Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-23 / 8. szám
rsday, February 23, 1967 EyYRŐL-MÁSRÓL írja: Somogyi Zoltán Budapesti tanács Lindsay polgármester részére Városunk fiatal, rokonszenves és határozottan jószándéku polgármestere — akit én úgy mellékesen szólva, egy egész vonatrakomány Yortyért sem cserélnék el —, legújabban gyors, határozott intézkedéseket követel New York fertőzött, egyre veszélyesebbé váló légterének megtisztítására. Az is lehet, hogy Lindsayt nem csupán a jószándék vezeti, hanem a különböző egészségügyi, polgári bizottságok felől elhangzott kritikák és hangoskodó követelések. Tapasztalatból is tudjuk, hogy hatásos intézkedések gyakorlati kivitele nem napok, vagy hónapok alatt történik, hanem hosszú eveket vesz igénybe. Az elkövétkező évek nyomásának enyhítésére polgármesterünk kitünően felhasználhatja egy nem régen látogatóban itt járt, pesti hölgy észrevételeit, tapasztalatait. A pesti asszonyka, a látogatást követő levelezés kapcsán igy ir a feleségemnek: “Te is, meg Sári nővéred, de valamennyien úgy megfiatalodtatok’’’ Utána nyomban megmondja az okot is, igy: . . “Valaminek lenni kell ott a levegőben, amely ilyen fiatallá teszi az embereket!” De mert a pesti nő kiváncsi természetű, felteszi a kérdést: “Mondjátok már meg nekem, mi van a newyorki levegőben?” Hát üsse kő, én sem akarok titkolózni, elárulom neki, hogy mi van a newyorki levegőben! Rövid leszek, mert erről egész kis kémiai tanulmányt lehetne Írni. Van benne széngáz, kénes és foszforos gázok és gőzök minden keveréke, amely a házak szemétégetői, a gépkocsik millióinak kipuffogása, az erőmüvek fűtése következtében megállás nélkül zudul a levegőbe! Az egészségügyi szervek —- ezek természetesen még sem'nfiit ke tudnák éhViek fiatalító hatásáról— állandóan okvetetlenkedriék, hogy árt a légzőszerveknek, sőt, ha netán eléri a veszélyességi mutatószámot, a szívbetegek részére halálos is lehet, stb., stb. De mit számit ez, ha közben fiatalít?! Kezdem sajnálni a szegény pesti ismerősünket, hogy a sors nem volt eléggé kegyes hozzá. Kénytelen ott szívni a levegőt, májustól szeptemberig szerény kis rózsadombi nyaralójában, a többi hónapokban pedig a városban. Igaz, hogy a rózsadombi nyaraló sem olyan nagyon rossz hely — néhányszor magam is jártam arra —, szép, nagy veteményes és gyümölcsös kerttel a ház körül, a sziklás, szelíden hajló hegyoldal, gyönyörű kilátással, pompás tüdőtágitó friss levegővel. De hiába, hiányoznak belőle ezek a csodálatos, fiatalitó kémiai anyagok! Ahogy a pesti dal mondja: “az egyiknek sikerül, a másiknak nem.” Hogyan fiatalodtunk Ezek után egy gyors számítást végzek, mert tudni szeretném mégis fiatalodásunk ütemét. Abból indulok ki, hogy kb. 5 év lehet az időszak, amely, már egy ilyen folyamatnál meglátszik. Tehát, ha 10 éve vagyunk itt és 5 évet fiatalodtunk, akkor minden New' Yorkban töltött 2 esztendő után 1 esztendőt fiatalodtunk. Ez egy kissé megnyugtat, mert be kell vallanom, hogy a levél kézhezvétele óta komoly aggodalmak gyötörtek, mi lesz, ha túl gyors a fiatalodás tempója? A feleségemet újra beadni a tánciskolába, a nagylányom részére ismét előszedni a már gondosan elrakott babákat és játékokat, sajátmagam részére megvenni a rémesen szűk, testhezálló csőnadrágot és egyéb kellékeket?! Mondom, egy kissé megnyugodtam és most már csak egy gondolat gyötör. Mi lesz, ha fiatalodás közben úgy járunk, mint Józsi bácsi deresszürke, öreg lovacskája, a Karcsi járt? Józsi bácsi, szegény, öreg fuvaros, ott lakott a szomszédságban. Rozoga szekéren szállította a távoli vasútállomásról a kereskedők — vagy ahogyan ott mondották a boltosok — részére a portékát. Karcsi patái egyhangúan kocogtak a hegyaljai kis falu hepehupás, köves utcáin. Mi, szomszéd gyerekek — öten, hatan lehettünk és életkorunk is körülbelül az volt — minden nap láttuk Karcsit, hozzánk