Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-13 / 15. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 13, 1967 G ár dós Emil: Bányászok — itt és ott SZOCIALISTA HUMANIZMUS Magyarországon rosszul állunk energia-hordozók dolgában. Kevés a szenünk, általában gyenge mi­nőségű és nehezen elérhető. Feketeszenet egyedül a mecseki medencében bányásznak kb. évi 4 millió tonnát. Barnaszén, lignit már inkább akad, de fel­tárásuk nehézkes és gyakran veszélyes. Az egykor mindenható DGHT, Rimamurányi, stb. trösztök rablógazdálkodása tönkretette a bányák állagát és veszélyeztette kizsákmányolt munkásaik életét. A felszabadulás után a termelés csak 1949-ben haladta túl a háború előtti alig tízmillió tonnás csúcsértéket. Hatalmas erőfeszítésekbe, nagy áldo­zatokba került a “széncsata” sikeres megvívása. Vagy százezer uj bányászt — kubikost, parasztot, ipari munkást — állítottak be a termelésbe, uj szénmezőket tártak fel, a meddőhányók hegyeiből kiválasztották a felhasználható szenet (az itt kidol­gozott módszert Sziléziában is alkalmazzák). Na­gyon kellett a szén, importra akkoriban nem tá­maszkodhattunk, igy a gazdaságos termelés másod­rendű kérdés volt. Az egykor megvetett, nyomorgó bányász mun­kástársadalmunk kiemelt' tagjává vált. Tisztelettel adózunk ma is osztályharcos múltjuknak (a Bá­nyásznapot szeptember 6-án, az 1919-es tatabányai csendőrsortüz évfordulóján ünnepeljük) a hős nóg­rádi és borsodi partizánok harcainak — de nem álltunk meg ennél. A nehéz, önfeláldozó munkát végző bányász a legtöbbet kereső, legjobb körül­mények között élő munkássá vált. A magas bérek és társadalmi juttatások mellett hűségjutalmak, nyugdíj kedvezmények ösztönzik őket. Nem is ma­radt el az eredmény. A folyamatosan emelkedő termelés elérte az évi 30 millió tonnát. Bizony sokszor túl drága volt ez a szén (Nógrádban 100 forint értékű szén kitermelésére a kormány 47 fo­rintot fizet rá), de ez másodrendű kérdés volt a múltban. A gazdaságos termelésért Az utóbbi években sokat javult a helyzet. El­mélyült a szocialista országok együttműködése, nö­vekedett a sziléziai szén és a koksz importja, sok villamosenergia jön be az országok közti távveze­téken, mig a Barátság Csővezetéken át áramlik a szovjet olaj. Nálunk is emelkedett a szénbányászat hatásfoka, gazdaságossága, s hatalmas olaj- és föld­gáz mezőket tárunk fel az Alföldön. Az önköltség, termelékenység a bányászatban is kulcskérdéssé vált. Fokozatosan leépül a nehe­zen bányászható, gyenge kalória értékű nógrádi és borsodi szenek kitermelése, több aknát már le is zártak. Növekszik a termelékenység gépesítéssel, automatizálással, s közben uj jobb minőségű, ill. felszíni fejtéssel jöveszthető szénmezőket tárnak fel. Mindez a munkáslétszám csökkenésére vezet. 1965-ben egy százalékkal kevesebb bányász dolgo­zott, mint 1964-ben. A terv szerint az év elején dolgozó kb. 97.000 bányászból 1968 elejéig 3200-at más munkakörben kell elhelyezni. Félreértés ne essék, hazai szénre továbbra is szükség lesz. Szénhidrogén termelésünk felfutása, a 800 megawattos atomerőmű és energia impor­tunk fejlesztése mellett 1975-ben ugyancsak 30 millió tonna — sokkal jobb minőségű — szénre lesz szükségünk, de ezt 74,000 bányász fogja ki­termelni, korszerű, a veszélyes és nehéz munkát kiküszöbölő technikával. . A fentiekből a felületes, s nem a legjobb hisze- mü szemlélő furcsa következtetéseket vonhat le Lám, a szocializmusban is érvényesülnek a gazda­sági verseny vastörvényei. Ahol nincs annyi bá­nyászra szükség, akkor el kell bocsátani, az akná­kat lezárni — körülbelül úgy, mint a kapitaliz­musban. . . Hát “körül” talán igen, de “belül” semmikép RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 5 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. 1 c (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. ] c Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi. Bar- j 5 Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország < minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva W AWMUivvtivvvuumnARnivvvinnivvuuvAAAiM sem! A tőkés minden teketória nélkül szélnek ereszti a felesleges bányászokat, akik — a mono­poltőkés állam és a reakciós szakszervezeti vezé­rek által elárulva — éles, fegyveres összecsapá­sokkal, ülősztrájkokkal, tüntetésekkel harcolnak a munkához való jogukért. Ez történik Appalachiá- ban, az angliai Walesban, a belga Borinageban, a Ruhr vidéki és észak-francia szénnezőkön! A bányászok ügye a nép ügye Alapvetően más a helyzet nálunk, hol a dolgo­zók kezében van a hatalom, s ahol az állami és gazdasági vezetés és a szakszervezetek szorosan együttműködnek a társadalom érdekeinek — igy a dolgozók életszínvonalának — előbbrevitelében. A néhány ezer bányász kérdése egész társadal­munk ügye lett, mely felmerült a MSzMP kong­resszusán, az Országgyűlés napirendjén, s nyilvá­nos vita tárgyát képezi a sajtóban, rádióban és tv-ben is. Mi is a helyzet a bányászokkal kapcsolatban? Dr. Lévárdi miniszter beszámolt az országgyűlés­nek a felső vezetés elgondolásairól. Kilenc év alatt kb. 23,000 bányásszal kevesebbre lesz szükség. Ezekből mintegy 15,000 nyugdíjba megy (a korha­tár 55 év) s helyüket nem fogják betölteni. S a többi 8,000? A legegyszerűbb válasz az lenne, hogy könnyen el tudnak helyezkedni gyorsan és egyen­letesen fejlődő népgazdaságunkban. Végeredmény­ben évi ezer emberről van szó (U.S. méretekben 20—30,000-ről, mely nem is jön számba a létbizony talanságban élő milliók mellett)., A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Nemcsak elhelyezkedésről, esetleg uj szakmáról, más vidék­re költözésről van szó, hanem a szocialista család több ezer tagjáról, akik derekasan dolgoznak, s ennek következtében jól is élnek, a maguk mód­ján, túlnyomóan kis bányászfalvakban, családi há­zakban és egy egész különös mesterséget folytat­nak. A bányászat önmagában álló. Szaktudást, erőfe­szítést, bátorságot követel a vájár mestersége. S mi történne ezzel a kiváló, jól kereső szakmun­kással, ha pl. egy gyárban kellene elhelyezkednie? Más szakmája nincs, s bizony a nagy erőbevetést követelő segédmunkási beosztáson kívül — akinek a fizetése a vájárénak kb. a felét éri el — másra nem igen számíthat, legalább is mig egy újat el nem sajátít. Az anyagi kérdések nem egyszerűek. Egy nóg­rádi vájár évi keresete kb. 30,000 forint, egy acél­gyári munkásé átlag 19,000 ft. Soknak saját csa­ládi háza van (vagy társasházban él), autója, ház­tartási gépei, melyeknek egy részét hitelbe vette. Nem lehet egyszerűen összecsomagolni és családot otthagyva, egy városi gyárban elhelyezkedni. To­vábbá nem szabad megfeledkezni a bányavidéken felnőtt fiatalok elhelyezéséről sem. Tehát megfon­tolt, komplex megoldásra van szükség, amely nagy vonalakban már ki is alakult es a sajtón keresztül nyilvánosság elé került. A megoldás útja A legegyszerűbb megoldás egy más bányavidék­re való áthelyezés, a Dunántúlra, uj szénfejtések­re, de ez a törzsbányászoknak csak kis hányadán segítene. A pécsi uránbányákban is szükség van munkaerőre. A tv be is mutatott egy csoport észak­ról érkezett fiatal szénbányászt, akik kipróbálják a felajánlott munkát, a jó kereset és lakás kilátá­saival. Az alföldi olajmezőkön is sok, a bányászat­hoz közelebb álló munkalehetőség kínálkozik. Át­telepítés esetén jelentős segítséget kapnak, addig pedig távolélési pótlékot, mellyel növelhetik a csa­lád jövedelmét. A lezárt tárnák környéke sem néptelenedik el. Minisztertanácsi határozat alapján állami és szövet­kezeti vállalatok üzemeket, telepeket hoznak létre a helyi munkaerő és a felhasználható épületek és berendezések igénybevételével. Akadnak ezek kö­zött nagyüzemek is, igy Kisterenyén egy hatalmas öntődét állítanak fel, mely többezer munkást fog alkalmazni. Hidason a felszabadult 900 bányász egy része más baranyai tárnákban helyezkedett el és a volt bányaépületekben faipari, gépjavító, pa- pirfeldolgozó üzemet létesítenek. A borsodi Királd- ra a Ganz-Mávag telepitett egy üzemet, az esztergo­mi Műszeripari Müvek egy volt munkásszálláson 4—500 embert foglalkoztató üzemet létesít. A sal­gótarjáni vállalatok a felszabaduló bányatelepeken egy sor üzemet hoznak létre, drót- és kovácsoló müvektől a nőket foglalkoztató irószergyárig és ruhagyárig Sok példát hozhatnánk még fel, de a fentiek is rámutatnak arra, hogy milyen gyorsan, rugalma­san reagál népgazdaságunk a munkához való alkot­mányadta jog biztosítására. Még azt is hozzátehet­jük, hogy egyes munkahelyeken srron kívül be le­het vezetni a 44 órás munkahetet. Nyugdíj, hitel Határozatokat hoztak a társadalombiztosítás kér­déseiben. Az idősebb korosztálynak nem kell attól félni, hogy a munkahely változtatással járó esetle­ges jövedelemcsökkenés befolyásolná nyugdijukat, A bányászok maguk állapíthatják meg, hogy mely öt (legmagasabb keresetű) esztendő átlagát vegyék alapul a szokásos öt utolsó év átlaga helyett. Rok­kantság, csökkent munkaképesség esetén az 55 éves korhatár előtt “százalékolhatják le” a dol­gozót. Sokan nálunk is igénybe veszik az Országos Ta­karékpénztár lakás s áruhitel akcióit, bár az utóbbi nak kisebb a szerepe, mivel tervgazdaságunk alap­köve a fogyasztás és kereset közti egyensúly biz­tosítása. Itt az “installment buying” az OTP-n ke­resztül bonyolitódik le, a munkaadó vállalat köz­reműködésével, oly módon, hogy a visszafizetés nagysága arányban álljon a dolgozó keresetével. Az OTP intézkedett, hogy jövedelemcsökkenés ese­tén a visszafizetés részletei is csökkenjenek. Ha a bányász elköltözés előtt nem tudja eladni házát, úgy a havi 250—500 ft. visszafizetés mindaddig szünetel, amig a vevő át nem veszi a törlesztést. Külön elbánásban részesül az áttelepülő, saját há­zat építeni vagy venni akaró bányász. A rendkívüli áttelepülési megtérítés ill. hozzájárulás mellett — mely 20.000 forintig mehet — kedvezményes ház­vásárlási hitelt is kap. Mindez talán furán hangzik a gazdag U.S.-ben, ahol korlátlanok a hitelre való vásárlás lehetősé­gei. A monopoltőke eladási és hitelnyújtási szervei “magasnyomással” működnek, de mihelyt a havi részletfizetés késik munkanélküliség vagy beteg­ség következtében, héjjá módjára lecsapnak és el­hurcolják a részben kifizetett ingóságokat. A szo­cialista országokban a legnagyobb érték az ember — és nem a könyörtelenül kicsikart profit. Ná­lunk nincs papirháboru a nyomor ellen — s nincs is rá szükség — nem prédikálunk a Nagyszerű Társadalomról, hanem tudatos, tervszerű munká­val, a szocialista humanizmus szellemében építjük a valóban nagyszerű társadalmat. A Magyar Szó tájékoztat az óhazáról, csatlakozzon Ön is az olvasók táborához! Rendelje meg az Amerikai Magyar Szól II MAGYARORSZÁGI ROKONAI RÉSZÉRE Az óhazai magyarok nagy érdeklődéssel ol- : vassák lapunkat. Óhazai előfizetőink szeretik a Magyar Szót és ottani olvasóink száma egy- i re növekszik. • A legszebb, legjobb és a leg­tartósabb ajándék óhazai rokonai, barátai ré­szére: ELŐFIZETÉS A MAGYAR SZÓRA. Rendelje meg még ma! — Használja az alanti szelvényt — AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East lóth Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék a lapot a következő címre: Név: ................................................................... Cim: .................................................................. Város: ................................................................ Megye: .............................................................. (Egy évi előfizetés Magyarországra $12.00, fél­évi $6.50, negyedévi $3.50)

Next

/
Thumbnails
Contents