Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-31 / 35. szám
Thursday, August 31, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Schalk Gyula: NEW YORKI EMLEKEK 1. Bevezető gondolatok írásomat azzal bocsátom az Amerikai Magyar Szó Kedves Olvasói elé, hogy az adott idő alatt, csak jelentéktelen töredékét láthattam New Yorknak. Tudatában vagyok annak, hogy sokszor csak néhány méterrel vagy mérfölddel haladtam el oly dolgok mellett, amelyeknek meglátása, és megismerése alapján ma tisztábban láthatnám New Yorkot vagy Amerikát. Tudom, hogy a hatalmas élményanyaggal együtt életem végéig hordozom a vágyat is: meglátni és megismerni mindazt, amit ennek az útnak során meglátni nem volt lehetőségem. Arra kérem tehát az Olvasót — elsősorban a New Yorkban élőt —, bocsássa meg a szerzőnek, ha valahol pontatlanok e sorok, mert annak oka elsősorban a rendelkezésemre álló idő rövidségében és bizonyos akaratomtól függetlenül létező tényeknek a jelenlétében keresendő. Nem lehet több tehát ezen írás, mint New York saját énemen és egyéniségemen átszürődött képének egy-egy mozzanata. Emlék. Am az ember egyik legnagyobb ajándéka éppen az, hogy képes az elmúlt eseményeket felidézve újra átélni azokat, képes emlékeket gyűjteni. Minél több emléket tudunk megőrizni és ujra-idézni annál gazdagabb az életünk. Egész amerikai utazásom során tisztában voltam azzal, hogy a földrész, melyen az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig sokezer kilométert bejártam, nem csupán kilométerekben, de elsősorban az európai és az amerikai ember gondolatainak egymástól való távolságában is messze esik Hazánktól. Nem voltak illúzióim Amerikát illetően. Találkoztam dolgokkal, amelyek bámulatba ejtettek nagyságuk vagy praktikusságuk miatt és amelyeknek nyomán őszintén megkedveltem Amerikát és tisztelettel adóztam népének munkája, technikai kultúrájának fejlettsége előtt. Voltak azonban olyan élményeim is, amelyek sajnálatot és megdöbbenést váltottak ki belőlem. Ez utóbbiak bírálatával senki sem maradhat adós, aki az irás felelősségteljes feladatát is ellátja valamilyen szinten. Vannak tapasztalataim, amelyeknek mérlegelését még a mai napig sem fejeztem be, mert ehhez jobban kellene ismernem Amerikát és New Yorkot, jobban az úgynevezett “American Way of Life”-ot. A tárgyilagosságot tartottam utazásom során a legfontosabb feltételnek, és azt hiszem e tekintetben sikerült hü maradni önmagamhoz. Engem nem fogadtak a Kennedy Airport hatalmas üvegajtajában “parádés kocsikkal”, nem vittek díszes egyletek és intézmények ezerszemélyes pádéira meghívottként, nem tarthattam előadásokat világhírű irodalmi klubokban és nem volt módom erről a szintről és csakis erről megismerni New Yorkot. És azt hiszem, hogy éppen ezért tudtam megőrizni azt a bizonyos tárgyilagosságot is, és sikerült némiképpen különbséget tenni a fontos és a látszólag fontos dolgok között. Sikerült eljutni a megállapi>,VWWVWWWWX»V\WV'\V*WWWWWWV; MÁRKI KÁLMÁN SZAVAL HANGLEMEZEN! Petőfi Sándor.............. A XIX. század költői Vörösmarty Mihály..................A vén cigány Kiss József .......................................... Tüzek Babies Mihály............................ Husvét előtt József Attila ......................A város peremén Ady Endre..................................Az ős kaján Edgar Allan Poe .............................. A holló Illyés Gyula ...................................... Bartók cimü verseit szavalja nagy tehetséggel és mély atérzéssel. Eredeti ár $5.00 Az Amerikai Magyar Szó olvasóinak egy példány $3.00, kettő $5.00. — Ennél szebb karácsonyi ajándékra még csak gondolni sem lehet. fáshoz: Amerikában sok mindent tudomásul lehet venni, de vannak dolgok, melyeket megszokni talán egy életen át sem lehet. Álltam a Hudson partján hosszú hosszú órákon át, sétáltam Riverdale feszes hangulatú tömbházai között vasárnap délután, néztem a televízió számomra szokatlan müsordömpingjét hirdetéseivel és rémfilmjeivel együtt, virrasztottam éjszakákat az időeltolódás okozta álmatlanság miatt, átkeltem délután a Central Park zeg-zugos utjain, eltévedtem a subway tekervényes aluljáróiban, számtalanszor becsaptak a 42-ik street különös üzleteiben, megmásztam a Szabadság-szobor csúcsát, és futottam a World’s Fair mulatói körül rendőrro- ham által szétoszlatott tömegben, mint egyszerű betévedt idegen. Bámultam az ENSZ hatalmas csarnokait, hallgattam üzleti tárgyalásokat és féltem miközben a Washington-hid körül taxh-a vadásztam éjjel két óra körül. Egyszóval bevetettem magam New York mindennapi életébe és gyalogoltam annyit abban a városban, amennyit életemben talán még soha. Természetesen találkoztam honfitársakkal is. Velük kapcsolatban különösen izgatott a kérdés, vajon hogyan lehet beilleszkedni New York, vagy Los Angeles számomra oly különös életritmusába? Hogyan szokták meg ezek az emberek azt, hogy itt szinte egybeolvadnak a nappalok és éjszakák, a hétköznapok és vasárnapok, hogy itt mindenki mindenki számára idegen? Hogyan élnek és hogyan boldogulnak ezek az emberek? Azt hiszem, ha azt mondom: a honfitársak nagy része nem találta meg számításait, úgy közel járok a valósághoz. Ha elgondolkodtatónak tartom annak a már negyven éve New York utcáit taposó honfitársnak a vallomásszámba menő szavait, mi szerint negyven év alatt sem tudta igazán megszokni ezt az életformát, és ma már csak üzleti kötöttségei kötik ide, akkor ugyancsak közel járok a valósághoz. Nem szédítettek meg azok a szépen berendezett lakások sem, amelyekben helyenként megfordultam, mert tudom és érzem, hogy Amerikában sem adják ingyen a lakást és az autót és megismertem annyira Amerika távolságviszonyait, hogy megértem: a kocsit akkor is fenn kell tartani, ha éhes Milyen lesz a jövő városa? — Amikor 1964-ben megbíztak, — emlékezik Oscar Niemeier, — hogy készítsem el egy 50 ezer lakosú város terveit, sokat töprengtem, hogy milyen is a modem város, milyen problémákat vet fel, s tudomány és a technika milyen lehetőségeket nyújt e problémák megoldásához. A jövő városa. . . Elsősorban a tudomány fejlődésének eredménye. A felhőkbe nyúlik, vagy lehatol a föld, a tengerek mélyére. Megváltoztatja a dolgok “jellegét”, az ember életformáját és magát az embert. Félmillió ember gigászi szállodája lesz ez a város, szervesen összekapcsolva kulturális, ipari és kutatóközpoT'tokkal, pihenési övezetekkel. Mindössze 10, vagy 20 lakóház lesz benne, naptól, esőtől, széltől, hidegtől és hőségtől védett, égbe nyúló épületek. Parkok és kertek között terülnek el a munka, a pihenés, a sportolás, a tanulás övezetei a munkaövezet pedig mikroklímával ellátott, gigászi üvegbura alatt fog összpontosulni. A tengerpart közelében, a tenger mélyén viz alatti gyárak és lakónegyedek, amelyek a bolygóközi állomások és a világűrben létesített gyárak mellett a tudomány és a technika legnagyszerűbb vívmányai lesznek. így képzelte el a jövő városát Oscar Niemier, korunk kiváló építésze. De vajon más várostervezők hogyan vélekednek? Az amerikai szakemberek egy részének véleménye az, hogy egészen uj koncepciók szerint kell majd tervezni a jövő városait. Legújabb kutatásaik alapján a következő város-tipusokat javasolták: 1. “szputnyik”-városok, 2. “nagy struktúrák”, vagy ház-városok, 3. “emelvény-városok”. A “szputnyik”-városokat a már meglevő városok köré építenék, és széles utakkal lennének ösz- szekötve azokkal. S hogy ne legyenek csupán alvóhelyül szolgáló települések, minden