Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-04 / 18. szám
Thursday, May 4, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Két kisértet Egy angolnyelvü newyorki szélső reakciós újság két szélső pobboldali volt magyar politikust dicsőit; cikkeiket is közli. Egyikük Máinási Ödön történész. Azt írják róla — saját közlése alapján — hogy a “Nobel-alapitvány benyújtotta külpolitikai tanulmányát” — nem mondják, kinek. És hogy Horthy — kinek rendszerét ő diktatúrának tartotta — börtönbe vetette; de elhallgatják, hogy Máinási ezt a diktatúrát keveselte. És hogy a “sztálinisták” 15 év re Ítélték “kommunista-ellenes könyvei” miatt. Holott 1945-ben (amikor nem volt magyar sztálinizmus) Málnásit mint a magyar nácik fő ideológusát ítélték el. Málnásit 1956-ban a felkelők kiszabadították és ő New Yorkba került, innen azonban náci múltja miatt kiutasították. Ez mélyen elkeserítette és visz- szakergette a nyilasok karjaiba. A legvadabb náci lap, a “Hídfő” adta ki füzetét a “magyar mártírokról,” amely tagadja, hogy a magyar nácik bármi rosszat is elkövettek — szerinte csak keresztény hitükért szenvedtek. Mintha a történész nem tudna a magyar történelem legfeketébb éveiről, a törvénytelen hadüzenetről, a Szovjetunió megrohaná- sáról, az ott elkövetett szörnyűségekről, Hitlernek a végsőkig folyt támogatásáról, Újvidékről, a munkaszolgálatról, a galíciai és az 1944-es deportálásokról, a nyilas tömeggyilkosságokról, a bécsi halálmarsról, a végzet kihívásáról Budapest ellen. Sajnálatos, hogy Málnásit saját megérdemelt balsorsa igy megzavarta, mert a newyorki reakciós lapban megjelent uj cikke, bár naiv és imprakti- kus, nyilván a békét szeretné szolgálni, olyannyira, hogy a lap szerkesztője azt nem tartja eléggé kommunista-ellenesnek. Ha Máinási kiszabadulna a magyar szélsőjobb köreiből és ha a társadalmi kérdéseket alaposabban tanulmányozná, talán pontosabban megjelölhetné a világbéke útját. Vágó Pálnál ezt remélni sem lehet, már magas koránál fogva sem, de múltja és jelene alapján sem. Vérmes indulatu ember volt mindig — igy agyonszurta a leányának udvarló zsidó ifjút. Előbb a Hubay-féle náci-párt agitátora volt, majd részt- vett Szálasi összeesküvésében — miután a Kúria hazaárulónak bélyegezte. Beteges gyűlölet hajtotta nem csupán a kommunizmus, hanem az oroszok és a szlávok ellen is, nekik tulajdonítva a magyarság minden baját. Most is cikkében azt hangoztatja, hogy a magyar háborús bűnösöket nem bűneikért sújtották, mert ilyenek nem voltak, hanem mert az oroszok ellen küzdöttek; és hogy az utóbbiak most ki akarják halatni a magyarságot, mert oroszokat akarnak a helyükre telepíteni. Sajnos, ez őrült vádaskodásban versenytársai a magyar “demokratikus” emigránsok. Ideje volna, hogy észre- térjenek, látva hogy kivel ordítanak együtt. Vágó orosz-gyűlölete oly heves, hogy tiltakozik az esetleges amerikai—szovjet megbékélés ellen, viszont követeli, hogy az U.S. szövetkezzék Kínával az USSR ellen. Minden józan ember kívánja, hogy az U.S. változtasson Kina-ellenes politikáján — de ehhez az útmutatást nem a kivénült náci-agitátornak a newyorki reakciós lapban megjelent cikkéből fogják meríteni. Antináci Ausztrália és Uj-Zéland első intervenciós csapatai Malaysiában működtek abban az időben, amikor Indonézia még szemben állt a támaszpont-ál- ’ammal. A felesleges alakulatokat most hazarendelés helyett Vietnamba helyezik át. Ez lesz az uj .ázsiai idegenlégió. JAMAICA ” REFRIGERATION & TV. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.l„ N.Y. i8th Ave Subway 188th St. állomás, Színes televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és villanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbbanl Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia FIZETÉSI FELTÉTELEK? HOGYAN SEGÍTETTE A SZOVJETUNIÓ KÍNÁT? Egry professzor véleménye Mao-Tze-tung szovjetellenes politikáját sokan avval indokolják, hogy “a Szovjetunió visszahívta a szakértőit Kínából.” A kétélű érvelés ebből áll: a) A Szovjetunió — először is — sohasem adott komoly segítséget Kínának. b) A Szovjetunió hirtelen beszüntette a segítséget, hazarendelte szakértőit 1960-ban és igy súlyos krízist okozott Kina gazdasági életében. Nem lehet mindkét, egymással ellenkező érv igaz, de ez nem akadályozza meg Mao híveit abban, hogy mindkét érvet fel ne használják. De lehet mindkettő valótlanság és az is. Marshall I. Goldman uj könyve: Szovjet külföldi segítség (Soviet Foreign Aid) megvilágítja ezt a kérdést. Goldman professzor (Wellesley.-Harvard Orosz Osztály) távol áll attól, hogy szovjetbarát legyen. Könyve Praeger kiadásában jelent meg. Anyagának egy része, különösen a háború utáni évekről szóló, nem más, mint újra felhasznált State Department-CIA propaganda. De komoly tanulmányokat végzett evvel a könyvvel, meglátogatott a Szovjetunió által segélyezett számos országot és próbált olyan tárgyilagos lenni, amennyire előítéleteinek határai megengedték. A kölcsönös kapcsolatokról szóló szovjet és kínai adatoknak a megvizsgálása után ezt a konklúziót vonja le: 1. A szovjet segítség nagyméretű volt. “Az 1955 és 1965 közötti években a segítség, vagy legalább is az oroszok által az ipari és termelési központok felállítása Kínában több mint 1,600 millió dollárt tett ki.” Ha ehhez hozzáadjuk az 1949—54-es éveket, “a Szovjetunió Kínának nyújtott gazdasági segítsége minden kétségen felül több mint 2 milliárd dollár.” Azonkívül még 500 millió dollárnyi katonai segítséget adott. 2. A Szovjetunió részéről önfeláldozás volt. A segítség “az 1950-es évek elején határozottan megerőltette az orosz államgazdaságot... A valóságos teher bizonyára még nagyobb volt”, mint amit a számok mutatnak... “a Kínába szállított áruk — a megállapodott segítség mellett — olyan fontos cikkekből és felszerelésekből álltak, amelyeket máshonnan nem tudtak volna beszerezni.” 3. Kina számára óriási segítséget jelentett. “. . . Kínának rendelkezésre állt ipari és technikai segítség, úgy Kina, mint Oroszország gazdasági fejlődése szempontjából válságos időben... az 1960-ban gyártott kínai acélnak több mint 50 százalékát a szovjet által készített kohókban állították elő és a kibányászott szénnek majdnem a fele a szovjet által felszerelt bányákból került ki. 1960— 61-ig szovjet felszereléssel fejlesztették Kina villanyáramát. Nitrátos műtrágyájának 30%-át, aluminium termedésének 25%-át, nyersvasának 35%- át, vörösrezének 40%-át, óntermelésének 70, teherautó- és traktor termelésének 80—85 és mügumi- jának 100%-át szovjet felszereléssel állították elő. 1962-ben, a megígért 336 nagy termelőüzem közül a Szovjetunió által felállított 200 gyár már működésben állt... Az oroszok több mint 20,000 kínai technikust és tudóst képeztek ki szovjet intézetekben és gyárakban, több mint 10,000 szovjet technikust küldtek ki dolgozni Kínába és sokmillió dollár értékű tervrajzot és szabadalmat bocsátottak Kina rendelkezésére.” 