Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-04 / 18. szám
Thursday, May 4, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÖ — HUNGARIAN WORD 3 HérVéGi £€Véc írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. Martin Luther King-rot Aki dr. King-ről, a néger nép kimagasló vezéralakjáról elfogulatlan véleményt akar formálni, annak néhány kézenfekvő körülményt feltétlenül figyelembe kelj vennie: Dr. King aktiv baptista lelki- pásztor. Alapitója és vezetője egy olyan mozgalomnak, mely erőszakmentesen ugyan, de megalkuvás és meghátrálás nélkül küzd a néger nép teljes emancipációjáért. A Nobel-békedij nyertese. Aki dr. King-nek ezt a három kvalifikációját egymástól különválasztja, avagy a három közül csak egyet is figyelmen kivül hágy, óhatatlanul hamis konklúzióra jut. Papi mivolta kötelezi Rév. King-et, hogy minden tehetségével és rendelkezésére álló eszközzel, ami harmonikus a krisztusi tanításokkal, harcoljon az igazságtalanság, embertelenség és erkölcstelenség bármüyen formája ellen. Hitvány pap volna, ha szemet hunyna akármilyen isteni és emberi törvény gyalázatos megszegése felett, de még hitványabb volna, ha nem küzdene olyan emberi “törvények” megváltoztatásáért vagy eltörléséért, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a krisztusi elvekkel, kivált, amikor ezek az úgynevezett törvények az ő saját népének a legelemibb jogait tapossák a sárba. Egészen magától értetődő dolog tehát, hogy dr. King, mint dedikált lelkipásztor és mint egy brutálisan elnyomott nép fia, szembefordult a fajtája ellen irányuló gazságokkal és — vállalva a börtön, a testi inzultusok, sőt: a halál kockázatát — Krisztus igazi követőjéhez és szószólójához illő elszántsággal és Dávidra emlékeztető bátorsággal felvette a harcot' az állig felfegyverzett Góliáttal: a fehér “szupremácia” égbekiáltóan gonosz rendszerével — még pedig Dávid parittyája nélkül... (Itt sietek megjegyezni, hogy minden Krisztusról nevezett papnak és hivőnek ilyen magatartást kellene tanúsítania a jónak és a gonosznak a konfliktusában, de sajnos: “Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.”) Egy valóban elhivatott pap (és dr. King az elmúlt évek során ilyennek bizonyult!), aki a saját népét ért gazságok kiküszöbölését tűzte ki életcéljául, nem lehet közömbös egy másik nép ellen elkövetett gazságokkal szemben sem, kivált, ha ezek a gazságok is ugyanabból a forrásból erednek. Teljesen magától értetődő fejlemény volt tehát az is, hogy a mi illetéktelen, embertelen vietnami beavatkozásunk és annak immár minden korábbi feltevést meghazudtoló felfokoiása nyomán ilyen kérdések merültek fel Rev. King nem mindennapi tehetséggel megáldott elméjében: “Hogyan győzhetem meg a világot a négerkérdésben, elfoglalt álláspontom helyessége és erkölcsi szempontból való megtámadhataflansága felől, ha hajlandó vagyok elnézni — sőt némaságommal támogatni! — azt a gyalázatos erőszakot, amit az én hazám militarista beállítottságú kormánya alkalmaz egy másik szerencsétlen színes népnek a négeréhez hasonló feltörekvéseivel szembeR?! Ki hihetne az én őszinteségemben, valahányszor szót emelek az én néger népemen esett igazságtalanságok ellen, ha ugyanakkor szó nélkül tudomásul vgszem, hogy' egy másik színes pép még szörnyűbb brutalitások szenvedő alanya lett — még pedig az én szülőhazám vétkéből?! Ki vehetné komolyan a négerség mostoha sorsa feletti felháborodásomat és jajkiáltásaimat, ha némán szemlélném, ho?v néger ifjainkat — messze irányszámunk felett azért viszik egy innén sókezdr mérföldnyi távolságban lévő. sokat szenvedett országba, hogy annak színes népét segítsenek elnyomni, tüzzel-va&sal lemészárolni,- egyszóval!-százszorta nagyobb borzalmaknak kjtenni, .mint amilyenek ellen én itt — má- spkkal egyetemben — hangosan tiltakozom??!! Lehetek-e igaz, felként szolgája a Béke Fejedelmének, akinek a tanításai indítottak el engem ezen a rögös é$ veszedelmes, de egyenes és igaz ösvényen a saját népem érdekében, ha közönyösen vállai rándítok országom vezetőinél: ama vétkes üzelmei ..Gittára, VmetyBk. az egész ^yrlégoí. holnap vagy holnapután lápgtobórittutjáiy peíéig'fiá ezek a vezetek éhínséget és betegséget hoz magával A SZÁRAZSÁG INDIÁBAN India óriási területén a nyomor, az éhezés mindennapos velejárója az életnek. Most a rendkívüli szárazság nagy területeken katasztrofális méretűvé növesztette az élelmiszer hiányt. A N. Y. Times riportere, Anthony Lukas, helyszíni megfigyeléseiről irt cikksorozatot. Ebből közlünk szemelvényeket. Forró, poros nyári szél kezd fújni Bihar állam kiégett barázdái felett. Az állam kormánya kijelentette, hogy a szárazsággal sújtott két kerületet és még több vidéket hivatalosan éhinségi területnek nyüvánitanak. Ezen a több mint 23,400 négy- zetmérföldnyi területen 12,730,000 ember lakik. Biharon kivül Uttar Pradesh is éhínséggel néz szembe, de több más vidéken is rendkívül szűkén van az élelem. Bihar 52 milliónyi lakosságából 40 millió már eddig is megszenvedte a tavaly nyári elégtelen esőzésből eredő, emberemlékezet óta legnagyobb szárazságot, de kormányemberek és privát segélymunkások egyetértenek abban, hogy a legsúlyosabb következményeit most érzik meg igazában. A falvak lakosai nagy számban pusztulnak el, részint az éhínség, részint betegségek miatt, melyeket legyöngült szervezetük nem tud leküzdeni. A himlő szedte a legtöbb áldozatot — egész biztosan többet, mint amit az egészségügyi minisztérium január óta hivatalosan beismert. Sok megfigyelőnek az a véleménye, hogy a himlő, a sárgaság és a kolera, melyekre a júniusi esők kezdetén lehet számítani, okozza majd a legtöbb halálozást. Az esőzések kezdete előtt, Biharban az ivóvíz hiánya majdnem olyan nagy veszéllyel fenyeget, mint az éhínség. A déli Vindhya dombvidéken a vízhiány máris súlyosabb az éhínségnél. Értelmetlen vita folyik akörül, hogy hányán haltak meg, vagy halnak még meg ebben az évben Biharban. ‘A statisztikai jelentések olyan kezdetlegesek, hogy talán sohasem fogjuk megtudni, hányán halnak meg és azt sem, hogy milyen okok miatt’, mondotta egy amerikai segélymunkás. A legszegényebbeknek jut a legkevesebb A halálesetek számán kivül a szárazság legkegyetlenebb hagyatéka az állandó rossz táplálkozás eredménye. Egyes elhagyatott falvakban olyan elgyengült asszonyokat lehet látni, akik alig tudnak kunyhóikból kivánszorogni, hogy a látogatót üdvözöljék. A beesett, ványadt arcú férfiak könnyezve rebegik: “Semmi sincs a gyomrunkban!’ — Változatlanul minden szerencsétlenség az alacsonyabb kasztok tagjait érinti legsúlyosabban, különösen a ‘Harijan’-okat, a volt ‘érinthetetlen páriákat’, akiknek legkevesebbjük van. A többi kasztok tagjai még valamennyire egészségesebben néznek ki, de a Harijanok bőrig lesoványodtak, testüket a rendkívüli éhezés jeleiként fehér var fedi. A 40 rozoga kunyhóból álló Gu Ibit and, napégette domb tetején, a legelrettentőbb példát mutatja. A saját falujukból kiűzött Harijanok ott telepedtek le, a kormány kopár földjén, ahol nincs kút és magvak sincsenek. Hosszú mérföldekre kell menniük vízért és eledelért, ezért már hónapok óta bogyókkal £s füvei táplálkoznak. A következő generáció szenvedi meg az éhínség legsúlyosabb következményeit. Az éhezést és a tartós rossz táplálkozást a kis gyermekek egész életükben megszenvedik, nemcsak testileg, hanem szellemileg is. Egy majdnem éhenhalt négyéves és egy hatéves gyermeket mentett meg az elpusztulástól a Bihar-i segélybizottság. Napi etetéssel és vitaminok beadásával a gyermekek meghíztak és a hatéves kislány már mosolyogni is tud. Négyéves öccse azonban kifejezéstelen szemekkel tekint a világba és semmire sem reagál. ‘Megmentettük a testét, de az elméje végképp tönkrement’, mondották a segélymunkások. Elterjedt a korrupció Biharban ebben az évben kb. 40 százalékkal kevesebb gabona lesz, mint amit normálisan fogyasztanak. Bevezették az adagolást, de az evvel való korrupció skandalumszerü állapotot teremtett meg. A szabályozott áron árusító üzletek privát kezekben vannak. A tulajdonosok a gabonát ahelyett, hogy az éhező közönségnek adnák, a fekete piacon adják el és azon nyerészkednek. Egyes helyeken a maximálisnál drágábban árulják az élelmiszert és ha az alacsony-kasztbeliek, vagy más szegények jönnek vásárolni, akik ezeket az árakat nem fizethetik meg, a boltos azt mondia nekik, hogy az áru nem érkezett meg. Sok faluban a lakosok fagyökerekkel, bogyókkal, fahánccsal, levéllel tartják fenn magukat, vagy füvet esznek. A kormány csatornázási közmunkákkal igyekszik némi keresetet biztosítani a legszegényeb beknek, de ott is nagy a korrupció. A nehéz munkáért a privát építésvezetők bezsebelik a pénzt, a dolgozóknak csak alamizsnát adnak. Sokan annyira legyöngültek, hogy hetenként csak 2—3 napot képesek dolgozni, de még igy is kifosztják őket. Az a veszély is fenyeget, hogy a teherhordó állatok is elpusztulnak a viz- és élelemhiány miatt. Egyes helyeken etetőállomásokat állítottak fel, ahol naponta 6 font szénát adnak egy szarvasmarhának. Amerikában 25 font a napi adag. A magvak hiánya is nagy probléma. A parasztok a nagy éhínségben a vetőmagvakat megeszik. A kormány felkészül már arra, hogy sok tonna vetőmagot kell kiosztania a nyári esőzések előtt, hogy biztosítsa az őszi vetést. A kutak is kiszáradtak, némelyiknek a fenéken csak néhány láb sáros viz maradt. Pár hónappal ezelőtt a kormány sokezer kút fúrását kezdte meg, de az a program nagyon visszamaradt, részben a rossz szervezés, részben a megfelelő felszerelés hiánya miatt, ami a sziklás vidéken való fúráshoz kell. Terjed a himlőjárvány Az indiai egészségügyminisztérium jelentette, hogy az ország 17 állama közül 15-ben himlőjárvány van és január óta már 4 ezren haltak meg ebben a betegségben. Legmagasabb fokra emelkedett a katonai költekezés Az Egyesült Államok katonai kölíekeyé e márciusban 6.7 milliárd dollárra emelkedett, a vietnami háború kezdete óta a legmagasabb színvonalra, a pénzügyminisztérium jelentébe szerint. Februárban 5.6 és januárban 6 müliárd dollárt tett ki a háborús költekezés. * ^ Ha az év hátralevő részében is ilyen iramban növekszik a hadiköltekezés, akkor 2.5 milliárd dollárral meghaladja azt az összeget, amit Johnson elnök erre a célra kért. valóban keresnék a békét, az holnap vagy holnap után létrejöhetne?!” “Méltó léhetek-e a rendkívül megtisztelő fcéke- djra, mellyel a nagytekintélyű testület •—sok más, érdemes jelölttel szemben — engem tűrhetett ki, ha a világbéke érdekében semmiféle pozitív lépést . sem teszek? össze tudnám-e egyeztetni ennek a ko- molyösszegü díjnak és- a vele járó világhírnek az elfogadását azzal,-hogy kényelmesen -sőt kérges- szivüen • ignorálHám barbár -hadjáratunkat try távoli színes héj)'éllén’, amely nekünk sóivá a kjpa- réayibb mértékben som vét*», ahelyett, hogy' tor- komszakadtából ordítanám vezetőink és.-népünk fülébe: Istety és, az emberek legjobbjai szemében i * r * V*'vv'r »f r- v_- ,* ' ■ ' *C.ü V » megbocsáthatatlan bűnt követünk el a vietnami néppel — és rajta keresztül — az egész emberiséggel szemben??!!” Dr. King, a baptista lelkész, az elnyomott négerség-szószólója, a Nobel-békedij tulajdonosa megtalálta a választ a fenti kérdésekre. Rájött — hogy pontosan mikor, azt nem tudom —, ha hü akar lenni Mesteréhez, önmagához és küldetéséhez, Q NEM IS LEHET MAS, mint amilyennek a minapi newyorki monstre-demonstráció során megismertük őt. Aki őt a vietnami kérdésben való állásfoglalásáért kritikával illeti '—r legyen az fehér vagy fekete — csak önmagára vet árnyékot..."
