Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-08 / 23. szám
Thursday, June 8, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 MÁSHONNAN IS FENYEGET AZ UJ VILÁGHÁBORÚ (Folytatás az első oldalról) Izrael arra hivatkozott, hogy annyi szenvedés után joguk van ősi hónukba visszatérni és ott demokratikus államot csinálni; de az arabok azt felelték, hogy a német zsidóntást nem arab területtel kell jóvátenni — és a zsidó fegyvereknek arab polgári személyek is áldozatul estek. Ami izzásban tartotta gyűlöletüket, az a kitelepült arabok ügye; számuk közel egymillió. Izrael szerint maradhattak volna — az arabok azt mondják fenyegetések űzték ki őket. Földjüket zsidók kapták, mig a menekültek többsége ma is táborokban él, az ENSZ támogatásával. Izrael szerint az arab olajmilliárdosok már elhelyezhették volna őket, de ezek a maguk földjét akarják és kormányaik rohamcsapatoknak tartja őket Izrael ellen. Izraelben is súlyos az arab probléma. Félmillió még ott él, a zsidókénál alacsonyabb színvonalon, politikai és jogi alsóbbrendűségben. Izrael arra hivatkozik, hogy a külső izgatás és szabotázs miatt igy követeli a nemzetbiztonság; de érthető mit jelent ez a százmillió müzlimtől körülvett kétmilliós országban. Szuez és a Szinai háború A menekültek visszakövetelik földjüket, az arab kormányok egész Palesztinát és a helyzet 1956- ban úgy elmérgesedett, hogy uj háború tört ki. Ezt megelőzte az U.S.—Egyiptom közti viszály. Az U.S. beszüntette Egyiptom segélyezését, többek közt az asszuani Nüus-gár építése finanszírozását, mire ezt a Szovjetunió vállalta, Egyiptom pedig konfiskálta az angol (és francia) tulajdonban volt Szuezi-csatornát. Ezért a két hatalom és Izrael közös haditervet készítettek. Izrael a Szinai félszigeten támadott, mire az angolok és franciák, azzal az ürüggyel, hogy a csatornát védik, Egyiptomot a földön és a levegőből megtámadták. Egyiptom csapatai, ellenük vonulva, kiürítették a félszigetet, amit Izrael elfoglalt; de a Szovjetunió ultimátumára és az ENSZ-ben az U.S. és az USSR együttes fellépésére mindhárom támadónak vissza kellett vonulnia. A fegyverszünet Az ENSZ úgy határozott, hogy Szuez Egyiptomé marad, Izrael az Indiai-óceánra nyíló Aqaba-öblön át hajózhat az Indiai-óceánra, egyiptomi felségterületen keresztül — miután Egyiptom izraeli hajók elől elzárta a Szuezi-csatornát. Az Izraellel határos Gaza-i földsávba — ahol sok arab menekült élt — ENSZ-csapatokat küldtek, hogy az összetűzéseket megakadályozzák. A fegyvérszünet nem volt őszinte. Az arabok bojkottálták az Izraellel kereskedő cégeket és sza- botőröket küldtek Izraelbe, amely egyre súlyosabb fegyveres akciókkal válaszolt. Most május elején pedig megfenyegette Szíriát, hogy bombázni fogja Damaszkuszi és megbuktatja kormányát. Ennek az volt az előzménye, hogy Szíria politikája balfelé fordult, gazdasági harcban áll az iraki nemzetközi olajvállalat ellen, amelynek vezetékei átszelik Szíriát; ezeket Szíria lezárta, mig követeléseit nem teljesítették. Azóta már több puccsot szerveztek a kormány ellen, amely szerint ezeknek is a CIA volt a mozgatója, miként Izrael fenyegetéseinek is, amelynek kormánya állítólag csapatokat vont össze Szíria határán. Nem állapíthatom meg, hogy ez támadó vagy védelmi célra történt-e és milyen mértékben; de ugyanakkor a Földközi-tengeri U.S. flotta látogatást akart tenni a Szíriával határos Libanonban, amit ez elhárított. Sok más ország példája után, ahol az U.S. bátorításával ellenforradalmi puccsok voltak, az arab kormányok a veszélyt annál fenyegetőbbnek vélték, miután éppen akkor győzött az U.S. flotta bázisában Görögországban a fasiszta ellenforradalom, azzal a kimondott céllal, hogy a választásoknak elejét vegye, amelyeken a baloldal győzelmét várták. A válság A radikális arab kormányok lázas diplomáciai akciót kezdtek. Egyiptom és Szíria katonai szövetséget kötöttek és a konzervatív és U.S.-barát kormányok is engedtek népeik Izrael-ellenes hangulatának. Valóságos pánarab szövetség jött létre, amelynek automatikusan Nasszer lett a vezére. Ettől felbátorodva Nasser Gazából való távozásra hívta fel az ENSZ-csapatokat, aminek U Thant azonnal eleget tett. Ezt a nyugati hatalmak élesen bírálták, amire az ENSZ főtitkára azt felelte, hogy egy kormány engedélye nélkül területén nem lehetnek ENSZ-csapatok és hogy Izrael ezeket sohasem engedte be. Súlyosabb akció volt, hogy Egyiptom kitiltotta Izrael hajóit a Tiran-i szorosból, az aqabai öböl kijáratából és ezzel — Izrael szerint — háborús lépést tett; megsértette — a nyugati hatalmak szerint — a tengerek szabadságának elvét. Az arab kormányok kijelentették, hogy itt az ideje Izrael visszafoglalásának. Ez a terület döntő fontosságú a világpolitikában és a világgazdaságban, ezért általánosabb szempont ból vizsgálom a kérdést. Ha Izrael támadni akart, ehhez feltehetőleg az U.S. hallgatólagos jóváhagyását kellett kérnie; nyilván Egyiptom sem cselekedett a Szovjetunió tudta nélkül. Szuez és Aden jelentőségét nem kell magyarázni, az is ismeretes, hogy a vüág olajkészletének nagyobb fele az arab országoké (és Iráné), illetve U.S., angol és francia vállalatoké. E társaságok, amelyek több olajat termelnek, mint az U.S., féltek a kisajátítástól, aminek megkísérléséért Irak diktátora, Kassem életével fizetett; engedelmes kormányokat kívántak Szíriában, Irakban, nyilván Egyiptomban is, ahol nemrég volt egy összeesküvési mbnstre-pei1. Nem keresem itt, miért épp most robbant ki az arab nacionalizmus, de ahogyan az ügyek ma állnak, ez — egyelőre — az U.S. középkeleti politikájának összeomlását jelenti. Libanon és Jordán, amely országokat pár évvel ezelőtt az U.S. és Anglia megszálltak s azóta is ezek támogatását élvezik, szolidárisak Egyiptommal; Jordán királya, Nasser személyes ellensége Kairóban katonai szerződést kötött, melynek értelmében Nasser alá rendeli U.S. által felfegyverzett haderejét. Irak és Sziria légi utón küldtek csapatokat Egyiptomba. Az U.S.— angol olajvállalat által dominált Libia belépett a blokkba. Algéria és Marokkó állítólag már elindították csapataikat. Izrael eddig egyetlen arab barátja, Tunisz beállt a frontba. Feisal arab király, aki Egyiptommal harcban áll Jemenért, a közös arab ügy mellé állt. Kuvait uralkodója, a világ leggazdagabb embere, akinek betétei alátámasztják az angol fizetési mérleget, ugyancsak mozgósított, Adenben egyre angol-ellenesebb az egyip> tömi párt. Törökország pedig, a NATO tagja a válságban elzárja kikötőit a NATO-hajók elől. Még ha mind Izrael ellen vannak is, ez nem jelenti, hogy igazuk van; de feltétlenül Izrael külpolitikájának csődjét jelenti. A Szovjetunió Arra a hírre, hogy a Földközi-tengeri U.S. flotta közelebb vonul e területhez, a Szovjetunió újabb hajókat indított a Földközi-tengerre, amelyek egy része már oda is érkezett; most először vonultak fel egymás mellett az U.S. és a Szovjetunió hajói. Megkönnyíti ezt, hogy amire Oroszország is mindig törekedett, azt a Szovjetunió most elérte: flottájának kikötők állnak i-endelkezésére Egyiptomban, Szíriában és a Vörös-tengeri Szomáliában. Az évszázados orosz törekvés, szabadon mozogni a Földközi-tengeren közelebb jutott a megvalósuláshoz. Mindkét félnek erős ütőkártyái vannak. Az arab olaj döntően fontos, ha szállítják, ha megtagadják. Utóbbi esetben az U.S. és Anglia fizetési mérlege még inkább megrendülne, Európa olajellátása veszélybe kerülne. Olyan fenyegetések is voltak, hogy háborúban elpusztítanák az olajtelepeket; ezzel önmaguknak okoznának kárt az arabok — de már a régi hollandok is elárasztották országukat, hogy a spanyolok el ne foglalhassák. Egyiptom elzárhatná Szuezt, válságba hozván az ázsiai hajózást. A nyugati flottáknak Görögországtól keletre nem volnának támaszpontjai (még Ciprus is kizárással fenyeget). Az angol közgazdaság szanálási folyamata meginogna; s az U.S. melynek pénzügyi, fegyveres és erkölcsi erejét megtépázta a vietnami háború, aligha kíván felvonulni az ENSZ-ben is erős arab blokk ellen, amelynek a Szovjetunió támogatását ígérte. A nyugati hatalmak viszont tudják, hogy az olajháboru elsősorban magukat az arabokat sújtaná. Egyiptom ma is pénzügyi válságot szenved és nem kapja meg az U.S. irányítása alatt álló Világbank Ígért kölcsönét; ezt ugyan Kuvait vagy Arábia könnyen pótolhatnák. Tengeren a nyugati hatalmak erősebbek. Miért foglal a Szovjetunió állást Izrael ellen, hol a kommunista párt működhetik, mig a legtöbb arab oi-szágban ettől el van tiltva? Ismerni kell a nagyhatalmi politika törvényeit. Az U.S. féltékenyen őrködik nyugati hegemóniáján; nos a Szovjetuniónak nagyobb érdeke, mi történik közvetlen szomszédságában, mint az U.S.-nak, hogy milyen kormány van Chilében- vagy Vietnamban 1 A szovjet hajók csak szűk tengerszorosokon át jutnak a világtengerekre és külön fenyegetés számukra, hogy az U.S. jóvoltából három fasiszta kormány veszélyezteti a Földközi-tengert: Portugália, Spanyolország és Görögország. Ha Johnson részben azzal okolja meg Vietnam elpusztítását, hogy ellenkező esetben az U.S. “elvesztené az arcát”, a Szovjetunió már ezért sem nyugodhat bele Észak-Vietnam leigázásába és abba, hogy az egész Földközi-tenger az U.S. befolyása alá kerüljön. Egyelőre folyik az erők felvonulása a katonai és a diplomáciai fronton. India és Spanyolország az arabok mellett nyilatkoztak, Anglia viszont; — Hollandia és Portugália támogatásával — nemzetközi hajóhadat akar az arab tengerre küldeni, hogy kikényszeritsék a szabad hajózást Izraelnek Eilat kikötőjébe. Franciaország ezt ellenzi és U.S. a fent kifejtett okoknál fogva egyelőre nem akarja törésre vinni a dolgot és közvetítő javaslatot terjesztett be az a ENSZ biztonsági tanácsában, amely felhívja a feleket, hogy tartózkodjanak minden háborús cselekedettől. Izrael azonban türelmetlen, már ki is tört ott a kormányválság a.“sólymok” és a “galambok” vitájából. Az utóbbiak persze el akarják kerülni a veszélyeket, mig az előbbiek nem akarják bevárni, mig minden arab erő felvonul ellenük; és Izrael közgazdasága a hosszú fegyveres készenlétet alig bimá el. Már volt is több kisebb fegyveres összetűzés izraeli és egyiptomi erők között és félő, hogy a felhevitett nacionalizmus valahol kirobban, amit a főhatalmak minden áron szeretnének elkerülni, mert ez beláthatatlan veszélyt jelentene az egész világra. Vannak persze olyanok is, akik szerint a fejlemények mögött az U.S. háború» pártja áll; Izrael szerint viszont a Szovjetunió. Erre nem tudok bizonyítékot, az viszont valószínű, hogy az utóbbi hatalom nem hagyja cserben szövetségeseit. Szerencsétlen dolog, hogy Izrael politikája oly mereven követte az amerikai vonalat, annyira szovjptellenes volt ■— miként az amerikai zsidóság egy befolyásos rétege — hogy ezzel am» terület főhatalmának — és a környező országoknak is — bizalmatlanságát keltette fel. Tragikus volna, ha egy háborúban — akárhogyan végződnék is az, feltéve, hogy nem torkollna világkatasztrófába, Izrael (miként szomszédai) Vietnaméhoz hasonló veszteségeket szenvedne. Akárhogyan is értékelik Izrael alakulásának nemzetközi jogi hátterét, a sokat szenvedett zsidóság e beteljesült reménységének sorsát nemcsak maguk a zsidók figyelik aggodalommal. De ha most — remélhetőleg — a végső összeütközést el lehet kerülni, Izrael belső és külső politikájának gyökeresen meg kell változnia, hogy ne vádolhassák azzal, hogy most éppen ő náluk, a fajpolitika legfőbb áldozatainál, találhatók a faji felsőbbség ideológiájának egyes vonásai. 1967 junius 1. Izrael és a béke barátja Szerk. megjegyzése: Olvasóink tudják, hogy a cikk megírása óta sajnos már kitörtek a harcok. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatali Én is üdvözölni szeretném lapunkat a sajtónk 65 éves jubileuma alkalmából kiadott ünnepi lapszámban. Az üdvözletre itt küldök $.............................-t. Tíz példányt rendelek a jubileumi lapszámból. Ezért mellékelek $1.00-tNév: ................................................................. Cim: .................................................................. Város:..................................Állam:.................
