Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-07 / 27. szám

Thursday, July 7, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 e%HQGy&n en-Catoni... z rjcc: EMN Amit érdemes elolvasni Fogságban Dél-Afrikában A sok lim-lom között, amit a posta naponta szál­lít, van néhány értesítés, amit nem szabad a bizto­sító társaságok, a kölcsön-intézmények, a kérege- tők értéktelen leveleivel együtt a papírkosárba dobni. Van néhány, amit érdemes elolvasni. Ma pl. az “Alexander Defense Committee” meg­rázó értesítését olvastam. Dr. Neville Alexander az első dél-afrikai (nem fehér), aki a Humbolt ösztön­díjjal Nyugat-Némétországban doktorátust nyert a Tübingeni Egyetemen. Több csábitó európai ajánlatot elutasított, hogy visszatérjen Dél-Afriká- ba és ott, mint felsőiskolai tanító a színes benn­szülöttek nevelője legyen. Dr. Alexandert tiz társával 1963 júliusában le­tartóztatták, nyolc hónapon át vádemelés nélkül egyes zárkákban tartották, azután “szabotázs” cí­mén öttől tiz évig terjedő elzárásra Ítélték. A dél­afrikai “törvények” értelmében ez azt jelenti, hogy végnélküli fogság vár rájuk, mert addig tarthat­ják őket elzárva, amig az “igazságügyminiszter” elzárásukat szükségesnek látja a “közrend” érde­kében. “Az Alexander Defense Committee” nemcsak a dr. Alexanderral együtt elfogott és elitéit tiz ál­dozat érdekében dolgozik, agitál és gyűjt, hanem a többi 3,500 dél-afrikai politikai fogoly érdekében is. Ezen kívül még számtalan ártatlan ember szen­ved fogságban, mert a dél-afrikai ”400-as kiált­vány” alapján egy rendőr bármelyik bennszülöttet letartóztathat és vádemelés nélkül bármeddig el­különítve fogva tarthat. Az értesítés egy fényképet közöl, amely az af­rikai bennszülött nők békés tüntetését mutatja, miközben a fehér rendőrök botokkal kíméletlenül ütik-verik őket. És annak bemutatására, hogy mit jelent a dél-afrikai fogság, egy eskü alatti vallo­mást közöl, amely Robben szigetről származik, ahol több mint ezer politikai foglyot tartanak em­bertelen körülmények között. Ilyen körülmények között: "Egy forró délután a mezőgazdasági csoport dolgozott a közelünkben. Kisebb támadások olyan gyakran fordulnak elő, hogy jóformán oda se figyeltünk, amikor az egyik őr ütlegelni kezdte az egyik foglyot, de azután láttuk, hogy a szerencsétlent egy üregben nyakig eltemették. Vizért könyörgött, mert a foglyok rendesen nem kapnak elegendő vizet. Egyikünk elindult, hogy vizet adjon neki, de mielőtt hozzá ért, az egyik őr az eltemetett ember—szájába vizelt..." Az elzárt politikai foglyok legnagyobb része a legszegényebbek sorából kerül elő. Soknak nagy családja van — jövedelem nélkül. Külföldi segély nélkül ezeket a családokat a szó szoros értelmében éhhalál fenyegeti. Az “Alexander Defense Commit­tee” cime: 873 Broadway, New York, N. Y. 10003) Szabadon az Egyesült Államokban A fenti borzalmas értesités elolvasása után az ember önkéntelenül arra gondol, hogy milyen sze­rencsések vagyunk: nem Dél-Afrikában, hanem a szabad, demokratikus Egyesült Államokban élünk. Ezzel az érzéssel bontottam ki a következő levelet, amelyet a “CORE Scholarship, Education and De­|«ssssssssssssss«ssssssss^ssssssssssssssj I PAUL’S SHELL SERVICE I ® 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan jt GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS X Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonos & CáSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. JOHN K. S0L0SY - FUNERAL HOME j • LINCOLN PARK— telefon: DUnkirk 3-1870 • • Z J DETROIT — telefon: Vlnewood 1-2353 ... ......... ... ...nf4 KOCHIS JEWELER 5 DLAMONDS, WATCHES, JEWELRY 5 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich 12 John Kochis watchmaker — Tel.: DU 3-5865 ■ fense Fund, Inc.” küldött. Ez az intézmény az “Eleanor Roosevelt Scholar­ship” címen olyan néger fiatalokat iskoláztat, akik­nek máskülönben nem lenne módjuk tanulni, bár erre minden tekintetben rátermettek és hivatot­tak. Ezeknek a fiataloknak egyike James Potts, aki lemondott egy néger egyetem