Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-30 / 13. szám

A Medicare hiányosságai

Csak első lépést jelent a helyes irányban

EGYRŐL-MÁSRÓL

írja: Somogyi Zoltán

"Bár maradtam volna benne végig,

De az embert vágyai vezérlik!"

(Petőfi Sándor)

A minap egy nemrégen érkezett magyar házaspárral hozott össze a véletlen. Az egyszerűség kedvéért nevezzük őket a B. házaspárnak. A dolog úgy történt, hogy egyik unokabátyám egy nagy biztositó vállalat üzletvezetője — itteni születésű, tipikus amerikai —, de mert szegény Rózsi néném 50 esztendő alatt sem tanult meg angolul, fiával is csak magyarul beszélt. így Jack —, mint a cég magyarnyelvű alkalmazottja kereste fel a B. házaspárt. Jack velem is nagy előszeretettel beszél magyarul. ilyenformán: “tudod, akkor az enyém anya mondani nekem.” Néha 10—15 percig magyaráz valamit magyarul és utána megkérdezi “értettél?” Mit tehetek? Olyan kedvesen töri édes anyanyelvűnket, hogy nincs szivem megmondani neki az igazat, de mert kiváncsi vagyok, a következő megoldást alkalmazom: Mielőtt Jack megkérdezi a szokásos “értettél”-el, elébe vágok és udvariasan mondom “nem lennél szives elmondani angolul is, hogy Anne is megértse?” így azután Jack is kiszórakoz- ta magát, végié én is tudom mit mondott és a felesége, Anne sincs megbántva. Hát nem egyszerű?

Nos, Jack a látogatás során elmondta, hogy az ő pesti barátai a közelben laknak és megadta telefonszámunkat. A B. házaspár felhívott bennünket és mi szívélyesen meghivtuk őket. örömmel elfogadták és vasárnap délután beállítottak hozzánk. Rövid néhány percen belül máris kialakult az a bensőséges, fesztelen, pózolásmentes kapcsolat, amely olyan jellemző az otthoni baráti kapcsolatokra.

Nem volt szó az ujdivatu bútorokról, az uj kocsikról és azok árairól, csak beszélgettünk, régi, pesti emlékeket elevenítettünk fel, régi és uj pesti viccek hangzottak el, csaknem az volt az érzésünk, hogy ott ülünk valamelyik körúti espressoban és nagyon régóta ismerjük egymást.

A beszélgetés során kiderült, hogy B.-ék mint turisták hagyták el hazájukat, 18 éves, érettségi előtt álló fiukkal és olaszországi tartózkodásuk alatt, az itteni rokonaik — elintézve a szükséges formalitásokat — hozatták ki a családot a “vasfüggöny szomorú rabságából.” Ám az is kiderült, hogy B.-ék nem is éltek olyan rosszul a “rabságban.” Nagyon szépen berendezett, modern, központi fü- téses lakásukban éppen úgy megvolt a televízió, mosógép, refrigerator, mint az itteni polgári lakásokban. Szép, nyugodt megélhetésük volt. B.-né nem dolgozott, hanem anya és háziasszony volt. Fiukra hallatlanul büszkék voltak, mert nem csupán jól tanult a gimnáziumban, de kitűnő, komoly reményekre jogositó sportember volt. Máris szép eredményei voltak a lovaglásban és komoly szó volt arról, hogy a következő évben a párizsi nemzetközi lovasversenyre is ki fogják küldeni. Nem ismerte a fiatalkorú bűnözést és a kábítószereket, hanem tanult és sportolt. Udvarias, jómodoru fiatalember és igazán öröm vele beszélgetni. Barátai, sporttársai, tartják vele a kapcsolatot, beszámolnak tanulmányi és sporteredménveikről, nem tesznek neki szemrehányást és leveleikből csupa jóindulat, együttérzés sugárzik.

A fiatalember nagyon boldogtalan. Egy alkalommal hosszasan elbeszélgettem vele és azt mondta, legjobban a társaság hiányzik neki, mert csak most látja igazán, hogy mit jelentettek részére és ő mit jelentett azoknak. Soha nem lesznek olyan barátaim sehol —, szögezte le ke-erüen. Azután Budapestről érdeklődtem. A fiatalember szeme felcsillant és nagyon mélyet sóhajtott. Ebben a sóhajtásban minden benne volt! A Margitsziget fáinak a suttogása, a Duna habjainak a zúgása, a sportpályák vidám zaja és izgalma, a Nagykörút villamosainak a csilingelőse. Ekkor már tudtam, hogy B-ék legnagyobb, legfájdalmasabb problémája a fiuk lesz még nagyon sokáig, vagy talán örökre. Aggódva figyelik minden megnyilvánulását, deprimált hangulatát és el tudom képzelni, mi dúl a lelkűkben.

