Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-16 / 7. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 16, 1967 Egy elnök halála SZÉLJEGYZETEK AMERIKAIAK évente 100 billió (milliárd) dollár értékű életbiztosítást vásárolnak, amiért évenkint 40 billió dijat fizetnek. 1966 végén több mint EGYTRILLIÓ (1 számjegy után 12 nulla!) értékű életbiztosítás volt érvényben. Az 1965. év folyamán közel öt billiót fizettek ki halálesetek után. A biztositó társaságok vagyona több mint 160 billió — 45 billióval több mint amennyire szükségük lehet. És a vagyonuk évről-évre növekszik... Az országban kb. 200 ezer ügynök árul biztosítást és évenkint 40 ezer újoncot soroznak be az ügynöki gárdába. • • • JANUÁR hónap Janus római istentől kapta a nevét. Eredetileg a világosság és a nappal istene volt, később a dolgok kezdetének és igy az év kezdetének az istene lett. Janus-nak két arca volt: az egyikkel a múltba, a másikkal a jövőbe tekintett. Sacramento-ban Reagan, Washingtonban Johnson viseli Janus két arcát, amellyel természetesen két száj is jár. Reagan egyik szájával megcáfolja az "alaptalan" híreszteléseket, hogy ő a főiskolák költségvetését akarja leszállítani. A másik szájával a költségvetés 10 százalékos leszállítását rendeli el. Johnson egyik szájával ájtatos bibliai idézeteket •reget és békés megegyezésről beszél, a másik szájával Hanoi bombázását rendeli el. • • • THOMAS kaliforniai állami szenátor az un. “Floor Inventory” adó eltörlését javasolja. E törvény alapján az áruraktár nagysága szabja meg az adó mennyiségét. A los-angelesi autó-kereskedők az adó kiszabása idejére autóikat Las Ve- gasba szállítják és utána visszahozatják, ami által az állam 200 millió dollár adót vészit. A lap jan. 12-i számában említettük, hogy az adókivetőt a megyei Nagyesküdtszék vád alá helyezte, mert azzal gyanúsítják, hogy a Newberry-üzletek helyi képviselőjétől 15 ezer dollárt fogadott el. A Newberry-ingatlanok aláértékelése következtében az állam 400 ezer dollárt veszített. Ezért kell a kisemberek adóját egyre-másra emelni. • • • A DÉL-VIETNAMI katonaszökevények száma 1965-ben több mint 130 ezer volt. Számuk a súlyos büntetések ellenére állandóan növekszik. Az 1966. év első hat hónapjában 67 ezren szöktek meg a katonai szolgálat elől. Kaliforniában egy év alatt 300%-kal szaporodott a besorozás elől bujdosók száma. A dél-vietnami és amerikai ifjúság józan része egyforma lelkesedéssel kerüli a katona-mundért. • • • IDÉZET a Saigon Daily Post-ból: “Wallace A. Frazier, 21 éves philadelphiai katonát letartóztatták, mert egy taxi-sofőrrel való veszekedése közben agyonlőtte az utca másik oldalán békésen beszélgető Dang Thi Mong asszonyt, aki férjet és 7 árvát hagyott hátra. Frazier parancsnoka találkozott az özvegyemberrel, hogy a felesége elvesztése következtében járó összegről tárgyaljon.” Megjegyzés: Egy délvietnami élete az amerikai hadsereg megállapítása szerint 34 dollárt ér. így a 7 árvára fejenkint majdnem 5—5 dollár jut — anya helyett. • • • MADDOX georgiai kormányzó állítólag naponta olvassa a bibliát... Talán azt a szakaszt keresi, amely feljogosította arra, hogy az éttermét meg- közelitő népegerek balta-nyelekkel és revolverrel tartsa távol. • • • RÁK-BETEGSÉGBEN meghalt 50 év körüli ember holttestét befagyasztották és állandóan fagyasztva tartják, amig megtalálják a rák-betegséget gyógyító orvosságot. Amikor az meglesz, a fagyasztás véget ér, az orvossággal meggyógyítják a rák-betegséget és az évekkel előbb meghalt embert életre keltik. Biztosra állítjuk, hogy ez a kísérlet vagy sikerül, vagy nem. • • • JOHNSON Linda Bírd nevű leánya Acapuco-ban való nyaralása befejeztével San Francisco!» érkeAz év megnyitó aktusát a “Look” cimü félmilliós példányszámú magazin lármás reklámkampánya szolgáltatta, melynek témája Kennedy elnök meggyilkoltatása, cime: “Egy elnök halála”, szerzője William Manchester. A reklámszöveg nem fukarkodott hangzatos ígéretekkel: “. . .ezer interjúból álló elektrifikáló hatású történet, melytől meg kell a szívnek hasadni, és so- hasen lehet elfelejteni... A legemlékezetesebb, legemberibb és legtörténelmibb dokumentum, melyet valaha kinyomtattunk.” S a legdrágább is, ahogy megszellőztették: 665 ezer dollárt fizettek a majd később — előreláthatóan áprilisban — megjelenő könyv négy kivonatáért. Ezek a “Look” négy egymásutáni számában jelennek meg (az első éppen azon a napon látott napvilágot, amikor először ült össze az újonnan megválasztott kongresszus). S hogy semminő kockázat ne fenyegessen (bár aggodalomra semmi ok), a “Look” a sorozat európai jogát jóelőre eladta négy nagy magazinnak: a londoni Sunday Times, a Paris Match, a nyugatnémet Stern és az olasz Epoca lelkesen csaptak le a felkínált slágerre. De a többi érdekeltek is tágra nyitották a pénzes iszákjukat. Az egyik legpatinásabb kiadó, a Harper and Row nem jár rosszul az első százezer példányos kiadással, mert a Book of the Month Club a másodkiadásért 250 ezer dollár részesedést garantál, a Dell Publishing Co. pedig rekordszámba menő összeget, egymillió dollárt ajánlott fel az olcsó-kiadásért. De ugyan miért, ez az üzleti zsivaj? A még meg sem jelent könyv, ahogy a Newsweek Írja: “máris a szenzációhaj hász könyvkiadás szüaj világának klasszikusa: az évtized könyve, az évszázad gyilkosságáról, mely a Kennedy család kizárólagos imprimatúráját hordja — s mégis oly intim részletekkel van átszőve, hogy Jacqueline Kennedy nem tudja elviselni a gondolatot, hogy egyes részletei nyomdafestéket lássanak.” Amely utóbbinak az a magyarázata, hogy a könyvnek a Kennedy-család által felkért szerzője, az ismert biográfus és lelkes Kennedy hivő, William Manchester, a volt elnök feleségével tiz órás magnetofon felvételt készített, s ennek egyes részletei belekerültek a könyvbe s a kivonat-sorozatba. Márpedig e magnó-diskurzus olyan magánjellegű részleteket tartalmaz, melyeket Mrs. Kennedy utólag megbánt. S nemcsak egyszerűen megbánt, hanem bírósághoz fordult: kötelezzék Manchestert és a kiadókat, hogy ezeket a részleteket töröljék a publikációkból. így esett, hogy Kennedy özvegyének harca a szenzáció-irodalom ellen elég volt ahhoz, hogy az év legszenzációsabb története kerekedjék belőle. A Kennedy család tagjainak gyors egymásutánban elhangzó nyilatkozatai csak arról szóltak, méghozzá fölöttébb dodonai módon, hogy Manchester nem tartotta meg az ilyen s olyan diszkrécióra kötelező megállapodásokat, csak egyetlen gondolkozásra késztető megállapítás hangzott el Jacqueline Kennedy részéről: “A könyv igazságtalan célzásokat tartalmaz más személyekről.” A fecsegés, a pletyka e nyomon indult el. A “más személy” — ki is lehetne más, mint Johnson? A szimatolóknak jó orruk van. A Kennedy-gyil- kosság előtti hónapok eseményeit feltáró s a gyilkosság utáni napok történetével befejeződő könyv, — mely ha nem is ezer, de több száz személlyel folytatott beszélgetés-sorozat alapján Íródott —, valóban olyan képet fest Johnsonról, melyet az elnök joggal nehezményezhet. Ám ezeket a részleteket néhány beavatotton kívül mindeddig senki sein olvasta. Mi sem jellemzőbb azonban az amerikai politikai élet előrehaladott neurózisára, hogy a találgatások és gyanusitgatások valóságos elektromos mezőt teremtettek, az ellentétes fókuszokon az Egyesült Államok két kiemelkedő politikai személyiségével, Johnsonnal és Robert Kennedy vei. S ahogy közeledett a