Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-08 / 23. szám

8

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, June 8, 1967

DÉL-CAL1F0RNIAI ROVAT

Kultúra és a Munkás Otthonok

Kultúra létezhet munkás otthon nélkül, de munkás otthon kultúra nélkül olyan, mint a szép rózsa illat nélkül. Visszatekintve a régmúlt időkre (majdnem azt mondtam, hogy a régi jó időkre) mondhatjuk, hogy bizonyos tekintetben mégiscsak változott a világ. De mivel kultúráról van szó, maradjunk a tárgynál. Valamikor 1915 körül nagy szerep jutott az akkori munkás otthonokban a műkedvelő amatőröknek. Jól emlékszem 1920 körül Trenton, N. J.-ben úgyszólván a leghathatósabb kulturmunkát a színdarabok rendezésével végeztük.

Minthogy Trenton abban az időben nem volt valami nagy ipari központ és kevés ipari munkás tudott ott elhelyezkedni, a túlnyomórészt falusi életet élt tisztes munkás kevés szépművészeti tehetséggel, sok esetben meglepő sikereket aratott a két-három felvonásos munkás szinezetü kis előadásokkal. A 25 centes tagsági dij mellett a színdarabok jövedelméből tartottuk fenn a mozgalmat, a sajtót.

Ezek és hasonlók jutottak eszembe, amikor Los Angelesben a Munkás Otthonban Cincár és a Faragó-házaspár olyan izig-vérig élvezetes kulturelő- adást rendezett, hogy az dicséretére vált volna egy a régi időkben jól ismert newyorki népszerű társulatnak is. Élénk bizonyíték volt erre a közönség szűnni nem akaró tapsvihara. Az a meggyőződésem, hogy a közönség jobban élvezte ezt az előadást, mint a mostanában látható, sokszor csapnivaló, alacsony nivóju televíziós programokat. Faragó és Cincár rátermettségükkel ne álljanak meg, mert láthatják, hogy a közönség a legnagyobb támogatásban részesíti értékes munkájukat. Azt mondják, hogy nincs elég szereplő, kiöregedtek az emberek. Ez nem állja meg a helyét, mert vannak színdarabok, ahol idősebb szereplőkre van szükség és nem tudhatjuk, mennyi hatvanon jóval túl lévő férfiben, nőben szunnyad művészi tehetség.

Ne feledjük el, hogy a történelem azt bizonyítja, hogy a legértékesebb munkát a művészetben az emberek életük alkonyán végzik, mint pl. zeneszerzők, festők, szobrászok, stb. Jó gondolat Cincár azon indítványa, hogy a 75 éveseket és azon felülieket ünnepély keretében kell megtisztelni a Munkás Otthonban.

Schubert J., Elsinore

r

,.\,.V^\V/.V.W.VAV.VAVV.V,V.,.V.V.V.V

Ajándék 7—77 éveseknek! >

SZÜLŐFÖLDÜNK

A most megjelent művésziesen illusztrált 560 í oldalas könyv a külföldön élő -J

y magyarság könyve! y

■I Az ABC-től nyelvtani, nyelvi magyarázatokon í ■I át vezeti el az olvasót a legszebb irodalmi y

«I szemelvények megértéséig! y

;■ A Szülőföldünk

I

I« közel hozza Magyarországot, annak népét, 5

í tájait, történelmét, zene és népdalkincsét 5

Ára: $3.95 «I

Megvásárolható minden magyar könyvet y

árusító boltban és az Amerikai Magyar Szónál y

w.\^v.v-%v.v\v.v.\vav.\v.v,v.v.,.v.vv'?- Amerikai Magyar Szó .130 East 16th Street I New York, N. Y. 10003

Tisztelt Kiadóhivatal! I

Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékeivel

Z küldök megújításra $..................-t. I

• Név:.........................................................................J

I Cim: ......................................................... J

! Város:..........................................Állam:..............I

J I

■ Zip Code.............. I

L-------------------------------------»

Schalk Gyula:

ARIZONAI JEGYZETEK

(Befejező közlemény)

Aki járt már indián rezervátumban az tudja, hogy a rezervátumot többnyire csak a térképeken veszi közre kerítés, és hogy egy indián rezervátum semmiben sem hasonlít a világ másféle ilyen jelzővel ellátott védett területére. A rezervátumok kő, vagy éppen faviskói egyformán szegényesek, és csak egy különösen szembeszökő tulajdonságuk van: az tudnillik, hogy mindegyik elég messze esik a falvaktól és városoktól.

Ha egy-egy utmenti jelzőtáblát követve egyszerre megállunk valamelyik rezervátum mellett, eltölthettink vagy néhány órát az indián ajándékboltban, vagy éppen elfogyaszthatjuk aznapi ajánlataikat. Annak a földszintes, és fehérre meszelt egyszerű épületnek a falán, amelynél megálltunk indián symbols-ok, jelek láthatók, és vastagtör- zsíi kaktuszokat pingált rá a tulajdonos, vagy talán maga a törzsfőnök. Az igazság az, hogy Arizona közepén ennél az indián viskónál állva újra felelevenednek Harlemben szerzett élményeim, és bármelyik indián viskót el tudom képzelni Harlem kopott utcáiban is. Az üzletbe melybe lépek egyszerű faragatlan kecskelábu asztalokon állnak, vagy á polcokon sorakoznak a legkülönfélébb indián ajándéktárgyak. Van itt texasi kalap, indián hajdisz, éktelenül szines női kendő, tollal ékesített fülbevaló, és egy sereg különféle méretű indián fejjel díszített ezüstgyürü.

Először céltalanul téb-lábolok a vidéki bucsu- jainkra emlékeztető vásárfia asztalok között, vé- giilis úgy határozok, hogy egy kis indián fejjel ékesített ezüstgyürüt vásárolok feleségem részére. Miközben a gyűrűket nézegetem az az érzésem támad, hogy egy kicsit ormótlanok. Ki tudja miért a pesti ember hamisíthatatlan válogatiságával fordulok az alacsony asztalka mögött álldogáló majdnem teljesen rézbőrü, egyébként európai ruházatba bujtatott indián asszonysághoz: Have you no other ring to give me ? —

Még csak ez hiányzott. Ugylátszik indiánusék- nál nem szeretik a válogatós vendéget. Miféle náció szalaszthatta ezt a válogatós fickót gondolja minden bizonnyal az indiánus asszonyság, és már meg is kezdi pergő nyelven a replikát, amelyet legnagyobb jóindulatom mellett sem érthetek meg.

Talán rosszat tettem ? Talán rosszat kérdeztem ? — Bizonyára félreértés az egész. De ekkorra már ott terem az eddig egy függönnyel leválasztott túlsó helyiségben székelő indián uraság is, és hasonlóan megvető módon adja tudtomra, hogy nem szeretik a válogatást, és áruik lebecsülését. Közben mindig közelebb és közelebb lép hozzám. Itt már nem segíthet más, csak az anvanvalvem, gondolom magamban, és eszembe jut miként hagyott faképnél Harlemben egy tagbaszakadt úriember, aki egyébként eléggé vésztjóslóan dollárt és cigarettát követelt rajtam. Magyar kifejezésekkel adtam tudtára, hogy sem dollárom, sem cigarettám nincs. így azután hirtelen támadt ötletem alapján gyors egymásutánban elmondom magyarul, hogy nem becsülöm le ezt az árut kérem, mindössze azt szerettem volna, ha valámi mást is mutatna nekem. A jobb megérthetőség kedvéért még gesztikulálok is hozzá. És ime nem marad el az eredmény: némi keresgélés után orrom elé dugnak egy takaros formájú kis gyűrűt, amire én kijelentem: igazán gyönyörű darab. Gyorsan fizetek, az indiánus visszabujik a függöny mögé, az asszonyság pedig széles mosollyal üdvözöl, majd mereven néz utánam a vakító napsütésbe. Azóta is eszembe jut ez a jelenet, valahányszor meglátom feleségem ujján az apró kis indiánfejes ezüstgyürüt.

Ernest Thomson Seton annakidején kereken negyven évet töltött különféle indián törzsekkel, és a “Nyugati Spártaiak” cimii könyvében kíméletlenül a világ elé tárta negyven évi munkájának eredményét, a megállapítást, hogy a fehér ember a müveit világ szemeláttára irtotta vad gyűlölettel az indián népet. A könyv után feltámadt a hivatalos körök lelkiismerete, és buzgón nekiláttak, hogy tanulmányozzák a kérdést: intézeteket alapítottak, adatokat gyűjtöttek. A sors azonban ugv hozta, hogy a gyűjtőmunka során előkerült

Helen Jackson 1885-ben Bostonban megjelent müve: A Century of Dishonor- vagyis A Becstelen. Század. Ez a könyv, még a korábbinál is mélyebbre vezette az olvasókat az indiánok pusztításának kérdésében. Igaz, hogy az USA a XX. században igyekezett jóvátenni az ősök vétkét, alapokat létesített, intézeteket szerelt fel az indián nép mü- vüszetének és szokásainak összegyűjtésére, rezervátumokat alapított, védetté nyilvánította az indiánokat, mint ritka és féltett állatokat, melyek vadászati tilalom alá esnek. Milyen furcsa érzés mindezeket átgondolni egy-egy indián település, vagy rezervátum mellett.

Arizona területén a legérintetlenebb az ősi indián törzsi életmód. Az ősi életmódot kedvelő indiánok vadásznak, sokszáz kilométer sivatagon át vándorolnak, vadnövényeket gyűjtenek, és halászattal töltik idejüket. A részükre biztosított földet inkább bérbe adják. A világ 12—15 millió indiánja közül félmillió él Amerikában.

New Mexico határa tájékán a yuma indáinok, beljebb a navajo törzsek és a Megkövesült Fák Erdejétől északra a hires Oraibi hopi indiánok ma is lakott ősi települése. A különös sziklafalba vájt település ma mintegy 350 indiánnak békés otthona. Postája, kereskedelmi ügynöksége van, sőt elemi iskolája is. És mintha csak ifjúkori olvasmányaim elevenednének fel: a navajo indiánok a rendkívül különleges formátumú groteszk óriás sziklaobeliszkek előtt ma is ételáldozatokat mutatnak be, mint valami felsőbbrendü isten megtestesítői előtt. Azt is csak kevesen tudják, hogy a na- vajók még napjainkban is külön temetik el az elhunytak fejét, és külön a törzsét. Micsoda különös keveréke múltnak és jelennek. Tájakat, föld- történeti eseményeket, és ősi nemzedékeket őriz számunkra Arizona, melyhez hasonló terület aligha akad még egy a földön.

A búcsú mindig fáj. Érzem, hogy Arizona megismételhetetlen, jóllehet az államok határát emberi kezek vonták meg, mégis tudom, hogy ez a választóvonal elválasztja Arizonát utam további részeitől. Elválaszt mindattól, amit ma tudatomban Arizonának érzek, és nevezek. Egy különös, világtól búcsúzom, amikor átlépem az állam területét. Olyan világtól, melyet soha de soha nem fogok elfelejteni.

Nem eseménydus állam Arizona a részemre. Nem idéz fel olyan tömegérzetet, mint New York, vagy Los Angeles. És mégis, a számos New Yorki esemény egy-egy részlete lassan elfakul előttem, de tisztán él bennem az arizonai táj. Oly tisztán mint hegyekben csobogó kristálytiszta patak. Ezt az élményt soha senki nem veheti el tőlem. Átszü- rődött .egész lényemen. Valahol tudatom mélyén mindig bennem él az a táj, és mindaz, amit benne tanultam.

RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA

l 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y.

I (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484.

I Mignonok ,születésnapi torták, lakodalmi, Bar- » Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország \ minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

a\\wvw\\\w\>vwwm\VAmv\w«i

ISMÉT KAPHATÓ

I “LEARN HUNGARIAN” \

Bánhidi-Jókay-Szabó kiváló nyelvkönyve

* angolul teszélők részére, akik magyarul 5 akarnak tanulni

£ Gyönyörű, keménykötésben, finom papiron, raj- J £ zokkal és képekkel — 530 oldal — a Budapesti j Tankönyvkiadó Vállalat kiadásában

Ára $4.00 és 20 cent postaköltség Megrendelhető a

MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN í 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003