Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-25 / 21. szám
Thursday, >May; 2§, 1967 AMERIKA* MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A szabadság őrei A görög nép tragédiája Stevenson mondta röviddel halála előtt: “Nem kívánunk Castrotól mást, mint szabad választásokat.” Elődjétől; a vérengző Batistától az U S. nem követelte ezt;'de azóta lelkesebben igyekszik hivatását teljesíteni: a világ minden nemzetének szabadságát és önrendelkezését védeni. E fennkölt hivatás gyakorlására egyre több az alkalom: most éppen Görögországban is. Már régóta helyes lett volna, ha az un. demok- rata.hatalmák kifejtették volna-nézeteiket a görög nép urai előtt az alkotmányról és a demokráciáról. A világháborúban a görög nép hősi partizánhábo- ryt vitt a német náci megszállók ellen s a győzelem után a szociális igazságot szerették volna országukban megvalósítani. De az angolok, akik az országot- a1 maguké.“érdekkörének” tartották; visz- szahelyezték nyakukra elnyomóikat, a királyt, néniét náci nejével, á diktatúra tábornokait, a koldus népből meggazdagodott milliárdosokat, á külföldi bankokat és a náci kpllaboránsokat, akik az elpusztított zsidók vagyonát eltulajdonították. De Anglia gyenge volt a szabadságharc leverésére, az Egyesült Államokra ruházta a feladatot, ámély a “Trüman-elv” alapján őrködött, hogy a politika sehol se forduljon balfelé. A sok vért vésztett görög nép elbukott az ellenforradalmi erőkkel szemben. Athénben újra a fasiszták uralkodtak az ellenállók felett, igazi náci kegyetlenséggel: Tömegkivégzések után szabadságharcosok ezreit internálták koncentrációs táborokba, bírói ítélet nélkül. Sokan elpusztultak; csak pár éve engedte ki nagyrészüket a Papandreu-kormány. Külpolitikai okokból választásokkal kendőzték a fasiszta reakciót, de a tömegek nyomása oly erős volt, hogy 1963- ban, választási terror és csalás ellen az antifasiz- ta (és antikommunista) Papandreu-párt győzött; és bár a kommunista párt be van tiltva, a baloldal is megerősödött. Papandreu és U.S-beli tanárságából hazatért fia, aki honvéd-miniszter lett, ki akarta építeni a demokrácia védelmét az ellenforradalmárokkal szemben, de a király megvesztegette a miniszterelnök néhány hivét és alkotmányellenesen menesztette Papandreut. Az utána kinevezett kisebbségi kormányfők csődöt mondtak és májusra választásokat kellett kiirni. Azonban — arra való hivatkozással, hogy ezekben Papandreu és a baloldal győznének — az U.S. adófizetők több milliárd dollárjával felszerelt hadsereg tisztikarának egy csoportja (junta) puccsot csinált, szétkergette a parlamentet, feloszlatta a pártokat és 45 évvel a marcia su Roma után vérbeli fasiszta diktatúrát kiáltott ki. Hogy mit müveitek három hét alatt, azt a napilapokban olvashattuk. Itt csak megjegyzem, hogy a görög keleti egyházfőt-is kidobták és az egyházat megfosztották jogaitól, anélkül, hogy a nyugati sajtó úgy felhördült volna, mint amikor szocialista kormányok “csorbítják” meg az egyházi előjogokat. Mi képp az 50 év óta szokás, most is a “kommunista veszélyre” hivatkoztak a fasiszták, holott maguk - is -beismerték, hogy csak a választástól féltek. Most tehát itt az alkalom, hogy a nyugati hatalmak, elsősorban az U S. (amelynek CIA nevű nem is olyan titkos különítményét most a görög puccs támogatásával. vádolják^ kiálljanak a tiszta választásokért. Vietnam tragédiája A görög nép “szabadságának” védelme csak amerikai müliárdokba került, de a vietnami “ön- rendelkezés” védelme nemcsak milliónyi ázsiainak, hanem sok tízezernyi amerikainak is a vérébe; de az amerikai vezetők szerint semmi áldozat nem sok e kis nép függetlensége érdekében, mert erre az U.S. “kötelezettséget” vállalt. Hogy kivel szemben, azt sohasem részletezik, tekintve, hogy a vietnami nép sohasem nyilváníthatta véleményét. Mikor 1954-ben a vietnami hadsereg legyőzte az U.S. pénzével támogatott francia gyarmatos hadsereget (az angol Attlee-korniány tiltakozott Dulles Ü.S. külügyminiszter atombombás terve ellen), a genfi egyezmény kimondta, hogy északi és déli Vietnam egy ország s azt egyesítés vérehajtására választásokat-kell tartani. Eisenhower elnök azonban kijelentette, hogy a választás 80%' többséget hozna Hö Chi Minh-nek, az északiak győzelmes vezérének, tehát a választást nem engedte megtartani és a saját bábját, Diem-et tette diktátornak a nép nyakára. Amikor ennek vérengzései már a saját tisztjeit is ellene fordították (hiába nevezte őt Johnson "Ázsia Churchilljének”), Kennedy elnök jóváhagyta, hogy Dieniet és családját eltegyék láb alól és azóta egymást váltották az U.S. újabb bábujai a nép elnyomására, núg végül a népi lázongások leverése után egy kis tisztet szemeltek ki kormányfőnek Washingtonban, akit a vietnami nép nem ismert s akiről csak annyi volt tudott, hogy Hitler tisztelője és a szabadságharcban az elnyomók oldalán harcolt a saját népe ellen. Hogy az U.S. mégis ráteritse az alkotmányosság palástját, választásokat Írtak ki Dél-Vietnamban, hogy a nép akaratát nyilváníthassa. A megkínzott, megtizedelt népnek egy az akarata: a béke, erről azonban nem lehetett beszélni. Senki sem léphetett fel a béke vagy a semlegesség jelszavával; csak a kormánypolitikára s jelöltjeire lehetett vA,. sőt kellett szavazni, ha valaki nem akarta magát megtorlásnak-kitenni — a Délnek ama kisebb részében; amelyben a kormány emberei egyáltalán mozogni tudnak. Mindezek ellenére az U.S. kormánya és sajtója ezt a maga igazolásának mondotta és azt kérdezte, miért nem választanak Északon? Hát ott, amikor több bomba hull rájuk, mint a világháborúban a fasiszta nagyhatalmakra, valóban nem is lehetne ma választani —- de ott mintha állandó népszavazás nyilvánulna meg a kormánypolitika mellett» mert különben nem adnának a kis lányoktól kezdve, mindenki kezébe fegyvert és nem áll- nák győzelmesen a világ legerősebben felfegyverzett hatalmának népirtó dühét. Egyébként is az önrendelkezést csak akkor ismerik el itt, ha az a “magánvállalkozás” rendszerét követeli. Mikor a mérsékeltebb külpolitikusok egyikét, Harriman-t a diákok megkérdezték, mi lenne, ha Vietnam kommunista többséget választana, azt felelte, ilyesmi nem fordulhat elő. — De ha mégis — faggatták a diákok, amire Harriman ellenválasza ez volt: nem kommunista maga? Ázsiai választások Pedig volt üyen Ázsiában is. Az utolsóelőtti indiai választáson a legműveltebb tagállam, Kerala, kommunisták-vezette koalíciót választott, mire a központi kormány az ottani miniszterelnököt fogságba vetette és az állam önkormányzatát elvette. Most mégis újból ez a koalíció győzött Indiában, mutatva, hogy Harriman tévedett. A legtöbb ázsiai országra nézve azonban igaza volt. Ceylonban a haladó polgári miniszterelnököt megölték, mert országát ki akarta szabadítani a félgyarmati sorból, mire özvegyét választották meg. Ez az uj választások előtt meg akarta reformálni a sajtót, minthogy valamennyi újság a külföldi tőkés érdekeltségek kezében volt. Erre olyan támadás indult ellene, hogy kisebbségben maradt. Az amerikai megszállás alatt álló Thailandban az előbbi, 150 millió dollár összeharácsolt vagyonából 30 ágyast tartó diktátor százával ölette meg az ellenzék tagjait, amit az U.S. lapok legfeljebb pár sorban regisztráltak, mai utóda pedig azt mondja: jó ez igy választások nélkül, amik úgyis ellenünk szólnának. Az amerikai megszállás alatt álló Laos- ban (illetve a felkelők által el nem foglalt részében) a kormány jelölte ki 200 általa kiválasztott jelölt közül a parlamentet, a Filippinok-ról a Times közölte, mennyibe kerül ott egy mandátum megvétele. Formózán Chiang Kai-shek kinai klikkje lefoglalta az összes mandátumokat, aki a 85% őslakosságból fel akart lépni, azt letartóztatták. Dél-Koreában az U.S. sajtó ideálja, Singhman Rhee egymásután hamisította meg és terrorizálta a választásokat, amig a nép fel néni lázadt ellene és el nem kergette. Akkor viszonylag szabadon választottak uj parlamentet, de azt csakhamar felváltotta egy uj katonai diktatúra, amely most áprilisban győzött a választásokon az U.S. sajtó üdvrivalgása közepette. Azt már nem méltatja ez a sajtó, hogy most májusban sorra tartóztatják le a diktátor ellenjelöltjeit. De az U.S. politika nem