tartozott. Ragaszkodásunk olyan nagy fokú volt. hogy valamennyien elhatároztuk, ha megnöAMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Irta: LUSZTIG IMRE Abelardo Arias Arbelaez fiatal katolikus pap. Egyháza a 7,01)0 láb magas Andes hegység Don- matias falujában Coiomuiaban van. A iám lakossága 9,000 s miután mmu katolikusok, mind az ő egyházához tartoznak. • Évszázadokon át Donmatias faluban, mint az ország más területén is, a íeuuaiis io.cie.mrak korlátlanul és kegyetlenül kizsákmányolták a falu szegényeit. Donmatiasban például a tej-eladás három-négy nagybirtokos kezében összpontosult, mert csak az ő birtokukban volt a tej kiosztásához szükséges gépkocsi. Ha egy szegény lakosnak kölcsönre volt szüksége, kénytelen volt 10 százalékot fizetni az uzsorásoknak, a "lam-atyák” úgy clo.uöuek, hogy csak azok járhatnak iskolába, akik négy egyenruhával rendelkeznek. Ez kizárta a szegényeket az iskolából. így ment ez évről évre, évtizedről évtizedre. . . amig Padre Arias meg nem érkezett. Az uj padre két évvel ezelőtt vette át az egyházközség vezetését. . . és azóta minden megváltozott. A padre szerzett — Isten tudja honnan — három motoros kocsit, amit a kis földművelők rendelkezésére bocsátott. Most már ők is árusítani tud tik a termelt tejet és ez 5,000 dollár heti jövedelmet jelent a 158 kis földttulajdonosnak. Arias felállított egy hitelintézetet, ahol a kölcsönre szorulók egyszázalékos kamat ellenében kaphattak kölcsönt. Megnyitotta az egyházi iskolát, ahová mindenki beiratkozhatott, még az is, akinek egyetlen egyenruhája sincs. Az igaz, hogy kapucinus apácák, akik a gyermekeket tanították — a falu gazdagjainak ösztökélésére — egy szép napon felpakolták az iskola minden felszerelését egy gépkocsira és minden teketória nélkül cserben hagyták hivatásukat. Padre Abelardo csak a vállát vonta erre és mondta: “No majd jövőre felveszünk világi tanítókat.” A falu 9,000 lakosának nagy része szegén", de van köztük vagy 85 család, mely eddig csak adományokból tudott megélni. A padre munkát és olcsó házbérrel lakást szerzett részükre és néhány cent ellenében orvosi kezelést is kapnak. Ezt a padre azzal a magyarázattal tette, hogy a munkával keresett pénz önállóvá és magabiztossá teszi a múltban közsegélyen élőket. • Nem csoda tehát, hogy amikor padre Abelardo tart misét, a templom mindig tele van. S amikor a régi rendet támogató paotársa tart misét — kong a templom az ürességtől. Nem csoda az sem, hogy nemrég a régimódi pao, a falu közterén tartott gyűlésen, felszólalt paptársa, Arias ellen, vagy csak felszólalt volna, ha a jelenlevő falubeliek le nem hurrogják. Abba kellett hagynia a közkedvelt padre elleni mondanivalóját és kénytelen volt meg hátrálni. Mindez természetesen nem tetszik a falu gazda- gainak. Tevékenykednek is éjjel, nappal, a padrc elmozdításán. De padre Arias azt mondja, hogy őt senki állásából el nem mozdíthatja, csak a hívők. Ő nem hallgat senki másra, legyen az bíboros, vagy akár hercegprímás is. Vannak olyanok is, akik attól félnek, hogy feagyveres erővel akarják majd a paare-t elmozuitani. Paure Arias azonoau csak a vállát vonja ha ezt valaki megemlíti és igy válaszol: “Nincs itt az a veszély, hogy bárki is kavarodást okozzon: a nép kezében regyver van és ezt mindenki tudja." Padre Arias példája nem kivétel. Hozzá hason lóan szorgoskodnak a katolikus papok ezrei a "szabad” világ minden részében. Részt vesznek a békemozgalomban, szervezetlenek megszervezésében, a megkülönböztető politika felszámolásában, a nyomor elleni harcban, a szólás- és gyülekezési szabadság elérésében (Spanyolországban) és minden más mozgalomban, mely az elnyomott emberiség javát szolgálja. Ezt sok esetben a katolikus egyházfők akarata és parancsa ellenére és annak megszegésével teszik. Mondhatnák olvasóinkk: “Mindezt azért teszik, hogy ezáltal megtartsák a hívőket az egyház kebelében s hogy megerősítsék az egyházat.” Igaz, ez a papok célja. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy közben szervezik a szegényeket a saját sorsuk megjavítására. Támogatják a békés egymás mellett élés politikáját. Sok esetben egy vonalon működnek a társadalom legelőrehalauottaki rétegével és lehetővé teszik azt. hogy a két tábor összefogjon és közös erővel dolgozzon a közös cél: a gazdagok, a monopolisták elleni harc sikerre viteléért. Ezt segíti elő Podgorny, a Szovjetunió elnöke, amikor leül tárgyalni a pápával. Vagy úgy is mondhatnék, hogy ezt segíti elő a pápa, amikor leül tárgyalni Podgornyval. Podgorny nem akarja a pápát meggyőzni, hogy csatlakozzon a kommunista párthoz. A pápa nem akarja uj egyháztagként megnyerni Podgornyt. Mindketten arra törekednek, hogy közös utat találjanak, mely a vietnami háború felszámolásához, a békéhez vezet. És ezt kell nekünk tenni a városokban és falvakban: együttműködni az egyházfelekkel a magasabb nyugdíj, az alacsonyabb adó, az iskolák, kórházak építése elérésében. És közvetlen magyar téren, az amerikai és az óhazai magyarok közti barátság ki- mélyitésében. Amikor ezt az elgondolást átültetjük az életbe, akkor eleget teszünk történelmi hivatásunknak: egységbe tömöritjíik mindazokat, akiknek érdeke egy és ugyanaz, a dolgozókat, az intellektueleket, mindazokat, akiket a monopolista kapitalisták kihasználnak, kizsákmányolnak, vallási, nemzeti és minden más különbség nélkül. Egymillió amerikai vett részt a béke böjtölésben ST. LOUIS, Mo. — 2,000 katolikus, református, evangélikus, presbiteriánus és zsidó egyházvezető felhívására több mint egymillió amerikai polgár ver- részt háromnapos békeböjtben. “Az ország 412 városában 800 különböző szervezet több mint egymidió tagja vett részt a háromnapos béke-böjtölésben” — mondotta Rév. Carl S. Dudlev a Berea Presbiterian Egyház vezetője. “A. hozzánk érkezett jelentések szerint ennyn e becsüljük fel a békeböjtben résztvevők számát” — momiotta Dudley lelkész. vünk, kocsisok leszünk és semmi más! Sajnos, a gyermekkor álmai ritkán teljesednek! Élénken emlékszem a téli hónapok nehézségeire. A hegyoldal csendes volt, a vásárlók is ritkán jöttek, fuvar sem volt és a takarmány drága. Józsi bácsi meg Karcsi együtt éheztek és várták a tavaszt. Egy ilyen tavaszváró téli napon történt a baj. Karcsi nem bírta tovább. A hir gyorsan terjedt, hiszen a hírközlés egyszerű volt, átorditot- tunk egymásnak a kerítésen. Szinte pillanatok alatt együtt voltunk és megindultunk Józsi bácsi istállója felé. Józsi bácsi, mintha tudta volna, hogy jövünk, az ajtófélfának támaszkodva várt, szájában az elmaradhatatlan cseréppipával. Karcsi pedig ott feküdt a földön, élettelenül. Az öreg türelmesen végighallgatta a gyermekszájak kérdéseit, kivette szájából a pipát és csendes akasztófahumorral válaszolt: “Hát-az úgy vót, hogy a lu már napok óta egy falatot sem nyelt és már azt gondutam, hogy megszokta a koplalást, oszt egyszer csak felfordult.” E kis történet persze semmit sém von le a jótanács értékéből. Polgármesterünk valóban nagy hasznát veheti a pesti vendég észrevételeinek. Mondjuk ilyenformán: “Ti zugolódók, elégedetlenek, hát nem veszitek észre, milyen kincs áll rendelkezésetekre, díjmentesen, házhoz szállítva?! Egy idegenből jött látogatónak kellett ezt észrevenni? Még a turista-forgalom propagálására is ügyesen fel lehet használni.” Az a kis mellékkörülmény pedig, hogy a nagy- közönség esetleg nem hiszi el, ne okozzon sok gondot. A közvélemény sehol sem alakítható ilyen szépen és simán, mint nálunk! Csak sokszor és minél hangosabban kell mondani, hogy a fiatalodási pártiak hazafiatlansággal, kommunistasággal vádoljanak mindenkit, aki egyebet mer mondani. A pesti hölgynek pedig szívélyes üdvözletem mellett az üzenem, hogy ne fájjon a szive a fiatalitó levegő után. Nem tetszik a gazdagoknak w-
