Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-27 / 17. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 27, 1967 Domán István: F elelősségrevonás, 1967. Gondolatok 19 nyilas gyilkos tárgyalása alkalmából I L 19-en sorakoznak fel a Fővárosi Bíróság emel­vénye előtt nap mint nap. Kik ezek a jól öltözött, jól fésült emberek, akik készségesen, szolgai alázat határát súroló módon felelnek a hozzájuk intézett kérdésekre? Ha valaki olyan veszi szemügyre őket, aki nem tud az előzményekről, nyilván azt gon­dolja, hogy tisztelettudó polgárok, szerény férfiak állnak előtte. Azon csodálkozik inkább, hogy miért ülnek mellettük a pádon fegyveres őrök. De hamarosan kiderül, hogy ezek a kezes bárá­nyok, ezek az ártatlan arccal a bíróságra és a fény­képezőgép lencséjébe néző alakok veszélyes gonosz­tevők voltak valamikor. És a jelenlegi szelídséget álcázó, enyhe arcvonások, alig két évtizeddel ko­rábban állati vadsággal párosult kegyetlenséget fejeztek ki. A bírósági tárgyalás folyamán a terermre ráne­hezedik a nyilas uralom sötét emléke, és a vallo­mások nyomán elénk tárul a fasiszta rendszer irtóztató gonoszsága és embertelensége. A gyilkosok Szemüveges, idősebb férfi mondja el éppen a szerepét 1944 véres őszének szomorú napjaiban. Adataiból kiderül, hogy Kröszl Vilmos, 56 éves, kazántisztitó. Ám 1944 decemberében, 33 évesen, már a zuglói nyilas kerület vezetője volt. Korábbi főnöke, Szelepcsényi László, ugyanis ekkor szökött ki Nyugatra az országból. Kröszl kiskirálynak érez­te magát ebben az időben. Élet és halál ura volt. Szabadon gyilkolhatott és gyilkoltathatott. Rabolt és fosztogatott. Akkor büszkén kérkedett tetteivel és úgy gondolta, hogy ez a szerepe örökké fog tartani. Most viszont jelentéktelen figurának tün­teti fel magát, akinek jóformán semmi szerepe nem volt azokban a sötét napokban. Valóban je­lentéktelen figura ez az ember, ő maga is érzi ezt, de épp abban van a tragikum, hogy egy ilyen üres- fejü, tehetségtelen senki kapott vezető szerepet Szálasi “nemzetvezető” idejében, és ez dönthetett élet és halál felett. Olyan ember, akinek egyetlen “erénye” embertelensége volt, tölthetett be magas méltóságot s ilyen kezébe volt letéve ezrek sorsa. Most, amikor 22 év után végre számot kell adrfia elkövetett gyilkosságairól és gazságairól, termé­szetes, hogy az ártatlan bárány szerepét játssza. — Ő valaha is nyilas lett volna? Ugyan kérem, ez rágalom! — Szemébe mondják még a társai is, hogy az volt. Nem jön zavarba. Csak azért hiszik nyilasnak — próbálja hazudni —, mert beteg volt és csak a nyilaskórházba vették fel “szegényt.” Ráolvassák, hogy még körzetvezetői rangja is volt! Erre is megvan a válasza: Csak a rendet és fegyel­met tartották fenn. Mi lett volna, kérem, Zuglóban, ha a zsidó gyerekeket, nőket és öregeket nem gyilkolják le. Ezek még megzavarhatták volna a de­rék pártszolgálatosok nyugalmát. De ő nem tud xemmi atrocitásról, még azt sem akarja tudni, hogy az Óbudai Téglagyár, vagy a KISOK pálya létezett egyáltalán, ahová az üldözött emberek tízezreit gyűjtötték, mielőtt elindították őket a bé­csi országúton a halálba és pusztulásba. Ám hiába kapálódzik Kröszl Vilmos, hogy elte­relje a gyanút, még cinkostársai is ,akik vele együtt követték el a gyilkosságokat, kénytelenek bevallani, hogy ő adott parancsot a kivégzésekre. Mi mást tehet erre egy nyilas körzetvezető, mint hogy csodálkozásának ad hangot. Úgy tesz, mintha sohasem hallott volna tarkólövésekről, akasztások­ról és kínzásokról. Nem is szólva azokról, amelye­ket maga követett el. Szemébe mondják pribékjei, hogy ő maga adott parancsot a kivégzésekre és emberek törvénytelen I RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA | 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. J Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- J Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország < minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva j '....■.««aaiUUt/WIIIIIIWWOWIftniMWVWMWWWMM megkinzására. Persze azt hajtogatja, hogy nem igaz, mert nála a foglyok még enni is kaptak. Az, hogy egy szó sem igaz abból amit állít, őt za­varja legkevésbé. Hisz nem tesz mást, csak kö­veti nagy eszményképeinek, Hitlernek és Mussoli­ninak a módszerét. Ezektől megtanulhatta, hogy a hazugságot addig kell ismételgetni, amig maga és mások is elhiszik. \z ő szempontjából ez nem rossz taktika, mert hát mi mást is mondhatna? Kérem, raboltam, gyilkoltam, öltem és loptam, aljas és el­vetemült voltam? Ehhez erköcsi erő kellene és őszinte megbánása a bűnöknek, melyeket elköve­tett. De ez áll Kröszltől legtávolabb. Benne nincs bűntudat, csak félelem a megtorlástól, a felelősség- revonástól. Ilyen a “vezér” a nyilas gyilkosok között. A töb­bi méltó párja volt ennek az emberbőrbe bujt fe­nevadnak. Az ideológus A bornirt Kröszl mellett, a zuglói nyilasok “fő- ideológusa” a sváb Czeingruber György volt, aki most Bükkös György néven áll a bíróság előtt. Ő is alacsony, mint nagy példaképe, Göbbels, aki a Führer mellett töltött be hasonló funkciót. Az is igyekezett elvi alapot adni a rablásoknak, gyilkos­ságoknak és kegyetlenkedéseknek. A német-náci propagandaminiszternek is a hazugság volt a fő­feladata. Ezt elképesztő tökélyre emelte. Abban az időben egy vicc járt szájról-szájra, amely hűen jellemezte a helyzetet: Napoleon olvasáa Göbbels jelentéseit a másvilágon és sóhajtva kiált fel, “ha nekem ilyen propagandaminiszterem lett volna, akkor még ma sem tudnák, hogy Waterloonál le­győztek és végleg elvesztettem a háborút.” Bükkös György tehetség és befolyás rang és hatalom dolgában úgy aránylóit berlini példaképé­hez, mint szúnyog az elefánthoz, vagy egy benzin­töltő állomás alkalmazottja Rockefellerhez, aki milliárdos értékben szivattyúzza ki az olajat a dél­amerikai elmaradt államokból, és tölti fel vele sa­ját gazdaságát. De ez csak minőségi különbség ket­tőjük között. Gyűlölet dolgában Bükkös sem marad el nagy eszményképe mögött. Minden tehetségét latba vetette, hogy uszítása sikerrel járjon, és ami hiányzott nála tehetség dolgában, azt “szorgalom­mal” igyekezett pótolni. Nem maradt meg az el­mélet terén, gyakorlatilag is részt vállalt a “mun­kából”. így, többek között még 1945 januárjának közepén is résztvett üldözöttek kivégzésében, ami­kor Pest már felszabadult. Utolsó percig, amig csak tehette, folytatta szennyes, aljas alattomos uszításait és rémtetteit. Most persze megbánást mutat és töredelmesen szánja-bánja bűneit. Már amelyekre amugyis rájöttek. De amikor 1945-ben először állt bírái előtt, egy szót sem árult el ke­gyetlen tömeggyilkosságairól és csak mint pogro­mokra uszitót ítélték el 10 évre. Akkor nem .akadt tanú, aki rá vallott volna, és igy aránylag köny- nyen megúszta. 20 évvel ezelőtt nem érzett lelki kényszert arra, hogy meggyónja bűneit és vállal­ja értük a felelősséget. Csak most, amikor ismét elfogták a többi zuglói tömeggyilkossal együtt, és fény derült múltjára, “ébredt fel” Bükkösben a lelkiismeret hangja, miután a bizonyítékok súlya alatt, úgysem volt értelme számára a további taga­dásnak. Elképesztő hallgatni ezt a tömeggyilkos ideoló­gust, és csak borzongva gondolhat arra a szemtanú, hogy milyen mélyre süllyedhet az ember... Sem­milyen érzést nem váltott ki belőlük egy élet kiol­tása! “Egyszer veszekedtünk egymás között — mondja Bükkös —, és egyikünk annyira feldühö- södött a másikra, hogy belelőtt az előttünk felso­rakoztatott zsidók soraiba.” Még ha dühösek voltak egymásra, akkor is a védtelen embereket ölték! Hát persze, hogy könnyebb volt a front mögött gyilkolni és rabolni, mint kimenni oda, ahol vissza is lőhetnek. Mert bőséges alkalmuk lett volna be­bizonyítani harckészségüket ekkor már. A külvá­rosokban ott álltak a felszabadító szovjet seregek. De ők inkább a horogkeresztes náci hadak fegyve­reinek az árnyékában lapultak, mert eszük ágában sem volt fegyverrel megvédeni “ideológiájukat.” Normális időkben rablógyilkosoknak nevezték vol­na őket, de 1944-ben “pártszolgálatos” elnevezés alatt űzhették szörnyű cselekményeiket. A nyilas pogromlovagok nem csak gyávák vol­tak, hanem kegyetlenek is! Ha ezekről hall valaki, akkor még a haja is az égnek áll. De egyik tettük olyan borzalmas, hogy józan ésszel szinte el sem hihető, hogy ember ilyesmire képes lehet... Még a nyilasok egy része is megborzongott, ami­kor elbeszélte egy 16 éves fiú állati megkinzásá- nak borzalmas történetét... A háború utolsó decemberének elején történt, hogy a nyilasok nagygyűlést hirdettek a Városi Színház épületében. Nagy előkészületeket tettek, hogy ez minél impozánsabb legyen. (Folytatjuk) Dokumentációs film a régi kastélyokról “A Kastély Lakói” címmel uj dokumentációs filmet bocsátottak ki Budapesten, mely bemutatja Magyarország legrégibb kastélyait és azt is meg­mutatja, hogy mire használják azokat jelenleg. A bemutatott hires épületek között van a Fes- tetics-kastély, amely most muzeum, a gödöllői volt Horthy-kastély, most aggkori otthon, a volt Hé- derváry kastély, amelyben most iskola van és a Szigligety kastély, melyet 1945-ben “Alkotás Há­záénak alakítottak át. Ott tölthetnek néhány hó­napot irók és költők, akik csöndben és magány­ban dolgozhatnak, kevés költséggel. Az egyik kas­télyban még most is az eredeti tulajdonos lakik. Ez a Liptay kastély Szécsényben. Most is ott la­kik a volt báró feleségével. Köztiszteletben álló zenetudós, aktiv részt vesz a zenei kutatások­ban és a jelenkori zenei társadalom nagyrabe- csült tagja. Honnan erednek a göcseji “szeg”-ek? Zala megye göcseji részén 28 “szeg”-gel, “szer”-rel végződő nevű kisebb-nagyobb település található. A honismereti és néprajzkutatókat régóta foglalkoztatta e települések nevének ere­dete. Fülöp István honismeretkutató tanár évti­zedes kutatásainak eredményképpen a következő­ket állapította meg a “szeg”-ek eredetéről, az el­nevezések történetéről. Ezek a települések már a 12—13. században kialakultak, amikor még az egész vidéket erdő borította. A települések helyén egy-egy család vetette meg a lábát és erdőirtás­sal teremtett magának termőföldet. A feltört, művelés alá vett erdőterületnek erről a “felsze­gett” részéről ragasztották az “erdőséget felsze­gő” családok nevéhez a “szeg” szócskát, kifejez­ve vele az úttörő munkát. így lett például a Kus- tán nevű család területe “Kustán szegese”, majd később kialakult belőle a mai Kustánszeg község neve. Több levéltári irat is ezt bizonyítja. A szeg­gel végződő települések, Milejszeg, Pajzsszeg, Vargaszeg, Vörösszeg és a többi ilyen név eredete tehát egy-egy család földfoglalásának emlékét őrzi. A tanár munkája mellett minden szabadidejét honismereti kutatással töltő Fülöp István azt is megállapította, hogy ez a vidék ősmagyar telepü­lés, mert számos finnugor eredetű szó, családnév még ma is fennmaradt a falvakban. A magyar bor exportja Magyarországon jelenleg 426,000 holdon, a föld­terület 2,6 százalékán termelnek szőlőt. A szőlő- termelés a mezőgazdaság árutermelésének 8—10 százaléka. Az elműt években az ország bortermé­se évi 3,8 millió hektoliter volt. A magyar bor egytizedét exportálják. A vevők elsősorban a szocialista országok. 1966-ban Cseh­szlovákiába, Lengyelországba, a Német Demokra­tikus Köztársaságba és Szovjetunióba irányult a borexport több mint 85 százaléka. Ezenkívül a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Svájc is állandó vevője a magyar boroknak. ^ KÖKORSZAKBELI SZERSZÁMOK kerültek elő mélyszántás közben Sóstóhegyen. Az ötezer éves leletek között malomkövek, kézzel formált agyagedények töredéke, élesre és simára csiszolt kőbalták, kalapácsok, vésők és más használati tárgyak találhatók. Az értékes leletek a nyíregy­házi múzeumba kerültek.

Next

/
Thumbnails
Contents