Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-09 / 6. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 9, 1967 A kereskedelmi- és munkaügyi minisztériumok egyesítéséről A washingtoni kormány kereskedelmi minisztere a trösztök érdekeit képviseli; a munkaügyi miminiszter az iparban és mezőgazdaságban dolgozó munkások érdekeit van hivatva képviselni. Johnson elnök e két minisztériumot egyesíteni akarja. Felmerül a kérdés: vajon Johnson elnök e javaslata a trösztök vagy a munkások érdekét szol- faija? Először azt kell tudnunk, kit képvisel a Johnson- kormány: a munkásokat, vagy a nagy kapitalistákat? Vannak, akik azt állitják, hogy mind a kettőt, pártatlanul. Akik ezt mondják, azok vagy nem ismerik a helyzetet, vagy tudatosan félrevezetik az embereket. A trösztök, a nagyvállalatok, a bankok az elmúlt esztendőben nagyobb hasznot könyveltek el, mint bármikor ezelőtt. Ezzel szemben a munkások reálbére csökkent. Ez is azt bizonvitja, hogy a kormány nem a munkások, nem a dolgozók, nem a szegények érdekét, hanem a gazdag bankárok és nagyvállalatok részvényeseit képviseli Ebből pedig az következik, hogy amikor a kormány azt javasolja, hogy a kereskedelmi és munkaügyi minisztériumokat egyesitsék, akkor ezzel tulajdonképpen a munkaügyi minisztérium megszüntetését tűzte ki céljául. Ezzel a lépéssel a kormány a különböző iparokban dolgozók jogos követeléseinek érvényesitését akadályozza. Az elmúlt esztendőben felemelték az acél, a réz, az aluminium és más alapanyagok árát, méghozzá anélkül, hogy a Johnson-kormány a kis ujját is megmozdította volna annak megakadályozására, de ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a munkások béremelési követelését a 3.2 százalékos keretek között tartsa. A kormány ezen politikájának következtében a profit emelkedett, a reálbérek csökkentek. A kereskedelmi és munkaügyi minisztériumok tervbe vett egyesitése nagy veszélyt jelent a dolgozók és a szakszervezetek részére. A javaslat a nemzet érdekeivel ellentétben áll és a trösztök javát szolgálja. A szervezett munkásoknak ebből azt a tanulságot nek a Johnson-kormány tudomására kell hozniuk álláspontjukat, hogy ellenzik a javaslatot és ragaszkodnak a munkaügyi minisztérium további fenntartásához. Bérjavitást kapnak a vasúti alkalmazottak WASHINGTON, D. C. — 150,000 vasúti alkalmazott, éjjeli őrök, éttermi munkások, kocsitiszti- tók, stb. két évre szóló munkaszerződést Írtak alá a munkáltatóval, melynek értelmében az első évben öt, a másodikban két és fél százalékos munkabéremelést kapnak. Az uj szerződés három heti fizetett szabadságot biztosit azoknak, akiknek tiz esztendei munkateljesítményük van. Sztrájktörő döntést hozott a Legfelsőbb Bíróság A Union Carbide Co. Kokomó, Ind.-i üzemében dolgozó 2,100 munkás sztrájkba lépett még múlt év szeptemberében, magasabb munkabért és előÚJBÓL KAPHATÓ!------] I Rózsa Imre: j! “MÉGIS TAVAST f cimii kitűnő kis verseskönyve, ]! szép kemény kötésben CSAK 75 CENT jj Rendelje meg még ma a MAGYAR SZÓ i| Kiadóhivatalától ij 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003 címen j! WWUUWAlUVVVVVVVUVVUWAAAAWMAflAAMWAM nyösebb munkaviszonyokat követelve. A sztrájk 81-ik napján az igazságügyminiszter tiltóparancsot kért a kerületi bíróságtól, azzal az indokolással, hogy a sztrájk meggátolja a hadirepülők motorjainak gyártását és ezzel veszélyezteti az ország biztonságát. A munkásokat képviselő United Steel Workers Johnsonnak az ország helyzetéről szóló nyilatkozatát