig senki sem vette észre, hogy hiányzik a kormánylapát. • Olyan jól ismerem a világot — írja égy külföldi kolléga —, hogy utolsó utamat akár csukott szemmel is meg tudom majd tenni. • A hallgatás nem mindig megfontoltság. Jelenthet ostobaságot is. Nagyon veszélyes ember! Mindig azt teszi, amit gondol. A papától az ember néha értelmet örököl, néha pénzt, de a legtöbbször csak kopaszságot. • A fej, olvasom valahol, az a testrész, amely nélkül nem lehet élni, de amely nélkül sok minIpVipt rainálni. j
