Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-25 / 21. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May, 25, 1967 Munkás és szakszervezeti hírek ___Ü:___ó___________________________________________________________■___________________ Egyre kevesebb munkás, egyre több autót gyárt Walter Reuther, a United Automobil Workers Union országos elnöke a szervezet nemrég tartott konvencióján jelentésében rámutatott a többi között arra, hogy 1947-ben 626,000 munkás 4,671,000 személy- és teherszállitó gépkocsit gyártott, mig 1966-ban 671,000 munkás 10,358,000 személy- és teherszállitó gépkocsit gyártott. Ez azt jelenti, hogy a technika fejlődése következtében a munkás-létszám 7%-os emelkedése 116 százalékos termelés emelkedést eredményezett. Tarthatatlan a munkaütem A technika fejlődésén kívül a munkáltatók által megkövetelt munkaütemnek tudható be a termelékenység nagy növekedése. A tűrhetetlen munkaütem (speed-up) az autómunkások legnagyobb panasza. “Az uj szerződésben biztosítani kell a munkásokat, hogy a szerződés időtartama alatt is sztrájkba léphessenek a tűrhetetlen munkaütem ellen. Ugyancsak meg kell védeni a munkások sztrájkjogát, ha azt igénybe akarják venni annak a megakadályozására, hogy a munkát külső vállalat végezze el (subcontract) mondta Reuther. Az elmúlt években számos sztrájk volt az ország különböző részein lévő autógyárakban a fent említett okból kifolyólag. Nagy ür van a munkabérek és a profit között 1960 és 1966 közötti periódusban a munkások bére és a mellékjuttatások 45.1%-os emelkedést mutattak. Ugyanezen időszakban a munkáltatók profitja 75%-kal növekedett. Ez a magyarázata annak, hogy a szegények jobban elszegényedtek és a gazdagok még jobban meggazdagodtak. Mig 1960-ban az ország szegény rétege (40%) a nemzeti jövedelem 16%-át kapta, addig 1964- ben ugyanezen rétegnek a nemzeti jövedelemből csak 14% jutott. Ezzel szemben mig 1960-ban a lakosság leggazdagabb tiz százaléka a nemzeti jövedelem 27%-át tette zsebre, addig ugyanezen tiz százalék 1964-ben 30%-ot tartott meg magának a nemzeti jövedelemből. Az autótrösztök 1962—66-ban 27 milliárd dollár profitot könyveltek el. Lehet-e lényeges bérjavitást kiharcolni? “Ebben az évben a legfontosabb követelés a lényeges bérjavitás, a munkaütem korlátozása, magasabb nyugdij, biztosított évi bér, hathatósabb kórházi és orvosi kezelés” — mondta Reuther a fent- emlitett jelentésében és feltette a kérdést: “Lehetséges-e ebben az évben hathatós béremelést elérni tekintettel arra, hogy az autók eladása csökkent és a profit is csökkenő tendenciát mutat?” “A válasz erre az — folytatta Reuther —, hogy mire az uj szerződést aláírjuk, már az 1968-as kocsikat gyártjuk. Pár éven belül tiz millió személyszállító autót gyártunk és még 1880 előtt elérjük az évi 13 millió kocsi termelését. Nem a múltra, hanem a jövőre alapozzuk célkitűzéseinket.” Több mint egy hónapja tart 51,000 gumimunkás sztrájkja Ez év április 20-án járt le a Firestone, Goodrich és Uniroyal gyár munkásainak munkaszerződése. A munkaszerződés lejárta előtt folyó tárgyalások nem vezettek eredményre, mert a gyárosok 23 centes órabér javítást ajánlottak a következő két évre, amit a munkások szakszervezete “nevetségesnek” minősített. 51,000 munkás sztrájkba lépett április 20-án. A sztrájk tovább folyik, mert a munkáltatók nagy mennyiségű gumiárut halmoztak fel raktáraikban és úgy vélik, hogy kiéheztetik a munkásokat s igy az általuk ajánlott béremelés elfogadására kényszeríthetik őket. Az autógyárosok azonban már is panaszkodnak, hogy a benzin és a fékpedál gumitartalékuk na- gyan alacsony. Lehetséges az is, hogy a Johnson- kormány a gumitröszt fejedelmek segítségére siet és a Taft-Hartley törvény alapján, a nemzeti veszély ürügyén próbálja a munkások harcát elgáncsolni. A sztrájk ötödik hetében kapják a munkások az első 25 dolláros sztrájksegélyt. A szakszervezet sztrájkalapja 6 millió dollárt tesz ki. A munkáltatók kiszámították, hogy a sztrájkalap öt hét alatt kimerül. Úgy vélik, hogy a 6 millió dollár elköltése után térdre kényszeríthetik a munkásokat. Azok, akik ezzel ámítják magukat, mitsem tudnak az osztályhareról. KENNEDY ELÍTÉLI A NÉPJÓLÉTI PROGRAMOT “Megfosztja a szegényeket emberi méltóságuktól” A newyorki Day Care Council vitaülésén, melynek témája “A gyermek és a város” volt, Robert F. Kennedy szenátor “forradalmi újításokat” követelt a szegényeket segélyző országos programban, melyet mint az “alamizsna adás és másodrendű társadalmi szolgálatok” rendszerét jellemzett, amely “ártalmas a rászorulókra és lealacsonyítja őket.” Figyelmeztetett, hogy ha nem lesz változás, “abból kifolyólag teljesen szétbomolhat az amerikai élet amúgy is bomladozó szövevénye.” A társadalmi intézmények egész sorozatát elitélte és azt mondotta, hogy ezek az intézmények “az emberi méltóság legparányibb megnyilvánulását is lehetetlenné teszik.” Beszédében a következő pontokat emelte ki: “Olyan népjóléti rendszert létesítettünk, amely a szegény lakosságnak csak negyedrészét segíti. Ez arra kényszeríti a férfiakat, hogy elhagyják családjaikat s azok közsegélyhez juthassanak. Any- nyira alárendeltté teszi ez az embereket, hogy úgy az adományozót, mint az adományban részesülőt lealacsonyítja.” “óriási, embertelen méretű, sokemeletes lakótelepeket építettünk — gettókat a gettókon belül -— a külvilágtól és az emberiességtől elszigetelten.” “A városujitás nevében lebontottunk nyomortanyákat és nem törődtünk, mi történik azokkal, akik ott laktak.” “Egészségügyi szolgálatokat nyújtunk terjedelmes, rideg, városi kórházak mentőosztályain és klinikáin, ahol a betegek órák hosszat várnak az orISMÉT KAPHATÓ | \ “LEARN HUNGARIAN” I í Bánhidi-Jókay-Szabó kiváló nyelvkönyve s j angolul t«szélők részére, akik magyarul d akarnak tanulni 5 j , 5 I Gyönyörű, keménykötésben, finom papiron, raj- S { sokkal és képekkel — 530 oldal — a Budapesti J Tankönyvkiadó Vállalat kiadásában Ára $4.00 és 20 cent postaköltség j . Megrendelhető a j MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN J ! 130 East lőth Street, New York, N. Y. 10003 vosra, akit azelőtt nem láttak és akivel valószínűleg legközelebb nem találkoznak.” “Ez igy nem mehet tovább — mondotta az adminisztrátorokból és szülőkből álló hallgatóságnak. — Az országban mindenütt a négerek, a portori- kóiak, a mexikói amerikaiak, az indiánok és az Appalachia vidékén a szegény fehérek már kezdenek rájönni arra, hogy mit tettünk velük... követelik emberi jogaikat.” Kennedy szenátor azt is mondotta, hogy “az még csak a megoldás kezdete lesz, ha elhatározzuk, hogy sokkal, de sokkal nagyobb összegeket fordítunk erre a programra.” Ugyanekkor a nyomor-ügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság is ülésezett New Yorkban, Joseph S. Clark szenátor vezetésével. Kennedy szenátor ott is felszólalt és azt a vádat emelte, hogy a népjóléti program “szétzilálja a családi életet” és ghoy nincs mindent átfogó, egységes program a nyomor felszámolására. Ginsberg commissioner csatlakozik Kennedyhez A Joseph C. Clark szenátor által vezetett nyomor és a munkanélküliség problémáit tárgyaló albizottság! ülésen az ország népjóléti rendszerének teljes revidéálását kérte Mitchell I. Ginsberg népjóléti megbízott. Véleménye szerint a népjóléti szolgálatok teljes csődbe jutottak. “Amig a közsegély nem képes úgy működni, hogy a legszegényebbekét fölemelje, hanem ehelyett mindörökre eltartottságra kárhoztatja őket, mindaddig nem tölti be nyomorényhitő szerepét.” Mr. Ginsberg azt is mondotta, hogy a jelenlegi közsegély rendszert “ki kell dobni.” Jacob K. Javits republikánus szenátor, valamint Rockefeller kormányzó méltatlankodva kifogásolta mind Kennedy, mind Ginsberg kijelentéseit és emiatt heves vita fejlődött ki a bizottsági ülésen. A commissioner azonban a továbbiakban is kifejezte bírálatát és többféle javaslatot tett a népjóléti rendszer megjavítására. Többek között ajánlotta, hogy ha minden más munkaalkalom megszűnik, a kormány alkalmazza a munkanélkülieket, hogy az idős rokkant és vak egyénekről ne a népjóléti hivatal,: hanem a társadalombiztosítás gondoskodjon és hogy a családók, az európai országok mintájára, minden egyes gyermek után, automatikusan külön kiutalást kapjanak. Atomkisugárzás áldozata lett 600 uránium-bányász Leo Goodman, az AFL-CIO Atomenergia Bizottságának titkára, azt a vádat emelte az állami és szövetségi közegek ellen, hogy semmit nem tettek az uránium-bányákban dolgozó 600 bányász védelmére az atomkisugárzás veszedelmével szemben. “Tény az, hogy a szövetségi kormány Atomenergia Bizottsága azt a valótlanságot hirdette, hogy a bányászok egészségét nem veszélyezteti az atomkisugárzás és ezt elhiszik mindazok, akik lelkű, méretüket igy akarják megnyugtatni” — mondotta Goodman. 98 bányász halála W. Willard Wirtz munkaügyi miniszter a Kongresszus Közös Atomenergia Bizottsága előtt tanúskodva kijelentette, hogy az uránium-bányák mérgezett levegője eddig 98 bányász halálát okozta. Egyes jelentések arról számolnak be, hogy 250 bányász betegedett meg tüdőrákban, mások 1,000 bányász megbetegedéséről jelentenek. Az utóbbi 17 esztendőben számtalan kormányrendelkezést hoztak az uránium-bányák levegőjének megtisztítására, de eddig semmilyen intézkedés nem történt ezeknek életbeléptetésére. A Munkaügyi Hivatal ismételten elrendelte a bányák levegőjének megtisztítását és 30 napi határidőt szabott meg a rendelet végrehajtására. A bányabárók felháborodása A Munkaügyi Hivatal rendelete nagy felháborodást váltott ki a bányabárók soraiban, mert attól tartanak, hogy a nagy profit kis részét kénytelenek lesznek a munkások egészségügyi védelmére fordítani. Az Atomenergia Bizottság (Atomic Energy Commission) tagjai a bányabárók segítségére siettek és azt mondták, hogy nem lehet megállapítani a bányalevegő radioaktiv tartalmát, s ezért nem lehet a bányatulajdonosokat a Munkaügyi Hivatal rendeletének betartására kényszeríteni. WWWUWWWWWWWWWWWWWOWOWIWWWWUMMU DISSZIDÁLT RADVANYI JÁNOS WASHINGTON, D. C. — Radványi János, a Magyar Népköztársaság washingtoni megbízottja disszidált. Kérvényezte az amerikai külügyi hivataltól, hogy, állandóan § itt maradhasson. Kérését teljesítették.