nem lehet egyszerűen bűnös vietnami politikája demagógikus ellensúlyozásának tekinteni. A nyilatkozat kifejezi azt a változást, ami az amerikai nagyvállalatok körében végbement. Ezek most a Kelet és a Nyugat kereskedelmének kifejlesztésére törekszenek és feladták azt a sikertelen kísérletet, hogy a szövetségeseket lebeszéljék az európai szó cialista országokkal való kereskedelemről. A kormány közegei aktivan elősegítik az Egyesült Államok részvételét a szocialista országok kereskedelmi kiállításaiban, istápolják a kereskedelmi küldöttségek kölcsönös látogatásait és tájékoztató kiadványokkal nyújtanak segítséget az üzletembereknek a kelet-európai kereskedelem kifejlesztésére. A State Department hirdeti egyik kiadványát, amely támadja a szocialista áruk bojkottálását. Több mint 650 vállalat kapott engedélyt bizonyos cikkek szállítására a szocialista országokba. A kormánynak és a kereskedelmi világnak ez az újonnan domináló irányvonala sokkal határozottabban került a felszínre, mióta erről Írtam, 3 hónappal ezelőtt. A kormány egyik megbízottja, J. Mishell George, igy fejezi ki ezt az “International Commerce” január 9-i számában: “Egy évtizeddel ezelőtt, a legtöbb fontos ipari termék exportálását nem engedélyezték volna ezekbe az országokba. Ma, a legtöbb árut többnyire engedélyezik. .. Úgy áll a helyzet, hogy számtalan ipari, mezőgazdasági és technológiai termék közvetlen, vagy közvetett exportálása meglehetősen könnyű.. . Még fontosabb, hogy az ilyen kereskedelem iránti ellenszenvünk helyett, a békés árucikkekkel való kereskedelmet keressük és helyeseljük.” (Helyreigazítás: Ez a változás nagyjában az utóbbi két évben, nem tiz év alatt következett be.) De a kereskedelem még mindig nagyon kevés. George beismeri, hogy a legnagyobb akadály az, hogy a szocialista országok előtt nincs nyitva az amerikai piac: “A nemzetközi kereskedelem kétirányú útvonal és messzemenő terveket csak arra lehet alapozni, ha az országok egymásnak szabadon eladhatnak és ha tudják teljesíteni a másik ország kívánalmait.” Kihangsúlyozta annak a szükségességét, hogy a szocialista országokat is “kedvező elbánást” érdemlő országoknak tekintsék, mert ennek hiánya “pszichológiailag, politikailag és kereskedelmileg kedvezőtlen hatással van ezekre az országokra.” Megjósolja, hogy ezen országokkal, a U.S. kereskedelme a jelenleginek háromszorosára, évi egymilliárd dollárra emelkedik. Mindamellett, hogy a kereskedelem kiterjesztése várható, ez még nem jelenti azt, hogy egyszerre a kölcsönös forgalom nagyméretű áradata indul meg. A “kedvező elbánás” félrevezető megnevezés. Nem jelent kiváltságot, csak normális vámokat jelent. Mégis, enélkül a szocialista országokkal szemben súlyos megkülönböztetést gyakorolnak, melyet már régóta a gazdasági háború eszközeként alkalmaznak. A hidegháborús törvények megakadályozzák ennek a megkülönböztetésnek a felszámolását. A kongresszus már kivételt tett Lengyelország és Jugoszlávia esetében, de a múlt évben ezt nem terjesztette ki a többi országokra, főleg azért, mert Johnson nem nagyön sürgette. A jelenlegi még reakciósabb kongresszus súlyosabb problémákat gördít az ügy megoldása elé. Johnson valószínűleg megkerülhetné a törvényt, of America ellenezte a kérvényt, mondván, hogy a Táft-Hartley törvényt csupán egy gyár munkásai ellen nem lehet alkalmazni. Ugyanakkor a szakszervezet kihangsúlyozta, hogy elképzelhetetlen, hogy 2,100 munkás sztrájkja veszélyeztesse az ország biztonságát. A