Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-28 / 30. szám

Thursday, July 28, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 BUDAPESTEN TANÁCSKOZNAK AZ ESZPENANTISTÁK Az Egyetemes Eszperantó Szövetség és a Nem­zetközi Ifjúsági Eszperantó Szövetség idei re­prezentatív megnyilvánulásainak Magyarország lesz a színhelye. Az Egyetemes Eszperantó Szö­vetség 51. világkongresszusa julius 30-a és au­gusztus 6-a között Budapesten, a fiatalok 22. világkongresszusa julius 23-a és 30-a között Pé­csett, a délmagyarországi egyetemi városban ke­rül megrendezésre. A budapesti találkozóra junius végéig 38 or­szágból mintegy 3,500 eszperantista jelentette be részvételét, körülbelül fele-fele arányban a szocialista és a kapitalista országokból. A legné­pesebb csoportok érkezése Lengyelországból, Franciaországból, Angliából, Svédországból és Olaszországból várható. Ugyancsak junius végé­ig a pécsi találkozóra 25 ország mintegy 650 fia­talja jelentkezett. Az 51. világkongresszus és nemzetközi talál­kozó gazdag programját a budapesti Nemzetközi Vásár nagy kiállítási csarnokában megrendezés­re kerülő ünnepélyes megnyitó vezeti be. Ezen az Egyetemes Eszperantó Szövetség képviseletében dr. I. Lapenna elnök, E. Cárién alelnök, G. Bec­ker főtitkár, a vendéglátó Magyarország részéről Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökhelyettese, dr. Sarlós István, a Főváro­si Tanács elnöke és Berceli Béla, a rendező bi­zottság elnöke köszöntik a kongresszus résztve­vőit. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség egyéb­ként a kongresszus alkalmából vezetőségi ülést, választmányi ülést és két közgyűlést tart. A találkozó keretében több jelentős mozgalmi eseményre is sor kerül. A magyar főváros lesz a színhelye a 10. Nemzetközi Eszperantista Gyer­mekkongresszusnak. A Nemzetközi Eszperantis­ta Nyári Egyetem programjában nyolc előadás hangzik el, többek között dr. I. Lapenna professzor “A szerzői jogok védelme, különös tekintettel az UNES(CO egyetemes egyezményére”, T. Umesao professzor “Japánok tudományos működés Kelet- Afrikában”, I. Ungar professzor a világhírű ma­gyar, vak zongoraművész “Bartók Béla és a ma­gyar népzene”, G. Waringhien professzor “A budapesti iskola’’ cimmel tartanak előadásokat. A találkozó részvevői az eszperantó nyelvből nemzetközi szinten vizsgát tehetnek, s ugyancsak eszperantó nyelven retorikai képességüket szó­noki versenyen mérhetik össze. A kongresszus alkalmából különböző nemzet­közi és eszperantista nemzetközi szervezetek is tanácskozást tartanak, összejövetelt rendez az Emberbaráti Világszövetség, a Háborút Megta­gadók Internacionaléja, az Eszperantista Peda­gógusok Nemzetközi Ligája, az Eszperantista Tudósok Nemzetközi Szövetsége, az Eszperan­tista Jogászok Nemzetközi Szövetsége, az Esz­perantista Építészek Nemzetközi Társasága, az Eszperantista Orvosok-Gyógyszerészek Világszö­vetsége, az Eszperantista Agrárszakemberek Nemzetközi Ligája, az Eszperantista Diákok Vi­lágszövetsége, a Világbéke Eszperantista Mozga­lom, a Keresztény Eszperantisták Nemzetközi Szövetsége, a Kvéker Eszperantista Társaság, az Eszperantista Spiritiszták Társasága, a Vi­lágtalan Eszperantisták Szövetsége, a Nemzetkö­zi Eszperantista Sakkszövetség, az Eszperantista Fotó - Film - Magnetofon - Amatőrök Nemzet­közi Szövetsége, az Eszperantista Autósok Klub­ja, a Cserkész Eszperantista Szövetség, az Anti­alkoholista Eszperantisták Nemzetközi Társa­sága. Istentisztelet és színházi előadás Eszperantó nyelven Julius 31-én, vasárnap két budapesti templom­ban eszperantó nyelven istentiszteletet tartanak. A katolikus istentisztelet színhelye a budai Fe­rences-templom, a protestánsé a pesti Kálvintéri református templom lesz. A kulturális és művé­szeti programban több külföldi együttes lép fel. A Nemzetközi Művész Színház, amelynek szék­helye Zágráb, s együttesében négy ország művé­szei szerepelnek, a Bolgár Eszperantó Színház és a Lodzi Népszerű Színház, négy-négy előadást tartanak eszperantó nyelven a magyar főváros legnagyobb színházaiban. A tanácskozások szín­helyén, a magyar főváros egyik nagy kongresz- szusi palotájában, a találkozó idején a termek az eszperantista mozgalom nagyjainak: Zamenhov, Canuto, Hodlerl, Kabe, Lanti, Privat, Sebert, Yagi neveit viselik majd. Az egyik terem név­adója az UNESCO lesz. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség ezúttal másodszor tartja kongresszusát Magyarországon. Első ízben 1929-ben találkoztak Budapesten a nagyvilág eszperantisták Akkor a kongresszus MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN A kivándoroltak, akik túlnyomó többségben a nyugati államokban telepedtek le, — szerepüket tekintve — lehetnek elválasztó fal, vagy fontos összekötő kapocs a Szülőföld és az adott ország népei között. Nagy többségük örvendetes módon az összekötő kapocs szerepét játssza. A magyar kormány nem tartja a kivándorolt magyarok kül­földi állampolgárságát és a Szülőföld iránti lojá­lis baráti magatartást összeegyeztethetetlennek. A Magyar Népköztársaság 1963. évi széleskörű amnesztiájával egyaránt kinyilvánította erejét és emberiességét. Az a maroknyi ember, aki ezt követően, manapság felejti el, hogy mivel tarto­zik ennek az országnak, nem csodálkozhat, ha úgy tekintik őket, mint a magyar törvények meg­sértőit. . ' Klubok, egyesületek A külföldi magyarok viszonyát a Szülőföldhöz érzelmi és morális tényezők határozzák meg. Többségük magatartása igazolja Abraham Lin­coln szavait: “Talán nem is lehet igazán jó pol­gára uj, fogadott hazájának az, akiben nem él a szülőföld tisztelete.” Mindenütt, ahol nagyobb számban élnek ma­gyarok, megalapították klubjaikat, szervezete­iket. A többszáz külföldi magyar egyesület sok­oldalú, élénk tevékenységet folytat és a legtöbb helyen eredményesen munkálkodik a magyar kultúra fenntartásában és terjesztésében. Van­nak egyházi szervezetek (elsősorban reformá­tus), ahol a vallási élet megszervezésén kívül je­lentős kulturális missziót is teljesítenek — van­nak biztositó társaságok, melyek elsősorban az anyagi biztonságot, az érdekvédelmet igyekeznek szolgálni — s vannak kulturális egyesületek, me­lyeknek célja a magyar nyelv és kultúra ápolása. Mindezekből az USA-ban, Kanadában és Fran­ciaországban található a legtöbb. A három fel­adatkör persze általában összefonódik: az Ame­rikai Református Egylet például biztosítással és kulturális feladatokkal is foglalkozik. Kanadában a “Kossuth Betegsegélyző Egyesület” kulturális és biztosítási munkát végez, az amerikai William Penn társaság — 90,000 taggal — szinte kizáró­lag biztositással foglalkozik. A legtöbb magyar klub és egyesület természe­tesen ott van, ahol egyhelyütt és egyidőben so­kan telepedtek le: Clevelandban, New York-ban, Párizsban, Detrortban, Chicagóban, Torontóban, Montrealban. Magyarul tanítanak A klubok és egyesületek fontos tevékenysége a magyar kultúra ápolása, a magyar nyelv taní­tása. Az emigrációs rétegek nagy gondot fordí­tanak arra, hogy ők maguk és a gyermekeik ne szakadjanak el a magyar kultúrától. Általában mindenütt tapasztalható az az ör­vendetes jelenség, hogy a két világháború közöt­ti időszakra jellemző népszinmüves magyar kul­túra — a csikós-gulyás, délibábos kultúra — le- tünőben van. Igen nagy a magyar filmek iránt az érdeklődés. A Magyar Állami Népi Együttes észak- és dél-amerikai vendégszereplése hatalmas kultúrpolitikai siker volt. A nagyobb magyar­lakta településeken vasárnapi iskolák, nyári tan­folyamok, hétvégi iskolák működnek. Ezekben az iskolákban a magyar nyelvet és történelmet tanítják. Sok ilyen iskola — és klub — Magyar- országról kér tankönyveket. A Magyarok Világ- szövetsége szívesen segítséget nyújt hozzá, hogy ezek az iskolák magyar ABC-könyvekhez, olva­só- és énekeskönyvekhez és általában magyar ol­vasnivalóhoz jussanak. A külföldre kivándorolt magyarság tájékozta­tását körülbelül 150 napi, heti vagy időszaki ma­gyar nyelvű lap szolgálja. Több mint száz évvel ezelőtt, még 1833-ban, New York-ban jelent meg a Kornis Károly által szerkesztett Magyar Szám- üzöttek Lapja, az első külföldi magyar sajtóter­mék. Azóta hosszabb-rövidebb életű újságok kö­sikerét a magyar eszperantisták lelkesedése biz­tosította. Most a hivatalos Magyarország is min­dent megtesz a kongresszus sikere érdekében. A találkozó idején a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a Parlamentben fogadást ad a kon­gresszus részvevői tiszteletére. vették egymást. A haladó szellemű lapok bizo­nyultak a legéletképesebbeknek. Mestersége: pézsmavadász Zuhog az eső a diófákra, zuhog a határra és zu­hog a csendes, magányos kisházra itt Kapuvár szé­lén. A tyúkok a fészer szélén húzódtak, a kutya észre se vesz, a kölykével bajlódik éppen, a ház ajtaja zárva. A kopogásra, hangos szóra a hátsó konyhából előjön egy eleven, idősebb asszony, kö­tényével törli kezéről a szappanhabot. — Géza bácsi? —Nincsen itthon, csapást keres. — Ilyen esőben? — Neki mindegy. Kimegy a ház sarkáig, figyeli a határt, egy nyárfacsoportnál megállapodik a tekintete. De nem, tévedés. Nincs ott Sipőcz Géza, az ország első s legöregebb pézsmavadásza. Ő már a füzesek felé ballag. Itt érjük utói. Zsebretett kézzel, erősen szemébe húzott sapkával meg-megáll és figyel- Gumicsizmás lába csuszkái a felázott parton, időn­ként lehajol. Nyirfagallyal szúr le a partoldalba, amikor odaérünk. — Kerestem egy családot — szól magyarázva —, a nyárfáknál már nem találom őket, végül itt bukkantam a nyomukra. Szép család, kár volna elszalasztani. Mára elég ennyi a pézsmavadásznak. Zuhog az eső, ilyenkor nem járja a harminchat éven át meg­szokott utakat; holnapra halasztja-a fogást. Ami­kor újra a házához érünk, az asszony kérdőn néz rá, ő meg biccent. A tiszta szobában hellyel kínál. Leveti az átvi- zesedett felsőkabátot, nyújtja az asszonynak, aki a kályha melletti szögre akasztja száradni. A pézs­mavadász cigarettára gyújt s csendes füsteregetés közben idézi fel az eltelt harminchat esztendőt. — Még jól emlékszem, huszonhétben fogtam a komámmal az első állatot. Nem tudtuk, mi az, vittük a Hencz szűcshöz, de az se tudta. Ő küldte fel az Állattani Intézetbe, azoktól jött a válasz, hogy fogjunk belőle, amennyit tudunk, megveszik. — Jól fizettek érte? — Hajjaj! Annyit kaptunk akkoriban egy pézs­máért, hogy két napig kellett volna dolgozni érte. Ezért maradt abba az addigi foglalkozás, a halá­szás. Biztatta őket Sreiber és a csornai szűcs, Witt- mann is. Hogy mondta? — Hozzátok csak Géza, ha kell, éjszaka is át­veszem. A pénzt meg azonnal kiadom az ablakon. Az uj foglalkozást tapasztalatok és megfelelő eszközök nélkül kezdték. Ásóval dolgoztak legin­kább. — Sokszor izzadtunk feleslegesen. Megtaláltuk a pézsma búvóhelyét, ástunk öt méter területet is, aztán semmi. Ravaszul építi ki búvóhelyét, szé­pen köti össze a csatornákat, elrejti a szökőlyukát. — Milyen vizeket szeret a pézsma? — Leginkább a csendes folyóvizeket. Tavasszal, nyáron, ősz elején a kis vizekben él. A többi időt a nagyokban tölti. Volt ideje kitapasztalni, hisz annyira hozzánőtt az életéhez ez a szokatlan foglalkozás. Az udvar most is erről árulkodik: dróthálók, meritőhálók, száradó bőrök. És a Dóri kutya emléke. — Dóri tavaly elment. El. Pedig mindig velem járt. A Dóri örököse, ez a kis sárga Lyon, még tanu­latlan. Majd kijár ő is “mesterséget okulni”, csak most még hadd legyen a fiával. Géza bácsi meg már öreg, azért kell a kutya. — Kijön a szárazra is? — Ki hát és pusztítja kutya, macska, s agyon­csapja a varjú. — Mégis kijön? — Ki, különösen a him. Az olyan csatangolós. Meg aztán a házastársi hűséget sem nagyon ismeri.. Végül a szerszámokról beszél. Arról, hogy az ember csak kiokoskodja idők folyamán, mi a köny- nyebb. Most már játszva fogja a pézsmákat a ma­ga készítette dróthálóval és a “lepkefogóval”. Azt mondja: a vizekhez akkor is lejárna, ha semmit se fogna. Mert hogy “kivadászott” belőlük jó házat, nyugodt életet magának. Elégedett volna nagyon, csak az eljárt idővel békül nehezen. H. S. összehívták az Egyesült Nemzetek Biztonsá­gi Tanácsát, hogy megtárgyalják Syria vádját Izrael ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents