Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-04 / 18. szám
JS AMIRHCAI MAGYAR SXÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 4, 1967 ember résztvesz a békemozgalomban és más haladó szellemű megmozdulásban. Félti a lapot... Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Megjegyzések Boldizsár Iván cikkéhez NEW YORK, N. Y. — Fárasztó, testet, lelket ölő napi munka után este hazatérve otthonomba, jó étvággyal fogyasztom el feleségem egyszerű, de Ízletes főztjét. Vacsora után szokásommá vált olvasgatni a munkás- és liberális lapokat, mint az Amerikai Magyar Szó, a Worker, a Guardian. Még a N. Y. Times-ot is kezembe veszem, hogy minden oldalról tájékozást kapjak a napi eseményekről. Havonta kétszer boldogan és hálásan veszem kezembe a Magyarok Világszövetsége által részemre megküldött Magyar Híreket, amely az uj magyar életről nyújt tájékoztatást, kitűnő szerkesztésben, örömmel veszem tudomásul az ország fejlődését, a nép fokozódó jólétét, életszínvonalának emelkedését. Amit a Magyar Hírekben írnak, az nem propaganda, mert az otthon látogatóban járt ismerősök tanúságot adnak róla és ezért teljes hitelt adunk minden sorának. Éppen ezért aggodalommal tölt el, ha a Magyar Hírek általános olvasótábora éppen úgy hitelt ad a lapban megjelent “Amerikai pillanatképek” című cikknek, mely a lap feb. és márc. számaiban jelent meg. A cikkek olvasása után az a kérdés merült fel bennem, ugyan milyen körökben fordult meg Boldizsár Iván ur, mert mindaz, amit ir egy másik Amerikát ismertet meg velem, mint amiben én élek. vagy ahol a dolgozó osztály él. Nagyon érdekel, látott-e ő valamit a munkások és a munkanélküliek életéből is? Boldizsár Iván nem borivó ember, de leírásából ítélve teljesen tisztában van a magyar borokkal, hogy a halhoz és húshoz melyik bor illik legjobban és éppen ezért rettenetesen szenvedett egy előkelő vendéglőben részére rendezett vacsorán, ahol a különböző fogások után hiányoztak a hozzávaló borok. “Keserű” tapasztalatát megírhatná az óhazai lapokban, ellensúlyozni azokat az általa tapasztalt előnyöket, melyekről a februári számban ir. Akikkel találkozott, azoknál mindenhol 1—2 autó volt a családban, sok amerikai magyar saját házában lakik és mindenki, akivel találkozott, jól él, bőven van pénze és csak egyetlen emberrel találkozott, aki nem ebbe a kategóriába tartozik, de még annak sincsenek mindennapi gondjai. Talán a bor hiányáról irt panasza meggondolásra késztetné azokat, akik tőle úgy értesültek, hogy Amerikában mindenki jól él, van bőven pénze, egy-két autója, stb., stb. Ezért nagyon szeretném, ha Boldizsár Iván ur újra kijönne látogatóba és felkeresné a munkásosztályhoz tartozó magyar test’ véreit s megismerkedne Amerika másik, nagyobb, sokkal nagyobb felének életével, legyenek azok magyar, finn, francia, orosz, vagy lengyel származásúak! A Magyar Hírek szerkesztőségét pedig nagyon kérem, hogy hasonló cikkek elhelyezése előtt pontosabb információt szerezzenek be az amerikai életről, mert hasonló leírás nem mutat rá a tényleges valóságra. Dattler Lajos Ellenzi a pápáról szóló cikket NEW YORK, N. Y. — Apr. 20-i lapszámunk minden egyes cikkét élveztem. Egyet kivéve, mely a pápai enciklikáról szól. Nem tudom, miért adnak olyan nagy helyet annak, amit a katolikus egyház ir, vagy csinál. Jobb célra is fel lehetne használni lapunk amúgy is korlátozott terjedelmét. Kevesebb cikket a pápáról, többet a vüágesemé- nyekről, a munkásmozgalomról. Nem hiszem, hogy a templomos emberekből haladó szellemüeket lehetne faragni. J. Z, SZERK. MEGJEGYZÉS: A pápa enciklikája világeseménynek számit, azért foglalkoztunk vele. Ami pedig a templomba járókat illeti, sok ilyen HAMMOND, Ind. — Igen szeretem újságunkat, éppen azért féltem is és kívánom, hogy mindenki a szivén viselje és segítse tehetsége szerint. Sok jó uj iró ir benne, de igen jól esett Deák Zoltántól is olvasni pár sort. Tudom, nehéz munkájuk van mindannyiuknak, akik ezt a remek újságot megszerkesztik nekünk. Kochlácsné Egy bevándorolt magyar fiú tragikus öngyilkossága “Nem tudott hozzászokni az amerikai élethez” —- mondották a rendőrök a sheriff hivatalában, miután Vörös László 14 éves magyar fiút felakasztva találták a börtöncellában. A kaliforniai Sun Valléy- ben lakó fiút aznap délután vették őrizetbe a rendőrök, amint egy elhagyatott vidéken céltalanul kóborolt. Azért vették őrizetbe és vitték a sheriff állomására, hogy szüleit értesítsék hollétéről. Mivel nem tudtak rá felügyelni, a rendőrök börtöncellában helyezték el. Mostohaapja, Béres János este 7 óra felé érkezett meg, de amikor a rendőrökkel együtt a cellába ment, a fiút halva találták. Nadrágszijával a cella rácsára felakasztotta magát. Anyja 1956-ban jött ki Amerikába, a fiú 1963- ban érkezett. Sehogyan sem tudott beilleszkedni az amerikai életbe, boldogtalan volt és négyszer megszökött hazulról. A börtöncellába való zárása betetézte elkeseredését. így fejezte be a hazájából elszakadt fiú fiatal életét. Az amerikai újságírásra jellemző, hogy az L. A, Herald Examiner április 15-i száma a hirt ilyen cim alatt közli: “A 7 éves vörös megpróbáltatás tragédiával végződött.” A cikk megjegyzi, hogy nem lehet tudni, mi okozta a fiú halálát: a honvágy, vagy pedig az amerikai fiatalkoruakhoz való beilleszkedés problémái? A fiú semmiféle írást nem hagyott hátra. Anyák kálváriája Guatemalában Guatemalában és más latin-amerikai országokban ezrek vannak, akiket elfognak, gyorsan és titokban kivégeznek. Anyák, feleségek, testvérek keresik őket, de a hatóság úgy most, mint Peralta A zűr dia katonai diktatúrája alatt, nem tud, vagy nem akar választ adni a kínos, szivettépő kérdésre: “ÉL-E MÉG A FIAM, HOL VAN?” Ha véletlenség- ből börtönbe dobják őket és ezt elkönyvelik — ami ritka eset — akkor azt is elkönyvelik, hogy mikor engedték őket szabadon, vagy egyszerűen kijelentik, hogy a keresett fiú, vagy testvér nincs elkönyvelve, tehát sehol sem található, azt sem tudják, kik fogták el őket. De ha rendőrt vagy árulót, tömeggyilkos katonát vagy G2-tisztet végeznek ki, akkor nagyon is feltűnően kiirják. hogy az “FAR” csinálta, nem “ISMERETLEN EGYÉNEK.” Amikor az “ISMERETLENNEK” nevezett, de nagyon is ismert Gestapo fogdossa össze és végzi ki a fekete listán lévőket, akkor a kormány nem tud semmit és a szenvedő anyák szaladgálhatnak Ponciustól Pilátusig. A diákok szövetsége A forradalmi kormány (?) első két hónapjában a diákok szövetsége indított vizsgálatot, leginkább tanulók, tanárok eltűnésével kapcsolatban. De most már olyan sokan tűnnek el, hogy csak a közelben, illetve a fővárosban elfogott diákokat, tanárokat védik, ha idejében megtudja, hogy elfogták őket. De hogy ezt a védelmet megvonhassák tőlük, hamarosan kiviszik őket a fővárosból és a vidéken agyonlövik, mint partizánokat. Márc. 21- én a hadijelentésben az állt, hogy 15 “gerillát” megöltek Los Achiotes mellett anélkül, hogy egyetlen katonának, va’gy rendőrnek baja- esett volna. De az “FAR” jelentette — titokban —, hogy védtelen, összefogott egyének voltak, akiket törvényes eljárás, sőt vád nélkül végeztek ki. A lapok többször jelentik, hogy 4—5 holttestet fogtak