Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-08 / 23. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 8, 1967 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Emlékezik Gyetvairól ONTARIO, Cal. — 1963 aug. 22-e óta, amikor Bebrics Lajos halálhírét hozta lapunk,, nem hozott részemre olyan megrendítő, szomorú hirt, mint most legújabban, 1967 május 18-án, amikor volt szeretett szerkesztőnk, dr. Gyetvai János halálhírét közölte az olvasókkal. Ez valóban megrendített és úgy megsirattam,' hogy saját vértestvérem halálát sem tudtam volna keservesebben megsiratni. Hiszen az is volt ő nekünk, az olvasótábornak, testvérünk, tanítómesterünk, oktatónk, ez a nagytudásu ember, akit én is jól ismertem. East st.-louis-i kis otthonomban sokszor meglátogatott és egy-egy éjszaka kipihente magát. Sokszor váltottam vele levelet is, melyből néhány sort itt közlök a Garbai gyűlésre vonatkozóan, amit St. Louisban tartottunk. CELEVELAND, 0., 1936 május 20. — Kedves Taylor Munkástársam! A levelet, benne Somogyi Mihály levelét és a St. Louis és Vidéke egy példányát külön borítékban megkaptuk. Én válaszolok levelére röviden a következőkben. Mint eddigi leveleimben is már leszögeztem, a Garba egységfront bankett és gyűlés érdekében a mi munkástársainknak a legnagyobb erővel mindent meg kell tenniük, hogy az sikeres legyen, nemcsak azért, mert őszinte egységfrontot csináltunk a munkások és minden magyar érdekében, hanem azért is, mert a reakció mindent megtesz ellene és nekünk meg kell verni a reakciót. Abban a reményben, hogy úgy a bankett, mint a gyűlés jó sikerű lesz, maradok üdvözlettel, Nagy János. A bankett jól sikerült, mert dr. Somogyi Mihály mindent elkövetett a siker érdekében, sokat dolgozott, elhozta a bankettre sok intellektuel barátját, orvosokat, ügyvédeket, stb. Tele volt a St. Louis-i Magyarház. Dr. Richmond Elemér volt a fel köszöntő, amihez nagyon értett, másnap, vasárnap volt a gyűlés, ahová eljöttek Granite Cityből a Verhovay 187. fiók tagjai botrányt csinálni, de kiutasították őket. Garbai elmondta, hogy miként sanyargatta a Horthy-rendszer a magyar munkásságot. Nekem ilyen emlékeim vannak dr. Gyetvai Jánosról és emlékét meg fogom őrizni. Taylor (Szabó) József Gondolatok HOLLYWOOD, Fia. — A gondolkodás — úgy vélem — velejárója és természetes irányitója életünknek. Minden gondolkodó ember tudja, hogy vannak jó gondolatok, kevésbé jók és mondhatnám szemtelen gondolatok is. A jó gondolatok közé sorolnám azokat a terveket és törekvéseket, melyeknek célja embertársaink segítése, életük megszépítése a gonoszok terveivel szemben. A kevésbé jó gondolatok: az eső után köpenyeg elképzelés, észrevettük, a hibát, de visszhivni már nem lehet, bár annyit megtanultunk, hogy ha még egyszer kellene csinálni ugyanazt, már jobban csinálnánk. A szemtelen gondolatok azok, amelyektől menekülni szeretnénk, semmint foglalkozni velük. Olyanok ezek, mint a piaci légy, újból és újból visszajönnek, hiába hesegeti el az ember magától. A gondolkodás akkor vesz erőt az emberen, amikor szigorú magányban van, vagy mentes külső befolyástól és főképpen akkor, amikor van min gondolkodnia. A fentieket saját tapasztalatomból tudom. Ugyanis vagy hét hónappal ezelőtt gyomorvérzéssel a kórházba kerültem. Sok vizsgálat után megoperáltak, az operáció nem sikerült, mert négy nap múlva újból meg kellett operálni. Csak gyors beavatkozással és vérátömlesztéssel tudták megmenteni az életemet. Hét hétig voltam a kórház lakója, ebből három napig önkívületi állapotban. Később jobban lettem, már tudtam, amikor az ápolónő bejött és a hőmérőt a számba dugta, lemérte a Hőmérsékletemet és mondogatta: you will be all irght! Bár tudtam, hogy ez gyerekes biztatás, mégis jó volt hallani. Kezemet le kellett kötni az ágyhoz, hogy az állandó hanyatfekvés biztosítva legyen. A kivetkező két héten át a fájások alábbhagytak és ekkor elfogott a gondolkodás. Én itt vagyok, mi lesz a családdal? Feleségem minden nap pontosan meglátogatott, ami problémát okozott neki, de ő minden nehézség nélkül megoldotta. Csak akkor állt be némi változás, amikor az ápolónő — mintha haragudna — az injekciós tüt jó mélyen belémszurta, ami többször is megtörtént. Azután valami csoda történt velem. Mivel állandóan hanyatt kellett feküdni, igy csak egy irány volt előttem: a szobám mennyezete. Annak egy bizonyos pontját olyan sokszor láttam, hogy már alakokat véltem látni rajta. Először egy szamár meg egy elefántfajet véltem látni, azután a szomszédom, akinek nyaktörése volt és máskülönben is türelmetlen beteg volt, nagyot ordított, úgyhogy az ápolónő bejött és dupla csiUapitót adott neki. Ezután tovább néztem a mennyezetet és gondolkodtam. Úgy képzeltem, hogy Vietnamban vagyok és a harcterekről behozott sebesült katonák jajgatását hallom. Segítségükre akartam sietni és csak akkor vettem észre, hogy kezeim le vannak kötve. Közben azt is észre vettem, hogy az agyamban vibráló gondolatok egy hazug, ostoba dollárháboruról beszélnek és azokról, akiknek érdeke a háború fokozása, hogy még több fiatalembert öljenek meg; meg azokról, akik millió dollárokat költenek naponta gyilkoló szerszámokra. Meg azokról a kufárokról, akiket Vietnamban amerikai dollárokkal megvesztegetnek a háború folytatása érdekében. S ezek a milliók nem a nép kezébe kerülnek, hanem az ottani bankárok, népnyuzók kezébe. így kergették egymást a gondolatok agyamban, mig a kórházi ágyon feküdtem. Kocsis Lajos Elitéli Radványi! LOS ANGELES, Cal. — Azt hiszem, nincs köztünk, akit ne érintene Radványi János volt magyar követ pálfordulása. A dolgozó emberiség, de különösen a magyar nép ellen elkövetett politikai bűn mindannyiunkat meglepett, de remélem senkit sem renditett meg eddig vallott hitében. Senkinek nem billentette ki lelki egyensúlyát, mert Radványi tette azzal a hatalmas, szent üggyel szemben, amit képviselünk, nem szabad, hogy több legyen, mint egy szemtelen légy csípése, amely kellemetlen ugyan, de egy kézlegyintéssel elintézhető. Nem szabad, hogy ez a bűn csak egy pillanatra is megállítson bennünket munkánkban, vagy sokáig foglalkoztasson, mert főcélja nem más, minthogy a magyar nép és a haladó dolgozók soraiban bonyodalmat okozzon. Tudom, hogy sokan azt kérdezzük: vajon miért? Erre a kielégítő választ talán sohasem kapjuk meg. De nem is az a fontos, hanem az, hogy megmaradjunk olyan embereknek, amilyenek voltunk és csupán megvetést érezzünk minden politikai bűnözővel szemben, de különösen olyannal szemben, akit a magyar nép magas pozícióra emelt s aki a hála helyett ezt a népet hátba döfte. Az ilyenfajta ember szellemileg beteg, még ha ki is párnázta élete útját, mert az anyagi előnyt többre értékeli, mint népe megbecsülését. Tettével a reakciónak szerez — ha rövid időre is — örömet. De a sors őt sem fogja elkerülni, amikor a történelem szemétdombjára kerül még azok is, akiket most kiszolgál, megvetéssel tekintenek majd reá. Tehát fel a további jó munkára, munkás testvérek, végezzük feladatunkat még nagyobb szorgalommal és célunkat, itt helyileg, a Munkás Otthon fenntartását, egyleteink támogatását, sajtónk segi- tését, egy percre se tévesszük szem elől. Ha ezt tesszük, akkor semmiféle áruló, kicsi vagy nagy, nem árthat ügyünknek, amely a békét és a dolgozó emberiség ügyét szolgálja. Cincár Gyula WWWWW<WWW'9WW9 v* Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted1. Válasz egy diósgyőrinek V Kedves Tirpák Munkástárs! Azt kérdezi a levelében, hogy fiatal koromban jártam-e a diósgyőri várban? Hát akad olyan, aki odavalósi és nem játszott a vár romjaiban? A fiuk hetenként legalább egyszer hősiesen bevették a várat, mi kislányok csak kényesen sétálgattunk és királykisasszonyoknak éreztük magunkat. Nagylány koromban odajártunk a húgaimmal, az unokatestvéremmel és ibolyát szedtünk, titkokat meséltünk egymásnak, mert a várromnak még akkor is különös varázsa volt ránk. Látom az uj képeken, hogy az omladozóban lévő várat megreperálták, de ez már nem az én váram. Őrzöm a régi képeket, mert nekem az az igazi, ami az emlékezetemben megmaradt. A Lillafüredi keresztről csak azt tudom, hogy ott van a tó mellett egy nagy meredek hegy tetején, ha jól emlékszem Zsófia toronynak hívták a kilátót. A mese arról az volt, hogy egy szerelmes pár onnan ugrott be a tóba, mert nem lehettek egymásé. Kovács Erzsi Egy kedves olvasónk kérdezett a 600 éves diósgyőri mogyorófáról. Az már nincs meg. Úgy tudom, hogy kicementezték az udvart a fatövéig és a fa meghalt. K «a m o sz o n el Engedjék meg, hogy ezúton köszönjem meg azt a sok-sok szép levelet, amit a laphoz és hozzám küldtek és amelyekben meleg szavakkal köszöntötték az “Apróságok” kis könyvét. Boldoggá tesz az a tudat, hogy sikerült néha egy- egy mosolyt, egy kis derűt kelteni olvasóinkban, ebben a nehéz borús világban. Érdekes, hogy az én írásaim megnevettették, felvidították az olvasókat, az ő leveleik pedig engem — megrikattak. Fogadják forró köszönetemet kedves soraikért, sok szeretettel: Kovács Erzsi ^ Ha a tényeket tudni akarod, a Magyar Szóban megtalálhatod! a é-SAYOR »TAURANT ást Side-i magyar étterem TON HOUSE treet, New York, N.Y. 10024 R 4-4525 és EN 2-7500 ha. Külön helyiségek partyk, Íjaira. — HÉTFŐN ZÁRVA Rendelje meg az Amerikai Magyar Szót I MAGYARORSZÁGI ROKONAI RÉSZÉRE Az óhazai magyarok nagy érdeklődéssel olvassák lapunkat. Óhazai előfizetőink szeretik a Magyar Szót és ottani olvasóink száma egyre növekszik. • A legszebb, legjobb és a legtartósabb ajándék óhazai rokonai, barátai részére: ELŐFIZETÉS A MAGYAR SZÓRA. Rendelje meg még ma! — Használja az alanti szelvényt — AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék a lapot a következő cimre: Név: ................................................................ v. Cim: ...................................................................... Város: .................................................................... Megye: .............................................................. (Egy évi előfizetés Magyarországra $12.00, félévi $6.50, negyedévi $3.50)