Ök maguk sem boldogok. Szorgalmasan dolgoznak mindketten, a lakásuk már nagyon jól néz ki, de érzik, hogy lépésük elhamarkodott volt. A csiAz amerikai közönség 1964-ben 36.8 milliárd, fejenként 191 dollárt költött egészségügyi kiadásokra. Jelenleg ezek a kiadások sokkal többet tesznek ki. Az ilyen óriási összegű egészségügyi költekezés mellett az ember azt hinné, hogy az amerikaiak a világon a legegészségesebb emberek. Távol áll ez a valóságtól! A fogyasztók problémáival foglalkozó elnöki bizottság, melynek eddig Mrs. Esther Peterson volt a feje, jelentést adott ki, amely—ha nem is gyökeresen analizálja az okokat — mégis kimutatja az egészségügyi ellátás terén megnyilvánuló legkirívóbb problémákat.

A jelentés megállapítja: “Az orvosi tudásban elért eredményekkel nem tart lépést a képzett egészségügyi személyzet létszáma. Nincs elegendő általános és különleges kórházunk és más egészségi intézményünk, nem tudunk megfelelően megszervezni, finanszírozni minden egyes lakos, gyermek, felnőtt, vagy öregkoru részére megfelelő orvosi ellátást.

“A közönség nem képes megfizetni ezeket a költségeket és mindenen felül, ez az oka annak, hogy a fogyasztóközönség milliói nem jutnak az őket jogosan megillető orvosi gondozáshoz.”

A privát biztositó társaságok, mint a Blue Cross, vagy a Blue Shield és mások, állandóan azt hangoztatják, hogy az ő rendszerük teljesen kielégíti a közönség egészségügyi szükségleteit. De ez távolról sem áll igy. Az ilyenfajta egészségi biztosítás, annak ellenére, hogy dija állandóan emelkedik, a közönségnek évente csak 7.8 milliárd dollárt ad vissza, a többit saját zsebéből kell fizetnie.

Az amerikai közönség joggal elvárhatja, hogy az orvosi tudomány vívmányainak gyümölcséből részesüljön és ne háruljon rá az óriási számla kifizetésének a gondja, amikor a kórházból eltávozik. A jelentés avval indokolja meg a kórházi kezelés magas árát, hogy nincs elég képzett orvos, ápoló és az egészségügyi felszerelések nagyon sokba kerülnek. A rendkívül magas orvosi honoráriumokat azonban a jelentés nem említi, valamint azt sem, hogy az American Medical Association kijárói mindent megtesznek, hogy az orvosi költségek ne csökkenjenek.

Az orvosok kooperativ csoportokban való működése révén többen jutnának megfelelő orvosi ellátáshoz, mint máskülönben. A jelentés azt is megállapítja, hogy “már rég elmúlt az az idő, amikor egy privát orvos, bármilyen tehetséggel is, képes legyen az orvostudomány minden ágában a legjobbat nyújtani betegének.”

Uzsora a gyógyszerekkel

A fogyasztók egészségügyi költekezésének nagy részét a gyógyszeripar zsebeli be. A gyógyszeriparnak különösen nagy tekintélye van a Wall Street- en, ezt tekintik a legbusásabb profit iparának, melynek részvényei állandóan emelkednek. Az egyik ilyen cég a Smith, Kline and French (SKF), melynek gyógyszereiért az ideagvógyintézetek a normális haszonnak többszörö ét kénytelenek megnos fiatal pesti asszony egy ugynévezett “sweat- shop”-ban dolgozik, ami.yent már odaát véglegesen elsöpört az idők sze.e. A nye.vet sem ismerik és az elmúlt nyálon, a szokatlan kiimától is nagyon sokat szenveutek. Szóval nem túlságosan mámorosak, hogy “szabadok” lettek és álmaikban boldogan sétálnak “börtönük ía.ai Között. A férfi igyekszik önmagát áltatni és e.hitetni, hogy okosan cie.ekedett. mert itt “nagyobbak a lehetőségek és szabadabb a levegő”, ám az asszony rezig.ia.tan int: “Pista maga sem hiszi el, amit mond” — jegyzi meg csendesen. És ugy!átszik, hogy valóban ez a helyzet. Hát még a rokonok megszokott gyámkodása. jótanácsai, figyelmeztetései, hogy itt, Amerikában hogyan kell viselkedni a vadembereknek! Lajos bácsi pl., aki úgy 60 éve “tántorgott” ki Amerikába, egyenesen a nyírségi kis faluból —, elmagyarázta, hogy itten ám nem kell a ruhát a patakban sulykolni, mert “vasing masina” van mindenkinek! Erzsi néni pedig megmagyarázta a kulturált, szép pesti asszonynak a vizöblitéses illemhely használatát! így tanítják őket, mióta megérkeztek!

fizetni. New York állam számvivője a vizsgálatok folyamán azt találta, hogy SKF 1953-ban 50 millió dolláros üzletén nettó 300 ezer dollárt keresett és

1965-ben 42.2 millió dollárt kitevő üzlete után 243 millió nettó profitot, 17.3% tiszta hasznot könyvelt el. A Fortune folyóirat szerint ezzel az SKF az Egyesült Államok 500 legnagyobb vállalata közül a harmadik helyre került, a gyógyszeriparban a legelső helyet foglalja el.

A régi világban a szegény özvegyeket és árvákat tekintették a svindlerek és lelkiismeretlen tőzsdespekulánsok legkönnyebben kizsákmányolható áldozatainak. Ma már ebbe a kategóriába tartoznak a 65 éven felüliek, akiknek orvosi, vagy kórházi ellátásra van szükségük és nem képesek megfizetni az égig tornyosuló költségeket.

Itt az ideje, hogy bevezessék az általános, korhatár nélküli, mindenkire kiterjedő egészségi biztosítást az Egyesült Államokban, amint az (nem beszélve a szocialista országokról) Angliában és más európai kapitalista országban már évek óta gyakorlatban van. Úgy látszik, a világ leggazdagabb országának, az Egyesült Államoknak nincs erre pénze.

AJVt/lft/WXAAA/W/WWWWXA/WWWXAAAA/WXA/V

Országgyűlési képviselőket választott a magyar nép

Az Országos Választási Elnökség közleménye

Március 19-én az országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztása a törvény előírásainak megfelelően rendben folyt le.

A névjegyzékbe és a pótnévjegyzékbe felvett választójogosultak száma összesen 7 millió 215 ezer 408. Ebből 7 millió 131 ezer 151 választópolgár — 98.8 százalék — élt szavazati jogával. Az országgyűlési képviselőjelöltekre leadott szavazatok közül érvényes 7 millió 105 ezer 709, érvénytelen 22,442 (0.4 százalék). A leadott érvényes szavazatok közül a Hazafias Népfront jelöltjeire 7 millió 86 ezer 596, az összes szavazók 99.7 százaléka, ellenük 19,113 fő (0.3 százalék) szavazott.

Összesen 349 országgyűlési képviselőt választottak meg. Kilenc országgyűlési választókerületben két jelölt indult. Ezekben az első helyen jelöltek nyerték el a mandátumot.

A megvalásztott tanácstagok száma 84,508. Hat- száznyolcvanhat tanácstagi választókerületben két vagy több jelölt indult. 560 választókerületben az első, 119-ben a második, 1 választókerületben a harmadik helyen jelöltet választották meg. Hat választókerületben egyik jelölt sem kapta meg a szavazatok többségét.

Pótválasztást kell tartani összesen 37 községi, 1 járási és 2 járási jogú városi tanácsi vá'^sztóke- rü.eibe.i, mivel a jelöltek nem kapták meg a meg- vá’asztá hoz szükséges számú szavazatot.

A jómodoru pesti fiatalember sem marad ki a játékból. Ő nagyon félénk, itt élelmesebbnek kell lenni és el kell járni a templomba, mert itt nem úgy nevelik a gyerekeket, mint odaát! Itt minden szebb, jobb és tőleg más. Azt Lajcs bácsi elfelejtette megemlíteni, hogy azért naplemente után nincs bátorsága bemenni egy nyilvános parkba, az “élelmes” fiatalemberek közé! Néha már nehéz elviselni a nagy jóságot és gondoskodást. B. gyakran gondol arra, hogy Kaliforniába megy, ahol nincsenek régi amerikás rokonai. Azután azzal az ötlettel állt elő, hogy az asszonyt a fiával együtt visz- szaküldi Pestre, mert mindkettő boldogtalan és majd innen támogatja őket. Lebeszéltem erről a gondolatról.

Őszintén hiszem és remélem, hogy B.-ék megnyugszanak és megtalálják lelki egyensúlyukat, derék ember válik a fiukból és életük rendbejön, legfeljebb néha, titokban egy-egy mélyet fognak sóhajtani és eszükbe jutnak a költő sorai: “mert lassú sorvadás emészti azt a fát, melyet nagykorában tesznek más földbe át.”