Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-26 / 4. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 26, 1967 A kínai fejleményekről Hetek óta mind nagyobb aggodalommal olvassuk a Pekingből érkező híreket. A “nagy proletár kulturális forradalom” meghirdetése és az úgynevezett vörös gárdák megszületése óta a kínai események mind szélsőségesebb és veszedelmesebb irányban haladnak. A “vörösgárdisták” nemrég közzétett maniszfesztuma a többi között bejelenti. “Eltökéltük, hogy fellázadunk. Magától értetődő, hogy puskaporszaguvá tesszük a levegőt. Az emberiességről és a pártatlanságról hangzotatott szó- lámok semmire sem jók, tehát véget kell vetni azok nak. . . Fenekestől fel kell forgatnunk s darabokra ía kell törnünk a régi világot, zűrzavart kell teremtenünk, hatalmas felfordulást kell előidéznünk.” És szavaikat tettek követik^ Lerombolják á szebbnél szebb, nagy értékű műalkotásokat, mondván, hogy “feudális és burzsoá eredetűek”. Pártszervezetek, pártbizottságok ellen Vonulnak fel, és eltávolítják azokat a vezetőket*,''1 akik ífeTy- féténitik a zűrzavart, s nem hajlandók íovábbszi- tásábart részt venni. £ A Pekingben olvasható plakátok tömegéből ki- (Terül, hogy a megtámadott pártbizottságokat a felfordulással szemben mindenütt sokan támogat-* ják. Kantonban, Nankingban és másutt a pártbizottságok a “vörös gárdával” szemben ellenvörös- gárdát és munkásőrséget szerveztek. Másutt is parasztokat és munkásokat hívtak a tartományi székhelyekre, hogy fellépjenek a diákokból toborzott “vörös gárdák” ellen. ......... De hogyan vált lehetségessé, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői a szocializmus, a kom- munizmus ügyét súlyosan diszkreditáló útra léptek ? — kérdik elvtársaink és mindazok, akik megtanulták becsülni a kínai kommunista mozgalmat. Valóban, hogyan is taszíthattak ide egy olyan nagy pártot, mint a kínai, amely négy és fél évtizedes fennállása alatt a japán hódítókkal, a Csang Kaj-sek-istákkal, a kinai feudálisok, tőkések és rablótábornokok siserahadával és az angol-amerikai ílmperialisták félgyarmati uralmával szemben kivívta az ország felszabadulását, a nemzetközi kommunista mozgalom és a haladó világ tiszteletét, elindította a szocializmushoz vezető utón a kinai népet, megteremtette az olyan sokáig szétforgácsolt ország egységét, lehetővé tette, hogy az — ország történetében először — leküzdjék a tömeges éhínséget? Ilyen előzmények után miként lehetséges az ami most történik? Váratlan fordulat? Nem mondhatjuk, hogy Kínában váratlan fordulat történt. Évek óta szaporodtak a jelek, hogy a Kinai Kommunista Párt vezetői, sajnos, eltávolodnak a marxizmus-leninizmustól, a nemzetközi kispolgári nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus hatalmasodik el. 1960 tavaszától, amióta a kommunista mozgalomtól, és tevékenységükön a Vörös Zászlóban, a KKP elméleti folyóiratában nyilvánosságra hozták az Éljen a léninizmusnak címzett cikket, egyre világosabbá vált, hogy a kinai vezetők szembefordultak a nemzetközi kommunista mozgalom által jóváhagyott közös irányvonallal. Példátlan méreteket öltött a szinte istenitésig fokozott személyi kultusz is. Lin Piao honvédelmi miniszter, aki a mostani kinai ranglétrán közvetlenül Mao Ce-tunk mögött áll, a közelmúltban a .katonai akadémián tartott beszédet: “Mao elnök sokkal magasabban áll Marxnál, Engelsnél, Leninnél és Sztálinnál — hangoztatta. — A világon jelenleg nincs olyan ember, akit egy sorba lehetne állítani Mao elnökkel...” És elrendelték, hogy a gyárakban és a kommunákban az embereknek naponként három-négy órát kell tanulmányozniuk Mao Ce-tung müveit. csoportja viszont igyekszik félreállitani a párt vezető kádereinek azt a részét, amely nem áll szilárdan mellette vagy nem támogatja őt. Jellemző; hogy a legutóbbi, 1958-ban megtartott kongresz- szuson megválasztott központi bizottság tagjainak egy részét eltávolították, a központi bizottság nyolc titkárából pedig ötöt rövid utón leváltottak. Minden jel arra mutat, hogy a pártot párton kívüli szervekkel: az “ellenállóktól megtisztított” hadsereggel és a “vörös gárdával” akarják helyettesíteni. A “kulturális forradalom” mögött álló csoport azonban Mao Ce-tung személyi kultuszártrrk védelme alatt sem tudta teljes mértékben kiszorítani a párt vezetéséből ellenfeleit. Bár a helyzet szinte naponta változik, figyelemre méltó, hogy legutóbb minden eddiginél élesebb és nyíltabb támadást indítottak Liu Saocsi, a Kínai Népköz- társaság elnöke és Teng Hsziao-ping, a KKP főtitkára ellen, mert “megváltoztatták Mao Ce-tung irányvonalát, burzsoá-reakciós irányvonalat akartak megvalósítani és el akarták nyomni a kulturális forradalmat”. (Tao Csu, a KKP Központi Bizottságának, a “kulturális forradalom” időszakában kinevezett uj titkára, december 13-án elhangzott beszédéből idéztünk.) Félrevezetik a közvéleményt A Mao Ce-tungot támogató s a zűrzavart szító vezetők, hogy félrevezessék a közvéleményt, egy4 szerűen beszüntették a tájékoztatást a Kínában történtekéi kapcsolatos elitélő nemzetközi visszhangról. Az igazságot tudatosan elferdítve és meg hamisítva, az újságokban csak olyan hírek láthatnak napvilágot, amelyek szerint “a világ népei Mao Ce-tung elvtársat tekintik vezérüknek s forrón támogatják a kinai kulturális forradalmat”. A Zsenmin Zsibao sorozatosan közöl név nélküli nyilatkozatokat különböző országok állítólagos dolgozóitól , hogy helyeslik a kinai fejleményeket. Azt terjesztik, hogy mögöttük áll lényegében az egész világ, pontosabban, ahogy azt ők kifejezik: az emberiség több mint 90 százaléka. A valóságban legfeljebb egy-egy kompromittált, szakadár csoportocska hangoskodik mellettük, s ők ezt szeretnék “nagy nemzetközi támogatásként” feltüntetni. Mindebből csak arra a következtetésre juthatunk, hogy annak, amit Kínában szocialista jel- szavakal palástolnak, semmi köze sinics az igazi forradalmisághoz. Felelőtlen és veszélyes kalandorpolitika ez, amely szemmel láthatóan drámai szakaszához érkezett. Megtörik az egységet A szocializmus csaknem fél évszázados története az uj társadalom építésének már sokféle formáját, módszerét produkálta. De nem fenyegeti-e a szocializmus vívmányait, további építésének lehetőségeit is súlyos veszély ott, ahol megostromolják a kommunista párt szervek székházait, üldöznek egyszerű embereket csupán azért, mert helytelenítik a “vörösgárdisták” garázdálkodását? Ugyan merre is tartanak azok, akik megkísérlik egy 14—18 éves sihedere- ket tömörítő, tehát minden politikai és élettapasztalat híján álló szervezettel helyettesíteni a szó* cializmus építését irányitó, marxista-leninista élcsapatot? Vajon miként nevezhetik magukat kommunistáknak azok, akik minden lehető módon gáncsolják a szocialista oi'szágOk összefogását, a közös segítséget, amikor az imperialisták legha- talmasabbja rátámadt egy szabadságért küzdő testvéri népre? Miként értékeljük, hogy amikor a vietnamiak ezrei áldozzák életüket az amerikai agresszorok elleni harcban, amikor a történelem : a Vietnam iránti, szolidaritást tűzi parancsoló erővel napirendre, a kinai yezetők .megkísérelnek, gátat emelni a nemzetközi kommunista mozgalomnak az imperialistákkal szembeni közös harc módját meghatározó tanácskozása útjába. Mi mindenesetre nem úgy képzeljük el a fejlődés irányát, t mint a Zeri i Popullit, az Albán Munkapárt központi lapja, amely december 13-i számában azt írja, hogy “most nem az egység az égető aktuali- tásu probléma, hanem a végső szakítás”. A M.Sz. M.JP. ÍX. kongresszusán a. Központi Bi- í, zottság beszámolójában Kádár János azt hangsu- lyozta: “A Magyar Szocialista Munkáspárt hive a nagy tanácskozás eszméjének, nem a tanácskozásért önmagáért, hanemazért, hogy erősödjön, szélesedjen egységünk, összefogásunk. Akcióegységet akarunk elsősorban és