Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-31 / 35. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 31, 1967 ——— T u ' — “A KERESZTÉNYSÉGNEK Hl SZEREPKÖRT KELL BETÖLTENIE” - HATFIELD SZENÁTOR Mark 0. Hatfield Oregon szenátora, akit vietnami háboru-ellenessége miatt választottak be a szenátusba, beszédet tartott junius 1-én Miami, Fla.-ban a Southern Baptist Convention küldötteinek, akik közel 10 millió tagot képviseltek. A nagyfontosságu beszédet egyetlenegy magyar lap sem közölte, de meg sem említette, mint egyéb megnyilatkozást sem, amely az ország népét gondolkodásra serkenti, hogy megfelelhessen a feltartóztathatatlanul változó világunkban felmerült és megoldásra váró közös nagy feladatoknak. Nekünk, az egyetlen haladószellemü amerikai magyar heti lapnak szinte kötelességünk a meglátásában és következtetéseiben is haladó szellemre valló beszédekre felhívni olvasóink figyelmét. Abban a reményben teszünk eleget e kötelességünknek, hogy lapunk olvasói nem elégszenek meg azzal, hogy önmaguk elolvassák, hanem lapunk e számát és minden más számot, amelyben hasonló fontosságú anyagot találnak a haladó szellem fejlesztéséhez, tovább adnak, hogy a haladó szellemű magyarok táborát szaporítsák és megerősítsék. Csakis azzal szolgálhatjuk a haladás ügyét, ha hétről-hétre gyarapítjuk a szellemi elmaradottságból és szolgaságból kiszabadult gondolkodó magyarok számát. Jézus Krisztus három megbízatása tanítványainak Mark Ó. Hatfield szenátor ezzel a mondattal yezette be beszédét: “Jézus Krisztus jelentős megbízatása tanítványai és egyháza részére három irányú és ezt igyekszem szövegként használni ma reggeli megjegyzéseimben. Mindenek felett azt mondotta: “Menjetek és tanítsátok az összes nemzeteket.” A megbízatás második része: “Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében.” Es a harmadik része a megbízatásnak: “Tanítsátok őket az általam ajánlott dolog betartására”. Aztán megígérte, hogy mindig velünk lesz a világ végéig.” “Hitein szerint — folytatta a s z e n á tor — a Szentirás nagyon világos abban a tekintetben, hogy Krisztus mit értett nagy megbízatásának harmadik részével. Krisztus a szenvedő népért Mit is akart Krisztus e földön, az emberi életre vonatkoztatva ? Óvakodunk attól, hogy erre a kérdésre a magunk magyarázatával feleljünk. Folytatólagosan, sző szerint idézzük a hivő szenátor kiértelmezését, aki felsorolja Krisztus cselekedeteit, amelyeknek nyoma van a “szent írásban”. “Vegyük csak sorra —, példának okáért — azt a nagyon fontos dolgot, ahogy Krisztus az emberi szenvedéssel és nélkülözéssel foglalkozott. Krisztus élete — ahogy a “Szentirás” megőrizte kristálytisztán, abban a tekintetben, hogy az Isten , nem akarta, hogy az emberek végtelenül,szenvedjenek a szegénység, az éhség, a társadalmi romlás, a faji üldözés, a betegség, a tudatlanság, a munkanélküliség, a háború és erőszak kényszere következtében.” “Krisztus nyilvános szolgálata a földön az emberi szenvedés gyógyítására, betegségeknek és az emberiség társadalmi ínségének megkönnyítésére irányult. Krisztus gyógyította a beteget, feltámasztotta a halottat, megmentette a bélpoklost, táplálta a sokaságot, célt adott a vándorlónak, a vaknak visszaállította szeme világát, megbocsátott a vezeklőnek. Aztán ezt mondotta: “Nagyobb dolgokat művelj, mint amilyeneket én tettem. Ha szeretsz, tarsd be