Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-20 / 16. szám

Thursday, April 20, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A katolikus egyház és a "népek előrehaladása” Megjegyzések VI. Pál pápa “Populorum Progresso” cimü enciklikájáról "Bármi legyen is a véleményünk a keresztény egyházról — irta csaknem 60 esztendővel ezelőtt Kautsky Károly ‘A kereszténység eredete’ cimü nagyjelentőségű müvében, be kell ismernünk, hogy egyike az emberi történelem kolosszális jelensé­geinek. . . Mindennek, ami segit benünket e rop­pant tünemény megértésében, nagy és azonnali gyakorlati jelentősége van.. Teljes egészében vonatkozik Kautsky e megálla- pitása a legnagyobb és legrégibb keresztény egy­házban a katolikus egyházban napjainkban vég­bemenő nagy ideológiai változásokra, melyek leg­utóbbi világraszóló megnyilvánulása VI. Pál pápa “A népek előrehaladásáról” szóló körlevele. Akár­csak felejthetetlen emlékű, illusztris elődjének, XXIII. János pápának “Pacem in Terris” c. körle­vele, VI. Pál pápa nemrég nyilvánosságra hozott enciklikája fontos mérföldkő a katolikus egyház csaknem két ezredéves történelmében. De fontos mérföldkő ez a békeszerető emberiségnek a béke megőrzéséért, az uj világháború lángjait gyújtoga­tó elemekkel vivott ernyedetlen küzdelmében is. Miről szól az enciklika? Miként lapunk már (röviden) jelezte, VI. Pál pápa e köriéveiében kijelentette, hogy “a világ beteg”, hogy e betegség a föld javainak a gazdag és szegény államok közötti egyre aránytalanabb megoszlásában és a háború veszélyének növekedé­sében nyilvánul meg. A pápa nemcsak a katoliku­sokat, nemcsak a keresztényeket, nemcsak a hí­vőket, hanem “minden jóakaratu embert” (ami alatt természetesen a nem-hivő emberek, a szo­cialista államok népei és vezetői értendők) felszó­lít e nagy küzdelemben való részvételre. Baloldali vagy "marxista" az enciklika? A polgári sajtó egyes elemeit meglepte — vagy legalább is azt állítják, hogy meglepte — a pápai nyilatkozat hangja; és tartalma. A New York Times római tudósítója például első beszámolójában azt irta, hogy “egyes itteni megfigyelők szerint a do­kumentumnak erősen baloldali, majdnem marxis­ta hangja van. Mig a tőkés világ gazdasági és tár­sadalmi bűneit élesen kidomborította és elitélte a főpap, addig ‘az ateista anyagiság’ ellen viszonylag kevésbé éles kritikát alkalmazott.” . Első Ízben a pápai nyilatkozatok történelmében VI. Pál névszerint ostorozta a “korlátozatlan kapi­talizmust” és hangsúlyozta, hogy — az eddig szent­nek és' sérthetetlennek minősített — magántulaj­dont s profitot alá kell vetni minden ember ama jo­gának, hogy “megtalálja e világban azt, ami szük­séges számára.” Mondhatjuk-e ezek után és ezek alapján, hogy csaknem kétévezredes története után a katolikus egyház végre azt kezdi hirdetni, hogy a mennyor- országot nemcsak az egekben, hanem itt a földön kell keresnünk? Avagy másszóval, az egyház is magáévá tette a modern szocializmus történelmi materializmusát? XXIII. János a korszakalkotó “Pacem in Terris” (Béke a világon) és most pedig VI. Pál pápa a “Populorum Progressio” enciklikája a katolikus egyház vezetőségének — helyesebben a vezetőség egy részének — ama gondját árulja el, hogy a le­hető legerőteljesebb eszközökkel orvosolják a je­lenlegi helyzetet .amelyben az egyház