ösztöndíjáról, hogy a Louisiana Politechnic-ben az első néger tanuló legyen. Persze Louisianában négernek lenni és bármi­ben elsőnek lenni fehérek között nem könnyű dolog. Pláne akkor nem könnyű, ha az illető “első néger” még hozzá résztvesz a polgárjogokért folyó küzdelemben is. James Potts is részt vett ebben a küzdelemben és ezért a “jutalma” az volt, hogy — kizárták a hófehér intézetből. A CORE segítségével és birósági rendelettel vissza kellett őt fogadni a tanulók sorába, ami azonban James számára nem volt lakodalom. Rö­viddel visszalépése után ezt irta: "A kifütyülések, az abcugolások iszonyúak, de ne aggódjatok miattam. Majd valahogyan ezeket is kibírom." Egy másik ösztöndíjas tanuló, a 19 éves Mary Robinson 1961 óta tevékeny a dél-carolinai Sum­ter városban. Ezt a “bűnt” az apján bosszulták meg — és vele megszenvedte az egész család —- mert elveszítette a munkáját és más munkát se­hol nem kap. Az egész család minden elképzelhető üldöztetésnek van kitéve és pénz úgyszólván a legszükségesebbre is alig van. Egyetemi tanulás­ra még gondolni sem tudnának a CORE nélkül. De ezzel a segítséggel Mary a Claflin Egyetem sokat Ígérő hallgatója. A CORE ügyvédi védelemről is gondoskodik, ahol arra szükség van. Mint pl. a louisianai Bo- galusa-ban, ahol tavaly nyáron a rendőrség nem­törődömsége a Ku-Klux-Klan terrorját zúdította a békésen tüntető négerekre. És Floridában és North Carolinában, ahol a rendőrség minden ok nélkül, vagy “gondtalan vezetés” kifogásával vetett bör­tönbe ártatlan négereket. Ezen a címen semmit nem vétő polgárokat és polgárjogokért küzdő lel­kes fiatalokat heteken, sőt hónapokon át zsúfolt, szennyes börtönökben tartottak, pusztán azért, mert nem volt ügyvéd, aki jogaik védelméről gon­doskodott volna. . . Ilyen értesítések olvasása után az ember önkén­telenül arra gondol, hogy milyen szerencsések va­gyunk: nem Louisianában, nem a Carolinákban, nem a többi déli állam egyikében élünk, hanem az északi államokban, vagy a “liberális” nyugaton. A Harlemben, a chicagói, detroiti, philadelphiai gettókban és Los Angeles Watts kerületében? Csere turisták — integrált házak Két másik érdekes és elolvasásra érdemes levél: az egyik a Mutual Real Estate Investment Trust értesítése arról, hogy a négymillió dollárból, ame­lyet célul tűzött ki, eddig már 600 ezer dollárt be­fizettek. Az “M-REIT” minden befolyó dollárt ar­ra fordít, hogy bérházakat vásárol, amelyekben la­kásokat bárki bérelhet, tekintet nélkül arra, hogy a bérlőnék mi a vallása, a színe, a faja, vagy az eredete. Magánházakat is vásárol fehér lakónegye­dekben, amelyeket szintén integráltan árusít. A másik levél a “Citizen Exchange Corps”-tól érkezett, amelynek célja: amerikai polgárok láto­gatása a Szovjetek területére és cserébe szovjet polgárok látogatása az Egyesült Államokba. A Szovjetekbe látogatók — julius 9. aug. 5 és 27 indulással —, amellett, hogy meglátják Oroszor­szág nagy városait és egyéb érdekességeit, hall­gathatnak szeminárokat, amelyeken vezető ame­rikai és orosz egyetemek tanárai tartanak előadá­sokat. Amerikában számos olyan család jelentkezik, amely hajlandó és képes arra, hogy orosz csere­turistákat vendégül lásson otthonában és igy olya­nok is megismerkednek távolról jövő utazókkal, akik esetleg nem képesek az oroszországi ut költ­ségeit fedezni. A “Citizen Exchange Corps” munkáját úgy az amerikai, mint az orosz hivatalos körök nagy elis­meréssel fogadják és támogatják, mint kitűnő mó­dot arra; hogy csere-turisták révén a két nép minél jobban megismerje egymást. A kéregető levelek Ezekből úgyszólván naponta érkezik néhány, amelyek egyikére-másikára régebben 1—2 dollár­ral válaszoltam — ha arra érdemesnek találtam. A vietnami öldöklés kiterjesztése óta ezekre a le­velekre mindössze egy 5-centes bélyeget szánok és a borítékba ezeket a sorokat helyezem: "Amíg kormányunk milliárdokat fecsérel ár­tatlan férfiak, nők és gyermekek legyilkolására —ahelyett, hogy segítséget nyújtana azoknak. akik segítségre szorulnak —, addig nincsen pé;rr- zem jótékonyságra, csupán azok támogatására, akik a Vietnambart folytatott törvénytelen rém« tetteink ellen harcolnak." Lehet, hogy ilyen levél vétele után leveszik a ne­vemet a címlistáról, de az is lehet, hogy levelemet elküldik Mr. Hoover-hez, az FBI fejéhez. Akik ezt megteszik, nem tudják, hogy kár a fáradságért: az illető úrhoz engem már régen és melegen beaján­lottak. SANTA MONICA. — A Magyar Szó junius 23-i számában két homlokegyenest ellenkező vélemény alakult ki két egymással szemben közölt cikkben. A 6-ik oldalon Lusztig Imre “Helyes utón halad- az SNCC?” cimü cikkében, a 7-ik oldalon pedig Rosner Sándor “Egyetlen hatalmas ököllel” cimü cikkében mondott véleményt a Student Nonviolent Coordinating Committee újonnan lefektetett irány­vonaláról. A két cikk elolvasása után csak arra a megálla­pításra juthattam, hogy a lap szerkesztőségében nem alakult ki egyöntetű vélemény ebben a kér­désben és — feltételezhető viták és megbeszélések, után — ezért terjesztették a két véleményt az ol­vasótábor elé. Az a gondolat is felmerült bennem, hogy az Ügyvezető Bizottság — amely az Országos Lapkonferenciák közötti 12 hónap alatt a lap irány vonalának a megszabására hivatott —, sem jutott egyöntetű döntésre ebben a kérdésben. Nekem megvan a magam véleménye az SNCC irányvonaláról, de annak az ismertetése helyett most azt javaslom, hogy ezt a kérdést vitassák ki a kerületi lapkonferencián, amely hivatva lesz eb­ben a kérdésben is dönteni és a lap irányelvét a következő 12 hónapra megszabni. Azon leszek, hogy ezt a kérdést a dél-kaliforniai kerületi konferencia is megvitassa. E. H. Neuwald • 123456’. 8901011121314151617181920212242233456789097® IA SZAKOK BESZÉLNEK f írja: Eörsi Béla g * g • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 C« Az adózás mindig a nagytőkének kedvez A nagy adócsalások otthona, Kalifornia, megkí­sérelte becsületesebb vagyonadó törvény beveze­tését, de az állami szenátus nem szavazta azt meg. Évente 200 millió dolláros kedvezményt élvez itt a nagybirtok és a nagyipar. Az államnak főleg a déli része a szélsőséges jobboldaliak hatalma alatt áll, akik főként a háborús gazdagokból kerülnek ki; ezek rengeteg pénzt áldoznak arra, hogy poli­tikai hatalmukat megtarthassák. Ronald Reagan, másodrendű színész félmillió dollárt költött az előválasztásra, amit azok adtak össze, akiknek érdeke, hogy a jó adóreform ne menjen keresztül. Igaz, hogy egy tucat adóhivatal­nokot és adószakértőt vád alá helyeztek, egyet ön- gyilkosságba kergettek, mások börtönbüntetést vállalnak, mint az áldozati bárányok. Kis embere­ket tolnak előtérbe, a főbünösök pedig megbúj­nak a háttérben. A kis háztulajdonosok Santa Barbara megyében pl. a házuk értékének 20.4% után fizetnek adót, ugyanakkor az ipari telkek tulajdonosaira az érték­nek csak 9.3%-a után vetnek ki adót. Ezt látjuk Riverside, Imperial és Sacramento megyékben is. Mayer államügyész-helyettes azt állítja, hogy minél nagyobb valamelyik birtok, annál kisebb az átlagos telekadó. A Kern megyében lévő Land Co. a nagybankok és óriásvállalatok tulajdonosa évente 4 millió dollár ilyen adókedvezményben részesül. A Hunts Food & Industries csak úgy véletlenség- ből elfelejtett $1.1 millió vagyont bevallani, ugyan­akkor mind többet hallunk tulajdonosának, Mr. Simonnak állítólagos müvészet-szeretetéről. Az adótörvény reformját természetesen a Kali­forniai Gyárosok Szövetsége ellenzi, sőt a hallga­tag Shell Oil Co. is csatlakozott hozzájuk. A sze­nátus adóbizottságának ülését a szenátor urak sza­botálják abban a reményben, hogy Ronald Reagan kormányzósága alatt ezt a kérdést az uj állam­ügyész majd elfelejti. Ha Reagan jól viseli magát, még elnökjelölt is lehet. Az amerikai népet a viet­nami háború annyira elkeserítette., hogy már azzal sem törődik, hogy ki a kormányzója, vagy elnöke. A Mongol Népköztársaságban megtartott parla­menti választások előzetes eredményei szerint a szavazók 99.99 százaléka a jelöltekre adta le sza­vazatát. ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents