Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-22 / 51. szám

Thursday, December 22, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A Nyírség közepén vagyunk. Most huztunk ki Nagykállóból és Kállósemjénhez közeledünk. A legközelebbi nagyobb helyiség a Báthoryak váro­sa, Nyírbátor, de mi most pár kilométerrel hama- rébb letérünk a Nyíregyháza—Mátékszalka-i or­szágidról és a nagy bucsujáróhelyre, Máriapócsra irányítjuk autónkat. Az általános búcsút, amely augusztus végén és szeptember elején szokott len­ni, mi már rég lekéstük, de hiszen nem is a bucsu- sokat akartuk látni, hanem inkább a kegytemplo­mot és Fodor István főesperes úrral akartunk el­beszélgetni, ha idejében visszatérne Nyíregyházá­ról. Mielőtt utunkra indultunk, ott láttuk a főes­perest a Tanácsháza előtt, igyekezett valahová, de reméltük, hogy csak hazatér hamarosan. A kegytemplom kőfallal van bekerítve, szép, nagy kéttornyos barokk stílusban épült. Udvarán száz esztendős fák terpeszkednek és tisztaság ho­nol mindenütt, egy-két autó parkol csak benne. A főkapu csukva van és egy baloldali mellékajtón lépünk be a hires templomba. Teljesen üres, csak a takarítónő porolgatja az ikonokat és uj gyertyá­kat helyez a tartókba. Meglepetésünkre görög-ka­tolikus templomban találjuk magunkat. Valahogy úgy volt az emlékezetünkben, hogy ez a római­katolikus egyházhoz tartozik. Valóban úgyis volt. Egy időben a görög-katolikus egyház közigazga­tása alá tartozott. Papjai nősek voltak és ó-szláv nyelven tartották miséiket, de 1946-ban a római egyházhoz csatlakoztak és amikor a régi fatemplo­mot újjáépítették, a belső szimbólumokat továbbra is görög-katolikus stílusban díszítették. Az unió 300. évfordulójára, no és a könnyezés 250. évfor­dulójára, nagy megemlékezési ünnepélyt rendeztek amelyen ott voltak az egyház nagyurai és megem­lékeztek arról az időről és politikai helyzetről, amely egybeesik az 1696. évi eseményekkel. Nagy jövedelmi forrás a templom A teplom baloldalán, elég magasan, megmu­tatták a csodaképet és a hímzett zsebkendőt, szin­tén berámázva, mellyel a kép könnyeit törölték A kép nem nagy (24x12 inch), de a ráma nagyobbá teszi. Alatta kicsinyítés, levelezőlap nagyságú, be­rámázva. Ezt a hívők megcsókolják. Az ikonok há­ta mögött lépcsős feljárat van a képhez. Közvetlen a kiskép alatt téglalaku láda vau, mely 30x18 10 inch lehet, nagyobb nyílással a tetején, hogy papírpénzt is be lehessen dobni. Magyarázónk sze­rint ez a templom 600,000 forintot utalt át jöve­delméből a szegényebb körzetek részére. Máriapó- cson. a kegytemplom bizony nagy jövedelmi for­rás. Milyen a búcsú? Havas Ervin, egy budapesti újságban rövidebb riportot irt a múlt havi Mária napi bucsujárókról. Ebből a riportból idézek néhány sort, miután Ha­vas, mint szemtanú ir az eseményről. “A máriapócsi kistemplomnál nem mehettünk tovább. A tömeg, mint kiáradt folyó hömpölygött a főutcán... Elindultam a forgatagban. Körülölelt és mindenhová elkísért a monoton kórus, amely visszafojtott torokhangokból ötvöződött eggyé, s csak néha tört fel egy-egy felemelt fejhang, fáj­dalmasan és alázattal az érthetőség határáig.” “...Az ut közepe a körmeneteké: fehér Mária- zászlókkal, virágos ikonokkal énekelve-imádkozva vonulnak. A nagytemplom körül szabad oltárok a hangszórók egymásba vegyitik a prédikációk sza­vait ... A templom hátsó falán kis tábla: ‘Szent­misét itt jegyzünk.’ Fiatal pap írja a neveket grafit ceruzával. . . Fejkendős asszony diktálja a papnak a neveket. ‘4 József, Anna, Antal, Etel, 2 Ferenc, Jakab,’ aztán 100 forintot hagyott az asztalon... Itt tízszeres értéke van — magyarázza — Mária- pócson a bünbocsánat is tízszer annyit ér... A templom bejáratához koldusok települtek. A kőke­rítéssel övezett templom-udvaron 14 nyitott gyón­tatószék.” “Különös menet vonszolja magát a templom körül: hetven—nyolcvan éves asszonyok feketé­ben. Térden mentek, földig hajló derékkal, de a kéz nem segitette a testet. Csak térden. Egy-kettő. Jobb térd, bal térd. Lassan haladtak, kínlódva. Amikor a főkapuhoz értek, megcsókolták a földet: ‘Eljöttünk hozzád Mária!’ Most kell összeszedni a pénzt “A temetővel szemben kápolna, a temetőkert­ben miniatűr templom-makett, odadobják a pénzt. 10, 20, 50 forintosok gyűltek halomba, a pap igét mondott, a hívők imát mormoltak...” “Özv. G. Józsefnénál kaptam szállást. Szoba, konyha, fészer, nyári-konyha, padlás valamennyi helyiség szalmával leteritve.” G. Józsefné azt mondta, hogy legalább 130-an fognak ott aludni. Akik a szalmán alusznak 5 fo­rintot, aki pedig ágyon akar aludni 25 forintot fi­zet. “... Ilyenkor kell megkeresnünk azt a kis pénzt — mondta G.-né — ezen a két hónapon. Azelőtt évközben is jöttek, majd mindennap volt néhány vendég, de most csak augusztusban meg szeptem­berben jönnek. Most kell összeszednünk azt a kis pénz...” I. Lipót elvitette a képet Dr. Czapik Gyula egri érsek 1946 szeptember 7-én beszédet mondott Máriapócson, ebből kitűnik, hogy a könnyezőkép Bécsben van, a Szt. István templomban. Voltunk ebben a templomban több­ször is. Remek gótikus stílusban építették a német­római építészet iránya szerint, de senki se mondta, hogy a könnyező kép ott van. Tartally Ilona, aki könyvet irt Máriapócsról, azt mondja, hogy Lipót császár vitette el a képet és Pócsra egy másolatot küldött vissza. Nincs felvilágosítás arról, hogy mi­kor helyezték el a képet Bécsben, de a bécsiek so­ha sem jelentettek könnyezést. Dr. Dudás Miklós hajdudorogi megyéspüspök a könnyezést Magyarország politikai elnyomásával hozza kapcsolatba. “Pogány török dúlta az orszá­got és a fajtánktól idegen német, védelem ürügye alatt sanyargatta népünket. Két tűz közé került az ország, két malomkő között őrlődött a magyar nép. Pusztult, szenvedett egyedül, magárahagyot­tan.” “Másodszor, a nagy II. Rákóczi Ferenc szabad­ságharcának összeomlása után sir együtt a pócsi Szüzanya' a siró kurucokkal; az egész, reményét vesztett, magyar néppel, amikor 1715 augusztus 1—5-ig könnyezett...” Mindszenty is mondott beszédet Máriapócson 1946 szeptember 8-án. Megerősíti azt, hogy a képet még I. Lipót vitette Bécsbe. Továbbá megerősíti Dudás püspököt abban, hogy II. Rákóczi Ferenc kuruc seregeinek a bukása okozta a nagy szomorú­ságot Magyarországon. “Mária, Magyarország Nagy­asszonya csodálatosan hullatott könnyeivel érezteti a magyar néppel, hogy mégsem elhagyatott, árva a népek nagy tülekedésében”, — igy ir Dudás püs­pök 1946 november 4-én. Tartally Ilona könyvé­ben azonban azt is megjegyzi, hogy a reformáció ebben az időben olyan hatalmasan terjedt, hogy az egész környéken már csak két katolikus pap maradt. Nagy tért hódított a reformáció Tartally Ilona az “Ékes vü'ágszál” cimü írásai­ban még a Kálvin tanokat is okolja a könnyekért. “Magyarhonban erős hulláma csapott fel a protes­tantizmusnak — Írja —. Az ország első zászlós urai közül igen sokan áttértek az uj hitre és népünket is az uj tanok felé hajlították. Bocskai erős egyé­niségének hatása alatt, a keleti vármegyék ma­gyarjai között egyre nagyobb tért hódított a kal- vinizmus. Szabolcs, Szatmár, Bihar, Hajdú... ó, nagy dolog volt ez, Kálvin tanainak prédikátorai magyar nyelven hirdették az igét s lassan-lassan eltöröltek minden egyházi parancsot is, amelyet Róma üdvösnek tartott. Elszakadni Rómától és szabadon, korlátozás nélkül, a megtartóztatási pa­rancsok kiküszöbölése mellett élni... ez a jelszó.” — Már mint Kálvin jelszava. Van egy csomó ellentmondás az említett idéze­tekben. Bocskai István 1605-ben halt meg és a könnyezést 1696-ra teszik. A protestántizmus igaz, hogy terjedt. Tartally azt is mondja, hogy az uj vallás magyarellenes volt. Bár a prédikátorok ma­gyarul beszéltek, magyar önállóságot követeltek, mégis idegenek voltak, mert elszakadtak Rómától. A könnyezés következtében azonban sokan vissza­tértek a katolikus valláshoz. A főpapok idézetei­ből azt veheti ki az ember, hogy a feudális urak jelentették a magyar népet, akiknek a sorsáért sírni kellett. Viszont meg kell állapítani, hogy R& kóczi győzelme a Habsburgok felett, egy más Ma gyarországnak adott volna helyet, de ennek a meg­magyarázása úgy látszik nem tartozott a főpapok hatáskörébe. Minden vallásnak megvannak a csodatételei t A pócsi csoda nem egyedüli a különböző vallá­sok történetében. Nincs vallás, amely ne rendel­kezne csodákkal és csodatételekkel. Lourdes, Fran­ciaországban 1859-ben a 14 éves Bernardette Soubi rous nevű leánynak látomásában Mária megjelent.. Hasonló az eset Ausztriában, Mariazell községben, de alig van ország a világon, ahol ne hivatkozná­nak látomásokra, vagy csodatételekre. Ameriká­ban, Smith József 15, majd 18 éves korában jelen­tette ki látomásait. Tanúi is voltak, hogy a láto­mások arra hívták fel, hogy egy uj keresztény vallást alapítson. így született meg a mormon val­lás. A Bronx, N. Y.-ban valami 10 éve, hogy egy kislány, aki olasz szülőktől származott, kijelentette, hogy látomásai voltak és rövidre rá olasz szárma zásu katolikusok elárasztották a környéket. A? egyház azonban távoltartotta magát a csodától és rövidesen minden feledésbe ment. A tanulság E cikk megírására több dolog vezetett. Mária- pócs nem mai keletű és látni akartam, hogy a nép hogyan értelmezi a mai világban a csodatételt. Meg kell állapítani, hogy az idősebb generáció, különösen a nők, mint vallásos tradíciót továbbra is értékelik. A fiatal generáció, ha elmegy7 is, a mulatságot nézi elsősorban. Meg kellett állapítani azt is, hogy teljes vallásszabadság van Magyaror­szágon. A búcsúra az megy, aki akar. Semmi aka­dályt nem gördítenek a bucsusok útjába. Tekintet­tel arra, hogy a búcsú a mezőgazdasági termékek betakarítása után van, sok embernek van ideje, hogy ha akar, búcsúra mehessen. A pénz. amit a hívők ott hagynak az egyház tulajdona még akkor is, ha százezrekre rúg. Sajnos Fodor István főes­peres ur nem érkezett vissza időben és igy nem tudtunk vele beszélni, de elegendő felvilágosítási kaptunk a pócsiaktól, hogy véleményt tudjunk al­kotni. Máskülönben semmi szándékunk vitába bo­csátkozni azokkal, akik pro vagy kontra álláspon­tot foglalnak el a kérdésben. Nem is találjuk a vi­tát fontosnak a bucsusokkal kapcsolatban. A fon­tos az. hogy a hívők jó termelőszövetkezeti tagok részt vesznek a békemozgalomban, támogatják £ szocialista termelést és nyíltan vallják, hogy az uj rendszer életszínvonalukat mérföldes lépésekké! vitte előre, ezért hü támogatói az uj Magyarország nak. A magyar fiatalok sikere az idei Liszt-Bartók zongoraversenyei Szeptember 19 és október 3 között bonyolítot­ták le Budapesten a nemzetközi Liszt-Bartók zon­goraversenyt. Tizenkét ország 31 ifjú zongoris­tája nagytekintélyű művészekből álló zsűri előtl mutatta be produkcióját. A versenyen ugyanis csak azok indulhattak, akik még nem töltöttéit be 32. életévüket. A verseny nagy magyar sikerl hozott: a döntő 6 résztvevője közé 4 magyar ke­rült, s nagyszerű játékukkal ők szerezték meg av első négy helyezést. A zsűri a 30,000 ezer forin­tos első dijat nem adta ki, a 20,000 forintos má­sodik dijat Antal Imre, a 15,000 forintos harma­dik dijat Torma Gabriella, a 10,000 forintos ne­gyedik dijat Kiss Gyula és Lux Erika nyerte, ötö­dik helyen Jorge Gomez Labrana kubai, hatodik helyen pedik Ewa Synowiecz lengyel zongorista végzett. A győztes Antal Imre 31 éves, 1959-ben szerez­te meg művésztanár! oklevelét, őt már külföldön is jól ismerik. Dijat nyert 1959-ben s 1960-ban Bolzanoban, 1961-ben Nápolyban, tavaly pedig Rio de Janeiróban. Torma Gabriella mindössze 18 éves. öt éves kora óta zongorázik s egy év óta a budapesti Zeneművészeti Főiskola hallgatója, ahol Wehner Tibor professzor tanítványa. Kiss Gyula 22 éves, a Zeneművészeti Főiskolán Kado­sa Pál professzor tanítványa, ő nyerte a Magyar Rádió 1966. évi zongaraversenyén az első dijat. Lux Erika a-Zeneművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI M áriapócson Irta: Fodor Erna

Next

/
Thumbnails
Contents