kezéből kezd kisiklani emberek százmilliói fölötti ideológiai ha­talom. Thorez, a franciaországi KP vezére, korunk egyik nagy marxistája, már 1937-ben rámutatott arra, hogy “az egyházat, mivel nagy néptömegekre van be­folyással (és tart fenn velük páratlanul hatékony szervezetén keresztül szoros kapcsolatot) mindig többé kevésbé megrázták a nagy társadalmi ese­mények.” A katolikus egyházat mélységesen megrázta már a nagy francia forradalom, a 18-ik század végén, de csaknem egy évszázadba tellett, amig e megráz­kódtatás az egyház elveinek némi liberalizálódásá­ban kezdett jelentkezni. (Lásd XIII. Leo “Rerum Novarum” enciklíkáját, 1891). Éppannyira, sőt még mélységesebben rázta meg a katolikus egyházat az 1917-i orosz forradalom. Ezúttal valamivel keve­sebbe, mint félévszázadba tellett, amig az évszáza­dokban számoló és századokra tervező katolikus egyház vezetősége a maga ideológiai válaszát meg­adta XI. Piusz “Quadragesimo Anno” 1931 és XXIII. János és VI. Pál fentebbidézett enciklikáin keresztül. Ezek az enciklikák. de különösen a két legutolsó alkotják a katolikus egyház modernizálódását, a kapitalizmus világegyeduralma megdőlése körül-, ményeihez való alkalmazkodásának, az úgynevezett “Aggiornamento”-nak alapköveit. "Korunk atomkorszak" Hogy az egyház tevékenysége napjainkban egé­szen uj történelmi körülmények között folyik, ezt legtisztábban XXDI. János pápa ismerte fel. Már első enciklikájában, a “Mater et Magistra”:baa hangsúlyozta azokat a mélyreható változásokat, amelyeken a világ a ma élő nemzedék életében keresztülment. A “Pacem in Terris”-ben csaknem tudományos pontossággal jelölte meg ezeket: E változások első megnyilvánulása "a dolgozó osztá­lyok gazdasági és társadalmi előretörése." A má­sodik megnyilvánulás az, hogy a világ eddig gyar­mati elnyomásban élő tömegei "független politikai közösségek" létrehozásán munkálkodnak. Itt aligi£- burkoltan a gyarmati és félgyarmati népek fel­szabadító háborúira, a 700 milliós kinai nép fel- szabadulására és India, Afrika, Latin-Amerika né­pei forrongására célzott. (Nem volt véletlöriség, hogy utódjának VI. Pál pápának egyik legelső te­endője á pápaság történelmében példátlanul álló " indiai útja volt!) A harmadik jellegzetességet a nők emancipációjában, illetve a közgazdaság folyama­tába való bekapcsolódásukban jelölte meg. Ha • mint minden más történelmi és társadalmi fcfíya- •' mairól — késve is, de végre ezekről is tudomást vett a katolikus egyház. XXIII. János pápa fenti enciklíkáját azonban nem annyira ez az elemzés, mint a békés együtt­élés elvének elfogadása tette az emberi haladás égjük fontos okmányává: ‘.‘Korunkban az a meggyőződés hatja át az em­bereket, hogy a népek közötti esetleges konfliktu­sokat nem fegyverekkel, hanem tárgyalások utján kell elintézni, mivel korunk: atomkorszak!" E megállapítások rendkívül fontosak. Valójában megfelelnek a népek érdekeinek és haladó szelle­mű embereknek értékelni, üdvözölni kell őket. Je­lentősen megkönnyítik a haladás erőinek azon fá­radozásait, hogy a legszélesebb tömegeket, a ka­tolikusokat, a templomlátogatókat is egyesítsék korunk politikai és gazdasági harcaiban, ideértve a szocialista társadalom létrehozásáért vivott har­cot is. XXIII. János pápa enciklikája, jól jegyezzük meg, sehol sem ítélte el a szocialista társadalmat! Ez az enciklika előzte meg és bizonyos értelem- . ben tette lehetővé VI. Pál pápa legújabb éneik- likáját. Ui.-J Haladás volt ez XXm. János pápa nagyhordere- . jü kijelentéseihez képest vagy visszafejlődés? E , kérdésre következő cikkünkben válaszolunk. Figyelő JAMAICA ........ REFRIGERATION & TI. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th A ve Subway 168th St. állomás, Színes televíziók légszekrények — Mosógépek — Gáz- és vll- lanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia VFWh'7/> FIZETÉSI FELTÉTELEK! i VIGADÓ-MAYOR I RESTAURANT az elegáns West Side-i magyar étterem a FTON HOUSE i Street, New York, N,Y. 10024 $ TR 4-4525 és ES 8-7SW Inyha. Külön helyiségek partyfe, ■ céljai**. — HÄfFöN 2ARVA J wmvksssms mvnssMvwJl H—U—M—O—R Képrablás — magyar módra A "Bim-Bam” presszóban találkoztam festőmű­vész ismerősömmel, Bélával. Izgatott volt, sápadt, szemei lázban égtek. — Te kellesz most nekem! — mondta. — Bará­tom vagy? — Igen. — Testi-lelki ? — Igen. — Tüzbe mennél értem? — Nem. — De kisebb szívességre hajlandó vagy? — Konkrétan miről van szó? Béla lehalkította a hangját: — Ma éjszaka mi ketten ellopunk egy képet a Máler kiállítási csarnokból! — Ej, de bosszantó, pont ma éjszaka nem érek rá. — Miért, mit csinálsz ma éjszaka? — Alszom. Belemarkolt a vállamba. — Ide figyelj, ember, a jovőmről van szó! — Nekem is. Lopásért bedutyiznak. — Ugyan, a saját képemet hozzuk el, tudod, amelyiknek “Akt, kelkáposztával” a cime. Olyan látszatot keltünk, mintha igazi rablás történt vol­na. ötödik napja, hogy megnyílt a kiállítás, de a kritikákban sehol sem említettek, egyszerűen nem vettek rólam tudomást, még annyit sem ír­tak, hogy fejlődésemnek uj szakaszába léptem, amit pedig mindenki másról megállapítottak. — Arra gondolsz, hogyha elcsórjuk a festmé­nyedet, felfigyel rád á'sajtó,, az ország! »•- ■- ; — Pontosan. Ez rangot ad. A képraWőlc^a leg­jobb müértők. ■ Nos ?' " - 0 Mit szépítsél», rávett & bünwv&jjél álkykscsal behatoltunk a Máler-terembe, pompásan meiife minden, kivágtuk a keretből az aktot a kelkáposz­tával, összecsavartuk a vásznat, az ujjlenyoma­tokat letöröltük, nyomás kifelé, már az ajtónál ’ voltunk, amikor váratlanul erős fényű zseblámpa világított a szemünkbe. Megtorpantunk. — Kicsodák maguk! — rivällt ránk azvőjjelf'*?' őr, mert ö csípett el bennünket. — Halljá, mitj dugdos maga a kabátja alá?! * Kirántotta Béla kezéből a tekercset, kigongy«*» litette, hosszasan nézegette, aztán ismét., az ar­cunkba világitott. *" ‘i — A képkeret nem sérült meg? t—■ Nem — suttogta Béla —, nekünk Csák 8Í' festmény kellett. Az éjjeliőr összecsavarta, visszaadta a vásznat. — Na, itt van, vigyék. És máskor törüljék meg ’ rendesén a cipőjüket, összesározták nekem a* egész parkettát! , , * a. ; Kétféle ember van Vannak hanyag emberek, akik elvesztik kesztyűi­ket és vannak gondosak, akik csak az egyik kés*» tyüt veszítik el. , 0 - 1 c-t'n* Péter: “Láttam a minap, hogy Tamás úgy bánüf a feleségével, ahogy én nem bánnék egy kutyával* Pál: “Jóég! Hát mit csinált vele?” Péter: “Megcsókolta.” f — Mikor önt látom,' mindig Kovács jut eszembe -4- De hiszen egyáltalán nem hasonlítok.... VácShÓZ.'i-': ‘ ■' "--- De igen. Mindketten - tartoznak nekem 10# Hollforrfll : ’ > 7

Next

/
Thumbnails
Contents