Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-09-07 / 36. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 7, 1967 INNEN ONNAN Eszmecsere ci közekkeleti keretesről Johnson elnök és Kiesinger német kancellár kö­zös nyilatkozata washingtoni megbeszéléseikről a barátságot és egyetértést hangoztatja, de nem lep­lezheti megoldatlan problémáikat, a politikai és gazdasági ellentéteket. Ezek legfontosabbját a ne­met Spiegel (Tükör) hetilap most igy világítja meg: Az U.S. külpolitikája közvetlenül veszélyezteti Nyugat-Berlint és ezáltal az egész Szövetséges Köztársaságot. A Távol-Keleten olyan kényszer- helyzetbe kerültek, amelyben csak az atomháború és a visszavonulás között választhatnak. John­son csak akkor léphet tel az elnökválasztáson, ha vagy döntő katonai sikert ért el, vagy ha lemon­dott róla, hogy Délkelet-Ázsiát Kina elleni támadó bázisnak építse fel. Átütő siker Észak-Vietnam ellen kilátástalan. Ha tízszer annyi robbanó anyagot hajigáinak rá, mint amennyit összes ellenfelei Hitler-Németor- szágra, legfeljebb az emberiség utálatát érik el, de nem a győzelmet. . . Vietnam ki fog tartani. Tehát az U.S. számára csak a népirtás, a GENO­CIDE marad. Ma már senki sem hiszi, hogy erköl­csi okok ettől visszatartanák. Viszont bizonyos, hogy Kina közbelépne — akár mit köpköd ki er­ről Herman Kahn elektromos agyveleje. (Ez az un. tudós matematikai alapon számítja ki az atomhá­ború eshetőségeit, helyesebben uszit rá.) • • • A haladó arab erők minden frakciójának jellem­zője, hogy ideológiai és politikai platformjuk sű­rűn és gyorsan változik. Valamennyi nem-marxista elem kiinduló pontja a nacionalizmus volt... Az egyes arab vezetők különböző mértékben ismerik fel, hogy a nacionalizmus már nem nyújt kielégítő politikai megoldásokat. Úgy tűnik, az Arab Szocia­lista Unió (az Egyesült Arab Köztársaság kormány­pártja) vezetői látják .azt a legvilágosabban. • • • Ideológiai téren a közös platform megteremtése egyelőre még nem sikerült. Ezt azok az óriási kü­lönbségek akadályozzák, amelyek az egyes arab országok politikai helyzetében, gazdasági fejlett­ségében észlelhetők. • • • Az arab világ kommunista pártjai teljes mérték­ben együtt akarnak működni mindazokkal az erők­kel, amelyek a társadalmi haladást szolgálják. A haladó arab országok kommunista pártjai olykor még a szervezeti különállásról is lemondanak a haladó erők egysége érdekéban. Az arab kommu­nisták hisznek abban, hogy a haladó csoportosulá­sok előbb-utóbb feltétlenül közelebb kerülnek a tu dományos szocializmushoz. • • • Ciprus szigetén a minap egy hadgyakorlat befe­jeztével fogadást adott Grivasz tábornok, a fegyve­res erők görög főparancsnoka. A nicosiai szálló kertjében az athéni puccsistákhoz közelálló cipx-usi tisztek éppen koccintottak, amikor felcsendült a katonai rezsim által hevesen üldözött Theodorakisz zeneszerző egyik dala. Az egyik újságíró szerint minden arcról pontosan leolvasható volt, vajon “athéni hajlandóságuké az illető, vagy független ciprusi polgár. Grivasz például kínos grimaszt vá­gott . .. • • • Georges Bidault volt francia miniszterelnök, aki néhány évvel ezelőtt a Da Gaulle-kormány ellen szélsőjobboldali államcsínyt akart szervezni, majd a várható börtönbüntetés elől Braziliába szökött, elérkezettnek látja az időt a hazaszivárgásra. Most Belgiumba költözött, abban a reményben, hogy on­nan már meg tudja puhítani De Gaulle tábornok szivét. • • • Az Egyesült Államokban statisztikát készítettek a marijuana nevű kábítószer népszerűségéről. — Egészségügyi szakemberek véleménye szerint kö­rülbelül 20 millió amerikai járt már, legalább egy­szer, a rózsaszínű álmok birodalmában, és 4 és fél millióra tehető azoknak a száma, akik gyakran me­nekülnek a kábítószeres cigaretta bűvöletéhez. {SS«*3CXSSXSSS63SSS3SS6StSS3C?CX3S3SS3SSt3S3C?C1SíC1f?SX»3ÉSSCSJSSSSC KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! 1 MÁS IS TANULHAT BELŐLE! Az alábbi levelet egy Santiago-i olvasónk küldte be. Leközöljük teljes egészében, mert visszatükrözi olvasóink egy részének gondolkodását. E levélre a válasz lapunk 3. oldalán jelenik meg. Az a véleményünk, hogy az ilyen eszmecsere sok mindent megvilágít és tisztázza a felmerülő kérdé­seket. Santiago, Chile, 1967 aug. 4. Tisztelt Amerikai Magyar Szó Szerkesztőség! Ismerve az önök tárgyil8gosságra törekvő igaz- ságszeretetét, kérem alábbi soraim közlését b. lap­jukban. Természetesen semmi kifogásom az ellen, hogy önök által jónak látott kritikával illessék. Igen tisztelt Rev. Gross László! Szívesen és őszinte érdeklődéssel olvasom lap­jukat és különösképpen az Ön cikkeit, melyekben bátran felemeli szavát társadalmunk hibái ellen, igazságot igényelve az elnyomott rétegek részére. Sok nemes eszmét olvastam és tanultam soraiból, melyek mind ismételt tanujelei igazságszereteté- nek és a bátorságnak, amellyel kiáll, még saját biztonságát is kockára téve, a hazug, ’álszent elnyo­mók ellen. Egyet értek teljesen önnel, hogy a ha­szonszerzésre alapított kapitalista hatalmak soha­sem fogják az emberek közti egyenlőtlenséget meg­szüntetni. Erre csak a szocialista társadalom képes. Egész természetesen elitélem a vietnami, domini­kai és más hasonló erőszakos beavatkozásokat, amelyek semmi esetre sem szolgálják a béke, a kölcsönös megértés ügyét, csak imperialista célo­kat. Most, a posta jóvoltából, egyszerre kaptam meg lapjuk jun. 15-, 22- és 29-i számait. Az elsőben ol­vasom cikkét a Közép-Kelet tragédiájáról. Jóindu­latú, békevágyó cikk, de. . . elnézést a megállapí­tásomért, a helyzet sajnálatos nem-ismeréséből in­dul ki. Felszólítja Izraelt, hogy tanúsítson nobilis és békekereső magatartást. Hát, Izrael volt az, aki létrejöttekor megtámadta az arabokat? Hát nem az arabok voltak azok, akik sohasem akarták elis­merni Izrael létét és nem voltak, de még ma sem hajlandók tárgyalni Izraellel? Hát nem az arabok voltak azok, akik állandóan hirdették, hogy Izraeh el kell tiporni, lakóit a tengerbe szorítani? Kérde­zem Önt, nem volt elég a 6,000,000 ártatlan ember elpusztítása, mivel ezek szervezetlenül nem tudtak ellenállni és könnyű szerrel lettek a nácik által a vágóhidra vive? Aki mögött ilyen múlt áll és amellett állandóan fenyegetik létét, nem természe­tes, hogy védekezik és ebben az idegállapotban esetleg túlzásokra kapatja el magát? Elitélendő-e azért, mert az ellene irányzott ütést kivédeni és viszonozni merte? Hatalmas, leírhatatlan csapás volt részemre esz­ményképem a szocialista államok félreérthetetle­nül imperialista állásfoglalása a közel-keleti vi­szályban. Ha az ember pofont kap ellenfeleitől, az természetszerűleg fáj. De sokkal érzékenyebben érint, ha ez az ütés szeretteink részéről ér bennün­ket. Az események hatására első reakcióm meg- hasonlás volt a szocializmus eszméjével, azonban bizonyos idő elteltével, miközben vitába keltem saját magammal, majd több hasonló gondolkozásu idealista egyénnel léptem kapcsolatba, kikristályo­sodott. bennem, hogy igenis abba az egyenes vona­lon haladó csoportba tartozom, amely változatla­nul és oszthatatlanul a szocializmus igazságát tartja követendő útnak, amelyről végtelenül sajnálatos módon a Szovjetunió és a többi szocialista államok, az egy Románia kivételével, imperialista előnyök­ért, leléptek. Fentebb említettem Izrael helyzetét szomszédai­val kapcsolatban. További magyarázatkép a követ­kezőket tartom szükségesnek megemlíteni. A múlt év januárjában a havannai kongresszuson határo­zatot, hoztak Izrael állam létének megsemmisítésé­re. Ez nyilván a Szovjetunió jóváhagyásával jött létre. Már csak azért is merem ezt állítani, mivel ezen nyilvánvaló imperialista határozat ellen a Szovjetunió tiltakozását sohasem hallottuk. Amidőn U Thant balfogása miatt Egyiptom el­zárta Izrael útját a Vörös-tenger felé és ez által meg akarta fojtani: ismét teljes hallgatás a Szovjet­unó részéről. Ez talán nem imperialista cselekedet? Nem nyilvánvaló provokációja egy fegyveres cse­lekedetnek? Nyilván, ha az arabok leverik Izrael államát, leölve kétmillió lakosát, a Szovjetunió akkor is hallgatott volna. De amikor a minden ol­dalról fenyegetett kis állam védekezni és szükségé­ben ellentámadni mer, akkor igen is, ő az agresz- sziv, mert nem hagyja magát eltiporni, mert csele­kedni mer, s fellép a környező államok diktátorai által vágóhidra küldött szerencsétlen tömegek el­len, akik maguk sem tudják, miért harcolnak, mi­ért kell elpusztulniok. Ha csak ezek a tudatlan arab tömegek legutóbb nem jöttek rá, hogy lelki- ismeretlen kényurak hatalmi vágyainak áldozatai. Felszólították Izraelt, hogy vonuljon vissza az el­foglalt területekről. Hogy képzelik ezt el, amikor az arab államok változatlanul hirdetik a harc foly­tatását és nemcsak, hogy nem akarnak leülni vele tárgyalni, elismerve létjogosultságát, hanem nyü- tan hangoztatva továbbra is Izrael megsemmisíté­sére törekszenek. Nem akarok vitába szállni jun. 29-i lapszámuk közlésével, amely erősen szubjek­tív, egyoldalú és semmiképpen nem igyekszik a békés megoldást előkészíteni. Az imperialista ka­pitalista hatalmak helyzetét szándékszik gyöngí­teni, az ugyancsak imperialista arab célkitűzések helyreállításával, amelyek a részükre sajnálatos izraeli győzelem miatt, visszaszorultak. Junius 22-i számukban e problémával kapcsolat­ban “Gondolatok Izrael villámháborujáról” cím­mel közlés jelenik meg Figyelő aláírással. Ez a cikk minden realitást nélkülöz és írója nyilván azért' nem irta alá nevét, mivel szégyeli, hogy ilyen zava­ros elmefuttatás Írására kényszerült. Amennyire soraiból megállapíthatom, intelligens, képzett em­ber cikke, aki sokkal szebben és ’eredményesebben’ tudta volna interpretálni az irásávalt ellentétes álláspontot. Amidőn a múlt év folyamán a Szovjetuniónak si­került békét teremteni a sok milliók életét fenye­gető India—Pakisztán közti villongásban, fellelke­sültem üdvözöltem a szocializmus diadalát a béke elérésében. Ezen örömömet fokozta, hogy ez olyan esetben történt, ahol a kapitalista oldalról indult kezdeményezések teljes csődöt mondtak. Hason­ló kezdeményezést vártam az arab—izraeli vitában, de mint a történtek mutatják, ezen a téren egészen más történt. Az elmondottak ellenére, bár a jelek egyelőre nem azt mutatják, remélem, hogy a Szovjetunió előbb-utóbb ráeszmél tévedésére, amellyel eltért a kitűzött útról és ismét az elnyomottak felemelé­sére és nem néhány kiskirály megmentésére, akik­nek elgondolásai igen messze járnak a haladás eszméjétől, központosítja erejét. Balassa Andor (Lásd Rev. Gross válaszát a 3. oldalon) Borzalom A Szabad Európa Rádió hírszolgálata borzalma­kat közöl Budapestről, amiket itt, az U.S.-ban alig lehet elhinni. A Hungária körút 102. ház pincéjé­ben patkányok vannak, mivel ott minden évben feltör a viz. Legutóbb a féregirtók ugyan jó mun­kát végeztek, de már 6 hete nincs, aki a tetemeket eltakarítsa. Nem említi ugyan a közlés, hogy a pat­kányok a lakásokba is behatoltak vagy éppen gyer­mekeket megharaptak volna — de aki ebben a boldog Amerikában él, igy sem hisz a szemének, ha ilyesmit olvas. Patkányok a pincében? Hat hét óta még nincs rend? Ó borzalom! Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország­ba egy évre 12 dollár, félévre $(.. >0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents