Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-09 / 6. szám

Thursday, February 9, 1967 3 EtiYRŐL-MÁSRÓL írja: Somogyi Zoltán A Bobby Baker per (Külmunkatársunk az alábbi cikket a per bevégzése előtt irta) Ha majd egyszer a távoli jövőben fogadott ha­zánkban a gyakorlatba is átültetik a gyönyörű gondolatot — “a néppel, a népért” —, akkor ezt a pert, mint az ellentétes pólus klasszikus iskola­példáját fogják emlegetni. Addig azonban a most folyó nagy pert a jelen helyzet realitásaiban kell vizsgálnunk. Bobby Baker jomegjelenésü, jómodo- ru és minden bizonnyal intelligens, tipikusan ame­rikai fiatalember. Abban a légkörben nőtt fel, amelyben a sikert, a tekintélyt, a megbecsülést dollárban mérik. A pályaválasztást nem a hivatás érzete, hanem az dönti el, hogy' milyen jövedelmet hoz, Bobby a szenátus többségi pártjának a titká­ra volt és mint ilyen, bizalmasa csaknem vala­mennyi demokrata szenátornak, néhányan közü­lük- országos bizottságok — mint pénzügyi, kül­ügyi,, munkaügyi — élén állottak, törvényjavasla­tokat terveztek, országos jelentőségű döntéseket hoztak, stb. Ezek a döntések, javaslatok az ame­rikai gazdasági élet minden vonalát érintették. Bobby gyümölcsöztetni kivánta ezt a kiváltságos helyzetet. Elhatározta, hogy a szabad vállalkozás szellemében kereskedni kezd a kapcsolataival és — ahogy magyarul mondják — összevág egy kis dohányt a későbbi napokra. Az egykori mezitlábas kisfiú igen rövid idő alatt mintegy másfélmillió dollár vagyonra tett szert. Ha nagytekintélyű atyai protektora, Kerr szenátor nem hunyt volna el idő előtt, ha üzelmeit óvatosabban folytatta volna, csaknem bizonyos, hogy Bobby tekintélyes szená­torrá és legendává nő. így azonban Bobby a vád­lottak padján ül, mint a per első számú és egyetlen vádlottja. Valószínűnek látszik, hogy elitélik Bobbyt anél­kül, hogy egyéb bűnösökről, bűnös körülmények­ről szó essék. Az ember azonban nem tud szaba­dulni az érzéstől, hogy a vádlottak padján egy lát­hatatlan szervezet ül, amely kitermeli a Bakerek egész sorozatát és tág teret nyit további üzelmeik- nek. Lényegében Bobby nem lopott és nem sikkasz­tott, csak összekötő kapocs volt a politika és a nagy business között. A pénzt hozták részére, 100 dolláros bankjegyekben. Hol 30 ezret, hol 50 ezret, attól függően, milyen volt a szolgáltatás, illetve kijárás. Vajon nem érte-e meg a nagy kaliforniai takarék és kölcsönző vállalatoknak, hogy Bobby közbenjárására a Pénzügyi Bizottság elejtette a javaslatot, amely a 6 milliárd dollárral rendelke­ző cégnek 10 millió dollár adófizetést jelentett volna? A nagytekintélyű Takarék vezető embereit senki sem vonja felelősségre, noha kétségtelen­nek látszik, hogy a törvényhozás tagjait igyekeztek lefizetni. Mi ez, ha nem vesztegetés? És van-e na­gyobb bűn, mint a törvényhozó testület tagjainak, lefizetése, gazdasági előnyök megszerzése céljából? Trmészetesen senki sem nevezi néven a gyerme­ket! Az igazságügyminisztérium sem nevezi az össze­geket kijárási díjnak, hanem politikai adomány­nak, “contributions”-nak. Baker is igy fordult a nagyvállalatokhoz, hogy egyes szenátorok a válasz­tás előtt komoly bajban vannak a választási had­járat költségeinek előteremtését illetően. Márpe­dig üzleti szempontból igen kívánatos dolog, ha Washingtonban jóbarátok ülnek. Más alkalommal Bobby figyelmeztette a vállalatokat, ha nem vesz­nek aktiv részt a politikai életben, értsd: nem adakoznak, hogyan várhatják gazdasági érdekük megvédését? A per folyamán érdekes dolgok ke­rültek felszínre. Kiderült, hogy a nagyvállalatok vezetői soha nem kaptak nyugtát a lefizetett össze­gekről. A készpénzzel való fizetésről az egyik nagy­hírű védőügyvéd kijelentette: “A politikai célokra való adományoknál ez a szokásos eljárás.” Arra a kérdésre, hogy az adakozók ismerték-e a megszo­rult szenátorokat, akik részére adakoztak, igy vá­laszoltak: “A kormányzat ismeri a neveket és az összes egyéb körülményeket is.” íme, a