Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-02 / 9. szám
Thursday, March 2, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Egész nap zsalut bontottak az építkezésen, salakot, meszet hordtak az autók, és még a sötétedés után sem szállt le a por. A lámpák ernyedten, fátyolosán világítottak, mintha borostyánba zárták volna a villany égőket. Magellán lassan ol- dalgott a deszkaroncsok, betonvasak, kavicsprizmák szunnyadó hegyláncai között. Először az éjjeliőr lomha kutyája szagolt jöttére nehéz ugatással, majd az öreg Limpakter is előbujt bódéja kátránypapiros fedele alól. — Ki az? — bökte bele harcias-félénk hangját a sötétbe. — Csak én. Limpakter bácsi — felelt Magellán halk mentegetőzéssel, s miután a kutya megismerte, bátrabban hozta elő véznaságát a háttér zűrzavaros homályából. — Mit akarsz itt ilyenkor? — kérdezte előrehajolva az éjjeliőr. — Aludni valahol. — Menj haza. Neked feleséged van. — Nincs. Azt mondta, hogy ezerszer különbet talált. Ott volt a főbérlő is, meg a nővére is; amikor hazamentem. Nem engedték, hogy lefeküdjek. Alhatnék özeken a cementeszsákokon? — Menj, és béküljetek ki. Még fiatalok vagytok. — Nem lehet, Limpakter bácsi. Van valakije. Láttam. Az udvaron találkoztunk, amikor hazamentem, de akkor még nem tudtam, hogy ő az. Sokkal mutatósabb pasas, mint én. De nem haragszom rá. Ilyenkor az asszony a hibás, ugye, Limpakter bácsi? Az éjjeliőr visszament a bódéba, mintha dolga lett volna. — Ehhez én nem értek. Menj haza szépen az asszonyhoz. Magellán didergett kissé, vékonyka keze tehetetlenül lógott elő a nyári ing bő ujjából. — Mennék, Limpakter bácsi, de nem fogad visz- sza. Tudom. Ahogy rám nézett, abból mindent tudok. Megölöm. Az öreg Limpakter kifürkészett a bódé ajtajából, majdnem derűsen nézegette a hitvány termetű emberkét. — Megölöd?... Nocsak. Majd mindjárt fölké- pellek! Egy nőt megölni? Ezret találsz helyette. Na, he vered j oda a gép mellé. Az álom reggelig mindent rendbe hoz. Cementeszsákokon feküdni — száraz undor. Nem is a tüdő, hanem a bőr fuldoklik a finom portól, amely áthatol a ruhán, és szétroncsolja a vékony puhaságréteget, a nyugalom tapadási felületét, amelyet nem nélkülözhet a pihenő test. Magellán álmatlanul töltötte az éjszakát. Hajnalig zörgött alatta a papír, majd a fásultság komor mámorával hazament a feleségéhez. Az asszonyka kulcsra zárt ajtó mögött aludt. Magellán sokáig zörgetett, de felesége helyett egy korosabb nő, a főbérlő jött ki a gang pirosfehér kockáira. Savanyu hunyorgással nyitotta szemét az üde hajnalra, kontya kócos boglyájában magával hozta a békés álom melegét. — Már az este is megmondtam, hogy ne tegye be többé a lábát! — Értse meg, a feleségemmel akarok beszélni — kérlelte szürkén, halk dadogással Magellán. — Gyöngyi fütyül magára. Jamaica — REFRIGERATION S TV. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók < Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és vilii lanykályhák — HI-FI — Slereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! ' Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia í KFWBZÖ FIZETÉSI FELTÉTELEK! — Ha Gyöngyi másba szerelmes, akkor megölöm. Ekkora késsel — és Magellán mutatta, hogy mekkorával. A főbérlő sajnálkozó megvetéssel mosolygott, és visszament a házba. Két lompos almafa állt az udvaron, férges gyümölcsök hullottak le róla az éjszaka a salakos földre. Magellán most észre sem vette, hogy a hullott almát tapossa. Tudta, hogy melyik kocsmában isszák szokásos reggeli féldecijüket az építkezés munkásai, ő sohasem ivott munkakezdés előtt, most viszont betért az italboltba, ahol nyomban súlyosabb lett szomorúsága a nikotin kihűlt szagától. — Bravó, Magellán! — veregették hátba. — Szintén rumot, mint a tengerészek? — Nevettek az ismerősök, zörgött a kasszagép. szomorú kon- zervek és szikkadt kiflik hevertek a polcokon, erős pálinkaszag tágult a söntéspult lucskos ónlapja fölött. — Éljen Magellán, a tengerész! — lökdösték szeretettel a cimborák a nádcsontu emberkét. Magellán nem örült, a szeretetnek. Nehezére esett, hogy a csufnevén szólitgatják, bánta, hogy bevallotta hódolatát a föld első megkerülője iránt. Egyszerre négy féldeci barackot kért, és minden rázkódás után vastagabb lett előtte a forró köd. — Elég volt, gyerünk dolgozni — nógatta egy boldog csupaerő állványozó. — Eszemben sincs — ingatta fejét Magellán. — Mi a szösz — hökkent meg az állványozó. — Csak nem akarsz kegyelmes ur lenni ? — Majd meglátjuk — felelte Magellán tántorogva. — Egyelőre gyilkos leszek. Meg kell ölnöm a feleségemet. A munkások nevettek, és elmentek dolgozni. Perceken belül nullára fogyott az italbolt forgalma, csak Magellán maradt a pult előtt. Mivel szomjúság kínozta, sört kért. Fullasztó érzésétől úgy akart szabadulni, hogy állandóan a csaposhoz beszélt: — Legalább találkoznék olyan emberrel, aki már gyilkolt. Nem lehet nehéz, ha okot adnak rá. Soha nem kellene más nő, csak a feleségem. Leszúrom, és utána én is meghalok. Az lesz a legjobb, ha a teherlift alá ugrok. Tiz emelet magasból zuhan le, meg se érzi az ember. Adjon még egy féldecit. — Semmit — nézett rá unatkozva a frissen nyírt, púderes arcú csapos. — Inkább tűnjön el. Magellán szót fogadott. Jártányi ereje is alig volt, elvonszolta magát a közeli hegyoldalba, a temető juharbokrai alá, és félálomban kiszuszogta véréből az alkohol gőzt. Fölfrissült kissé a bors- mentaszagu levegőn, elindult a város belseje felé. Közben az az érzése támadt, hogy az első rendőr a vállára ejti kezét, letartóztatja, hisz annyi embernek elmondta már, hogy ölni készül. De senki sem szólt hozzá. Ápolatlanul téblábolt az ápolt kirakatok előtt, szoknyák, táskák, csomagok súrolták, cipője halkan klaffogott a szennyeshamvas aszfalton. Betért a szövetboltban, ahol a felesége dolgozott. — Mit óhajt? — állt eléje mindjárt az ajtóban egy karcsú, udvarias fiatalember. — A feleségemet... — Dobja ki, Lajos! — hallatszott a bolt hűvös, előkelő mélységéből Gyöngyi hangja. — De muszáj veled beszélnem — kiáltott az asszony felé rekedten, szinte szükölve. — Nem érdekelsz. — Megöllek, ha elhagysz. A megbontránkozás puha hangjai permeteztek szét a gyárszagu szövetvégek között. Magellánt az utcára tuszkolták. Magellán roskatagon botorkált az utcán. Aztán bement a vas- és műszaki boltba, sárga köpenyes férfi hajolt feléje a pult mögül: — Tessék parancsolni. — Kérek egy kést. — Milyen legyen? — Erős. Amilyennel agyon lehet szúrni egy embert. A kiszolgáló furcsa idegenkedéssel kutatott Magellán szomoru-szelid arcában. — Ilyesmivel nem illik viccelni, kérem, és nekünk nem kötelességünk méltányolni a vevők akasztófahumorát — mondta szigorúan az eladó, és egy közepes nagyságú konyhakést tett a pultra. — Ez megfelel? — Kitűnő — helyeselt zavartan Magellán. A kést elvitte egy müköszörüs zsúfolt müh«» lyébe. — Azonnal élesitse ki mindkét oldalát. A rövidlátó, ósdi szemüveget viselő mükösző- rüs szakértelemmel vizsgálgatta ujja hegyén a kés acélját. — Értem, értem, de miért olyan sürgős? És minek legyen éles mind a két oldala? Magellán titkon reménykedett, hogy végre kelj hatalmas pofonnal kijózanítják, hiszen oly megfontolt, töprengő és tapasztalt embernek látszott a müköszörüs. — Meg akarom ölni a feleségemet. Ma délután, kettő és fél három között, amikor az iskolába megy. Meglesem, és leszúrom. A müköszörüs leakasztotta füléről a szemüveget egy mellékes mozdulattal, és csak ennyit mondott: — Gondolja meg, hogy mit beszél. Egy óra múlva jöhet a késért. Délután kettőkor csaknem szétfeszitette a főutcát a házai közé hömpölygő csúcsforgalom, Zsibbasztóvá sűrűsödtek az emberi hangok, dübörgés zaja lebegett a verőfényben, émelyítő benzinszagban pácolódott a tarka tülekedés. Magellán meghúzta magát az árkád zugában, onnan leste, mikor lép Utcára a felesége. Tudta, nem lesz az egészből semmi. Mégis várt eszelősen, mint a halállal kacérkodó, akiben felborzong a jeges vágy, hogy jó lenne a gyorsvonat alá ugrani. Gyöngyi az utcára perdült. Féloldalt siklott a tömegben, ügyesen és kedvesen, lenge szoknyáján halványkék virágminták harangoztak, mellélj a válIával védte sietés közben az emberek sünijében. i Magellán utánasietett, megfogta a kezét. 1 — Nem szabad elhagynod... — Már az utcán is molesztálsz? őszintén mondom, hogy semmi közöm hozzád. Mást szeretek — és az asszonyka kitépte csuklóját Magellán hideg tenyeréből. l — Megvárom, amig elmúlik. Aztán sohasem beszélünk róla. I Gyöngyi egy pillanatra sem állt meg. Türelmetlenül sietett, közben ideges nevetéssel lendített! egyet a fején. — örülj, hogy az első lehettél. Keress magad- hozvalót, engem meg ne üldözz, mert megjárhatod. — Utoljára kérlek. .. — dadogta mögötte panaszosan Magellán. Gyöngyi nem felelt. Egyre gyorsabban kapkodta szép, karcsú lábait, ahogy közeledett az iskola komor boltive felé. Magellán váratlanul megrémült, ahogy elé ja magasodott az iskola súlyos homlokzata a hatalmas kapuval, a fakó márványlépcsövei. Gyöngyit már elnyelte a boltív homálya, ö a kabátja alá kapott, és szinte fejest ugrott a kapu mögötti hűvös,, méltóságteljes homályba. Mielőtt megérkezett volna a fehér mentőautó és a kék rendőrkocsi, már hire futott, hogy egy fiatalember leszúrta a feleségét. Világos nappal, a város közepén, a délutáni csúcsforgalom idején. Az emberek meg voltak döbbenve. A Magyar Szó tájékoztat az óhazáról, csatlakozzon Ön is az olvasók táborához! A MIAMIBA LÁTOGATÓ MAGYARSÁG TALÁLKOZÓ HELYE az AMERIKAI MAGYAR KULTUR KLUB 3901 N.W. Second Avenue. Tel.: PLaza 1-9453 Nyitva kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap este. — Elsőrendű konyhánk választékos ételekkel várja vendégeinket. — Minden vasár,- nap este műsor. — Cigányzene. — Minden kedden társasdélután Női Osztályunk rendezésében Gerencsér Miklós: MAGELLAN
