Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-08 / 23. szám
Thursday, June 8, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Spanyolországban Irta: Fodor Erna “Madrid határán állunk a Vártán”, cimü a spanyol polgárháborúban híressé vált dal járt az eszemben, amint átrepültünk a Pireneusok felett. Guadalajara, a Teruel-i harcok, a Nemzetközi Brigádok hősiessége, stb., stb., amint a hatalmas Caravelle gépmadár leereszkedett a madridi repülőtéren. Harminc esztendővel a polgárháború után milyen is lesz ez az ország? Hogyan él a spanyol nép a hírhedt El Caudillo alatt? Egy hónap állt rendelkezésünkre, hogy némileg megismerkedjünk a spanyol nép hazájával, kulturális és gazdasági életével. Egy hónap nem sok idő. Nem elég ahhoz, hogy valóban a mélyére nézhessünk az ottani állapotoknak, csupán ízelítőt kap az ember arra nézve, hogy miképpen folyik az élet az Ibériai félszigeten. A hotelokban élő, sok pénzzel rendelkező turisták fogalmat sem nyerhetnek a spanyol nép életéről, mert itt a személyzet a legudvariasabb kiszolgálásban részesíti őket. Turista vezetők magyarázzák a történelmi, művészeti régiségeket. Az autósok számára térképek jelzik az országban levő régi paloták, kastélyok színhelyét. Talán sehol a világon nincsen annyi kastély és palota, mint Spanyolországban. Tizenhat millió turista nézte meg az elmúlt évben Spanyolországot. Végig viszik őket Castilián, a szép Andalúzián, a tengerpartokon; a “Costa del Sol”-on (napsugaras part) anélkül, hogy bárhol is találkozhatnának a spanyol nép igazi életével. Mi nem ilyen vakációt akartunk. Látni akartuk mi is a spanyol művészet remekeit, a csodálatos Prádo felhalmozott kincseit, de az igazi életet, a mindennapi életet is. Lakást béreltünk, ahol tudtunk és bevásároltunk, főztünk, hogy a napi árakkal valóban megismerkedhessünk és arról beszámolhassunk. Madrid, az ország szive Madrid 2 milliós város. A Jose Avenida, vagy Gran Vian, a Puerto del Sol utcáin estefelé csak úgy hömpölyög a munkából jövő népáradat. Iparváros, a gazdagok palotáival és a nép tömeglakásgi- val. Van néhány szépséges utcája, mint a Piazza Espagna, a Plaza Oriente, a királyi palotával, az Avenida del Prado, amelynek hirés múzeumában a Pradoban több felejthetetlen napot töltöttünk, gyönyörködve a nagy művészek: El Greco, Goya, Velasquez, Murillo, Jose de Ribera, Zurbarán, stb. örökbecsű, felejthetetlen alkotásaiban. A művészet e remekeit a királyoknak és a magasabb arisztokratáknak készítették. A Palazzo Real (királyi palota) 2,800 szobából áll. A közönségnek, természetesen belépti dij mellett, 80-at megmutatnak. A szépség és pompa leírhatatlan, nem is csoda, ha lakói ilyen környezetben észre sem vették népük nyomorúságos életét. A királyi palotának nemcsak saját fegyvertermei, de saját külön gyógyszertára is volt, még pedig 4—5 szobából álló, ahol csupán a királyi háztartás részére készítették a gyógyszereket, vagy talán még a szépségápoláshoz a vegyszereket is? Külön templom, színház is van a palotában, úgyhogy még ezekért sem kellett a nép közé menni az uralkodóknak, ha nem volt kedvük hozzá. Budapesti barátainktól kaptuk egy Madridban élő magyar nő címét. Fia Spanyolország egyik legjobb fényképésze, “udvari fényképész”, Francot is ő fényképezi. Gazdag ember és természetesen Franco-imádó. Ő és néhány más magyar is megyőződéssel hirdeti, hogy Spanyolországban vallásszabadság van, antiszemitizmus szerintük nincsen. A fényképész közvetlenül a polgárháború után került Spanyolországba. A háború után Auschwitzből kikerült édesanyját is kihozatta. A kedves 82 éves asszony, korához képest rendkívül okos, ő hozott bennünket össze az egyik kávéházban kb. 12 magyarral, akik Madridban élnek. A világ különböző tájairól vetődtek ide. Az egyik család Venezuelából került Madridba, de mind Magyarországon láttak napvilágot. A társaság minden egyes tagjával külön-külön beszélgettünk. Többségük zsidó származású. A vallásszabadságról “Franco nem antiszemita, itt vallásszabadság van”, mondja Nyerges Gyula is, aki tiz éve él Madridban. “Vannak gyermekei?” — kérdezem az 50—60 év körüli férfitől. “Hogyne, van egy fiam és egy leányom is. Itt élnek. Spanyol leány a menyem, spanyol férfi a vöm.” “Zsidók?” — kérdezem. “Dehogy is, fiam is, leányom is a katolikus székesegyházban esküdtek és oda is tartoznak.” Valamennyien ezt mondták, akiknek vannak gyermekeik. A fényképész, volt zsidó rabbi fia, kiemelte, hogy leánya Spanyolország legszebb és legnagyobb bazilikájában mondott örök hűséget. Tehát valamennyien bevallották, hogy gyermekeik benősültek, a katolikus vallást vették fel. .. Az viszont köztudomású, hogy a Cortes (parlament) nemrégen hozott törvényben eltiltja a protestánsokat a nyilvános istentisztelettől. így néz ki tehát a spanyol- országi vallásszabadság. A Cortes tagjait Franco nevezi ki. Voltak ugyan választások valamivel oda- érkezésiink előtt, és a munkásokat kényszeritették a szavazásra. A szavazás viszont nyüvános volt és igennel vagy nemmel kellett szavazni. Melyik munkás mert volna szembeszállni Franco pribékjeivel? Jó üzlet a turizmus Évek óta azt hallottuk, hogy olcsón lehet élni Spanyolországban. Napi 2 dollárért a legszebb hotelben lakhat valaki. Lehet, hogy úgy is volt valaha. Manapság azonban egy közepes hotel is háromszor annyiba kerül. Az áruházak, jobb élelmiszer- boltok telve vannak amerikai áruval. Ez viszont nem sok munkaalkalmat nyújt a spanyol munkásnak. Az ország iparának jelentősebb része idegen tőke kezében van. Valaha angol és francia, ma viszont amerikai tőke uralja a hadi, elektrotechnikai és a kohászati ipart teljes egészében. Az utóbbi időben a német nagytőke is jelentős befektetéseket eszközölt az országban. A rendkívül alacsony munkabérek, a reakciós kormány lehetővé teszik a külföldi tőke hatalmas profitját. Épül az olasz Fiat és a General Motors gyára is, de olyan cégek, mint az amerikai “Exquisite Form” melltartó vállalat is itt gyártja a U.S.-ben drágán árusított melltartókat. A spanyol munkásság egy része igy is a szomszédos országokban keres alkalmazást. Rengetegen jönnek haza látogatóba itthon hagyott családjaikhoz. A lakbérek itt is nagyon magasak és majdnem lehetetlenség lakást kapni normális áron. Az emlitett idősebb nő ismerősünk egy bútorozott MIT KERES AZ AMERIKAI 6. FLOTTA A FÖLDKÖZI-TENGEREN? A Földközi-tenger vizein huszonegy esztendő óta ott hajózik az Egyesült Államok 6. flottája. Mit keres ez a jelentős erő sok ezer tengeri mérföld- nyíre fogadott hazánk partjaitól? Mi a rendeltetése? A flotta eddigi története ad erre bizonyos választ. 1958. A 6. flotta egységei betörnek Libanon felségvizeire és kétéltű jármüvekkel partra szállítanak egy zászlóaljnyi tengerészgyalogos-erőt azzal a feladattal, hogy szilárdítsák meg az akkor népszerűtlen libanoni kormányt: szükség esetén mérjenek csapást Szíria nemzeti felszabadító mozgalmára, majd Irakra is, amelyen akkor forradalmi hullám söpört végig. 1966. Izrael és Jordánia fegyveres konfliktusa. A 6. flotta csapásmérő erői azonnal Közel-Kelet vizein teremnek, készen a beavatkozásra. 1967. április. Véres fasiszta puccsot hajtanak végre Görögországban. A puccsot megelőző néhány nappal Pireus kikötőjében horgonyt vet a 6. flotta néhány hajója. 1967. május 23. A 6. flotta egyik harci köteléke a Saratoga repülőgépanyahaj ó vezetésével teljes gőzzel a Földközi-tenger keleti medencéje felé tart, ahol kiújult a válság. A 6. flotta számottevő, igen mozgékony, több irányú feladat megoldására alkalmas haditengerészeti erőt képvisel. Állománya mintegy 50 különböző rendeltetésű és osztályú hadihajó. 25 ezer ember. Fő erejét két repülőgép-anyahajó (fedélzetükön 75—100, atombombát is hordozni képes repü- géppel), két cirkáló és mintegy 15—20 romboló képezi. Ezek azok az erők, amelyek a földközitengeri kikötőket rendszeresen látogatva az amerikai haditengerészet erejét hivatottak demonstrálni. A 6. flottához ezenkívül sok kétéltű és partra szállító jármű és mintegy 2000 tengerészgyalogos tartozik. szobáért, konyhahasználattal, Madrid külvárosában havi 4,000 pezetát fizet. Egy másik ismerősünk a lármás üzleti negyedben, a “Gran Vian” két apré szobát bérel bútor nélkül, havi 4,500 pezetáért. Szerencsés az a munkás, aki ennyit keres egy hónap alatt. Hatvan pezetát adnak egy dollárért. Egy- kiló halért 90 pezetát, egy kiló borjúhúsért 175 pezetát fizettünk, de például a shrimp a tengerekkel körülvett Spanyolországban 5 dollárba kerül kilónként. Nyugtalanság az egész országban Ottlétünk alatt napirenden voltak a tüntetések és letartóztatások. Jose Louis Lopez Aranguren, vezető intellektuelt, aki a U.S.-ben és Nyugat- Európában is előadásokat tartott a katolikus filozófiáról, letartóztatták, mert egy bucsujáróhelyen, Santiago De Compostelaban többszáz diákkal informális találkozót tartott egy Cafeteriában. Vele együtt őrizetbe vették Casares Murillo, Santiago-i diákvezért. Arangurent, Enrique Tierno Galvan professzorral együtt megfosztották katedrájátóL Többé nem taníthatnak a madridi egyetemen. A vád ellenük: “Engedély nélküli gyülekezés.” Franco megkegyelmezett Jose Lacallo generális fiának. Jose Daniel Lacallo légiforgalmi miniszter fiát még 1964 elején bebeörtönözték, állítólagos kommunista aktivitásokért, de két évtől hét évig terjedő börtönnel sújtottak 15 egyént illegális gyülekezésért. A spanyol un. szakszervezet teljesen a kormány kezében van. Korporációs Nemzeti Szindikátus, amelyben a munkáltatók is közreműködnek. A napi munkabérek 70—100 pezeta, állítólag ez a legalacsonyabb. Elképzelhető, hogy müyen a munkásság helyzete, ha azt a kormány saját szervezete is kritika tárgyává tette. A madridi sportpalotában 15,000-ren gyűltek össze, hogy beiktassák az uj szakszervezeti vezetőket. Jose Lafont Oliveras, az Országos Munkás Bizottság elnöke erősen kritizálta a kormányt munkásellenes politikája miatt. Ajánlotta, hogy a kormány liberalizálja politikáját, mert gazdasági politikája nem felel meg a jelenlegi helyzetnek, amely rohamosan a válság felé halad. A munkaadók választottja, Luis Galdos Garcia, aki egyúttal az Országos Munkaadók Tanácsának az elnöke, nagy tapsot kapott ugyanott a munkásoktól, amikor kijelentette, hogy visszautasítják a kormány ajánlatát, amely szerint inflációval oldják meg a helyzetet. “Leszállított termeléssel és munkanélküliséggel. A mi jólétünk nem függhet a mások nyomorúságától”, mondotta. A sztrájkok, a bérharcok megindultak Figyelemre méltó, egyben vésztjósló a fasizmusra a Bübao melletti Laminodos en Frio-ban dolgozó acélgyártók küzdelme. A hengerművek dolgozói bérkövetelést nyújtottak be a vezetőséghez. A követelést elutasították. A bekövetkezett ülősztrájk miatt 564 munkást azonnali hatállyal elbocsátottak. A munkáltatók bírósághoz folyamodtak, abban a reményben, hogy a nincstelenséget megunva a munkások visszamennek dolgozni. Húzták, halasztották az ügy elintézését, majd végre a döntés a munkáltatók javára szolgált. E bérharcnak két jelentősége is van. Egyik, hogy a munkásokat Joachim Ruiz Jiminez volt közoktatásügyi miniszter, akit a Keresztény Demokrata Párt mi- miniszterelnök-jelöltjének tekintenek, védte. A másik munkásmozgalmi szempontból még jelentősebb; a spanyol munkásság szolidaritása a. sztrájkoló acélgyáriakkal. (Folytatjuk) Újabb szovjet hordozórakéta-kísérletek a Csendes-óceánon A Szovjetunió a kozmikus térség további meghódítása és kísérleti adatok megszerzése céljából 1967 május 30-tól junius 30-ig hordozórakéta-kísérleteket hajt végre a Csendes-óceán víztükrén, 40 tengeri mérföld sugaru térségben. A szovjet kormány biztonsági okokból kéri azoknak az országoknak a kormányait, amelyek igénybe veszik a Csendes-óceán tengeri és légi útvonalait, utasítsák megfelelő szerveiket, hogy naponta, helyi idő szerint 12 és 24 óra között vizen és levegőben kerüljék el a Csendes-óceánnak ezt a térségét.