ki egyik, másik folyóból és ISMERETLEN TETTESEK gyilkolták meg őket. A Los Achiotes mellett kivégzettek között volt Oto Rene Castillo hires költő, tanár, akit személyesen ismertem. Az egyetemi fiatalság tudja, hogy nem volt gerilla, hanem francia és német nyelvleckékből élt, habár marxista tanfolyamot is tartott és éppen ezért végezték ki. A többiek farmerek voltak, akik sokszor 40—50 kilométerről gyalogosan jönnek a fővárosba és rimánkodnak a AEU-nak (Diákok Szövetsége), hogy kutassák ki, élnek-é még a fiaik? De olyan sok ilyen eset van, hogy az AEU nem tud rajtuk segíteni, habár kiküldtek megbízható személyeket, hogy szervezzék meg az önvédelmet a FAR vezetésével. Ezáltal csökkent az üldözés. Eleinte csak két kerületben voltak FAR csoportok, de mivel éppen ott folyt a legfékezetlenebb üldözés, ahol nem voltak, valamint az amerikaiak által szervezett, vezetett embervadászat miatt is, nem könnyen utazhatnak az FAR tagjai, igy négy kerületben önálló tanácsok vezetésével működnek az önvédelmi csoportok. Néhány eset A lapokban közölt esetek közül néhányat ismertetek. Egy amerikai repülőhadnagy személyesen mondta el, hogy szemtanú volt, amikor feb. közepe felé 8 embert kivégeztek a kaszárnya udvarán, Puerto Barriosban és amikor kérdezte, hogy ezek mind gerillák voltak-e, azt felelték, hogy “lehet, hogy nem, de a halottak nem okoznak több bajt nekünk.” Azt állította, hogy ő újságírói minőségben volt, vagy van itt, de több mint valószínű, hogy azon 1,000 amerikai szakértő közé tartozik, akiket iderendeltek embervadászatra. Vladimiro és Cesar Oliva Áldana testvéreket meggyükolva találták egy forrás mellett. Azt állítják, hogy gerillák voltak. Lopez Duran Chiqui- mula kerületi képviselő, aki megtagadta szavazatát az újabb hadiállapot meghosszabbítására, jelentette, hogy kerületében sok PR tagot, szervezőt, közeli barátokat gyilkoltak le. Neveket is említett, ezért ki akarták zárni a pártból, de szerencséjére voltak, akik azt indítványozták, hogy először vizsgálják meg a vádat. Kiküldtek vizsgáló bizottságot, melynek megmutatták 28 egyén tömegsírját, de a megnevezett katonatiszteket — akik hazugnak és kommunistának nevezték Durant — a G2 védelmébe vette. Ezen a vidéken nem voltak fegyveres forradalmárok, de most már nagy szükség lesz rájuk. Csakis azok adnak védelmet még a kormánypárt embereinek is. A rendőrség és a G2 megtámadta a Mayan iskolát, megöltek egy tanárt és egy iskola autóbusz- vezetőt. Sok gyermeket veszély fenyegetett, az autóbusz vezetőt is úgy lőtték agyon, hogy a gyermekek védelmére sietett. A melléképületből visz- szalőttek a rendőrökre, a rendőrparancsnokot agyonlőtték. Valóságos harc dúlt, két hadi helikopter és vagy 60 katona vett Tészt benne. A hadvezetőség azt állítja, hogy ugyanezen a napon Zacapa megyében is megöltek két gerillát, de egyetlen katonát sem veszítettek. Ez azt jelenti, hogy ott i» fegyvertelen, gyanúsított embereket öltek meg. S igy lehetne sorolni tovább az eseteket. De az FAR visszavág. Pl. Angel Ignacio Orellana, Los Amatos kerület parancsnokának a fiát, Elfen Nino Orellanat kivégezték; az FAR-t okolják és a G2 és a katonai vezetők feljajdultak. A fiút hősnek nyilvánították, mert saját iskolatársait is elárulta. Az FAR fővárosi csoportja kivégezte a Zacapa-l főparancsnok vejét, aki mint repülőtiszt, apósa parancsára két falut bombázott, melyekről a kémek azt jelentették, hogy ott partizánok vannak. Három gyereket, két asszonyt és egy férfit megöltek a bombák. A gyermekgyilkos kapitányt nagy pompával, mint nemzeti hőst temették el. Tudósító