4. A szovjet technikusok visszahívása nem önkényesen történt “1958-ban a kínaiak kimondták a jelszót: ‘Küzd- jünk a vak hit ellen, az elfogadott technológiai irányadókban és szabályokban és a külföldi tapasztalatban . .. ’ Az oroszok, helyesen ezt úgy értelmezték, hogy ellenük irányul... a kínaiak ekkor kezdték elvetni az oroszok tanácsát és mellőzték az elfogadott eljárásokat ... Ez nemcsak a munkát hátráltatta, hanem az oroszok életét is veszélyeztette... Ilyen körülmények között a szovjet technikusok végül kérték, hogy mentsék fel őket a kötelezettségektől.” 5. Nem a Szovjetunió okozta a kinai “Nagy Előretörés' nehézségeit a segítség megvonásával, mert ért még azután is folytatta. A Nagy Előretörés 1958-ban kezdődött és a következő évben súlyos nehézségekbe ütközött: “Az a tény, hogy az oroszok tovább szállítottak segítséget és 1959-ben és 1960-ban még kis is terjesztették, azt mutatja, hogy nem fordítottak hátat Kínának, mint ahogy Kina mondja... a Kínának juttatott ipari segítség 1959-ban és ’60-ban rekord magasságot ért el... . ” “A szóbeli és valóságos ellenségeskedés kitörése után... a legtöbb orosz technikus” 1966 júliusában eltávozott (a legtöbb, de nem mind). 1961- ben, egy évvel később, “a Kínában beállt gazdasági krízisre való tekintettel, “a Szovjetunió még 365— 415 millió dollárnyi kölcsönt folyósított Kínának. . . .A Szovjetunió még 1964-ben is nyújtott technikai segítséget több mint 80 ipari telep részére. .. Sok tanujel van arra, hogy még 1965-ben is volt szovjet segély, vagy legalábbis technikai segítségnyújtás. . . az egyre romló kölcsönös viszony ellenére.” Goldman tanulmányozása 1965-ben végétért. E sorok Írójának véleménye, a szovjet és a korábbi kinai adatokra és nyugati forrásokra alapit- ve — beleértve olyan “kinai párti” közvetlen megfigyelők véleményét, mint Edgar Snow —, hogy a Szovjetuniónak Kina gazdasági fejlődéséhez nyújtott segítsége, a Népi Kina első 12 évében, a történelemben páratlan méretű és mennyiségű volt, melyhez hasonló nemzetközi viszonylatban, mindmáig nem létezik. Később ezt nem szovjet, hanem kinai kezdeményezésre redukálták. V. P. H U—M O—R Egy sebészorvos, egy építész és egy miniszter azon vitatkozik, hogy hármuk közül melyik foglalkozása legrégibb? A sebész orvos: Az én foglalkozásom a legrégibb, mert Isten úgy teremtette a nőt, hogy Ádám testéből kioperált egy bordát. Az építész: Igen, csakhogy előbb a világot kellett felépíteni, hogy Isten kiemelje a káoszból. A miniszter: Ez mind igaz, de meg tudnák mondani nekem az urak, hogy a káoszt ki csinálta? • A pincér az állatkertben sétál a kisfiával. Látják, amint az oroszlánnak odavetnek egy nagy darab húst s az nekiesik és enni kezdi. Kérdi a gyerek: — Papa, miért dobják oda olyan csúnyán az oroszlánnak a húst? Miért nem adják olyan szépen oda, mint te szoktad a vendégeknek? Az apa gondolkodik egy kicsit, majd igy felel: — Mert az oroszlánok nem adnak borravalót. • A jesiva két tanulója közül az egyik megkérdi a rabbit: —Szabad talmud tanulás közben dohányozni? — Dehogy szabad! A másik tanuló rászól a társára: — Rosszul kérdezted! — Szabad dohányzás közben tahnudot tanulni? — Persze, hogy szabad! • Sauerkraut a cég alkalmazottja, két botra támaszkodva jön az üzletbe. Látszik, hogy szerencsétlenség érte, tele van kék és zöld foltokkaL Szigorú főnöke rákiabál: — Hogy mert egy teljes órát elkésni? — Bocsánat főnök ur, véletlenül legurultam a lépcsőn a második emeletről a földszintre. — Nekem akarja bebeszélni, hogy egy ilyen gurulós egy óra hosszáig tart? A vendég szólítja a pincért: — Ez a savanyukáposzta nem elég savanyú. — De kérem ez mákosnudli! — Ja? Mákosnudlinak elég savanyu. Kérdés és válasz Marlene Dietrichet megkérdezték: “Hogyan tűi ilyen rettenetesen fiatalnak látszani?” A művésznő igy válaszolt: —1 Úgy, hogy nem vagyok olyan rettenetesem öreg.