politikai dzsungel egy másik ága A választások előtt a törvényhozó testület tagjai ÁLLARBÓAH FENYEGET A FÜSTKÖD VESZEDELME Az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgá­lati Hivatala háromnapos konierenciát tartott de­cember közepén Washingtonban a levegőszennye­ződés problémájáról. A konferencián John W. Gardner egészségügyi miniszter figyelmeztetett, hogy ha evvel a veszedelemmel szemben nem tör­ténik gyors intézkedés, akkor nincs más hátra, minthogy vakondok módjára állandóan a négy fal között éljünk, vagy gázmaszkokat használjunk, vagy a városokat védőburával vonjuk be. “A füst­köd elleni háborúban mindeddig vesztesek va­gyunk,” mondotta. Azt is hozzátette, hogy “nem könnyű” a levegő megtisztításáért folyó harc, de a helyzet olyan kritikus, hogy “tovább nem vár­hatunk.” New Yorkban novemberben, a hálaadási ünne­pek alatt majdnem katasztrofális méreteket öltött a füstköd koncentrálódása. Pedig május 10-én, a polgármesternek evvel a kérdéssel foglalkozó kü­lön bizottsága részletes jelentést adott ki, amely felhívta a figyelmet a közelgő veszedelemre: “Min­den előfeltétel megvan arra, hogy levegőszennye­ződésből kifolyólag óriási méretű katasztrófa áll­jon be.” A jelentés intett, hogy “nem elég az ural­kodó szelek tisztitó hatására támaszkodni” és fi­gyelmeztette a városatyákat, hogy “az utóbbi évek­ben a város fölött legalább háromszor gázojkkal és más salakanyagokkal telitett levegő rekedt meg, amelynek következtében hirtelen nagy mértékben emelkedett a halandóság.” A polgármesteri bi­zottság figyelmeztetett arra is, hogy ilyen körül­mények között New York “fedett helyiségei par­koló garázsra emlékeztetne, melyben mindén autó motorja működik és alig van nyitott ajtó, vagy ablak.” Majdnem élethűen leírta azt, ami New Yorkban a hálaadási ünnepeken bekövetkezett. A jelentés azt is kimutatta, hogy ha New York nem lenne földrajzilag olyan szerencsés helyen, teljesen lakhatatlan volna. Hosszú évtizedek óta a városi hatóságok mindig kiemelték, hogy mivel New York nyitott helyen van, a tengerről jövő szelek eléggé megtisztítják a levegőt, igy nincs ok különös aggodalomra. De ez a mostani jelentés kifejti, hogy “négyzetmér­földenként New York több mérget pumpál a leve­gőbe, mint bármely más nagyváros az Egyesült Államokban.” Ezek főleg a következő helyekről jönnek: A Con Edison 11 áramfejlesztő állomásából, me­lyeknek 116 automatizált és elégtelenül működő kemencéje és 49 kéményből eredő füstje rontja legfőképpen New York levegőjét. A város a legbünösebb A város 11 szemétégető telepén 47 kemence és számos gyárkémény van, de ezeknek nincs füst vagy gázszűrő berendezésük. így elsősorban a vá­ros szegi meg a saját levegővédelmi szabályait. Azonkívül a városi Housing Authority-nak is 2666 rosszul működő szemétégetője és 2,500 fütőke- méncéje van és a privát bérházakban, irodaházak­ban 10 ezer szintén hibásan működő szemétégető és 135 ezer kemence ontja magából a levegőt mér­gező anyagokat. Mindezeken kívül az autók, autó­buszok és teherautók is védelmi berendezés nélkül puffogtatják ki a mérges gázokat. A polgármester a nagyobb adományozók felé elkötelezik magukat, eladják integritásukat, elvállalják gazdasági érde­keik védelmét és támogatását. Felmerül a kérdés, hogy mégis, ki fizeti a muzsikát? A szenátorok a nagy businesstől kapják a támogatást, a nagy busi­ness pedig megkapja a törvényhozástól a vállalko­zás teljes szabadságát, vagyis azt tehet, amit akar. Ez a per egyik tanulsága. A vád most azt igyekszik bizonyítani, anélkül, hogy a per politikai skandalummá válnék, hogy Bobby lopott és sikkasztott; a választási kampány­ra gyűjtött összegek nagyobb részét saját céljaira használta, vállalkozásokba bocsátkozott és az ado­mányok nem jutottak rendeltetési helyükre. Ez va­lójában igy is van. Bobby nem számolt el az ösz- szegekkel, hiszen senki nem számoltatta el. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy milyen károsodás érheti a dolgozó tömegeket, ha kellő pénzügyi alap hiányában egyik, vagy másik szenátor megbukik a választásokon? Hány vérző szív marad, mert a nagy “adományozók” felé elkötelezett jelöltek már jelezte, hogy a lakóházak szemétégetőinek modernizálása a lakbérek emelését vonja maga után. így ezt is végül a lakok fogják megfizetni. A bizottság jelentése arra is rámutat, hogy a tu­dományos kutatások egyre jobban bizonyítják, hogy a levegő szennyeződése rendkívül káros az egészségre. Megállapították azt is, hogy egyre több tudo­mányos orvosi kutatás arra mutat, hogy a levegő­szennyeződés elősegíti a tüdőrák kifejlődését; a vá­rosban egyre többen halnak meg ebben a beteg­ségben. A washingtoni konferencián Humphrey alelnök a levegőszennyeződést az atomkisugárzás veszélyével hasonlította össze és sürgette, hogy ez ellen is éppúgy védekezni kell. Alig történik intézkedés Az országban több mint 7,300 város vagy köz­ség levegője fertőzött — a Közegészségügyi Hiva­tal szerint —de csak 130-nak van valamennyire hatásos védelmi programja. Ezek is, lakosonkint csak 15 centet költenek, holott minimálisan lako­sonkint 40c-t évente kellene költeni, hogy a munka eredményes legyen. A szövetségi kormány ebben az. évben 46 millió dollárral járult hozzá a levegő- tisztítási programhoz ott, ahol az államok vagy vá­rosok ezt maguk kezdeményezték. Ez elenyésző. összeg és a kezdeményezés is. semjnitmondó. Je­lenleg a szakértők a levegőszennyeződés ellen egy­séges szabályok létesítését ajánlják. A kormány mindeddig csak automobilok és szövetségi intéz­mények működésére hozott szabályokat, melyek csak egy év múlva lépnek életbe. Gardner minisz­ter szerint New Yorkon kívül a füstköd veszedel­me Pittsburghban, St. Louisban, egyes texasi vá­rosokban, Denverben és Phoenix, Arizonában a legnagyobb. Lábadozó otthoni ápolás a Medicare keretében Minden 65 éven felüli polgár jogosult lábadozó otthoni ápolásra a Medicare keretén belül. Az er- revaló jogosultságra nem kell külön folyamodni, mert ez is része a Medicare javadalmazásainak és január elsején lépett érvénybe. Azok részesülhetnek lábadozó otthoni ápolás­ban, akik legalább 3 napig kórházban voltak és utána még további ápolásra szorulnak. A kormány értelmezése szerint az jogosult erre, akinek már nincs szüksége további kórházi kezelésre, de még nincs elég jól ahhoz, hogy haza mehessen. A keze­lőorvos határozza el, hogy a betegnek van-e üyen szakavatott ápolásra szüksége. A Medicare keretében az ápolás a következőket nyújtja: u" Félprivát szobát, teljes ellátással. is Fizikai, foglalkoztatási és beszédterápiát. ^ Gondozást. u* Gyógyszereket, felszereléseket és minden mást. ami az ápoláshoz tartozik. A Medicare fizeti az első 20 napi teljes költsé­geket. A további 80 napi ápolás költségeiből napi 5 dollárt a beteg, a többit a Medicare fizeti. A lába­dozó otthoni kezelés határideje évente 100 nap. egyike, vagy másika nem jut be a szenátusba?! A másik kérdés, hogy mennyiben érdekli a kisem­bert, hogy az elszámolásra sem kötelezett, kétes alapítványokból történt nagylelkű adományok, vég­ső fokon kinek a zsebében kötnek ki? Csak egyet tud teljes bizonysággal, hogy kinek a zsebéből ke­rültek ki!! A Bobby Baker per, az újságok fordulatos, szí­nes vagy szenzációs leírásai ellenére is, sima bűn­ügyi tárgyalássá fog szelídülni, amelynek kapcsán valószínűnek látszik, hogy a magáról megfeledke­zett és nagy bizalommal visszaélő fiatalember el­nyeri méltó büntetését és féltő gonddal fognak ügyelni arra, hogy a hatalom két nagy pillére kar­colás nélkül kerüljön ki az egész, borzasztóan kel­lemetlen ügyből. Semmiféle problémát nem fog­nak megoldani, hiszen nálunk ilyenek nincsenek! Mindenesetre kellemetlen dolog és jogosan elvár­ható az ilyen kis, ügyeskedő, önmagát feltornázó “tetvestől”, hogy tapintatosabban, óvatosabban, fő­leg, sokkal diszkrétebben járjon el a jövőben. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Next

/
Thumbnails
Contents