Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-26 / 4. szám
Thursday, January 26, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD s a ho Gy an én latent... irjct-.EHN Elmulasztott alkalmak A New York Times érdekes hírével, amelyet lapunk egyik newyorki hűséges olvasója továbbított hozzám, nem foglalkozott elég behatóan az amerikai sajtó. Ezt a mulasztást igyekszem némiképpen pótolni a hir közlésével és bizonyos helyénvaló javaslatokkal. A hir londoni kelettel beszámolt arról, hogy egy hűtlen férjet villanyos ütő-árammal kigyógyitot- tak a házastársi hűtlenség betegségéből. A kezelést egy “Mr: X”-nek a shrewsbury-i Shelton kórház két orvosa, dr. John Barker és dr. Mabei Miller adta, akik tapasztalataikat a PULSE orvosi közlönyben adták közzé. A cikk szerint az ideggyógyászok Mr. X-nek felváltva a felesége és^a szeretője színes képeit mutatták. A képeket a vetítő gép hat napon át» naponta 30- perrigWarázsolta vászonra. Amikor a Szerető képe jelentkezett, a hűtlen férjet 70 voltos, áramütés érte a csuklóján. Amikor a feleség képe tűnt fel, magnetofon felvétel beszélt arról a sérelemről, amelyet az asszonynak és a házasságuknak okoz, amikor egy. szomszédjuk feleségével viszonyt fply7 tat. A 33 éves hűtlen férj 10 éve nős s a házasságtörő viszony két éven át folytatódott, amikor az orvosokhoz »fordult segítségért. Az ideggyógyászok cikke szerint a férj “szerette a feleségét, de a jövőjüket reménytelennek látta, mert a szomszéd- asszonyba is szerelmes volt, és nem volt mód arra, hogy egyikük házat cseréljen.” Hat hónappal a villanyos kezelés után a házasság boldogabb volt, mint valaha és az egykoron hűtlen férj -teljesen közömbös lett volt szeretőjé- * vei szemben. Az ideggyógyászok az úgynevezett “irtózó-terá- piát” használták, eszmetársulást a kellemetlen tapasztalattal, amely ez esetben a villanyos ütés volt. , E módszert idönkint oly egyéneknél használják, akik kártyázás vagy ivás áldozatai lettek. A Times hire eddig szól és sajnálatos módon megállt Ott, ahol folytatni kellett volna olyan javaslatokkal, amelyekkel kénytelen vagyok a mi lapunkban előállni. Tudatában vagyok annak, hogy a Times sokkal hatásosabban javasolhatta volna, hogy két elsőrendű ideggyógyász vegye kezelésbe Johnson elnököt. A kezelés alatt legalább hat napon át — szükség esetén esetleg tovább is — naponta legalább 30 percig vetítsék egy karvaly és egy galamb képét a vászonra. Amikor a karvaly képe jelentkezik, szeretett elnökünket a csuklóján át 70 voltos áramütés figyelmeztesse a veszedelmekre, amelyek őt és valamennyiünket fenyegetnek, ha továbbra is a háborús-párti karvalyokra hallgat. Amikor a fehér galamb képe tűnik fel, magnetofon felvétel beszéljen arról a sérelemről, amelyet az országnak és az amerikai népnek okoz a piszkos háborúval, amelyet a szerencsétlen vietnami nép ellen visel. Ha ez nem jár eredménnyel, akkor javasolnám — és a Times sokkal hatásosabban javasolhatta volna, — hogy további hat napon át, naponta 30 percig vetítsék a vászonra az elpusztított rizsföldek, a felégetett vietnami falvak és városok, a “napalm” bombák által megcsonkított asszonyok és gyermekek képét. Minden képnél legalább 70 voltos áramütés figyelmeztesse elnökünket arra, hogy mindez az amerikai nép megkérdezése és hadüzenet nélkül, az ő rendeletére történt és folytatódik tőlünk tízezer mérföldnyire olyan nép ellen, amely, nekünk nem ártott és amelynek szándékában sincs nekünk ártani. Amennyiben még ez sem használna, akkor már csak azt tudom javasolni, hogy a villanyos ütőáramot 70 fokról emelni kell addig, amig a páciens a józanság jeleit mutatja és tollat kér, hogy a vietnami emberirtás azonnali beszüntetését elrendelő okmányt aláírja. - . A vietnami öldöklés befejezése után a déli álla- - mok-fajgyűlölőinek a vezetőit kéne hasonló kezelésben részesíteni. Az ártatlanul megölt áldozatok Walter W. Heller, aki a Kennedy-kormányban, majd egy ideig a Johnson-kormányban a “Council of Economic Advisers” elnöke volt, dicsőítőén magasztalta mindkét kormányban az “uj közgazdaság” alkalmazását. Heller fontos szerepet játszott abban, hogy a kormány a szövetségi költségvetést tervszerűen és folyamatosan a gazdasági élet növelésére fordítsa és a kapitalizmust a depresszió és az infláció közötti “keskeny ösvényen” egyensúlyban tartsa. Teóriáját Keynes és amerikai követőire alapítva, kidolgozta a “teljes alkalmaztatási büdzsémérleg” elméletét, mely szerint a szövetségi kormánynak állandó deficittel kell működnie, ami csak akkor szűnik meg — emelkedett adóbevétel mellett — ha a gazdaság elérte a “teljes alkalmaztatás” színvonalát. Ez az a színvonal, mely a legnagyobb profitot jelenti az alkalmazóknak, de a valóságban nem jelent teljes alkalmaztatást. ; A Heller által kifinomitott, 25 éves formulát a nagyvállalatok elfogadták és a gyakorlatban alkalmazták; “Az 1960-as években a közgadaság modern formát öltött. Mindkét elnök felismerte és alkalmazta a modern közgazdaság elveit, mint az ország hatalmának és az elnök befolyásának forrását. Ez ad magyarázatot az 1961 eleje óta megindult zavartalan fejlődésre, hogy hajlandók voltak — első ízben — a modern közgazdaság eszközeit alkalmazni.” Ezek az eszközök, a költségvetési deficit mellett magukban foglalják a dolgozók fizetésének a kormány általi szabályozását (iránymutatók), a kamatlábak és a nemzetközi tőkeforgalom ellenőrzését. Lássuk milyen célt szolgálnak ezek az eszközök? Nemzetközi viszonylatban: “1. Anyagiakban ezek teremtik meg a külföldi segély és a honvédelmi szükségletek alapjait és a vietnami háború finanszírozását a puska vagy vaj elve alapján. 2. Ideológiailag a pezsdülő amerikai gazdaság, a modern kapitalizmus mintaképét adja az egész világ számára. 3. Stratégiailag a gazdaság növekedése és a külföldi fizetések deficitjének zsugorodása megerősíti az elnök helyzetét a nemzetközi politikában... a szabad világbeli partnereinkkel való viszonylatban.” Magyarán mondva, Heller és utódja, Gardner Ackley tanácsa értelmében, az Egyesült Államok gazdaságpolitikájának az a célja, hogy megkönnyítse a gyarmati hódításokat Vietnamban és másutt, hogy lehetővé tegye a fegyverkezés kiterjesztését, túlsók belföldi zavar nélkül; hogy propaganda anyagul szolgáljon a kommunizmussal való ideoló giai mérkőzésben és hogy a U.S. imperializmus kapitalista vetélytársai fölé kerekedjen. A belföldi célkitűzések nincsenek olyan élesen körvonalazva. Az a céljuk, hogy az elnök “képes legyen egy nagyszerű, jobb társadalmat megteremteni. . . melyben a nép vágyait az egyre növekvő bőség kosarából lehet kielégíteni — nem kell az egyiktől elvenni, hogy a másiknak legyen — az ideológiai akadályok elsimulnak és az ellenvéleményt az együttérzés váltja fel.” Heller azt mondja, hogy Johnson úgy teremti meg az együttérzést és közös véleményt, hogy kis összejöveteleken személyesen találkozik a Fehér Házban a ‘világrengetőkkel“.” Ezzel nyilván arra utal, hogy Johnson a multimilliomosokkal állandó megbeszéléseket tart. A közös vélemény valójában a nagyvállalatok között alakul ki és az eredmény őzt meg is mutatja. Amint Heller jelenti, mig a termelés öt év alatt egyharmadával nőtt, azalatt a haszon kétszeresre emelkedett. Hellernek nem a kapitalizmus mellett való kiállása a legnagyobb fogyatékossága, hanem az, hogy ellenvetés nélkül elfogadja a vietnami háborút és más külpolitikai célkitűzéseket, amint amelyeknek sérthetetlen elsőségük van a közgazdászokra váró problémák között. Ehelyett Vietnamra vonatkozólag egy másodrendű, létjogosultságot nélkülöző kérdést vitat meg — hogyan finanszírozzák a háborút, a gazdagok magasabb adóztatásával, vagy a költségvetés levágásával a szegények rovására? Heller azt mondja, hogy az előbbit ajánlotta és avval kezdi, hogy dicséri az elnököt, amiért egyetért vele, de később beismeri, hogy Johnson nem. fogadta meg;a tanácsát. •’ A valóságban a kormány az “uj közgazdaság” minden .egyes; pontját a munkásság ellen alkalmazza, .úgy belföldön, mint külföldön. A szakszervezetek ezt már -mindenütt tudomásul veszik és feli.4- merik a megélhetési iránymutató, a jóléti javadalmazások leszállítása és a Taft-Hartley sztrájktörő törvény igazi jelentőségét. A háború további ki- terjesztése bizonyára még jobban megterheli a szegényeket, mint a gazdagokat. A kormány 1963—64-ben, másfél évig, a Keyners elmélet alkalmazásában a polgári költségvetést hangsúlyozta ki, de máskülönben, az “uj közgazdaság”^! való 5 éves kísérletezésben, főleg a fegyverkezést és háborús gazdaság fenntartását tartotta előtérben. Ez a jelenség nem uj, de nagyon veszedelmes és messzemenő ellentmondásokat teremt meg, amelyekkel az “uj közgazdaság” nem lesz képes megbirkózni. Azok a közgazdászok, akik most ódákat zengenek a “sikerek” felett, éppen, olyan nevetségessé teszik majd magukat, mint régimódi elődeik, akik a kiegyensúlyozott gazdasági mérleget és a korlátlan magánvállalkozást tekintették utópiának. Ami a lpfdrmtosahh- <;7prnnc táron —otKa* uivaiu nívdUou.___ ____ Vietnamban. Mikor szólal meg a közgazdászok lelkiismerete? Sötét gazdasági jóslatok Ausztriában Az ország növekvő gazdasági nehézségei szerepelnek vezető helyen az osztrák politikai pártok, személyiségek újévi nyilatkozataiban. A kormányzó Osztrák Néppárt hangoztatja, hogy olyan kis ország, mint Ausztria, nem engedheti meg magának, hogy illúziókat kergessen. Riasztó, hogy az ipari beruházások 1967-ben ismét, ezúttal 7 százalékkal csökkennek, s igy már csak feleannyit tesznek majd ki, mint 1961-ben. A néppárt a helyzet megjavítására alapvető reformokat helyez kilátásba a jövő esztendőre. Az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége szerint “további bérkövetelések inflációhoz vezetnének.” Az ellenzéki szocialista párt igen éles hangú nyilatkozatban bírálja hajdani koalíciós partnerét, amely 1966 áprilisa óta egyedül kormányoz. Gazdasági szempontból az uj év Ausztriában valóban előnytelenül kezdődött: január elsejével ismét több érzékeny áremelés lépett életbe. 25—30 százalékkal drágul a postai és a távbezélő-dijsza- bás, egyharmadával a tej és a kenyér, emelkedett valamennyi tejtermék, valamint a szén ára. íSaját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted! képét kéne vászonra vetíteni, miközben 70 voltos ütőáram éreztetné az idegbeteggel, hogy milyen megvetendő az a viselkedés, amelyet a néger polgártársakkal szemben tanúsít és milyen ártalmas színben tűnik fel Amerika a világ előtt, amikor az emberiség százmilliói azt látják, hogy a demokrácia üres hangoztatása mellett, szégyenteljes elbánásban részesítjük embertársaink millióit, egyedül azért, mert sötét bőrrel születtek. Ha lehetett hűtlen férjet a házasságtörés bűnéből kigyógyitani, igy lehetne ideggyógyászok szakszerű kezelése révén helyes útra terelni a diktátorokat, a kizsákmányolókat, az uzsorásokat, a gyilkos fegyverek gyártóit és mindazokat, akik akadályozói annak, hogy mindenki egyformán elégedett, boldog életet éljen, élvezze a természeti szépségeket és abban a tudatban hajtsa álomra fejét, hogy BÉKE van és nem lesz több háború. Hasonló javaslatokkal a N. Y. Times nem állt elő és a többi nagy világlap sem állna elő. Részint azért nem, mert azoknak elfogadására nincsen remény, másrészt azért nem, mert ilyen megoldás nem szolgálja .a saját egyéni érdeküket. Ilyen javaslatokkal csak a 65 éves munkáslap állhat elő, amelynek érdekei azonosak a békét óhajtó népek érdekeivel. Vidor Perlő: AZ “UJ KÖZGAZDASÁG” A GYAKORLATBAN