bajlódhat mindenütt az ilyen szabad választásokkal és itt nincs hely mind- ■ del foglalkozni.. Nem kérik számo.n, mikor választtat az egymillió ember kiirtásával hatalomra került indonéz diktátor, a rabszolgatartó arab olag- milliárdosok. Sem európai szövetségeseiktől, Salazar portugál és Franco spanyol diktátoroktól. És legkevésbé a saját külön érdekszférájában, Dél* Amerikában. Latin szabadság Köztudott, hogy a Rio Graride-tól délre a hatalmasok nem ragaszkodnak az angol-rendszerű tiszta választásokhoz — ha egyáltalán választtatnak. s az U.S. kormány nemrégen nyilvánította ki, hogy érdekeit-védettebbnek látja az — általa felfegyverzett és kiképzett — katonai diktátorok kezében. De a népek szabadság és demokrácia után vágynak és néha sikerült nekik a maguk emberét hatalomra segíteni. így 1952-ben Guatemalában 75% többséggel, terror-mentesen, haladó polgári elnököt választottak, aki többek között földet akart adni a nincstelen parasztoknak a United Fruit és más latifundisták hatalmas birtokaiból. Erre a CIA zsoldosokat küldött ellene, akik öt letették s az ország katonai diktátorok kezébe került, akik közül egyiket elkergették, a másikat megölték. A földet persze visszavették, és olyan terrort robbantottak ki, hogy most (NT. Y. Times, május 11) a guatemalai püspöki kar kétségbeesetten tiltakozik az ellen, hogy szélső jobboldali bandák sorra kínozzák halálra, csonkítják meg mindazokat, akik a reakciónak nem felelnek meg. Dominikában, miután az U.S. által uralomba helyezett és támogatott Trujillo diktátort megölték, szabályosan a haladó polgári Bosch-t választották elnöknek, ő azonban nem tetszett a tőkéseknek, katonai juntával, az U.S. jóváhagyásával elkergették. A törvényes kormány hívei tiltakoztak ez ellen, mire Washington és az. amerikai sajtó őket nevezte ki lázadóknak és 30.000-es sereget küldtek az ország megszállására, visszatérve Teddy Roosevelt “big stick” politikához. A megszállás és a reakciós terror segítségével (Bosch még a házát sem hagyhatta el) konzervatív elnököt választtattak aki alatt az atrocitások egyre szaporodnak és újabb kitörésre lehet számítani. Argentínában a legnagyobb pártot, a peronistákat vagy nem engedték az urnákhoz, vagy megsemmisítették mandátumaikat. De az igy uralomra került konzervatív, az U.S. tökét kiszolgáló elnökök sem hódoltak be eléggé, tehát az U.S. által felfegyverzett és kiképzett katonák az egyiket letartóztatták, a másikat elkergették és most előírásos katonai diktátor próbál megküzdeni a súlyosbodó gazdasági és szociális bajokkal. Braziliában vannak a politikának bizonyos demokratikus tradíciói. A lakosság többsége kiviil áll a politikán és nem szavazhat — de a városiak több pártra szavazhattak és igy 1960-ban a haladó Quadros-t választották meg akit azonban az U.S. —brazil nagytőke és a vezérkar lemondásra kény- szeritett. De a többséget újra egv demokratikus elnök Goulart szerezte meg, aki egyebek között ki akart osztani valamit a parlagon heverő földekből a földéhes parasztoknak. Erre az U.S. és brazil üzleti körök, a CIA megrendezésében elkergették és katonai diktatúrát kiáltottak ki, amit Johnson elnök egy félórán belül lelkesen üdvözölt. Hogy mindezek a katonai rezsimek mily sikerrel dolgoztak népük égető problémáinak megoldásában, nem tartozik e cikk keretébe. Itt azt kellett bizonyitani, milyen éber figyelemmel őrködik a washingtoni kormány a világ népeinek szabadsága, önrendelkezése és függetlensége felett. Különös, hogy a fiatalság nem siet életét kockára tenni Vietnamban és másutt a világszabadság védelmében. Pedig “szabad választások mindenekelőtt.” Szabad választó — — --------------------------• * Amerikai Magyar Szó ! 130 East 16th Street I New York, N. Y. 10003 J Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékeivel I küldök megujitásra $..................-t. I Név:.........................................................................| I Cím: ......................................................................-| I Város:..........................................Állam:..............J J Zip Code ........ I 3
