Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-18 / 33. szám
Thursday, August 18, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD \z ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Nyilatkozat LOS ANGELES, Cal. — Lapunk aug. 4-i számának hatodik oldalán a “Brown újraválasztásáért a dél-kaliforniai konferencia” c. hirben meglepődéssel olvastuk, hogy “voltak, akik úgy vélték, hogy Brown és Reagan között nincs különbség.” Nem tudjuk, hogy milyen forrásból érkezett ez a hir, amely az olvasótábor előtt olyan színben tünteti fel a dél-kaliforniai lapkonférencián megjelentek egy részét, mintha azok képtelenek lennének felismerni egy fasiszta hajlamú politikai jelöltet. Leszögezni kívánjuk, hogy a dél-kaliforniai lapkonferencián megjelent delegátusok és olvasók, úgyszintén azok az olvasók, akik nem vehettek részt a konferencián, egytől-egyig tisztán látják a különbséget Brown és Reagan között, mint ahogyan az előválasztásokon is látták a különbséget Brown és a fasiszta hajlamú Yorty között és szavazatukkal hozzájárultak Brown győzelméhez. A Magyar Szó, a Nők Világa és a A TÉNY kaliforniai olvasói novemberig mindent elkövetnek, hogy a magyarok körében Brown újraválasztása érdekében hangulatot teremtsenek és a választásokon szavazatukkal Reagan megbuktatását biztosítsák. Szanyi Alex — Adelhoffer Leopold Faragó Zsiga és Margit, — Weisz József és Ilonka -— E. H. Neuwald uralom, rendőri és nemzeti gárda-brutalitás. De nem is arról van szó, hogy mi lett volna Goldwater idején, hanem arról, hogy mi van ma. 1964-ben Goldwater förtelmes háborús uszító volt, Johnson viszont békét Ígért és természetes, hogy minden haladó embernek az volt a jelszava, hogy Goldwatert meg kell buktatni. Ez sikerült is, de MA Johnson békeigéreteit megszegve, a legpiszkosabb háboniba vitte az országot és Hitleréken is tultéve, pusztítja Vietnam népét. Lapunk minden számában felrázza az olvasókat e piszkos háború ellen. S az egész világon hangosan követelik ennek a szégyenteljes akciónak az azonnali beszüntetését. Szerintem sajnálatos tévedés volt annak a megállapítása, hogy ma is érvényes az, hogy Johnson jobb, mint Goldwater, mert Goldwater sem lehetett volna rosszabb. A különbség az, hogy Goldwater háborút hirdetett, Johnson pedig békét, becsapva azokat a milliókat, akik rászavaztak, megszegve ígéretét és megvalósítva mindazt, amit Goldwater hirdetett. Nem kevésbé sajnálatos, hogy arra hívták fel a jelenlévők figyelmét és a tudósítás szerint sikerrel, hogy legyenek aktivak a demokrata pártban. Ez a lap és elődei 65 éve hirdetik, hogy a két uralkodó párt egyformán a tőke pártja, a nagytőke szabja meg politikáját és az mindig a dolgozók érdekeivel ellentétes zem fel az ajánlat-tevőről) tevékenységükért pártállást akarnak elnyerni; de hogy a pártot jobbra, vagy balra tolják, ahhoz az ilyeneknek nincs befolyásuk és arra sem, hogy ki legyen a jelölt, mert azt a “szivarfüstös szobában” intézik el azok, akik a választásokhoz a milliókat adják. Elismerem a los-angelesi testvéreink vezető szerepét lapunk támogatásában és építésében, de a politikai lépéseik rosszak, munkás és haladó-ellenesek, nem követhetjük őket ebben, ha a 65 éves múltat, amit most fogunk ünnepelni, nem akarjuk megtagadni. Remélem, hogy ezt a politikát Los Angeles magyarjai nem követik. Kovách Ernő Lehet uj előfizetőt szerezni??? Youngstownban jártamkor megszereztük jó néhány amerikai magyar nevét és címét, akik nem olvasói lapunknak. Megindítottunk példányszámokat e honfitársak részére. Ma kaptunk levelet az egyiktől: “Bocsánat, hogy ily soká késtem levelemmel. Olvasom lapjukat nagy élvezettel és itt küldök tiz dollárt a lap előfizetésére. Tisztelettel: J. Sz.” Ehhez ugyebár nem kell kommentár. Ez önmagáért beszél. Hányszor hallottuk ezt: “A lap jó és eladja önmagát.” Igen ám, de csak akkor, ha mi magunk axok k«* zébe adjuk a lapot, akik eddig nem olvasták. J. L. Milyen szükséges az 1902-67-es EMLÉKKÖNYV?! Melyik jobb? MIAMI, Fia. — Szeretnék hozzászólni a lap jul. 28-i számában a dél-kaliforniai lapkonferenciáról megjelent tudósításhoz. Los-angelesi olvasóink évek óta példás módon állnak lapjuk mellett és nemcsak ők adják a legtöbb anyagi támogatást a lap fenntartásához, de sohasem feledkeznek meg arról sem, hogy az otthonukon szereplő “Munkás” szó kötelességekkel is jár. Ennek is becsülettel tesznek eleget és nemcsak építik a sajtót, hanem minden alkalommal megtárgyalják az építés újabb lehetőségeit is. A mostani lapkonferencia is adott uj gondolatot, melyet a lap kiadóhivatalával közös erőből kell megvalósítani. A los-angelesiek a kvótájuk betöltésén kivül arról is gondoskodtak, hogy a terv végrehajtásához az anyagiakat előteremtsék. Ez a jó ajánlat úgy volna teljes, ha a többi magyarlakta helyeken is követnék, ha nem is olyan arányokban, mint Los Angeles. Nagyon boldog lennék, ha Miami ebben a kérdésben is előljárna, hiszen itt is betöltjük a kvótát, nekünk is van egy “Uhrinunk”, a mi 85 éves Fehérünk, aki magas kora ellenére jó lapépitő, de hívei ugylátszik nem olyan aktivak, mint a los-angelesiek.- Mindezek után nagyon megdöbbentett az egyik los-angelesi felszólaló ajánlata (aki egyike a legaktívabb embereknek), hogy a Magyar Szó olvasói lépjenek be a demokrata pártba, működjenek ott aktivan. A tudósítás szerint “az a vélemény alakult ki, hogy még ma is érvényes a Johnson és Goldwater közti különbség meghatározása, mert ha Goldwatert választották volna meg 1964-ben, akkor nem tarthattuk volna meg ezt a konferenciát.” Ha tényleg ez a vélemény alakult ki a konferencián, az bizony nagyon szomorú. Mert lehetséges, hogy a konferenciát nem lehetett volna megtartani, mert “rémuralom” lenne. Persze történelmi igazság, hogy volt idő, amikor nem lehetett nyílt gyűléseket tartani itt sem a haladó gondolkodá- suaknak, de azért gyüléseztek a bátor emberek. Horthy idején Magyarországon börtön, akasztófa járt a titkos gyűléseken részvevőknek, de azért gyüléseztek azok; akik ma kormányozzák Magyar- országot. Bár valószínű, hogy Goldwater alatt lett volna “rémuralom”, de nem feltevés az, hogy Johnson idején “rémuralom” van, hanem szomorú valóság, los-angelesi barátainknak nem is kell messzire menni, mert talán nem rémuralom az, apiit Brown gárdistái 'a Watts-ban teremtettek, ahol két tucat halott, rengeteg sebesült és a megtelt börtönök beszélnek a rémuralomról? Vagy a délen megölt, négerek és fehérek, akik a faji megkülönböztetés ellen harcoltak, nem a rémuralomról beszélnek, ahol az elfogott gyilkosokat sorra felmentették? S itt van Cleveland, Chicago, Brooklyn, Boston, Baltimore, stb., hogy csak az elmúlt néhány hétről beszéljünk! Ezek mind azt mutatják, hogy van rémSzomoru, hogy az amerikai nép még nem szervezte meg a maga munkás, vagy haladó gondolkodású pártját, s esetleg odaállhatnánk mi, haladó gondolkodásúak, a békéért harcolók egy-egy hasonló gondolkodású jelölt mellé, legyen az bármelyik párt tagja, jelöltje. De hogy a 65 éves tanítást elfeledve a nagytőke pártjába menjünk be szekértolónak, azt nem szabad hirdetni. Valójában az uralkodó pártok tagsága egészen elenyésző, csak azok állnak be párttagnak, akik (s ezt nem tételeROEBLING, N. J. — Mi is hozzá akarunk járulni az 1902—67-es Emlékkönyv előállításához. Sok évtizede hozzájárulunk az évente megjelenő naptárakhoz, mert tudjuk, hogy milyen nagy szükség van az ilyen kiadványokra, különösen az idős magyaroknak, akik a hosszú téli estéken elolvasgatják a jó olvasmányokat. Sok szerencsét kívánunk az Emlékkönyv kiadásához. Hadaricsék Az igazi forradalmárok nyilatkoznak — Guatemalái tudósítás — Ugylátszik úgy akarják itt megoldani a kérdést, hogy az igazi forradalmárokat kiküldik, leszerelik, mint külföldi országokba kinevezett nagyköveteket. Közöttük van a Lenin-békedijat nyert hírneves Miguel Angel ASTURIAS, akit Franciaországba akarnak küldeni, nehogy idehaza forradalmat hirdessen. Ugyancsak a harcos Diákszövetség vezetője, Oswaldo Guerra y Guerra, akit Chilébe küldenek, mert nem akarta engedni, hogy a kínzók, gyilkosok büntetlenül szabaduljanak. Mario Monte- forte Toledot Mexikóban akarják tartani, mint nagykövetet. Az újságírók felkeresik a fegyveres forradalmárokat, mint az FAR vezetőjét, Turciót, az MR csoport vezetőjét, Yon Sósát, aki a hegyekben harcol a parasztok segítségével, akik békés földmunkások nappal, vagy amikor munka akad, de a fegyver állandóan a közelükben van. Bár az FAR-nak van a legnagyobb befolyása, de mint Sósa kijelentette, nagy az eshetőség a megegyezésre, hogy együtt harcoljanak az igazi forradalomért, a szocializmusért. Mindkét csoportban úgy látják, hogy a mostani kormány nem akar igazi forradalmat, elárulta saját (PR) pártját is, amikor a katonai klikkel megalkudott, melynek vezetőjét, Rafael Arriagát, hadügyminiszternek nevezték ki Mindkét forradalmi csoport részben várakozó álláspontra helyezkedett a kormánnyal szemben, részben bizalmatlan, de nem adja fel a harcot, még kevésbé fegyvereit. Sósa kijelentette, hogy a parasztság nem akar külföldi és belföldi tőkések, nagybirtokosok rabszolgája lenni. A kormány jelentése szerint is, a parasztok, akik 2—3 hónapot dolgoznak a nagybirtokokon, átlag évi 60—80 dollárt keresnek, a városi munkásság átlag bevétele évi 322 dollár. Yon Sósa nem vett részt a havannai Három Világrész-konferencián, de megegyezik az ott elfogadott határozatokkal. Nem lehet béke addig, amig Latin-Amerika országait a külföldi tőkések, nagy- birtokosok kizsákmányolják. Csak a szocializmus építése vezethet békéhez, haladáshoz. Nem adják fel a harcot, a fegyvereket, amig nem látják, hogy a kormány forradalmi lépéseket tesz és nemcsak beszél azokról. De ennek egyelőre semmilyen jelét nem látják. Akcióban a katonai klikk Amikor Arriaga hadügyminiszter megtudta, hogy a fegyveres forradalmárok (partizánok) hol találkoztak a laptudósitókkal, erős őrjáratot küldött ki, meg sem kérdezve az elnököt. De a forradalmárok készen várták őket és a kiküldött katonákból 15-öt megöltek. Amikor az elnök olvasta a hadügyminiszter kijelentését, hogy a katonaság készen áll megtámadni a partizánokat, csupán elnöki parancsra várnak (beigazolódott, hogy nem is várták), akkor azonnal titkos minisztertanácsot hivott egybe és másnap a pökhendi miniszter ur is más hangon kukorikolt a maga szemétdombján. A kormány első hivatalos ténykedése volt, hogy megfizesse az angoloknak a régi adósságot, amire még a katonai diktátorok sem voltak hajlandók, holott itt is, mint a többi latin-amerikai országban, rengeteg a munkanélküli, vagy olyanok, akik csak 3—4 hónapot dolgoznak évente. A vasút, villany, telefon, kétmillió hold legjobb termőföld, mind a amerikai UNITED FRUIT Co. kezében van, akárcsak a banánkivitel és a kereskedelem 80 százaléka. 14 külföldi biztositó társulat szedi össze az itteni néptől a dollárokat, minden kamat nélkül és 10—12 százalékos kamatra adja ki kölesönökben. Minden nagyon drága, csak a munkáskéz nem. Egy $2.50-es ingért két napot kell dolgozni, ha közben nem eszik a munkás, mivel a napi munkabér SÍ.25. Ez az arány minden árucikknél. A középuton haladó kormány nem fogja tudni kielégíteni a forradalmi tömegeket, mert az csak mese, hogy “a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.” J. B. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA \ 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. ] Mignonok .születésnapi U-ták, lakodalmi, Bar- ] Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország < minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva iMvnnr/wvuwvuuiniuuvinAnnniwvvuuuMMWVVM 6
