Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-04 / 18. szám
13 Thursday, May 4, 1967 .. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1966 márciusában a budapesti svájci nagyközség udvarias levélben felkért, látogassam meg két. Átadtak nekem egy vörös papirra nyomott, ••ancia és német nyelvű okmányt, amelyben a Schweizerische Bundesanwaltschaft” (Le Minis- íré Public Federal) értesít, hogy ellenem beuta- ;si zárlatot (“Einreisesperre”) léptetett életbe, kta'számjelzés nélkül közli: “biztonsági okok- ilv megtiltja, hogy svájci területére lépjek, mennyiben mégis megtenném, úgy 6 havi főgáz — 10,000 svájci frank pénzbüntetéssel egy- kötve — fenyeget. Közli egyben, hogy a végzést a svájci “Rendőri Közlöny” szerkesztőségé- ek is megküldték, hogy az közhírré tegye. --i Természetesen minden állam szuverén joga vi- jm kiadása, avagy megtagadása. Én azonban eutazás iránti kérelmet az időben nem nyújtott '.m be, érthetetlennek találtam a döntést. Éltem diát azzal a joggal, amelyet a rendelkezés megdőlt és “30 napon belül fellebbezést nyújtottam' é. Ebben előadtam, hogy miután szokatlan moon semmiféle indokolás nem jelöli meg a tilalom kát, csak jogfenntartó fellebbezést jelenthetek e. Kértem, közöljék velem az indokokat, hogy fokkal szemben állástfoglalhassak. Május 31-én újból meghívást kaptam a nagy- övetségre. Ekkor átadtak nekem egy újabb végest. Ebben közük, hogy a csatolt “Suspensions- erfügung” szerint 10 napos beutazási engedélyt Jnak részemre, amelyért a vizumdijon kívül to- >bi 10 svájci frankot kell lefizetnem. Továbbá: des vagyok ezt az engedélyt a beutazáskor a irőrségnél lepecsételtetni, a kiutazáskor pedig t visszaszolgáltatni. Továbbá megérkezésem ján köteles vagyok a berni Bundesanwalt- aftnál jelentkezni, ahol majd közük velem a Aelkezés okait. dem kívánom részletezni utazásom “kellemes- -i”. Csak annyit: a határon kiderült, hogy ...epem sokszorosítva egy rendőrségi “Fahn- *ungsbuch”-ban minden határőrségen és az ide- fenellenőrző rendőrségeken minden városban a •ablógyilkosok, csalók, tolvajok és más körözött izemélyek társaságában megtalálható. Nyilván nmek köszönhettem, hogy a zürichi szállodában, ihol első éjszakámat töltöttem, már hajnali 5 írakor telefonon egy érces hang arra szólított fel, hogy haladéktalanul öltözzem, s menjek le a portára, ahol ők, az idegenellenőrző rendőrség tagjai várnak. Még szerencse, hogy megérkezésem után azon- jelentkeztem telefonon a berni államügyész- jégen és igy helyzetem legalizálva volt. Másnap, megbeszélésszerüen átutaztam Bernbe, ahol a rendőriönökségen kellett jelentkeznem. Meglepetésemre, ahelyett, hogy a főállamügyészség kitiltásom okait közélte volna velem, az idegenellenőrző rendőrség két és fél órás kihallgatásnak vetett alá, amelynek furcsa lefolyását itt nem kívánom részletezni. A felvett jegyzőkönyv má- sk kiadását is megtagadták, majd végül -s követelésemre közölték: kitiltásom oka, ygy “Kecskés-Tollas Tibor ügyében okiratok solatait adtam át egy svájci ügyvédnek”. eadhatom a fellebbezést _ Két hónappal később, augusztus 2-án igen ud- arias levélben ismét a budapesti svájci nagykö- etségre kérettek, s ekkor az “Eidgenössisches Justiz- und Polizeidepartement” leiratával tudomásomra adta: 1966 augusztus 31-ig beadhatom fellebbezésemet abban az esetben, ha újabb 500 forint fellebbezési költséget lefizetek. A jelzett batáridőig a kért összeget lefizettem és fellebbe- ésemet beadtam. Ebben a tényállást az igazság- ioz híven előadtam: ; “Ottani tartózkodásom alatt arra illetékes svájci helyről felhívták figyelmemet: Kecskési-Tollas Tibor, osztrák állampolgár, egy müncheni emigráns nyilas lap kiadószerkesztője, állandóan Svájcba jár, ott antiszemita izgatást folytat és ilyenirányzatu egyesületbe igyekszik tömöríteni a Svájcban élő magyarokat. Kérték, hogy hazautazásom után igyekezzem megállapítani, ki ez a Kecskési és valóban “szabadságharcos költő”-e, aminek kiadja magát ?” Hazaérkezésem után sikerült' megtalálnom annak a bírósági tárgyalásnak a teljes anyagát, amelyből kitűnt, hogy ez a soknevü Kohlmann- Kecskési-Tollas Tibor, a háború alatt csendőrtiszt volt, s a beregszászi gettó gyilkos-deportálója. “Szabadságharcos”, pláne “költő” soha sem volt. Mindezt okmányok is bizonyították, köztük Kecs- késr-Tollas sajátkezű rajza, amelyet a beregszászi deportálásról készített, ahonnan 10,000 üldözöttet szállított, százával vagonokba gyömöszölve, Auschwitz gázkamráiba. Háborús bűneiért 15 évi fegyházra Ítélték. Ennek egy részét ki is töltötte, amikor az 1956-os események folyamán sikerült neki is a váci fegyházból kiszabadulnia. Az igazság az, hogy nem csatlakozott a fegyveres ellen- forradalmárokhoz;- Hanem sietve elpucolt az országból. A fontosabb okmányok közlésével cikksorozatot írtam a magyar sajtóban, amelyet számos külföldi lap átvett. Ekkor egy svájci szervezet, ügyvédje utján, az illetékes svájci hatósághoz, a berni idegénelienőrző rendőrséghez feljelentést adott be. Ebben “védelmet kértek egy osztrák állampolgár ellen, aki Svájcban svájci állampolgárok ellen lázit és antiszemita mozgalmat szervez”. Ezt a tényállást adtam elő és bizonyítottam be berni kihallgatásom során és ezt ismételtem meg fellebbezésemben is. Október 7-én megint a nagy- követségre kérettek. Újabb végzés: “Megállapitást nyert, hogy 1966. január 1-i cikkében Tollas magyarországi emigráns svájci tevékenységéről irt, s ez alkalmas arra, hogy a Svájcban élő menekülteket nyugtalanítsa. Ezért fellebbezést elutasítják. A fellebbezés okozta költségek az ön által lefizetett 500 forinttal fedezést nyertek.” Cikk, mely alkalmas nyugtalanitásra Most legalább Írásban kaptam meg, hogy a beutazási tilalom oka: egy budapesti lapban Írott cikkem, amely megítélésük szerint alkalmas nyugtalanitásra. Cikkem megjelenése óta eltelt 13 hónap bebizonyította, hogy megítélésük helytelen volt: cikkem senkit sem “nyugtalanított”. Ugyanakkor hallgatnak arról, hogy Kecskési- Tollas állandó svájci antiszemita agitációja valóban hónapok óta milyen nyugtalanságot idézett elő az ott élő magyar emigránsok, sőt svájci állampolgára lakosok körében is. Hiszen a Kecskési elleni feljelentést éppen e svájci állampolgárok nyugtalankodó hivatalos képviselete nyújtotta be, kérve védelmet egy idegen állampolgár antiszemita agitációja ellen... Ennyi a tényállás. Nehogy azonban az a nézet merülhessen fel, hogy mindez az érdekelt újságíró szubjektív álláspontja, engedtessék meg nekem, hogy szó szerint idézzek egy ismert zürichi hetilapot, a “WELTWOCHE”-t. Ez a lap a közelmúltban heteken át szerkesztőségi cikksorozatban bírálta a svájci rendőrséget. A cikksorozat címe: “Staatspolizei in einer Demokratie”. Kissé gunyoros cim! Közismert, hogy Svájcban állandóan azt igyekeznek elhitetni: ott “teljes a szabadság és főképpen tökéletesen szabad a sajtó!” Most azután e nagy svájci polgári lap megmutatta a valóságot: cikksorozata keretében példák tömegét hozta fel arra, miképpen jár el a svájci rendőrség és hogyan korlátozza a polgárok jogait. Az egyik példa, nagy meglepetésemre, igy hangzott: “Tíz éve annak, hogy magyar menekültek Svájcba érkeztek. Nagyszerű idő volt ez: a törzsasztaloknál hangoskodhattunk, bátor beszédeket tarthattunk arról, hogy milyen botrányosan viselkedtek az oroszok és jótékonyságot lehetett gyakorolni a szegény menekültekkel szemben. Megmutathattuk tehát milyen jó ez a Svájc, amely példaképe lehet más államoknak. Ezt a jóakaratot élvezte egy olyan ember is, akit a történelmi események folyamán a börtönből engedtek ki. Münchenbe menekült, onnan azonban rendszeresen utazott Svájcba, hogy ott előadásokat tartson és szervezkedjék. Külföldieknek ugyan minden politikai tevékenység nálunk tiltva van. Aki azonban kommunista börtönből érkezik, bizonyos külön jogokat kell, hogy élvezzen. Még az Államrendőrség tisztviselői is'szemet hunyhatnak, ha kell. * * ; • 1; ; 5 1 : í ‘ 1 * ' Ugyanez időben, amikor ez az emigráns politikus az ő háborús veteránszervezeteit Svájcban látogatta, hogy őket jobboldali vonalra irányítsa, egy másik magyar is felbukkant. Magyar útlevéllel és érvényes magyar kiutazási engedéllyel. Ez az ember történész és szerzője egy tanulmánynak, amely XII. Pius pápát, nagyvonalúan védelmébe vette. Ezúttal azonban nem az ő Piusköny- vével jött, hanem egy dossziéval, amely egykori honfitársáról szólott. Ebből, kétség nélkül, kitűnt, hogy ez a ma Münchenben élő menekült, annak. idején azért volt bezárva, mert a háború alatt hírhedt nyilaskeresztes volt. A budapesti bíróság 15 évi börtönre Ítélte, ahonnan 1956-ban a magyar felkelés során kitört. A széles körű dpkumentumanyagot Svájcban behatóan megvizsgálták és hitelesnek találták. Illetékes emberek az illetékes rendőri hatóságnál közbenjártak és beutazási tilalmat kértek a háborús bűnös ellen. A rendőrség valóban nekilátott és. cselekedett. Beutazási tilalmat bocsátott ki — de nem az emigráns magyar ellen—, hanem a magyar történésszel szemben, aki a jogért harcolt. Valóban nehéz a rendőrség embereinek különbséget tenni. Számukra csak egy szabály van, amelytől az egyszerűség kedvéért soha sem térnek el: aki kommunista börtönben ült, az nem tettes, hanem áldozat.” így a “Weltwoche”. A szerkesztőségi cikksorozat írója — svájci barátaim szerint — egyébként a széles körben ismert Alfons Matt, a lap neves politikai főszerkesztője. Szabadjon végül még, most már valóban “személyes kérdésben” megmagyaráznom, hogy számomra e kitiltás mit jelent? Húsz éve jártam — évente többször is — Svájcba. Egyszer sem szórakozás vagy turisztikai utazás céljából. A világhírű berni, zürichi, baseli könyvtárakat, a genfi Nemzetközi Vöröskereszt levéltárát látogattam, hogy e helyeken kutatómunkát végezzek. Svájcban készült könyveim sora. Ottani könyvkiadónál jelent meg angol nyelvű könyvem. A svájci sajtónak az üldözöttekért folytatott nagyszerű küzdelméről szólt egy másik német—magyar nyelvű könyvem. Közvetlenül kitiltásom előtti időben fejeztem be a húszéves kutatómunkát, amelynek eredménye német nyelven most van nyomás alatt. Rövidesen dokumentumok százaival fogja beigazolni, hogy a svájci sajtó az 1944. év folyamán milyen hősi küzdelmet folytatott, hogy “a szabad Svájc ne kövesse Hitler módszereit, ne csatlakozzék a nácikhoz, őrizze meg függetlenségét”. Végül még közvetlenül a kitiltás előtt elkészültem egy másik, szintén német nyelven megjelenő könyvem anyagának összegyűjtésével, amely ugyancsak Svájcot érdekli elsősorban. Ez ismerteti a budapesti svájci követség egykori főkonzulinak, Carl Lutznak az érdemeit, aki 1944—45. év folyamán Budapesten a nácik és a nyilasok karmaiból csaknem 50,000 üldözöttet ragadott ki és mentette meg életüket. Kitiltásom abban akadályoz meg, hogy e müveim kéziratát végső ellenőrzés, esetleges hibák kijavítása, vagy újabb adatok kiegészítése céljából a helyszínen szakemberekkel megvitathassam. Kizárólag ez indított fellebbezésem beadására, 9 késztetett a svájci bürokráciával folytatott immáron egyéves hiábavaló küzdelmemnek a nyilvánosság előtti feltárására. Lévai Jenő I Ajándék 7—77 éveseknek! I* SZÜLŐFÖLDÜNK j! A most megjelent művésziesen illusztrált 560 jj oldalas könyv a külföldön élő «J magyarság könyve! >| Az ABC-től nyelvtani, nyelvi magyarázatokon ■! át vezeti el az olvasót a legszebb irodalmi <| szemelvények megértéséig! A Szülőföldünk !; közel hozza Magyarországot, annak népét, |i tájait, történelmét, zene és népdalkincsét Jj Ára: $3.95 Megvásárolható minden magyar könyvet Ij árusító'boltban és az Amérikai Magyar Szónál l| W/AW iVV.ViWW/.VAW.VAWiVi’AV Í Személyes ügyben...