legfelsőbb bíróság nem fogadta el a fellebbezési bíróság döntését, mely jóváhagyta a kerületi bíróság határozatát és igy az alsóbb bíróság döntése érvényben marad. A szervezett munkásoknak ebből azt a tanúságot kell levonniok, hogy mindent el kell követni a Taft-Hartley törvény visszavonására. ha nagyon akarná, amint ilyen esetekben meg is teszi, de nem valószínű, hogy megkísérli, amíg a vietnami háború folyik. Azonkívül, a kormány nem fogja azonnal “kedvezményes elbánásában részesíteni az országokat, amint a kongresszus erre felhatalmazza, hanem előbb hosszú alkudozásokba bocsátkozik, hogy minél több engedményt kaphasson. Nem valószínű, hogy a szocialista országok hajlandók lesznek engedményeket adni csak azért, mert ezentúl nem rabolják ki őket. Másféle szigorító megkülönböztetések is vannak, mint pl. a szovjet szőrmékkel szemben. Az U.S. még mindig messze van attól, hogy 10—15 éves hitelt ajánljon fel gyárfelszerelésekért, amint Japán és a nyugat-európai országok teszik. A múlt októberben bejelentett légiforgalmi egyezmény is súlyos veszélyben van. A Wall Street Journal vezércikk-hadjáratában kéri ennek felfüggesztését mindaddig, amíg Csehszlovákia szabadon nem bocsátja Kazan-Komarek kémkedéssel vádolt utazási ügynököt. Még Nyugat-Németország is feladta, hogy politikai engedményeket próbáljon szerezni a kelet-európai országoktól, cserében a velük való kereskedelemért és nem valószínű, hogy Amerika tűhegyen a németeken. A Kelet—Nyugat kereskedelmének kiterjesztésére meginduló egyre nagyobb igyekezetek mögött az a félelem rejlik, hogy nagy visszaesés áll b e a nehéziparban 1967 második felében. De amerikai nagyvállalatok már most részt vesznek a Kelet—• Nyugat közötti kereskedelemben és további kiterjesztését a kormány segítségével forszírozzák. Az amerikai közvetlen befektetések óriási mérvű kiterjesztése révén, minden fontosabb nagyvállalatnak Nyugat-Európában nagy leányvállalatai vannak. Ezeken keresztül bonyolítanak le üzleteket, nyújtanak hiteleket és tipikus, nyugat-európai feltételek mellett kötnek üzletet. A szocialista országok megkapják az árut, ami nekik kell, az amerikai vállalatok megkeresik a profitot — de az amerikai munkások ennek révén nem jutnak munkához. Az amerikai kereskedelmi diszkrimináció megszüntetésével, ha nem is mind, de ennek az üzletnek jórésze, amerikai gyárakban jelentene munka- alkalmat. A szocialista országokkal szemben való kereskedelmi szigorítások megszüntetése az amerikai munkásság számára sokkal fontosabb, mint az amerikai üzletembereknek. Különösen sokat jelentene az UAW, az IJSWA, az IUE szakszervezetek munkásainak, az olajipar, a vegyi ipar és az atomipar, a gépészet munkásainak és általában a nehézipar dolgozóinak. • A Rockefellerék kezében levő "International Basic Economy" Corporation (IBEC) fogja finanszírozni Cyrus S. Eaton "Tower International'* vállalatának üzleteit a szocialista országokkal. Ez a hir két nappal azután jelent meg, hogy ezt a cikket postára adtam és ez megerősíti azon állításomat, hogy az amerikai nagyvállalatok irányt változtattak és most aktivan keresik a Kelet—Nyugat kereskedelmének kiterjesztését. Rockefellerék — a U.S.-ben a leghatalmasabb pénzügyi-politikai dinasztia — nemrégen még a legbefolyásosabb hatalmat képviselték a szocialista országokkal való kereskedelem kiterjesztése ellen. Kairóban befejeződtek Nasser és Kekkonen firm elnök hivatalos tárgyalásai. Vidor Perlő: JAVULÓ KIUTASOK A KELET ÉS NYUGAT KERESKEDELMÉBEN