meglenne Q valaki, mert anélkül nem képes munka után járni. Vitáztam honfitársakkal, akik balgának tartottak, hogy nem gondolok végleges letelepedésre, akik meghökkentőnek tartották, hogy a Hudson és az East River közötti földnyelven barangolva is családomra, gyermekeimre gondolok, és még a harmadik hónapban is zsebemben hordom repülőjegyem visszafelé. Összevetettem a vitákat és levontam a következtetéseket. Észrevettem, hogy vannak honfitársak, akikkel kapcsolatban enyhén szólva túlzásnak tartom a honfitárs megtisztelő elnevezést. Nem szeretnék a meggondolatlan Ítélkezők közé kerülni, de kint töltött napjaim percről percre zsúfolt élményei alapján ha nem is teljes, de elég alapos képét nyertem New York mindennapjainak, életének, rohanásának és szédületes tempójának. Elvesztettem időérzékemet és néha szinte magamra sem ismerve, egyszerűen instabillá váltam, kerestem a szavakat és bizonytalan lett a fogalmazásom, mert úgy zudult rám New York, mint egy hatalmas, váratlan erő, mely Földünkön túl, valami idegen égitestre taszított. Ma amikor e’sorokat irom, már összerendeződtek bennem a dolgok és helyzetekre gondolok vissza, melyekben mást tennék mint akkor, mást mondanék mint akkor, mást kérdeznék mint akkor. Mégis úgy érzem éppen ez a természetes életritmusba való hirtelen elmerülés, ez a csak nagyon ritkán előkészített programok alapján való new- yorki hétköznapözön tette lehetővé, hogy úgy állítsam össze emlékeimet, amint azt ma önmagamba mélyedve újraélem. Mindezeket szükségesnek tartottam előrebocsátani mielőtt a Kedves Olvasó elé tárom ez,t az írást. Nem akarja ez az irás éppen a newyorki olvasónak “megmagyarázni” New Yorkot, csupán annyi a célja: egyszerű szavakkal elmondani honfitársaimnak igy láttam New Yorkot, ezt láttam New Yorkban. Végezetül, de nem utolsó sorban jól-rosszul ösz- szefoglalja ez az irás közös emlékeimet azzal a két* emberrel, akik sokszor napi 18 órás kemény műn-’ kájukkal lehetővé tették számomra, hogy Amerika . földjére lépjek. Valamennyi Kedves Olvasó között ■ is megkülönböztetett tisztelettel ajánlom nékik e; sorokat. (Folytatjuk) itt, ami független létezésükhöz szükséges: laká- i sok, munkahelyek, kereskedelmi hálózat, iskolák ) stb. -j Ami a ház városokat vagy “emelvény”-városo- ' kát illeti, az első ház-város nemsokára felépül j Chicagóban — 100 emeletes épületóriás lesz, ; 12,141 négyzetméter alapterülettel. A házban lesz- j nek lakások, üzletek, irodák, szórakozóhelyek, | stb. Ha néhány ilyen “nagy struktúrát” egyesi te- j nek, az már kialakíthatná a jövő városát. A ház-városban forradalmian uj közlekedési j eszközök szállítanák az embereket: automatikus 1 vonatok, mozgójárdák; a személy- és teherautóknak speciális alagutakat építenének. A természet ; itt egészen közel lenne az emberekhez, mivel az ; épület meglehetősen keskeny. Az un. “emelvény”-városban az utcákat és sugárutakat, de legalábbis a hagyományos város központi részét szabad terek, parkok váltanák fel. Valamennyi, vagy csaknem valamennyi épületet magas pillérekre emelnének — innen e- vá- - rostipus neve is. A mai értelemben vett utcákat a föld alá bujtatnák. Az autók parkolóhelyeit szintén a föld alá vinnék, a vezetők pedig speciális mozgólépcsőkön jutnának a felszínre. A vízvezeték- és csatornahálózat, a villanykábelek és a telefonvezetékek a föld alatti utcák mentért húzódhatnának, s ez megkönnyítené javításukat. Georges Bidault egykori francia miniszterelnök, aki az algériai politika miatt összekülönbözött De Gaulle elnökkel s a kormányellenes földalatti mozgalom élére állt, majd 1962-ben önkéntes száműzetésbe vonult, négyéves brazíliai tartózkodás után Brüsszelbe érkezett, miután a belga kormánytól politikai menedékjogot kapott.