parancsaimat!” A szenátor kitért a vietnami háborúra is Az emberek és népek nem egyformák. Vannak olyanok, akik ellenzik, hogy az egyház az emberek sorsával is törődjék, hogy az egyház feladatának ismerje el a társadalmi bajok elleni segítséget. Ezekkel szemben Hatfield szenátor azt a vallásos és életfelfogást vallja, hogy mindenkit segítenünk kell, aki hajlamot mutat az önsegélyre. De ennek ellenkezőjét is leszögezi, mint zsinór- mértéket a vallásos társadalmi kötelezettség elismerésében. És ezt mondja: “Nem tehetjük meg másokért azt, amit azok nem hajlandók megtenni önmagukért.” “Ezért aggódunk néhányan, hogy Dél-kelet- Ázsiában olyan küzdelembe bonyolódtunk bele, amelyben nekünk kell megtennünk az ázsiaiakért, amit nekik maguknak kellene elvégezniük.” “Egyre több amerikai ifjút — 500,000-et — köteleztünk el ugyanakkor, amikor a dél-vietnami haderő egyre jobban cserben hagyja a saját ügyét.” “Most átvettük a pacifikálás programját. Feltesz- szük a kérdést: Miért? Fiainknak más nemzetek háborúját kell megvivniok?” Miért nem igazak már Johnson elnök 1964-ben elmondott ékes szavai? Miért nem követhetjük, amit Johnson elnök 1964-ben mondott, amikor kinyilatkoztatta; “Ez ázsiai háború, amelyet az ázsiai ifjaknak kell megvivniok.” Miért kell nekünk más népekért harcolnunk, amikor azok maguk nem akarnak harcolni? — ezzel a kérdésseel zaklatja Hatfield szenátor majd minden beszédében Johnson elnököt. Minden nemzetnek vannak kötelezettségei — folytatja a szenátor, de mégsem lehetünk az egész világ rendőrsége. Nekünk, mint demokratikus országnak a tehetségünket arra kell felhasználnunk, hogy más megoldást találjunk, mint a háborút. Olyan megoldást kell találnunk és alkalmaznunk, amely nem jár azzal a súlyos veszteséggel, amelyet fiaink elvesztése révén szenvedünk. A vietnami háború már 20 éves és a franciák 96 ezer halottat vesztettek és mégsem értek el semmit. Fogadjuk el a felelősségünket a világ problémáinak megoldására, de ne bízzuk azt diplomatáinkra és generálisainkra. Fordítsuk figyelmünket az emberiség éhségére Nekünk, keresztényeknek törődnünk kell az emberek fizikai jólétével is — hangztatta Hatfield szenátor a baptisták előtt. Egy nagyon jellemző esettel világította meg e súlyos feladat jelentkezését. Elmondotta, hogy 1945-ben a tenge részeinél szolgált. A hadihajó, amelyen szolgálatát végezte, Indokinába volt rendelve. Chiang Kai-shek menekülő nemzeti hadseregét kellett elszállítani Észak- Kinába, hogy a kommunisták ellen felvehesse a harcot. A hadsereg felsorakozott és várta a beszállást. Minden katonának volt egy zsák rizskásája saját részére. A katonák nyomában asszonyok álltak kosaraikkal, hogy felszedjék a rizskását, ami a zsákokból kihullt. Halottak az ut mentén Hanoi-ban Behajtottunk Hanoi városába — mondotta tovább a szenátor és az átmentén halottakat találtunk. De ezek a vietnami halottak nem lövés áldozatai voltak, hanem az éhség halottjai. “Azt terjesztem önök elé — fűzte hozzá a szenátor az általa említett megrendítő tényhez —, hogy az éhség több nemzet sorsát dönti el és politikai filozófiáját határozza meg, mint bármely más tényező.” Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is szeretnék hozzájárulni az 1968-as Naptár előállításához és ide mellékelem adományomat $.............. összegben. Kérem, nyomtassanak részemre .............. példányt a naptárból, hogy ismerőseim és barátaim körében terjeszthessem. Név: ........................................................... Cim: ................................................................. Város: ............................................................ Állam: .............. Zipszám: ...................... Bőségben élünk az U.S.-ben Sokan vannak az országban, akik kutyájukra évente legalább 100 dollárt költenek. Eljárnak a templomba, ott imádkoznak és megisznak 1 kávét vagy teát, de teljesen megfeledkeznek éhező embertársaikról. Isten parancsolata szerint gondját kell viselnünk a társadalom szenvedőinek és nélkülözőinek. Ki segítsen, ha a keresztények nem hajlandók segíteni ? A legnagyobb fogyatékossága egyházainknak, hogy többet törődnek a másvilággal, mint a földi élettel. Krisztus az emberiség legnagyobb forradalmára volt ^ “Jézus Krisztus általában úgy festjük meg, mint egy tekintélyes külvárosi egyháztagot, aki a jelenlegi helyzetet védelmezi, ahelyet, hogy felismernék benne a legnagyobb politikai, szociális, gazdasági és szellemi forradalmárt, aki valaha ezen a világon létezett.” “Legfőbb ideje, hogy az egyház kövesse Krisztus urunkat és fogadja el feladatának, hogy megbirkózik a világ társadalmi szükségleteivel Krisztus szeretetében és erejével.” Krisztus azt várja tőlünk, hogy nálánál is nagyobb dolgokat műveljünk nélkülöző és szükségben élő embertársaink részére. Á szerkesztő megjegyzése: Végtelenül sajnáljuk, hogy helyszűke miatt a beszédet nem adhattuk le szószerinti fordításban. Olvasóink bizonyára még jobban élvezték volna, mint e kivonatos, értelmi közlését. E kivonatos közlés elég anyagot nyújt ahhoz, hogy a szenátor keresztény üzenetét eljuttassák templomba- járó ismerőseikhez és barátaikhoz, felhívják figyelmüket arra, miként a keresztényeknek nemcsak az a feladatuk, hogy a templomba járjanak imádkozni, hanem még jóval nagyobb, Krisztustól parancsolt kötelességük, legalább is segiteni a szenvedőket és nélkülözőket harcukban, ahogy azt az egész országban immár szépszámú katolikus pap, protestáns lelkész és zsidó rabbi meg is teszi. Sajnos azt kell megállapítanunk, hogy ennek az uj kereszténységnek, amely az ősi kérész^ ténységre támaszkodik, az amerikai lelkipásztorok soraiban aligha van követője, noha a magyarországi egyházak nagy többsége ennek a keresztény irányzatnak a hirdetője. Az újságíró noteszából Ellentétek vonzzák egymást, aztán összeütköznek. • Előfordul, hogy egy nőnek kétszer olyan jól kell dolgoznia, mint egy férfinak, ha feleannyira akarja vinni. • Az ember reflexei nem működnek, ha a főnök kiabál í’á. • Egy rezignált fiatalember közli: “A házasságban a mézeshetek akkor fejeződnek be, amikor vacsora után az ifjú férj már nem segít az edény- mosogatásban, hanem maga végzi el.” • Egyesek szellemtelenségüket a kor szellemével magyarázzák. • Mindig van bátorsága megtagadni az olyan parancsokat, amelyek senkinek sem ártanak. • Miért van az, hogy egyes specialisták mindig csak keserű orvosságot Írnak a receptre? Bizonyos körülmények között térden csúszva is messzire lehet jutni. ♦ Akkor vették észre, milyen buta, amikor jó tanácsokat kezdett adni másoknak. • Némelyek úgy gyűlölik a televíziót, írja egy nyugatnémet lap, hogy egész este árgus szemekkel ülnek és dühösen bámulják. • Vannak ugyan szárnyai, de csak integetésre használja őket.