publikáció napja, egyre több és több szivárgott ki abból, mi áll Johnsonról a Kennedy-család exkluzív házi történetírójának *••••••••••••••••••••••••••••••••••••••« zett, mint a POST munkatársa. A szállodában napi 50 dolláros lakosztályban tartózkodik, mint az egy dolgozó leánykához illő. könyvében, s már-már szó sem esik arról, mi az, amit Mrs. Kennedy töröltetni akart, s a kiadókkal kötött megegyezés alapján töröltek is a levonatokon. A nagyobb bonyodalom abból ered, amit nem töröltek s ami Johnsonról szól, jórészt arról a módról, ahogyan a dallasi merénylet után viselkedett. “Manchester egy duxva, érzéketlen, csaknem brutális arcéit rajzolt Johnsonról.” — Írja az Espresso igen jólértesültnek számitó amerikai tudósítója, Mauro Calamandrei. “A portré olyannyira negativ, hogy a politikai szakértők szerint a könyv megjelenése akár meg is foszthatja Johnsont a demokratapárti jelöléstől az 1968-as elnökválasztásokon.” Felvetődik azonban a kérdés, miért kifogásol Robert Kennedy (mert a Manchester szószegésére vonatkozó megjegyzések igy is érthetők) egy olyan könyvet, mely esetleg hozzásegítené, hogy eltávolítsa a legnagyobb akadályt előle a Fehér Ház feló vivő utón? “Ugyanabból az okból — felel erre a kérdésre Calamandrei — amiért nem veheti magára a felelősséget, hogy nehezíti a könyv megjelenését.” Az utóbbi hónapokban a Johnson-adminisztráció fennállása legsúlyosabb krízisét éli át. A párt országos válságba került a harmadik éve folyó hibás bel- és külpolitikája miatt, s a lapok már a demokratikus kormányzók nyílt rebelliójáról számolnak be. Robert Kennedy úgy ítélheti meg, hogy a Johnson elleni támadások további növelése kettészakíthatja a demokrata pártot, de viszont nem akarja, hogy ezért őt tartsák vétkesnek. Egy másik neves politikai kommentátor, Olivier Todd, a Nouvel Observateur-ben ugyanígy ítéli meg Kennedy magatartását: “.. .Úgy festhet most, hogy Kennedy védi Johnsont, miközben hagyja, hogy beszennyezzék. . . ez része annak a taktikának, amit ‘Bobby” mindig is alkalmazott Johnsonnal szemben: másodfokai égési sebeket okoz, harmadfokuakat már nem! FÍa a Kennedyek ennél tovább méhnáhek, a közönségnek az lehetne a benyomása, hogy Jóhnsonon kívül magát az elnöki tisztséget is beszennyezik, ami választási szempontból nem lenne kifizetődő.” A finomultabb Kennedy taktikával szemben a Johnson-tábor — nem Johnson maga, mert ő egyelőre jeges hallgatásba burkolódzik — a legdirek- tebb vádaskodáshoz folyamodik. Az U.S. News and World Report-nak például egy, az elnökhöz közelálló “megbízható forrás” egyenesen úgy nyilatkozott, hogy “Johnson és barátai egyetlen percig sem hitték, hogy a vita a Kennedyek és Manchester között valóságos vita lett volna.” A Fehér Ház véleménye szerint előre kiagyalt művelet a könyv megjelentetése, azzal a szándékkal, hogy aláássák Johnson emberi hitelét, a dallasi események alatt és után tanúsított magatartását egy hatalomra éhes faragatlan fickó, “csaknem szörnyegeteg” viselkedésének állítva be. És: “a Kennedy—Manchester jogi patvarkodás csak a respektabilitás spanyolfalát szolgáltatja ehhez a romboló vállalkozáshoz.” Amig a két tábor előretolt őrsei már a legélesebb fegyvereket vetik be, a két protagonists: Johnson és Robert Kennedy mélyen hallgat. Nem kétséges azonban, hogy ez a könyv a politikai évad megindultával fegyver lesz mindkét fél kezében, egészen addig, mig sor nem kerül arra, amiért a könyv megiródott: az 1968-as elnökválasztásra. T. I. k* Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted! AMCR1KAI Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.000, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- be egy évre 1* dollár, félévre $6.50.
