Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-18 / 20. szám
AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 18, 1967 12 DÉL-CALIFORNIAI ROVAT ______________________________________________ Május elsejéről és a békéről Fogadott hazánk roppant gazdag demokratikus hagyományokban. Ezekért a hagyományokért, a szabad jövőért folyó küzdelmeknek életben tartásáért, a békéért egyre többen küzdenek napjainkban a profitéhes nagytőkével szemben, mely mind több gyilkolást, teljes győzelmet, egy nép kiirtását, agyonbombázását követeli. Ma már százezrek, sőt milliók lenditik mind magasabbra a zászlót, melyen tisztán csillog a jelszó: békét, a háború azonnali beszüntetését, a világ népeinek békés együttműködését, egyenlő jogot, igazi demokráciát akarunk! Az amerikai nép tettekkel bizonyltja, hogy hü maradt az ősi hagyományokhoz. Ennek megértésében érdemes visszatekinteni a múltba. Az amerikai nép harcainak tüzében, 1886-ban született Chicagóban született május elseje, a világ dolgozóinak ünnepe. A munkások a Haymarketen népgyülést tartottak, követelve a 8-órás munkanapot. A rendőr ség megrohanta a tömeget, verekedés közben több rendőr meghalt, ennek következtében a gyűlés szervezőit, nyolc munkást letartóztattak, majd hosz- szu bírói eljárás után hetet kivégeztek, egy öngyü- kos lett a börtönben. Később kiderült ártatlanságuk. Az évtizedek folyamán több ártatlan ember pusztult el az amerikai munkásmozgalom harcaiban. Hamis vád alapján végezték ki Saccot és Vanzettit 1927 aug. 27-én. Tom Mooney munkásvezért ugyan csak hamis tanúvallomás alapján Ítélték el. 1894- ben nagy sztrájkok folytak a bányavidékeken, majd éles harcokat vívtak a Pullman gyár munkásai. Majd a vasúti munkások sztrájkba álltak Eugene Debs vezetésével, akit ezért börtönbe vetettek. • Franciaországban 1889-ben ünnepelték először május elsejét, azóta minden évben növekszik e nap jelentősége. Régebben a munkások legálisv vagy illegális majálisokat tartottak, mint pl. a Hórthy- Magyarországon. Ma pedig csaknem minden ország ban tömegtüntetést, felvonulást rendeznek. Május elseje a munkásosztály, a dolgozók seregszemléje lett. Nagy lelkesedéssel ünnepük május 1-ét a szocialista országokban. Számukra ez a nap a felszabadult munka, a nemzetközi kapcsolatok szimbóluma lett, mert az a jelszó vezérli őket, hogy “világ proletárjai, egyesüljetek!” Ha május elsején végignézhetnénk a föld egyha- tod részén, nagyszerű látvány tárulna szemünk elé. Vörös lobogók alatt felvonuló, virágokat vivő emberek töltik meg az utcákat, tereket, bemutatják a szocialista építkezésben elért eredményeket, meleg üdvözletüket küldik a világ dolgozóinak és élcsapatának; felhívják a világ népeit, hogy egyesítsék erejüket a gyarmati rendszer felszámolására, a nemzeti felszabadulásért, a békéért. Az Egyesült Államokban és más tőkés országokban a reakció mindent elkövet, hogy csökkentse en nek az ünnepnek a jelentőségét. Szócsövei sokat beszélnek az újfajta demokratikus kapitalizmusról, a jóléti államról, a valóság azonban megcáfolja őket, világosan megmutatja, hogy céljuk félrevezetni a munkásosztályt, hogy még jobban kihasználhassák. Hogyan is lehetne valódi demokrácia azokban az országokban, ahol a dolgozók sohasem lehetnek biztosak afelől, hogy mit hoz a holnap, ahol milliók vannak munka nélkül és minden hatalom, gazdagság egy maroknyi ember kezében van, a többségnek csak morzsák jutnak. Ezért is próbálják elnyomni a május elsejei ünnepségeket, hiszen ezen a napon különösen szembetűnik a tőke és'a munka világa közti ellentét. Igazi demokrácia csak a szocialista országokban lehetséges, ahol a termelőeszközök, a gyárak, bankok, bányák a nép tulajdonában vannak. A szocialista államrendszer alkotmánya biztosítja a munkához és a pihenéshez való jogot, kulturális egyenlőséget mindenki számára lehetővé teszik a tanulást, s olyan pálya választását, mely képzettségüknek megfelel. Az Egyesült Államokban ha el is végzi a fiatalság az egyetemet, mi vár rá? Mehet a háborúba, a nagytőke érdekeiért. De ebből a mai fiatalság nem kér, napról napra egymást követik a tüntetések, a Schalk Gyula: ARIZONAI JEGYZETEK 6. A Petrified Forest National Parkból a 180-as számú utón át Holbrook felé közeledünk. Ez a mindössze 3,400 lakóval rendelkező kis város az arizonai teheráruszállitás és áruraktározás központja. Egyetlen főutján, a Navajo Boulevardon végighaladva inkább lapos, széles nagyközségre emlékeztet mintsem városra. Az alig valamivel keskenyebb másik főutja a Hopi Boulevard pedig már a 66-os Interstate útba torkolük, amelyet a megkö- vesült fák erdejénél hagytunk el. Minthogy a mindössze két jelentősebb utat tartalmazó városka e két utjának már kijár a Boulevard jelző, néhánynapos autóut után már valamennyi várost és boulevardot vagy akár avertuet is melyet a térkép feltüntet, megfelelő fenntartással fogadok. Egy-egy kereszteződésnél az utca méretét jelentéktelennek Ítélve nem nagyon nézünk szét, igy azután csak néhány mérfölddel távolabb döbbenünk rá, hogy a megítélésünk szerint kis utcácskába illő lett volna befordulni, mert ez volt a térképi boulevard vagy avenue. Visszafordulunk mig meg nem találjuk az utcácskát és rá nem akadunk a továbbvezető útra, mely célunk felé visz. Az ilyen Holbroow-szerü kisebb városkában azonban még az utóbbi esetben sem nehéz eligazodni. Néhány mérföld az egész település, és az utolsó házai már a továbbfolytatódó desert szélén állnak. Néhány gyártelep, pár iparvágány, egy két utépitő- gép, és újra a végtelennek tűnő arizonai sivatag szemetkápráztató sárga és vörös színeit követheti a pillantás a látóhatárig. Itt azután be lehet állni valamelyik tetszés szerinti nyomvonalba és követni azt ameddig csak ellát a szem, hogy amikor már valami mást várna az ember, újra csak a stráda álljon előtte, melyet csak itt-ott szakit meg egv- egy kisebb település. A térképen gondosan feltüntetett települések nem ritkán mindössze néhány utmenti házból állnak. Winslow várostól már többet várok. Adataim szerint 8,800 lakója van ennek a Kis Color ado-menti településnek. Ám a folyó csak mint viztelen, híddal átívelt kiszáradt meder mutatkozott be. A várostól nyugatra kimosott sziklák, hegyhátak, és nagykiterjedésü homokkőrétegek terülnek el. Ezen a vidéken már egyre sűrűbben követik egymást a hires arizonai Grand Meteor Crater, a Nagy Kráter közeledtét hirdető táblák: vörös körben három spirális kar nyúlik ki egy ugyancsak vörös középpontból. Mintegy húsz mérföldnyi ut után érjük el a Nagy Kráterhez vezető bekötőutat. Ismét egy földtörténeti múltba vezető útra léptünk, amely alig észrevehetően emelkedik a kráter pereméig. Némi megilletődöttséggel lépek a gondnoksági épületbe és a múzeumba, melynek falán hatalmas nyilak jelzik a kráterhez vezető ajtó irányát. Még néhány lépés és a kráter peremén állok. Megint egy olyan pillanata életemnek, melyet megszámlálhatatlan módon képzeltem el bekövetkezni. Igen. Életünk legszebb órái kétségtelenül azok, melyekben vágyaink teljesülnek. íme most itt állok egy beteljesült vágy peremén. Soha nem feledhető látvány tárul elém: a meredek oldalfalak mentén kétszáz méter mélységbe siklik az emberi szem. A túlsó oldal mintegy másfél kilométernyire látszik. A peremen való körben- járás erős négy kilométeres útnak felel meg. A színek csodálatosak. A környező sivatag különös, rozsdavörös, helyenként aranyló szinpompá- ját a sivatag homokjának és rozsdavörös bozótjainak egybekeveredett színe adja. E késő délutáni órákban csaknem a kráter közepéig vetitődik a nyugati perem éles, fekete árnyéka. Pontosan úgy, ahogyan a holdkráterek vétett árnyéka nyúlik a kráter belső részének középpontjáig. A Hold esetében ezeknek a vetett árnyékoknak a hossza alapján lehet megmérni a kráter peremének a középponttól való távolságát. Itt azonban nincs szükség ilyen közvetett mérésekre. A kráter adatai jól ismertek. Délnyugati irányban jól kivehetők a lapos kup- talan hegyvonulatok, melyeknek lilás szinben játszó meredek sziklafalai eddig is elmaradhatatlan kísérői voltak utunknak. Követlen mögöttünk húzódik az ut, melyen idáig jutottunk. Arizona, de a Föld egyik legkülönösebb pontján is állok, ahol valamikor sokévezreddel ezelőtt szokatlan robbanás rázkódtatta meg a Földet. A vendég, az idegen test roppant tömege kozmikus sebességgel vágódott bolygónk kérgébe óriás sebet nyitva rajta. A seb, a kráter, itt van szemeink előtt. Az eseménynek nincsenek szemtanúi, senkitől sem lehet megkérdezni, hogyan következett be. Senki nem jegyezte fel. A legrégibb és legősibb írásokat hagyó kultúrák is évezredekkel ezelőtt léptek fel a Föld történéseinek színpadára. A krátert és környékét kell vallatnunk ahhoz, hogy nagyjából összeállíthassuk az esemény menetrendjét' Ez a vallatás éppen olyan türelmet és szakértelmet igényel, mint a megkövesedett fák erdejének tudományos vallatása, feltárása. (Folytatjuk) békemenetek, melyekben követelik a vietnami piszkos háború megszüntetését, a csapatok kivonását, a bombázások beszüntetését és a szabadságjogokat a néger nép részére. De ezenkívül küzdelem folyik a földmunkások szervezkedési szabadságáért, ‘ élelmet gyűjtenek a sztrájkolok családjainak, bátorítják őket. Nemcsak a diákság, hanem a dolgozók is minden vonalon sztrájkkal próbálják kicsikarni maguknak a nagyobb fizetést, több szociális juttatást. Egyetlen tüntetés, vagy sztrájk nem megy végbe anélkül, hogy abban ne vennének részt a nők, akik mindenütt arra törekednek, hogy egyenlő joguk legyen a férfiakkal a társadalomban, a családban. Nem véletlen, hogy a haladó újságok napról napra írnak a szocialista országok eredményeiről, sőt még a nagy lapok sem képesek mindent elhallgatni. Ma már nem kétséges, hogy a két világrend- szer között melyik jobb a dolgozók részére, mert az emberek utaznak, saját szemükkel látják a szocialista építés sikereit. Ott van a Szakszervezetek Világ Szövetsége, amely a dolgozók létérdekeiért harcol és húsz éves fennállása alatt a szakszervezeti egység zászlóvivője lett. 220 millió szakszervezeti tagot tartanak számon, ebből 160 millió a Szövetséghez tartozik. VI. kongresszusán 117 megfigyelő volt jelen a 20 millió tagot számláló olyan szakszervezet képviseletében, mely nem tartozik a Szövetséghez. Az amerikai szakszervezetek nem tartoznak bele, de tagjai, mint egyének ott vannak minden kongresszuson, akik azután beszámolnak a tagságnak. Tehát nem lehet véka alatt tartani az igazságot. Látható tehát, hogy milyen nagy utat tett meg a munkásság, amióta az osztályharc kezdetét vette. Itt Amerikában még távolinak látszik a végcél, de bizalommal nézhetünk a jövőbe. Az idei május elsején ismét ujult erővel juttatják kifejezésre az amerikai dolgozók elszántságukat a békéért, haladásért és a szocializmusért vívott harcban. Ezt tapasztaltuk az április 15-i hatalmas felvonuláson New Yorkban és San Franciscóban. A világ minden részében erősödik az ellenállás a reakció politikájával szemben. A Világ Béketanácsa most hirdette meg a “Tavaszi Békedemonstrációt Vietnamért és a Világbékéért.” A békemozgalom célja az akciók fokozása és együttműködés minden békecsoporttal. Erről tárgyaltak Stockholmban, Prágában és keresik a vietnami háború végéhez vezető utat. A tavasz a megújulás, a remény évszaka Ragyogjon hát a Föld minden dolgozójának házán a béke napsugara! Berkowitz Gizi iVIGADÓ-MAYOR í RESTAURANT < az elegáns West Side-i magyar étterem í CLIFTON HOUSE Í 127 West 79th Street, New York, N.Y. 10024 | Telefon: TR 4-4525 és EN 2-750« Legkitűnőbb konyha. Külön helyiségek partyk, j esküvők stb. céljaira. — HÉTFŐN ZÁRVA j