azonnal, most Vietnam megsegítésében, az imperializmus elleni harcban. Semmiféle kiátkozásra nincs szükség, mi tanácskozni és az imperializmus elleni harcban egyesülni akarunk minden forradalmi párttal, minden haladó erővel, igy természetesen a Kinai Kommunista Párttal és az Albán Munkapárttal is. De ha az ő vezetőik ez elől ma mindenképpen elzárkóznak, a nemzetközi munkásmozgalom emiatt nem rekedhet meg , s egy szélesebb tanácskozással sem várhatunk az idők végezetéig.” Milyen célok követnek? Már csak azért sem várhatunk, mert szembe kell néznünk azzal a kérdéssel is, hogy milyen célokat követhetnek azok, akik — miközben maguk megakadályozzák, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország- a lehető leghatásosabb segítséget nyújthassa a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak — “a segítség elégtelenségével, a vietnami nép elárulásával, az amerikaiakkal való lé- paktalással” vádolják a~ ténylegesen segítőkét. Miféle szándékok vezérelhetik azokat, akik a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés országainak az amerikaiakkal való közvetlen összecsapását hiányolják, mialatt ők maguk az Utóbbi időben az amerikai imperializmusnak még a szóbeli bírálatát is tompítják? A Kinai Kommunista Párt Központi Bizottságának a “nagy proletár kulturális forradalom” feladatairól szóló 16 pontja például egyetlen elitélő szót sem tartalmaz az amerikai agresszorokról, de a Szovjetunió ellen féktelenül uszít. Jellemző, hogy ennek a “kulturális forradalomnak” még a nyitányát is éppen a szovjet nagy- követség elleni tüntetések szolgáltatták, folytatását pedig a szocialista országok diplomatái — köztük a magyar nagykövetség — elleni durva támadások. Minderre a Rentagon is felfigyelt. Ugyan mi mással lehetne magyarázni, hogy miközben a vietnami agresszió uj lépcsőit készítik' élő, észrevehetően csökkentették Kina-ellenes propagandájukat. Tabouis asszony, a hires francia publicista például a Paris Jourban a következőket Írja: “Washingtonban és más országok fővárosaiban arra a következtetésre jutottak, hogy Kina a kis- ujját sem mozdítja határain kívül, és Peking nem fog Hanoi segítségére sietni mindaddig, amig Kínát közvetlen támadás nem éri. Az amerikai eszkaláció tehát folytatódhat. Ebben van annak a modus vivendinek a lényege, amely ugyan hallgatólagosan, de ténylegesen fennáll Amerika és Kina között, s amelyet az amerikai stratégia egyre inkább figyelembe vesz.” Nem újak a szovjetellenes jelszavak Teljes egészében viselniük kell a felelősséget az amerikai intervenciósoknak és agresszorokpak a vietnami háborúért. De ehhez hozzá kell tenni: sajnos, a kinai vezetők szakadár politikája is bátorította a ragadozó amerikai imperializmust. Igaz, a szovjetellenes jelszavak nem újak, korábban is elhangzottak hasonlóak. A “kulturális forradalom”során azonban ez a propaganda minden eddigi mértéket messze felülmúlt. A párját ritkító szovjetellenes kinai rágalomhadjárat mégis visszafelé sül el. Éppen ennek a magatartásuknak volt döntő szerepe abban, hogy a kinai veze( Folytatás a 16-ik oldalon) Folyamatban a hatalmi harc Rendkívül bonyolítja a helyzetet, hogy a Kinai , Kommunista „Pártban mélyreható hatalmi harc és torzsalkodás bontakozott ki az “utódlásért”. Emellett, úgy látázik, A párt káderei között némelyek fejismerik: az álbaloldali, szovjetellenes, szakadár irányvonal rossz útra vitte a Kinai Kommunista Pártot. Ezek az erők vissza akarják vezetni a pártot a KKP legutóbbi kongresszusán elfogadott helyes, politikához. Mao Ce-tung és Lin Piao JAMAICA REFRIGERATION & TV. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. <8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók Jégszekrények — Mosógépek .—* Gáz- és vii- lanykályhák — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek —. Legolcsóbbanl Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia KFÓvrm FIZETÉSI FELTÉTELEK!
