Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-07 / 27. szám

JOBB KÉSŐN, MINT SOHA

Végre három évi tanulmányozás után az iskolai vezetőség megállapította, hogy az alkohol már korán kezd rombolni a fiatalság körében. Egy nagyobb kaliberű iskola-bizottság arról jelentett, hogy Kaliforniában majdnem 700 ezer 16 és 20 év közötti fiú és leány rendszeresen fogyaszt alkoholt felnőttek társaságában, sok esetben a szülői házban, a szülők társaságában. Élő bizonyitéka ez annak, hogy a szülők ebben a veszélyes kérdésben nem megbízhatók és egyedül, kizárólag az iskola hivatott arra, hogy a fiatalok életére olyan égetően fontos kérdést megoldja.

A bizottság hajlandó volt végre elfogadni dr. Everett T. Calvert állami főigazgató ajánlatát, mely sürgeti az állami törvényhozókat, hogy törvényt szavazzanak meg annak érdekében, hogy az alkoholizmus káros hatását már az elemi iskolákban tanítsák a növendékeknek az erre a célra jól kiképzett tanítók. A tanítók hivatása legyen megmagyarázni a fiataloknak, hogy milyen káros szervezetükre az alkohol fogyasztása.

Jellemző és szomorú dolog, hogy ilyen életbevágóan fontos kérdésen három évig rágódtak az illetékesek azon az alapon, hogy erre nincs fedezet. Az állam 865 ezer dollárt költ évente 8 klinika fenntartására, ahol az alkoholizmus áldozatait kezelik, gondozzák. Ezeken a klinikákon állandóan 880 ezer alkoholista van. Az Egyesült Államok kerek egymilliárd dollárt költ évente alkoholisták

Melyik a helyes ut?

Irta: PAÁL MÁTHÉ

A Magyar Szó jun. 23-i számának 6. oldalán lapunk belső munkatársa, 7. oldalán pedig lapunk szerkesztője foglalkozik egy nagyon fontos kérdéssel: az amerikai négerek egyenjogúságának fontos problémájával. Abból az alkalomból jelentek meg ezek a cikkek, hogy az egyik harcos diákszervezet uj tisztviselőket választva, megváltoztatta taktikáját.

Lusztig Imre irta az egyik cikket, Rosner Sándor a másikat. A két cikk homlokegyenest ellenkező álláspontot képvisel. Az első határozottan ellenzi, a másik éppen olyan határozottan helyesli az SNCC uj vonalát.

Lapunknál ilyen fontos kérdésben nem lehet két vonal, amit a két cikkiró is érez. Ezt az ellentétet, ha már a nyilvánosságra került, úgy lehet megoldani, ha a lap külmunkatársai, olvasói is hozzászólnak a kérdéshez és segítenek érveikkel az egyik, vagy másik vonalat elfogadtatni, vagy pedig harmadik útra mutatnak, melyen haladni lehet. Miután ez a kérdés nem a két iró privát ügye (mert hiszen akkor nem jöttek volna ki vele a nyilvánosság elé, hanem az ügyvezető bizottság elé vitték volna), azt hiszem, jogos a kérésem, hogy megírhassam véleményemet.

Az uj program lényegét Lusztig munkástárs a következőkben sűrítette össze, nagyon helyesen:

"Felhívjuk a fekete amerikaiakat, hogy alkossanak független szervezeteket a politikai, gazdasági és kulturális téren, ezeket saját maguk irányítsák, s használják fel ezen erejüket a társadalmi változások létrehozatalára."

Ez a lényeg és ez azt jelentené, hogy egész eddigi munkánk hiábavaló volt és az eddig elért ered ményeket egyszerűen sutba dobhatjuk, pedig az elmúlt években nagyobb eredmények voltak, mint amelyeket az amerikai négerek Lincoln ideje óta bármikor elértek.

Én itt nem az SNCC indokaival foglalkozom, hanem Rosner szerkesztőnk érveivel, melyek itt fekszenek előttem és olvasóink előtt. Azt írja szerkesztőnk, hogy a néger nép nincs számarányának megfelelően a törvényhozásban képviselve, mert a 200 millió amerikaiból a 20 millió néger polgárnak, vagyis a lakosság 10 százalékának csak 6 képviselője van, szenátora pedig egy sem. Gondolja Rosner szerkesztő, hogy sokat változtatna a törvényhozás összetételén, ha 16 vagy számarányuknak megfelelően 43 képviselőjük és 10 szenátoruk volna a négereknek? Nem égbekiáltóbb igazságtalanság az. hogy a lakosság nagy többségét kitevő munkásoknak, farmereknek, kis üzletembereknek

kezelésére és a fiatal bűnözők 85%-a az alkohol hatása alatt került erre a sorsra. Börtöneink lakóinak 43%-a menthetetlen alkoholista, 880 ezer alkoholistát kezelnek orvosaink évi 965 ezer dolláros kiadással. Továbbá tiz állami kórház van, ahol 90 napi gondozást kapnak az alkoholizmusban szenvedő betegek, akik egyik kórházból mennek a másikba és igy tengetik szerencsétlen életüket.

Az ország bevétele alkohol eladása utáni adókból 419 millió dollár évente. Megegyezem a Magyar Szó jun. 16-i számában megjelent Írással, mely szerint kapitalista államban sohasem tudják megoldani az alkoholizmus problémáját. Vietnam tízezer mérföld távolságban van, de közelebb áll a szivünkhöz, mint az alkoholizmus problémája.

Schubert J., Elsinore, Cal

Köszönet barátaimnak

LOS ANGELES, Cal. — Nem is tudom szavakkal kifejezni, hogy mit érzek olyankor, amikor kedves lapunkat, a Magyar Szót olvasva látom, hogy régi jó barátaink megemlékeznek drága Bélámról, az ő áldásos tevékenységéről és a jövőbe vetett bizalmáról és emlékére adományaikkal támogatják az amerikai magyarság tanítómesterét. Ezek a jó barátok, Bélám régi munkatársai, éppen olyan jóakarattal vannak lapunk iránt, mint ő volt, amig élt és ígérem, hogy én is az ő nyomdokain járva, dolgozom a jobb jövőért, a Magyar Szó építéséért.

Rose Ruhig

egyetlen képviselőjük sincs a kongresszusban. Mert szerintem nem a törvényhozók bőrének színében van a hiba, hanem gazdasági érdekeltségükben, mert a törvényhozók óriási többsége a nagytőke, a monopóliumok, trösztök képviselőiből áll, bármelyik párthoz tartozzanak is.

Amikor évtizedes harcok eredményeként integrálták a dolgozók szervezeteit, nemcsak ipari vonalon, hanem a legtöbb szakszervezetet is, most szakítsuk szét ezeket fekete és fehér vonalra és politikai szervezeteinket is igy építsük ki? Ez visz- szatérés volna a régi időkhöz, amikor a bevándoroltakat ilyen módon szervezték meg, mert igy a szakszervezeti basák könnyebben leszállíthatták őket sztrájktörőknek, vagy eladhatták őket, mint szavazókat a többet Ígérő politikai pártnak.

A fekete bőrű amerikaiak az SNCC programjának uj vonala alapján — ha nem is a rossz emlékű magyarországi Numerus Clausus arányában — de idővel nyerhetnének még 10—15 fekete ügyvéd részére kongresszusi képviseletet, ugyanígy behozhatnák őket az állami képviselőházakba, de ez egy lépéssel sem vinné előre a néger nép küzdelmét az egyenlő jogokért, sőt gazdasági és kulturális téren erős visszaesés történne.

““Lusztig Imrének igaza van, hogy ennél sokkal jobb a dr. King által vezetett néger szervezet, mely szükségszerűen balra tolódik és a többi “uj baloldali” szervezet is, de esetenként “koalícióba lépni a demokrata párttal” éppen úgy nem megoldás, mint a teljes néger szervezkedés. Mindegyik fából vaskarika, amely semmit sem old meg. Azt gondolom, hogy Lusztig munkástárs sem hiszi, hogy nagy veszteség érte volna az amerikai népet, ha Johnson helyett Goldwatert választották volna meg elnöknek. Kétlem, hogy az utóbbi piszkosabbá tette volna a vietnami háborút, mint Johnson tette.

A helyes megoldás a harmadik vonalon van és ez az összes haladó erők összefogása, legyenek azok feketék, vagy fehérek, egy politikai pártba, mely olyan tényezővé fejlődhet ki, ami összetörné a tőkések két pártját, melyeknek programjában nehéz különbséget találni. Nem hiszem, hogy a mostanában alakult “National Conference for New Politics” volna az a politikai csoportosulás, amely egyesíteni tudná az összes haladó szervezeteket, már csak azért sem, mert főleg diákszervezetek kezdeményezték és alkotják, figyelmen kívül hagyva a szervezett munkásokat, a háboruellenes mozgalomban bátran kiálló intellektueleket. A New York Times-ban megjelent hirdetés aláírói: több mint hatezer kiválóság között feltétlenül akadna jó pár száz közismert amerikai, aki magját képezhetné egy olyan alakulatnak, amely körül haladó har cos szervezet kialakulhatna. Ezek meg tudnák mozdítani a haladó szakszervezeteket, politikai pártokat, beleértve a szocialista és kommunista pártot is.

Az ilyesmi nem történik máról holnapra, hosszaThursday, July 7, 1966

Magyarországi rémhírek

A Szabad Európa magyar értesítőjét, a “Magyar- országi Hirek”-et inkább igy kellene hivnp mert valóban szörnyű híreket hoz ebből a szerencsétlen országból. Például hogy miket hazudnak ott a rádióban Amerikáról. A “marines” kegyetlen hadviselését Vietnamban a német SS-ekhez hasonlítják. Hát hogy merészel ilyesmit a magyar speaker? Ha amerikai polgár volna, olvasná amiket például a New York Times ir nap-nap után a polgári lakosság irtásáról, a foglyok kínzásáról és meggyilkolásáról, az élelem, a földek elpusztításáról (ahogy a németek a Szovjetunióban csinálták); a napalmbombák hatásáról, amely nem marad mögötte a ciklon gáznak, kórházak elpusztításáról — de ő ott nyilván nem olvassa a Times-t, hát hogy mer ő ilyet mondani? Nem látja az amerikai televízión esténként a falvak felgyujtását, a katonai és polgári foglyok “vizkuráját”, a “Vietcong” katonák lábuknál fogva hurcolását a tankok által: a magyar speaker tehát mindezeket csak álmodhatta. De ez már mindent felülmúl, hogy azt hazudja, “idomított darazsakat foglalkoztatnak az amerikaiak az ellenség ellen.” Ez már több mint aljasság, ez hülyeség. Hiszen a New York Times junius 6-i száma azt irta, hogy "bedbug" zászlóaljakat küldenek Vietnamba, betanított rovarokat, amelyek megérzik az ellenség közeledését, vágyakoznak a vérére, örömükben kiáltanak s ezt a kiáltást elektromos utón felnagyítják, tudatják az amerikaiakkal, hol az ellenség. Már most bedbug nem darázs, hanem poloska. Még azzal meri vádolni hőseinket, hogy darazsakkal dolgoznak. . . Már őket is rágalmazzák. Entomologus

Több születés

Azt írja a Szabad Európa magyar hírszolgálata, hogy ez év első 3 havában 46,841 magyar gyermek született, 1617-el több mint a múlt év ez időszakában. Évi átlagban ez több mint 180,000 a népesség 18 ezreléke, magasabb az osztrák, cseh, finn, német, berlini, luxemburgi, norvég, román és svéd arányszámnál. Felhívjuk Béky püspök urat, foglalja imáiba e nemzeteket, amelyek reménytelenségükben és kétségbeesésükben ki akarnak halni. Demográfus

Csak a szubverzivek gúnyolódnak

NEW YORK, N. Y. — Olvastam az egyik lapban, hogy a “Szabad Európa-CIA” rádió magyar hírszolgálata teljes joggal megrótta a magyar rádiót, mivel azt közölte, hogy az amerikai hadvezetőség darazsakat tanít be a vietnami háborúban való részvételre, holott — mint lapjuk idézte a

N. Y. Timesböl — valójában poloska-hadosztályokról volt szó. Nem helyeslem azonban, hogy a Magyar Szó mintha gunyoros hangon irt volna az amerikai katonai ész találékonyságáról és leleményességéről ez üggyel kapcsolatban. Másutt, külföldön, jobban elismerik őket, miként a vezető francia újság, a Le Monde junius 25-i számából is kitűnik. Ebben a lap hires magyarázója, Robert Escarpit a következőket mondta:

A legnemesebb hódítás

. . .az amerikai hadsereg megalakította a poloskák vérszivó tehetségét felhasználó ultramodern és ultra-érzékeny fegyvernemet a Vietcong harcosok felderítésére a dzsungelben. Amikor a nemes vérszopó bizonyos távolságról megérzi a friss hús illatát, örömében felsivit, amit mestere meghall, egy leleményes akusztikai készülék utján. Akkor aztán már nincs más hátra, mint felszolgálni a lakomát.

A poloska nem az első állat, amelyet az ember a mészárlásoknál hasznosít. A kutya, a ló, a galamb, a sólyom már közreműködtek a háborúban és a vadászaton. De a fejlődés jelentős, gyorsan haladunk előre. A lovasság leszerepelt Azincourtnál és Créchynél (középkori ütközetek. — Szerk.), most átlépünk a poloskaság korszakába.

Csak a destruktivek, a szubverzivek gúnyolódhatnak ezen. Poloskologus

dalmas és komoly munkát igényel, de addig is nem uj gettót kell emelni, hanem a meglévő szervezetekkel a már elért eredményeket kell átvinni az életbe. Az európai haladó szervezetekben élénk irányzat mutatkozik, mely a haladó szervezeteket egyesíteni akarja. Ez szükségszerüleg be fog következni itt is, de addig nem szabad széttagolni a haladó erőket, hanem egyesíteni kell azokat és nem-faji, hanem gazdasági és politikai érdekközösség alapján.

6____________________________ AMERIKAI AAAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD