Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-20 / 16. szám
Thursday, April 20, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A katolikus egyház és a "népek előrehaladása” Megjegyzések VI. Pál pápa “Populorum Progresso” cimü enciklikájáról "Bármi legyen is a véleményünk a keresztény egyházról — irta csaknem 60 esztendővel ezelőtt Kautsky Károly ‘A kereszténység eredete’ cimü nagyjelentőségű müvében, be kell ismernünk, hogy egyike az emberi történelem kolosszális jelenségeinek. . . Mindennek, ami segit benünket e roppant tünemény megértésében, nagy és azonnali gyakorlati jelentősége van.. Teljes egészében vonatkozik Kautsky e megálla- pitása a legnagyobb és legrégibb keresztény egyházban a katolikus egyházban napjainkban végbemenő nagy ideológiai változásokra, melyek legutóbbi világraszóló megnyilvánulása VI. Pál pápa “A népek előrehaladásáról” szóló körlevele. Akárcsak felejthetetlen emlékű, illusztris elődjének, XXIII. János pápának “Pacem in Terris” c. körlevele, VI. Pál pápa nemrég nyilvánosságra hozott enciklikája fontos mérföldkő a katolikus egyház csaknem két ezredéves történelmében. De fontos mérföldkő ez a békeszerető emberiségnek a béke megőrzéséért, az uj világháború lángjait gyújtogató elemekkel vivott ernyedetlen küzdelmében is. Miről szól az enciklika? Miként lapunk már (röviden) jelezte, VI. Pál pápa e köriéveiében kijelentette, hogy “a világ beteg”, hogy e betegség a föld javainak a gazdag és szegény államok közötti egyre aránytalanabb megoszlásában és a háború veszélyének növekedésében nyilvánul meg. A pápa nemcsak a katolikusokat, nemcsak a keresztényeket, nemcsak a hívőket, hanem “minden jóakaratu embert” (ami alatt természetesen a nem-hivő emberek, a szocialista államok népei és vezetői értendők) felszólít e nagy küzdelemben való részvételre. Baloldali vagy "marxista" az enciklika? A polgári sajtó egyes elemeit meglepte — vagy legalább is azt állítják, hogy meglepte — a pápai nyilatkozat hangja; és tartalma. A New York Times római tudósítója például első beszámolójában azt irta, hogy “egyes itteni megfigyelők szerint a dokumentumnak erősen baloldali, majdnem marxista hangja van. Mig a tőkés világ gazdasági és társadalmi bűneit élesen kidomborította és elitélte a főpap, addig ‘az ateista anyagiság’ ellen viszonylag kevésbé éles kritikát alkalmazott.” . Első Ízben a pápai nyilatkozatok történelmében VI. Pál névszerint ostorozta a “korlátozatlan kapitalizmust” és hangsúlyozta, hogy — az eddig szentnek és' sérthetetlennek minősített — magántulajdont s profitot alá kell vetni minden ember ama jogának, hogy “megtalálja e világban azt, ami szükséges számára.” Mondhatjuk-e ezek után és ezek alapján, hogy csaknem kétévezredes története után a katolikus egyház végre azt kezdi hirdetni, hogy a mennyor- országot nemcsak az egekben, hanem itt a földön kell keresnünk? Avagy másszóval, az egyház is magáévá tette a modern szocializmus történelmi materializmusát? XXIII. János a korszakalkotó “Pacem in Terris” (Béke a világon) és most pedig VI. Pál pápa a “Populorum Progressio” enciklikája a katolikus egyház vezetőségének — helyesebben a vezetőség egy részének — ama gondját árulja el, hogy a lehető legerőteljesebb eszközökkel orvosolják a jelenlegi helyzetet .amelyben az egyház kezéből kezd kisiklani emberek százmilliói fölötti ideológiai hatalom. Thorez, a franciaországi KP vezére, korunk egyik nagy marxistája, már 1937-ben rámutatott arra, hogy “az egyházat, mivel nagy néptömegekre van befolyással (és tart fenn velük páratlanul hatékony szervezetén keresztül szoros kapcsolatot) mindig többé kevésbé megrázták a nagy társadalmi események.” A katolikus egyházat mélységesen megrázta már a nagy francia forradalom, a 18-ik század végén, de csaknem egy évszázadba tellett, amig e megrázkódtatás az egyház elveinek némi liberalizálódásában kezdett jelentkezni. (Lásd XIII. Leo “Rerum Novarum” enciklíkáját, 1891). Éppannyira, sőt még mélységesebben rázta meg a katolikus egyházat az 1917-i orosz forradalom. Ezúttal valamivel kevesebbe, mint félévszázadba tellett, amig az évszázadokban számoló és századokra tervező katolikus egyház vezetősége a maga ideológiai válaszát megadta XI. Piusz “Quadragesimo Anno” 1931 és XXIII. János és VI. Pál fentebbidézett enciklikáin keresztül. Ezek az enciklikák. de különösen a két legutolsó alkotják a katolikus egyház modernizálódását, a kapitalizmus világegyeduralma megdőlése körül-, ményeihez való alkalmazkodásának, az úgynevezett “Aggiornamento”-nak alapköveit. "Korunk atomkorszak" Hogy az egyház tevékenysége napjainkban egészen uj történelmi körülmények között folyik, ezt legtisztábban XXDI. János pápa ismerte fel. Már első enciklikájában, a “Mater et Magistra”:baa hangsúlyozta azokat a mélyreható változásokat, amelyeken a világ a ma élő nemzedék életében keresztülment. A “Pacem in Terris”-ben csaknem tudományos pontossággal jelölte meg ezeket: E változások első megnyilvánulása "a dolgozó osztályok gazdasági és társadalmi előretörése." A második megnyilvánulás az, hogy a világ eddig gyarmati elnyomásban élő tömegei "független politikai közösségek" létrehozásán munkálkodnak. Itt aligi£- burkoltan a gyarmati és félgyarmati népek felszabadító háborúira, a 700 milliós kinai nép fel- szabadulására és India, Afrika, Latin-Amerika népei forrongására célzott. (Nem volt véletlöriség, hogy utódjának VI. Pál pápának egyik legelső teendője á pápaság történelmében példátlanul álló " indiai útja volt!) A harmadik jellegzetességet a nők emancipációjában, illetve a közgazdaság folyamatába való bekapcsolódásukban jelölte meg. Ha • mint minden más történelmi és társadalmi fcfíya- •' mairól — késve is, de végre ezekről is tudomást vett a katolikus egyház. XXIII. János pápa fenti enciklíkáját azonban nem annyira ez az elemzés, mint a békés együttélés elvének elfogadása tette az emberi haladás égjük fontos okmányává: ‘.‘Korunkban az a meggyőződés hatja át az embereket, hogy a népek közötti esetleges konfliktusokat nem fegyverekkel, hanem tárgyalások utján kell elintézni, mivel korunk: atomkorszak!" E megállapítások rendkívül fontosak. Valójában megfelelnek a népek érdekeinek és haladó szellemű embereknek értékelni, üdvözölni kell őket. Jelentősen megkönnyítik a haladás erőinek azon fáradozásait, hogy a legszélesebb tömegeket, a katolikusokat, a templomlátogatókat is egyesítsék korunk politikai és gazdasági harcaiban, ideértve a szocialista társadalom létrehozásáért vivott harcot is. XXIII. János pápa enciklikája, jól jegyezzük meg, sehol sem ítélte el a szocialista társadalmat! Ez az enciklika előzte meg és bizonyos értelem- . ben tette lehetővé VI. Pál pápa legújabb éneik- likáját. Ui.-J Haladás volt ez XXm. János pápa nagyhordere- . jü kijelentéseihez képest vagy visszafejlődés? E , kérdésre következő cikkünkben válaszolunk. Figyelő JAMAICA ........ REFRIGERATION & TI. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th A ve Subway 168th St. állomás, Színes televíziók légszekrények — Mosógépek — Gáz- és vll- lanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia VFWh'7/> FIZETÉSI FELTÉTELEK! i VIGADÓ-MAYOR I RESTAURANT az elegáns West Side-i magyar étterem a FTON HOUSE i Street, New York, N,Y. 10024 $ TR 4-4525 és ES 8-7SW Inyha. Külön helyiségek partyfe, ■ céljai**. — HÄfFöN 2ARVA J wmvksssms mvnssMvwJl H—U—M—O—R Képrablás — magyar módra A "Bim-Bam” presszóban találkoztam festőművész ismerősömmel, Bélával. Izgatott volt, sápadt, szemei lázban égtek. — Te kellesz most nekem! — mondta. — Barátom vagy? — Igen. — Testi-lelki ? — Igen. — Tüzbe mennél értem? — Nem. — De kisebb szívességre hajlandó vagy? — Konkrétan miről van szó? Béla lehalkította a hangját: — Ma éjszaka mi ketten ellopunk egy képet a Máler kiállítási csarnokból! — Ej, de bosszantó, pont ma éjszaka nem érek rá. — Miért, mit csinálsz ma éjszaka? — Alszom. Belemarkolt a vállamba. — Ide figyelj, ember, a jovőmről van szó! — Nekem is. Lopásért bedutyiznak. — Ugyan, a saját képemet hozzuk el, tudod, amelyiknek “Akt, kelkáposztával” a cime. Olyan látszatot keltünk, mintha igazi rablás történt volna. ötödik napja, hogy megnyílt a kiállítás, de a kritikákban sehol sem említettek, egyszerűen nem vettek rólam tudomást, még annyit sem írtak, hogy fejlődésemnek uj szakaszába léptem, amit pedig mindenki másról megállapítottak. — Arra gondolsz, hogyha elcsórjuk a festményedet, felfigyel rád á'sajtó,, az ország! »•- ■- ; — Pontosan. Ez rangot ad. A képraWőlc^a legjobb müértők. ■ Nos ?' " - 0 Mit szépítsél», rávett & bünwv&jjél álkykscsal behatoltunk a Máler-terembe, pompásan meiife minden, kivágtuk a keretből az aktot a kelkáposztával, összecsavartuk a vásznat, az ujjlenyomatokat letöröltük, nyomás kifelé, már az ajtónál ’ voltunk, amikor váratlanul erős fényű zseblámpa világított a szemünkbe. Megtorpantunk. — Kicsodák maguk! — rivällt ránk azvőjjelf'*?' őr, mert ö csípett el bennünket. — Halljá, mitj dugdos maga a kabátja alá?! * Kirántotta Béla kezéből a tekercset, kigongy«*» litette, hosszasan nézegette, aztán ismét., az arcunkba világitott. *" ‘i — A képkeret nem sérült meg? t—■ Nem — suttogta Béla —, nekünk Csák 8Í' festmény kellett. Az éjjeliőr összecsavarta, visszaadta a vásznat. — Na, itt van, vigyék. És máskor törüljék meg ’ rendesén a cipőjüket, összesározták nekem a* egész parkettát! , , * a. ; Kétféle ember van Vannak hanyag emberek, akik elvesztik kesztyűiket és vannak gondosak, akik csak az egyik kés*» tyüt veszítik el. , 0 - 1 c-t'n* Péter: “Láttam a minap, hogy Tamás úgy bánüf a feleségével, ahogy én nem bánnék egy kutyával* Pál: “Jóég! Hát mit csinált vele?” Péter: “Megcsókolta.” f — Mikor önt látom,' mindig Kovács jut eszembe -4- De hiszen egyáltalán nem hasonlítok.... VácShÓZ.'i-': ‘ ■' "--- De igen. Mindketten - tartoznak nekem 10# Hollforrfll : ’ > 7