Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-04 / 31. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD SPORTHÍREK MEGTÖRT A MAGYAR CSATÁROK ROHAMA A SZILÁRD VÉDELMI FALON Szovjetunió-Magyarország 2:1 (1:0) Párosítás a döntőbe jutásért: Anglia—Portugália, Szovjetunió—NSZK Anglia, julius 24. Ugyanolyan balszerencsésen kezdődött a magyar labdarugóválogatott mérkőzése a negyeddöntőben a Szovjetunió ellen, mint tiz napja a portugálokkal szemben. Most Géléi kapott hatalmas potyagólt, és ez természetesen befolyásolta a mérkőzést. Végül a második félidő elején esett újabb szovjet gól ellensúlyozására már nem volt elég a hátralevő 30 perc, s igy a csapat 2:l-es vereséggel elbúcsúzott az idei világ- bajnokságtól. Nagy kár, mert a rokonszenv megnyilvánulásának számtalan jelét érezhette szombat délelőtt is a magyar válogatott. Hazulról és külföldről érkezett újabb levelek és táviratok találták meg Gatesheadben is a játékosokat. Mr. Chatwall angolul irt Londonból, ki- vánta, hogy a csapat vivja ki az újabb győzelmet. Southportból pedig személyesen követte az együttest a 20 éves Jane Vallender, a magyar nemzeti lobogóbó' készített piros-fehér-zöld ruhában. Akárcsak a portugálok ellen Gardeazabal spanyol játékvezető sípjelére kezdődött a játék. Már az első két szovjet támadásnál látni lehetett, hogy Banyisevszkijt, a bakui csatárt egy pillanatra sem lehet szabadon hagyni. Az egyik elfutása után is csak szögletre lehetett menteni és ebből esett a gyors gól. Ponomarjov kapura lőtt és Géléi kiejtette a labdát, amelyre Csiszlenko rácsapott és a hálóba vágta (1:0). Amig a magyar csapat a portugálok ellen a potyagól után legalább sok szép támadással tudott válaszolni, a keményebb, határozott együttessel sokkal nehezebb csatát vívott. A szilárd szovjet védelem úgyszólván egyetlen magyar akciót sem engedett kibontakozni. Negyedóra elteltével a magyar csapat többé- kevésbé játékba lendült, de lassan szőtte a támadásait és mindig időt adott a közbelépésre. Jasinnak csak akkor volt melege, amikor végre Sípos szánta rá magát és messziről élesen lőtt a kapura. A félidő utolsó tiz percében a magyar játékosok az eredménytelenség következtében elvesztették türelmüket és emiatt fékezték saját játékukat is. A félidő vége előtt még egyszer csak a kapufa mentette meg Géléi hálóját. Megismétlődik az első perc A második félidő is úgy indult, mint az első: a szovjet csapat góljával. Mészöly szabálytalanul akadályozta az egyik szovjet csatárt, és a szabadrúgásból befelé iveit labdát — amely a védelem feje felett átszállt — Parkujan a hálóba továbbította, és igy már kétgólos vezetéshez juttatta csapatát (2:0). Sajnos, a magyar csapat csak akkor döbbent rá, hogy eddig is sokkal erőteljesebben, nagyobb lendülettel kellett volna játszania. Az 58. percben Mészöly — aki eddig is kiválóan küzdött — egészen a tizenhatosig tört előre, többen is szerelni próbálták, de sikeresen átevickélt mindenkin, és bukdácsolva is odajuttatta a labdát Benének, aki közelről a bal alsó sarokba lőtte (2:1). Nagy fölény — gól nélkül Felcsillant a remény az egyenlítésre, annál is inkább, mert a magyar csapat ettől kezdve úgyszólván teljesen beszorította ellenfelét. A levegőben lógott a kiegyenlítő gól. A magyar együttes hatalmas erővel végigtámadta a következő periódust, de a világbajnok ság legjobban szervezett védelme, a kapuban a rutinos Jasinnal, újra és újra ellenállt, néhány esetben pedig a magyar játékosok rontották el idegességükben a kínálkozó helyzeteket. Ezek közül az egyik esetben Mészölynek nem sikerült a hálóba küldenie a labdát, helyette ő esett ki az alapvonalon túlra. A mérkőzés sorsdöntő pillanata a magyar csapat szempontjából az a jelenet volt, amikor a jobb oldalról befelé küldött labda elment nyolc védőjátékos lába között, a teljesen fedezetlen Rákosihoz jutott, de a magyar f...............................................-.............................. | Amerikai Magyar Szó | 130 East lóth Street I New York, N. Y. 10003 I Tisztelt Kiadóhivatal! I Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve^ | küldök megújításra $...................-t. J Név:.........................................................................| I Cim: .......................................................................I | Város:..........................................Állam:..............J l Zip Code.............. I * w csatárnak talán még a lába is reszketett, s odaveszett a nagy lehetőség. Gyorsan teltek a percek, s a magyar csapat gyűrűjéből a szovjet válogatott továbbra is csak egy-egy ritka ellentámadással tudott kitörni; ezeket a kísérletezéseket a védők tisztázták. Már egyre kevesebb idő maradt, és végül a magyar csapat számára az l:2-es vereséggel befejeződött az idei világbajnokság. Ahogyan azt várni lehetett, a magyar csapat ezúttal kapta legnehezebb ellenfelét a Szovjetunió válogatottjában. Már ezt megelőzően is a legerősebb csoportban kellett játszania, és mindenki tudta, hogy nagyon nehéz másfél óra vár az együttesre. A szovjet csapat játéka sohasem Ízlett a magyar labdarugóknak, és Albert, társaival együtt, most sokkal kényelmetlenebbül érezte magát, mint a portugálok vagy a brazilok ellen, amikor volt szabad terük a játékhoz. A szovjet védelem rendkívül szilárd, szinte áttörhetet- len, ennek ellenére is a második félidőben volt any- nyi helyzet, amelyek kihasználásával másképpen alakulhatott volna az eredmény. Gyengélkedtek a csatárok A játékosok ezen a mérkőzésen is, mint ahogy az előző találkozókon, teljes erővel küzdöttek, igyekeztek mindent megtenni a győzelemért. Elsősorban Mátrai, Mészöly. Káposzta nyújtott jó teljesitményt, a csatárok közül Rákosi sokat dolgozott, Albert, Farkas, Bene ezúttal csalódást keltett, Nagy is gyengébb teljesitményt nyújtott, mint a portugálok ellen. A szovjet válogatott a második félidőben csak önfeláldozó játékával tudta elkerülni az egyenlítést. A védők szinte lélegzethez sem engedték jutni a magyar csatárokat, és végül sikerült megőrizniük az egygólos előnyt, amely számukra a legjobb négy közé jutást biztosította. A magyar labdarugók ezzel befejezték szereplésüket az idei világbajnokságon. Azonfelül, hogy a küzdő- szellemből megfelelően vizsgáztak, igazán jól csak egyszer sikerült játszaniok, jóllehet nem keltettek csalódást a vereség ellenére a portugálok ellen, továbbá a bolgárokkal szemben sem. Az utolsó mérkőzésen ismét szerepet játszottak a könnyedén kapott gólok, és az, hogy csak 0:2 után volt meg az a nagy lendület, amelyből ha 90 percre futotta volna, akkor esetleg most más az eredmény. A válogatottól tulajdonképpen a világbajnokság előtt ennél sokkal többet nem lehetett várni, és ezért tárgyilagos szemmel nézve, az összteljesítmény megfelel a csapat jelenlegi erejének, még akkor is, ha a brazilok ellen volt is egy különleges másfél óra. A mérkőzés után természetesen szomorúak voltak a játékosok, hiszen még az utolsó félórában is megvolt a remény az eredmény megfordításához, illetve a kiegyenlítéshez. A két edző véleménye — Nagyon sajnálom, hogy elvesztettük ezt a mérkőzést, mert szerintem 75 percen át támadtunk — mond ta Illovszky Rudolf edző. — Ezenkívül ezen a világ- bajnokságon üldöztek bennünket a potyagólok, és ezek nagy szerepet játszottak a mostani vereségben is. A legnagyobb helyzet az volt, amikor Rákosi tiszta helyzetben nem tudta a kapuba küldeni a labdát. Albert végig nagyon idegesen játszott, nem szereti a kemény játékot, s ez is rányomta bélyegét a magyar csapat szereplésére. Az első gól, amelyet kaptunk, teljesen a kapus hibája. A második félidőben a szovjet válogatott is több hibát követett el, de ezeket nem tudták csatáraink kihasználni. Morozov, a szovjet válogatott edzője igy nyilatkozott: — Nagyon nehéz mérkőzés volt, és be kell vallani, hogy akadt egy nagyon szerencsés pillanatunk is, amikor Rákosinak nem sikerült kiegyenlítenie. A magyar csapat a második félidőben nagyon jól játszott és személy szerint nekem nagyon tetszett Mátrai és Sipos teljesítménye. Lukács László Indonéziai helyzetkép Az Indonéz Ideiglenes Népi Tanácskozó Gyűlés határozatait követően a fegyvernemek — a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő és a rendőrség — közös közleményt Írtak alá, amelyben “támogatják és elfogadják” a határozatokat. Miután Sukarno lényegében alávetette magát a baloldaltól megfosztott törvényhozás döntéseinek, hírügynökségi tudósítások szerint Djakartában a feszültség valamelyest alábbhagyott. Ennek ellenére a fővárost továbbra is megszállva tartják azok a katonai erősitések, amelyeket Suharto a parlamenti ülésszak idejére összevont. Katonai alakulatok fésülik át a szűk mellékutcákat és szervezett embervadászatot folytatnak az elnémított baloldal maradványai után. Machmud dandártábornok, Djakarta helőrségi Thursday, August 4, 1966 parancsnoka a hadsereg támogatásának jegyében a Bölény-téren, jobboldali politikai nagygyűlés' szervezett. A hajnali óráktól kezdve autóbuszo) teherautók szállították a részvevőket Djakarta sí vébe. A tüntetés gerincét a szélsőjobboldali Kar és Kappi diákszervezetek alkották. Ilyen transzparenseket mutattak fel: “Vajon mit rejt Sukarno szive?”. “Újjá akarja éleszteni a kommunizmust!”, “Kacérkodik Kínával!”, “Emlékműveket szeret építeni!”. Mint ismeretes, az említett két akciócsoport folytatta a Sukarno jogkörének megnyirbálását célzó kampányt a hadsereg tevékeny közreműködésével a tanácskozó gyűlés ülésszaka előtt és alatt. A gyűlésen felszólalt Nasution, a gyűlés elnöke: a kongresszusi döntéseket — mondotta — a fegyveres erők eltökélten végrehajtják. — Nasution néptámogatást kért az uj kormány megalakításához és azt mondta, hogy “a nép és a fegyveres erők minden nézeteltérését tárgyalások utján kell rendezni.” Büntetlenül rabolnak a bankárck Olvastuk a napokban, hogy fegyveres banditák feltartóztattak egy páncélautót Boston közelében és ellopták annak kb. 100,000 dolláros tartalmát. Sikerült elmenekülniük és most a rendőrség, az FBI keresi a banditákat, minden lehetőt elkövetve, hogy a törvényszegőket kézrekeritse, bíróság elé állítsa, hogy megkapják “méltó büntetésüket.” Julius 26-án újabb sok millió dolláros rablásról olvastunk. Ezúttal a rablók nem fegyvert használtak, nem takarták el arcukat, hanem fényes nappal, emelt fővel, ország-világ előtt követték el tettüket. Engedd meg, kedves olvasó, hogy először leir- iam, hogyan történt ez. New York városának pénzre van szüksége, nincs elég pénz a kasszában és a városatyák kénytelenek kölcsönhöz folyamodni. A kölcsön összege $112,925,000. 1965 áprilisában a város kölcsönt vett fel, ami után 2.1 százalékos kamatot fizetett. Most, amikor uj kölcsönre van szükség, a Standard and Poor névre hallgató pénzügyi vállalat azt állítja, hogy a város hitele meggyengült és ezért, ha kölcsönhöz akar folyamodni, magasabb kamatot kell fizetnie. A pénzügyi vállalat nem is igyekezett állítását bizonyítani. Ellenkezőleg, be kellett vallania, hogy New York mindig pontosan és kamatostól megfizette a felvett kölcsönöket. A város tehát sohasem volt fizetésképtelen, amikor egy-egy kölcsön törlesztése esedékessé vált, vagyis nem volt ok arra, hogy a bankárok felemeljék a kamatot. A Standard and Poor jelentébe után a Chase Manhattan és a First National City Bankok együttesen, közösen egyetlen egy ajánlatot nyújtottak be a városatyákhoz, kijelentve, hogy hajlandók a kért kölcsönt folyósítani, de csak 4.65%-os kamat ellenében. A bankárok tehát most 1.55%-kal magasabb kamatot követelnek a várostól (a város lakóitól), mint 1965-ben, egy esztendővel ezelőtt. Az 1.55%-os különbség a kért $112,925,000 után évente $1,750,337.50 többletet jelent. Mi persze demokratikus országban élünk, a városatyák választhatnak: vagy elfogadják a bankárok ultimátumát, vagy elutasítják. A baj csak az, hogy tulajdonképpen nincs választásuk, mert ha a bankárok revolvert tartanának Lindsay polgármester fejéhez és úgy kérdeznék meg tőle: elfogadja-e, vagy sem az ajánlatukat, akkor sem kaphatnának biztosabb feleletet. A városnak ugyanis szüksége van a pénzre. A bankárok összeesküvése következtében csak egy ajánlat van. A városatyák nem tehetnek mást, mint elfogadják a bankárok revol- verezését. Tudni kell, hogy a Chase Manhattan Bank vezérigazgatója nem más, mint David Rockefeller, New York állam kormányzójának fivére. A Rockefellerek az ország legnagyobb tiszteletben tartott s legnagyobb elismerésnek örvendő, leghazafiasabb polgárai közé tartoznak. A nyolcmillió new- yorki kirablása csak emeli David Rockefeller tekintélyét, mert most módjában lesz néhány millió dollárt jótékonysági célokra fordítani és ismét bebizonyítani, milyen nagylelkű, milyen emberszerető, milyen megértő. A fentiekből láthatjuk, hogy a mai időkben két módszer van a rablásra. Az egyik fegyverrel, álarccal jár és legtöbbször nem fizetődik ki, mert a börtönbe vezet. A másik, melyet a törvényen belül a bankárok követnek el, nagyon is kifizetődő és rendszerint a rablók tekintélyének emelését vonja maga után. A Macy és Alexander áruházak uj áruházakat építenek Brooklyn Mill Basin negyedében. 40 millió dollár költséggel. Az uj áruház-csoport 300,000 négyzetláb területen épül.
