Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-06 / 14. szám

Thursday, April 6, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 New Orleans-i rejtelmek Clay Shaw New Orleans-i üzletember kórházba vonult, Jim Garrison ügyész családi házát éjjel­nappal őrség veszi körül. Aligha akadna Ameriká­ban biztosítótársaság, amely akár az egyikkel, akár a másikkal életbiztositást kötne. Pedig a Kennedy- gyilkosság ügyéhez való viszonyuk merőben ellen­tétes. Garrison vádló: bizonyitékait, miszerint Clay Shaw' többekkel összeesküdött Kennedy elnök meg­gyilkolására, a város háromtagú bírói testületé elegendőnek tartotta a formális vádemeléshez, majd a vádesküdtszék formálisan is vádat emelt ellene. Clay Shaw tehát vádlott, s biróság elé kell állnia. Persze csak ha megéri a tárgyalás napját... A másik két ember, akivel a tanúvallomások sze­rint kitervelte az elnökgyilkosságot, már tudvale­vőleg halott. A vád szerint az egyik Oswald volt (róla kevesen tudják, hogy New Orleans-i születé­sű, s hogy 1963 nyarát is ebben a nagy déli kikö­tővárosban töltötte), a másik — David Ferrie, piló­ta, magándetektiv és “pszichológus”, ö lett volna a New Orleans-i vizsgálat egyik kulcsfigurája, ha öt nappal a Garrison-féle nyomozás nyilvánosság­ra hozatala után nem találják holtan a lakásán. “Agyvérzés” — állapította meg a halottkémvizs- gálat, “öngyilkosság” — mondotta Garrison, aki­nek átadták a lakásán talált búcsúlevelet: “Itthagy­ni ezt az életet — számomra édes megváltás. Sem­mi vonzót nem találok benne, csak csupa visszata­szítót.” A levél még valamit tartalmazott, ez azon­ban egyelőre Garrison titka maradt. Az elnémult koronatanú Ferrie halála után sokan azt várták, hogy az ügyész abbahagyja a nyomozást, hiszen elnémult koronatanúja ,és esetleges fővádlottja. Nem igy történt. A vizsgálóbiróság kihallgatásain különböző tanuk azt vallották, hogy Ferrie Oswald parancs­nokaként szolgált a Civil Air Patrolban (polgári légvédelem), és 1963 nyarán szobatársak voltak New Orleansban. Perry Russo tanulvallomása szerint 1963 szept. végén Ferrie lakásán társas összejövetelt tartot­tak, ahová a fiatal Russo is hivatalos volt. Miután a vendégek szétszéledtek, a házigazda, Clay Shaw- val és Oswálddal egy Kennedy elleni merénylet terveiről beszélgetett. A tanúvallomás — igy egy­magában — nem túlságosan meggyőző, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy előtte “hipnózissal” és “igazságszérummal” kezelték a tanút. David Feme alakja azonban mindenképpen gyanús és titokza­tos. Garrison már egyszer letartóztatta, közvetle­nül a Kennedy-gyilkosság után. Valaki ugyanis bejelentést tett, hogy felismerte a dallasi esemé­nyekről közvetített tv-hiradóban. De november 22- én este, amikor az egész ország a dallasi közvetíté­seket figyelte, Ferrie eltűnt New Orleansból. (Ha­lála előtt 24 órával egy újságírónak elmondta: Igen, Dallasba indult akkor gépkocsin két barát­jával, de amikor útközben rádión meghallották Oswald letartóztatásának hírét, irányt változtattak, és Dallas helyett Houston környékére mentek.) Amint visszatért New Orleansba, Garrison őrizetbe vette, de kénytelen volt nyomban átadni az ügy­ben “illetékes” FBI-nak. A Szövetségi Nyomozó Iroda emberei viszont hamarosan közölték a War- ren-bizottsággal, hogy David Ferrie-nek semmi kö­ze a Kennedy-gyükossághoz. Oswald és Kuba Eltelt három esztendő, s tavaly novemberben Garrison titokban újra elkezdett foglalkozni a Ken­nedy-gyilkosság rejtelmeivel. Mi indította erre? Pontosan nem tudni, egyes értesülések szerint egy rablásért nyolc évre elitéit kubai származású fo­goly, Miguel Torres sejtetni engedte, hogy fontos közölnivalója lenne a Kennedy-üggyel kapcsolat­ban. Ezen a nyomon, s a Warren-jelentés beható tanulmányozása alapján indította el vizsgálatát a rámenős Garrison, aki arról hires, hogy amióta New Orleansban ügyész, körzetében egyetlen gyil­kosság sem maradt felderítetlen. Garrison érthető okoknál fogva, a birtokában levő adatokról és fel- tételezéseiről meglehetősen óvatosan nyilatkozik. Fájlalja, hogy a nyomozás tényét egy New Or­leans-i lap kifecsegte, s ezért az egész üggyel idő előtt ki kellett rukkolnia. Garrison elképzelése sze­rint Oswald — David Ferrie-n keresztül — szoros kapcsolatban állt a kubai ellenforradalmi emigrán­sokkal. és eredetileg az ő megbízásukból Castro­ellenes merényletre készült. Feltünősködése New Orleansban, ahol Kuba-barát röplapokat osztoga­tott, és mint a “Tisztességes bánásmódot Kubá­nak!” nevű szervezet nem létező helyi csoportjá­nak vezetője szerepelt — a tv-ben is —, azt a célt szolgálta, hogy megkönnyítse Kubába jutását. Amikor szeptember végén Mexikóba érkezett, s az ottani kubai követségen visszautasították vízumké­relmét valóságos dührohamot kapott, s letörten tért haza. Ismét "a piszkos ügyek hivatala"? De mi köze mindennek a Kennedy-gyilkosság- ho? Garrison ügyész feltevése szerint ugyanazok, akik eredetileg egy Castro elleni merénylethez akarták felhasználni Oswaldot, később Kennedy elnök életére törtek. Hihetetlennek hangzik ugyan, de Garrison úgy véli: van a dolognak belső logi­kája. Az Egyesült Államok déli részein, Florida és Louisiana államokban (az utóbbiban fekszik New Orleans) ezrével élnek az emigráns kubai el­lenforradalmárok. Belőlük verbuválták az invá- ziós sereget, amely 1961 áprilisában oly csúfos vereséget szenvedett Kuba partjainál, a Disznó­öbölben. Közvetlenül a kudarc után Kennedy el­nököt okolták azért, hogy “cserbenhagyta” őket, s elmaradt a szükséges amerikai légfedezet, ké­sőbb pedig azért, mert nem vállalkozott újabb in­tervencióra. Sőt 1963 őszén bizonyos tapogatózó lépések történtek az ENSZ keretében a Kubával való viszony normalizálására. Elképzelhető hát, hogy a minden kalandorvállalkozásra kapható el­lenforradalmárok bosszút forraltak. Ám Kuba mi­att nemcsak ők tekintették ellenségüknek Kenne­dy elnököt. A Disznó-öbölbeli inváziót a CIA, a Központi Hírszerző Hivatal készítette elő minden részletében, a CIA “reszortja” volt az emigráció kézben tartása is. A szégyenteljes kudarc után Kennedy a CIA-t vonta felelősségre a rosszul elő­készített akcióért, a félrevezető tájékoztatásért. Rövidesen menesztette Allen Dullest, a CIA, a “piszkos ügyek hivatalának” korlátlan hatalmú fő­nökét, és a kormánygépezeten belül egy másik, konkurrens hírszerző szervet hozott létre. Nem­csak forrófejű emigránsok tehát, hanem az ame­rikai hatalmi apparátusba beépült, nagy befolyású személyek, olyanok, akiket szoros szálak fűznek a legagresszivabb külpolitikát követelő körökhöz —• az 1963 őszén kialakult helyzetben érdekeltek le­hettek Kennedy elnök eltávolításában. Csakúgy, mint ahogyan most érdekeltek lehetnek abban, hogy a gyanú a kubai emigránsokra terelődjék... Ezek természetesen messzemenő feltételezések. A nyomozás szálai, vagy legalábbis az eddig nyil­vánosságra hozottak, még nagyon, de nagyon véko­nyok. Clay Shaw szerepéről például egyelőre nem tudni sokkal többet, mint hogy lakásán fegyvere­ket rejtegetett és tagadja, hogy ismerte volna Os­waldot, miközben legalább két tanú látta őket együtt. A New Orelans-i vádesküdtszék kihallga­tásain foglalkozott a többi között egy Sergio Ar­cadia nevű kubai ellenforradalmi vezérrel, aki részvevője volt az 1961. évi eseményeknek. 1962- ben Texasba költözött, s most Dallasban él. Gar­rison munkatársai megpróbálták ott kihallgatni, ő azonban csak a dallasi hatóságok jelenlétében haj­landó vallomást tenni. A New Orleans-i ügyészsé­gen azt állítják, további letartóztatásokra is sor kerül, a rendelkezésre álló, de közzé nem tett bi­zonyító anyag alapján. Clay Shaw azonban tízezer dollár óvadék ellenében egyelőre szabadlábon van. Az amerikai sajtó közben mindent megtesz, hogy lejárassa Garrison ténykedését a közvélemény előtt. Komolytalannak, szenzációhajhásznak, kar­rieristának nevezik az ügyészt, aki mellesleg a köz­ponti bűnüldöző szervek haragját is kihívta maga ellen, mert “önállóan” folytatja nyomozómunká­ját. Az európai lapok kevésbé elítélően nyilatkoz­nak. A párizsi Figaro ugyan kétséggel fogadja a New Orleans-i vizsgálatot, mégis megállapítja: a Warren-jelentés ma már annyira elvesztette hite­lét, hogy még a legkevésbé plauzibilis bejelentése­ket is komolyan veszik. A New Orelans-i vizsgálat mindenképpen uj fe­jezetet nyit a Kennedy-ügyben. Mig eddig csupán bírálták a hivatalos magyarázatot, és kimutatták annak ellentmondásait, Garrison ügyész konkrét­A magyar nyelvről Herder, a nagy német tudós azt irta, hogy érde­mes a héber nyelvet akár tiz évig is tanulni, csak azért, hogy az ember az eredetiben tudja olvasni a 104-ik zsoltárt: S * “Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot... aki a szeleket teszi követeivé, a lán­goló tüzet szolgáivá... aki elbocsátja a forráso­kat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között... aki füvet sarjasztta barmoknak és nö­vényeket az emberek használatára... és bort, amely megvidámitja a halandónak a szivét, fé­nyesebbé teszi az orcát az olajnál és kenyeret, amely megerősíti a halandónak a szivét...” Én azt mondom, hogy magyarul is érdemes ta­nulni tiz évig csak azért, hogy Károli Gáspár fordí­tásában olvashassa valaki ugyanazt a zsoltárt!! És még inkább, hogy képes legyen ilyen leírhatat­lan szépségű sorokat az eredetiben élvezni: "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem én mint a fatörzsből gyönge ága S remélem testem is majd e földbe süpped el... Radnóti Miklós Vagy ezeket: Bus gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre: Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap miként dobott Arany csókot egy munkáslány kezére ... Tóth Árpád i S a magyai’ nyelv ezernyi kincse-gyöngye: "Hős vértől pirosult gyásztér sóhajtva köszöntlek... Vörösmarty "Szülőföldem szép határa, meglátlak-e valahára.­Kisfaludy "Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöl­déi a nyárfa az ablak előtt. De látod amottan a téli világot, már hó takará el a bérei tetőt" Petőfi. Sorok, rímek, képletek, amelyek végigkísérnek bennünket egész életünkben. Mily csodálatos szim­fóniái ezek egy hangban, színben, zamatban, zené­ben dúsgazdag nyelvnek! A magyar nyelvről mi magyarok elmondhatjuk azt, amit Turgenyev mondott az oroszról: “A kétségek napjaiban te vagy egyetlen támogat tóm és megtartóm... NEM LEHET ELHINNI, HOGY ILYEN NYELVET NEM NAGY NÉPNEK JUTTATOTT A SORS!” Valóban érdemes lenne ezt a nyelvet az azt nem- értőknek évekig tanulni. Különösen a mi gyerme­keinknek, akik egy, vagy más okból nem sajátítot­ták azt el. Szerencsére ma már nincs szükség, hogy valaki — akárcsak Herder a héber nyelvet — tiz évig tanulja a magyar nyelvet — bár tudjuk, nem a leg­könnyebb nyelv elsajátítani. A magyar könyvipar két könyvet juttatott el Amerikába, amelyek révén — ha nem is játszi könnyedséggel —, de egy kia elhatározással és céltudatossággal, családunk itt született tagjai, sőt amerikai ismerőseink, akiket érdekel Magyarország, a magyar irodalom s a ma­gyar nyelv, igen rövid időn belül elsajátíthatják a magyar nyelvet, minden nyelvek egyik legköltőibb az érzelmek legmélyebbjét talán minden más nyel­vet túlhaladó realizmussal kifejezni képes nyelvét. “SZÜLŐFÖLDÜNK” és “LEARN HUNGARIAN” ft cime e két könyvnek. Legyen gondunk rá, hogy eljussanak azokhoz akik számára a szépség uj világát nyithatják meg. Deák Zoltán fWWWVWWWWWWWWWWWVWUVWWWVWM nak vélt nyomokra akadt, és vállalva annak min* den balsejtelmü következményeit, az egyik gyanú­sítottat letartóztatta, s összeesküvéssel vádolta. S noha vizsgálatának tartalmáról és módszereiről aligha tudunk Ítéletet alkotni, személyes bátorsága mindenesetre figyelemre méltó. B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents