Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-18 / 33. szám

Thursday, August 18, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD \z ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Nyilatkozat LOS ANGELES, Cal. — Lapunk aug. 4-i számá­nak hatodik oldalán a “Brown újraválasztásáért a dél-kaliforniai konferencia” c. hirben meglepő­déssel olvastuk, hogy “voltak, akik úgy vélték, hogy Brown és Reagan között nincs különbség.” Nem tudjuk, hogy milyen forrásból érkezett ez a hir, amely az olvasótábor előtt olyan színben tün­teti fel a dél-kaliforniai lapkonférencián megjelen­tek egy részét, mintha azok képtelenek lennének felismerni egy fasiszta hajlamú politikai jelöltet. Leszögezni kívánjuk, hogy a dél-kaliforniai lap­konferencián megjelent delegátusok és olvasók, úgyszintén azok az olvasók, akik nem vehettek részt a konferencián, egytől-egyig tisztán látják a különbséget Brown és Reagan között, mint aho­gyan az előválasztásokon is látták a különbséget Brown és a fasiszta hajlamú Yorty között és sza­vazatukkal hozzájárultak Brown győzelméhez. A Magyar Szó, a Nők Világa és a A TÉNY kali­forniai olvasói novemberig mindent elkövetnek, hogy a magyarok körében Brown újraválasztá­sa érdekében hangulatot teremtsenek és a válasz­tásokon szavazatukkal Reagan megbuktatását biz­tosítsák. Szanyi Alex — Adelhoffer Leopold Faragó Zsiga és Margit, — Weisz József és Ilonka -— E. H. Neuwald uralom, rendőri és nemzeti gárda-brutalitás. De nem is arról van szó, hogy mi lett volna Goldwater idején, hanem arról, hogy mi van ma. 1964-ben Goldwater förtelmes háborús uszító volt, Johnson viszont békét Ígért és természetes, hogy minden haladó embernek az volt a jelszava, hogy Goldwatert meg kell buktatni. Ez sikerült is, de MA Johnson békeigéreteit megszegve, a legpiszko­sabb háboniba vitte az országot és Hitleréken is tultéve, pusztítja Vietnam népét. Lapunk minden számában felrázza az olvasókat e piszkos háború ellen. S az egész világon hangosan követelik en­nek a szégyenteljes akciónak az azonnali beszünte­tését. Szerintem sajnálatos tévedés volt annak a meg­állapítása, hogy ma is érvényes az, hogy Johnson jobb, mint Goldwater, mert Goldwater sem lehe­tett volna rosszabb. A különbség az, hogy Gold­water háborút hirdetett, Johnson pedig békét, be­csapva azokat a milliókat, akik rászavaztak, meg­szegve ígéretét és megvalósítva mindazt, amit Goldwater hirdetett. Nem kevésbé sajnálatos, hogy arra hívták fel a jelenlévők figyelmét és a tudósítás szerint siker­rel, hogy legyenek aktivak a demokrata pártban. Ez a lap és elődei 65 éve hirdetik, hogy a két ural­kodó párt egyformán a tőke pártja, a nagytőke szabja meg politikáját és az mindig a dolgozók ér­dekeivel ellentétes zem fel az ajánlat-tevőről) tevékenységükért párt­állást akarnak elnyerni; de hogy a pártot jobbra, vagy balra tolják, ahhoz az ilyeneknek nincs be­folyásuk és arra sem, hogy ki legyen a jelölt, mert azt a “szivarfüstös szobában” intézik el azok, akik a választásokhoz a milliókat adják. Elismerem a los-angelesi testvéreink vezető sze­repét lapunk támogatásában és építésében, de a politikai lépéseik rosszak, munkás és haladó-elle­nesek, nem követhetjük őket ebben, ha a 65 éves múltat, amit most fogunk ünnepelni, nem akarjuk megtagadni. Remélem, hogy ezt a politikát Los An­geles magyarjai nem követik. Kovách Ernő Lehet uj előfizetőt szerezni??? Youngstownban jártamkor megszereztük jó né­hány amerikai magyar nevét és címét, akik nem olvasói lapunknak. Megindítottunk példányszámo­kat e honfitársak részére. Ma kaptunk levelet az egyiktől: “Bocsánat, hogy ily soká késtem levelemmel. Ol­vasom lapjukat nagy élvezettel és itt küldök tiz dollárt a lap előfizetésére. Tisztelettel: J. Sz.” Ehhez ugyebár nem kell kommentár. Ez önma­gáért beszél. Hányszor hallottuk ezt: “A lap jó és eladja önmagát.” Igen ám, de csak akkor, ha mi magunk axok k«* zébe adjuk a lapot, akik eddig nem olvasták. J. L. Milyen szükséges az 1902-67-es EMLÉKKÖNYV?! Melyik jobb? MIAMI, Fia. — Szeretnék hozzászólni a lap jul. 28-i számában a dél-kaliforniai lapkonferenciáról megjelent tudósításhoz. Los-angelesi olvasóink évek óta példás módon állnak lapjuk mellett és nemcsak ők adják a legtöbb anyagi támogatást a lap fenntartásához, de sohasem feledkeznek meg arról sem, hogy az otthonukon szereplő “Munkás” szó kötelességekkel is jár. Ennek is becsülettel tesznek eleget és nemcsak építik a sajtót, hanem minden alkalommal megtárgyalják az építés újabb lehetőségeit is. A mostani lapkonferencia is adott uj gondolatot, melyet a lap kiadóhivatalával közös erőből kell megvalósítani. A los-angelesiek a kvó­tájuk betöltésén kivül arról is gondoskodtak, hogy a terv végrehajtásához az anyagiakat előteremtsék. Ez a jó ajánlat úgy volna teljes, ha a többi ma­gyarlakta helyeken is követnék, ha nem is olyan arányokban, mint Los Angeles. Nagyon boldog lennék, ha Miami ebben a kérdésben is előljárna, hiszen itt is betöltjük a kvótát, nekünk is van egy “Uhrinunk”, a mi 85 éves Fehérünk, aki magas ko­ra ellenére jó lapépitő, de hívei ugylátszik nem olyan aktivak, mint a los-angelesiek.- Mindezek után nagyon megdöbbentett az egyik los-angelesi felszólaló ajánlata (aki egyike a legak­tívabb embereknek), hogy a Magyar Szó olvasói lépjenek be a demokrata pártba, működjenek ott aktivan. A tudósítás szerint “az a vélemény alakult ki, hogy még ma is érvényes a Johnson és Gold­water közti különbség meghatározása, mert ha Goldwatert választották volna meg 1964-ben, ak­kor nem tarthattuk volna meg ezt a konferenciát.” Ha tényleg ez a vélemény alakult ki a konferen­cián, az bizony nagyon szomorú. Mert lehetséges, hogy a konferenciát nem lehetett volna megtarta­ni, mert “rémuralom” lenne. Persze történelmi igazság, hogy volt idő, amikor nem lehetett nyílt gyűléseket tartani itt sem a haladó gondolkodá- suaknak, de azért gyüléseztek a bátor emberek. Horthy idején Magyarországon börtön, akasztófa járt a titkos gyűléseken részvevőknek, de azért gyüléseztek azok; akik ma kormányozzák Magyar- országot. Bár valószínű, hogy Goldwater alatt lett volna “rémuralom”, de nem feltevés az, hogy Johnson idején “rémuralom” van, hanem szomorú valóság, los-angelesi barátainknak nem is kell messzire menni, mert talán nem rémuralom az, apiit Brown gárdistái 'a Watts-ban teremtettek, ahol két tucat halott, rengeteg sebesült és a megtelt börtönök beszélnek a rémuralomról? Vagy a délen megölt, négerek és fehérek, akik a faji megkülönböztetés ellen harcoltak, nem a rémuralomról beszélnek, ahol az elfogott gyilkosokat sorra felmentették? S itt van Cleveland, Chicago, Brooklyn, Boston, Bal­timore, stb., hogy csak az elmúlt néhány hétről beszéljünk! Ezek mind azt mutatják, hogy van rém­Szomoru, hogy az amerikai nép még nem szer­vezte meg a maga munkás, vagy haladó gondolko­dású pártját, s esetleg odaállhatnánk mi, haladó gondolkodásúak, a békéért harcolók egy-egy ha­sonló gondolkodású jelölt mellé, legyen az bárme­lyik párt tagja, jelöltje. De hogy a 65 éves taní­tást elfeledve a nagytőke pártjába menjünk be szekértolónak, azt nem szabad hirdetni. Valójában az uralkodó pártok tagsága egészen elenyésző, csak azok állnak be párttagnak, akik (s ezt nem tétele­ROEBLING, N. J. — Mi is hozzá akarunk járul­ni az 1902—67-es Emlékkönyv előállításához. Sok évtizede hozzájárulunk az évente megjelenő nap­tárakhoz, mert tudjuk, hogy milyen nagy szükség van az ilyen kiadványokra, különösen az idős ma­gyaroknak, akik a hosszú téli estéken elolvasgat­ják a jó olvasmányokat. Sok szerencsét kívánunk az Emlékkönyv kiadásához. Hadaricsék Az igazi forradalmárok nyilatkoznak — Guatemalái tudósítás — Ugylátszik úgy akarják itt megoldani a kérdést, hogy az igazi forradalmárokat kiküldik, leszerelik, mint külföldi országokba kinevezett nagykövete­ket. Közöttük van a Lenin-békedijat nyert hírne­ves Miguel Angel ASTURIAS, akit Franciaország­ba akarnak küldeni, nehogy idehaza forradalmat hirdessen. Ugyancsak a harcos Diákszövetség veze­tője, Oswaldo Guerra y Guerra, akit Chilébe kül­denek, mert nem akarta engedni, hogy a kínzók, gyilkosok büntetlenül szabaduljanak. Mario Monte- forte Toledot Mexikóban akarják tartani, mint nagykövetet. Az újságírók felkeresik a fegyveres forradalmá­rokat, mint az FAR vezetőjét, Turciót, az MR cso­port vezetőjét, Yon Sósát, aki a hegyekben har­col a parasztok segítségével, akik békés földmun­kások nappal, vagy amikor munka akad, de a fegy­ver állandóan a közelükben van. Bár az FAR-nak van a legnagyobb befolyása, de mint Sósa kijelen­tette, nagy az eshetőség a megegyezésre, hogy együtt harcoljanak az igazi forradalomért, a szo­cializmusért. Mindkét csoportban úgy látják, hogy a mostani kormány nem akar igazi forradalmat, elárulta saját (PR) pártját is, amikor a katonai klikkel megalkudott, melynek vezetőjét, Rafael Arriagát, hadügyminiszternek nevezték ki Mindkét forradalmi csoport részben várakozó álláspontra helyezkedett a kormánnyal szemben, részben bizalmatlan, de nem adja fel a harcot, még kevésbé fegyvereit. Sósa kijelentette, hogy a pa­rasztság nem akar külföldi és belföldi tőkések, nagybirtokosok rabszolgája lenni. A kormány je­lentése szerint is, a parasztok, akik 2—3 hónapot dolgoznak a nagybirtokokon, átlag évi 60—80 dol­lárt keresnek, a városi munkásság átlag bevétele évi 322 dollár. Yon Sósa nem vett részt a havannai Három Vi­lágrész-konferencián, de megegyezik az ott elfoga­dott határozatokkal. Nem lehet béke addig, amig Latin-Amerika országait a külföldi tőkések, nagy- birtokosok kizsákmányolják. Csak a szocializmus építése vezethet békéhez, haladáshoz. Nem adják fel a harcot, a fegyvereket, amig nem látják, hogy a kormány forradalmi lépéseket tesz és nemcsak beszél azokról. De ennek egyelőre semmilyen je­lét nem látják. Akcióban a katonai klikk Amikor Arriaga hadügyminiszter megtudta, hogy a fegyveres forradalmárok (partizánok) hol találkoztak a laptudósitókkal, erős őrjáratot kül­dött ki, meg sem kérdezve az elnököt. De a forra­dalmárok készen várták őket és a kiküldött kato­nákból 15-öt megöltek. Amikor az elnök olvasta a hadügyminiszter kijelentését, hogy a katonaság készen áll megtámadni a partizánokat, csupán el­nöki parancsra várnak (beigazolódott, hogy nem is várták), akkor azonnal titkos minisztertanácsot hivott egybe és másnap a pökhendi miniszter ur is más hangon kukorikolt a maga szemétdombján. A kormány első hivatalos ténykedése volt, hogy megfizesse az angoloknak a régi adósságot, amire még a katonai diktátorok sem voltak hajlandók, holott itt is, mint a többi latin-amerikai országban, rengeteg a munkanélküli, vagy olyanok, akik csak 3—4 hónapot dolgoznak évente. A vasút, villany, telefon, kétmillió hold legjobb termőföld, mind a amerikai UNITED FRUIT Co. kezében van, akár­csak a banánkivitel és a kereskedelem 80 százalé­ka. 14 külföldi biztositó társulat szedi össze az it­teni néptől a dollárokat, minden kamat nélkül és 10—12 százalékos kamatra adja ki kölesönökben. Minden nagyon drága, csak a munkáskéz nem. Egy $2.50-es ingért két napot kell dolgozni, ha közben nem eszik a munkás, mivel a napi munka­bér SÍ.25. Ez az arány minden árucikknél. A középuton haladó kormány nem fogja tudni kielégíteni a forradalmi tömegeket, mert az csak mese, hogy “a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.” J. B. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA \ 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. ] Mignonok .születésnapi U-ták, lakodalmi, Bar- ] Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország < minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva iMvnnr/wvuwvuuiniuuvinAnnniwvvuuuMMWVVM 6

Next

/
Thumbnails
Contents