Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-22 / 51. szám

8

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, December 22, 1966

MAGYAR JELEN

Szocialista építő műn ka

Kállai Gyula válaszai Jos.Grimond-nak, az angol liberálisok vezetőjének

Kállai Gyula, a minisztertanács elnöke fogadta Joseph Grimond-t, az angol liberális párt vezetőiét, aki magyarországi tartózkodása során a Guardian cimü napilap számára interjút készített a kormány elnökével.

Az alábbiakban közöljük Grimond kérdéseit és Kállai Gyula válaszait.

Magyarországra nagyon sok ember úgy emlékszik Nyugat-Európában, mint amely éppen tiz éve keserű tapasztalatokon ment keresztül. Milyen Örökséget hagytak e tapasztalatok?

— Sok mindentől függ az, hogy ki miként emlékszik vissza a tiz évvel ezelőtti magyarországi eseményekre és ki mit nevez keserű tapasztalatnak. Függ például attól, hogy ki hol állt az akkori események sodrában és cselekedeteiben milyen célok irányították. Ami pedig a nyugat-európai országok közvéleményét illeti, ez nagymértékben függvénye annak, mennyire voltak tárgyilagosak a sajtó és általában a propagandaszervek az akkori és az azóta eltelt idő történéseinek leírásában.

— A kérdés lényegére térve: 1956 őszén a szocializmus külső és belső ellenségei — felhasználva a régebbi politikai vezetés hibáit és gyengeségeit — számos embert megtévesztettek, de a magyar nép alapvető tömegei hűek maradtak a szocialista társadalmi rendhez. Amikor — rövid ideig tartó bizonytalanság és ingadozás után — a tömegek is felismerték, hogy ellenforradalomról van szó, amelynek célja a kapitalista társadalmi rend legrosszabb fajtájának restaurálása, felsorakoztak az újjászervezett Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mellé a szocialista rend védelmére. Éppen ez a magyarázata annak, hogy az ellenforradalom leverését rendkívül gyors politikai és gazdasági konszolidáció követte. Ezt számtalan nyugati politikus és sajtóorgánum is elismerte.

— A szóban forgó tiz év alatt megvalósítottuk a szocialista forradalom egyik legnehezebb feladatát : a parasztság — elfogadva pártunk, kormányunk tanácsát és segítségét — a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett, s ez úgy ment végbe, hogy közben mind a parasztság élet-, színvonala, mind pedig a mezőgazdaság termés- eredményei növekedtek. Népünk magáévá tette a soron levő legfőbb feladatot: a szocializmus teljes felépítését, s a dolgozók gazdag, virágozó országának létrehozásáért folyó munka e szakaszában is szép eredményeket sikerült elérni.

Az eredmények forrása

— Ma hazánkban szilárd a szocialista társadalmi rend, tervszerűen folyik a békés építő munka. Országunk nemzetközi tekintélye — diplomáciai, külkereskedelmi, a kulturális kapcsolatok és sok más “fontos terület vonatkozásában — jelentősen megnövekedett.

— Ezeknek az eredményeknek legfontosabb forrása az, hogy Magyarországon a nép és a szocialista rendszer végérvényesen és visszavonhatatlanul egybeforrt. Ez a tiz év előtti eseményeknek és az elmúlt tiz év fejlődésének legfontosabb és keserűnek semmiképpen sem mondható tapasztalata.

— Keserű lehet viszont ez a tapasztalat azok számára, akik tiz évvel ezelőtt is azzal a céllal indítottak támadást, hogy a magyar népet eltérítsék a szocializmus útjáról, kiszakítsák Magyar- országot a szocializmus világrendszeréből. S ezek a körök — nyugodtan javasolhatom — levonhatnak egy számukra még keserűbb tapasztalatot is: ugyanilyen sikertelen marad bármiféle jövőbeni próbálkozásuk, amely a magyar nép szocializmusba vetett meggyőződésének gyengítésére, építő munkája lendületének fékezésére irányul — válaszolta az első kérdésre Kállai Gyula.

Egy évvel ezelőtt a Társadalmi Szemle, az ön pártjának elméleti folyóirata közölte Bihari Ottó professzor Írását, amely rivalitásos választásokat, az Országgyűlés törvényhozó jogkörének nagyobb hangsúlyozását, népszavazásokat és a “listákra” való szavazás helyett egyéni jelöltekre történő szavazást javasolt. Szélesebb követelést képviselek ezek a javaslatok? És ha igen, történt-e velük kapcsolatban valamilyen előrehaladás? — hangzott Grimond második kérdése.

— A szocialista társadalmi rend már most is szélesebb demokráciát biztosit állampolgárai számára, mint a megelőzőek, közöttük a kapitalizmus is. Nálunk nincs megkülönböztetés állampolgár és állampolgár között sem vagyoni, sem születési, sem faji illetve vallási vagy bármilyen alapon. Egyenlők a lehetőségek a munkavállalásban, a tanulásban, azonosak az állampolgári jogok és kötelességek: mindenki egyenlő eséllyel és lehetőségekkel vehet részt a közéletben is. Ezek az elvek érvényesülnek jelenlegi választási rendszerünkben. Hadd említsem meg ennek illusztrálására Országgyűlésünk összetételét. Országgyűlésünk tagjainak 42 százaléka munkás, 19 százaléka pai'aszt, 36 százaléka értelmiségi származású. A Parlament padsoraiban 62 képviselőnő foglal helyet, s talán érdekelni fogja az is, hogy 6 képviselőnk — pap. A képviselők jelentős része párton- kivüli.

Szocialista demokrácia

— A szocialista demokrácia fejlődése azonban összefüggésben van társadalmunk és népgazdaságunk fejlődésével. Az e vonatkozásokban elért eredmények alapján most úgy látjuk, elértünk egy olyan fejlődési fokot, amikor lehetséges, indokolt, sőt szükségszerű is a szocialista demokrácia további szélesítése. Ennek adott hangot az Ön által említett Bihari professzor, akinek cikke a politikai vezetésnek a szocialista demokrácia ki- szélesítésére irányuló kiinduló elképzeléseit tükrözi. Nálunk a jövő évben esedékesek a választások, és úgy gondoljuk, jó előre, kell eldönteni, hogy már nemcsak a községi, járási és megyei tanácsok tagjait, hanem az országgyűlési képviselőket is egyéni választókerületekben — és ahol a szavazó polgárok ezt szükségesnek tartják, több jelölt közül — választják-e majd meg. Meggyőződésünk, hogy a jelöltek — legyenek akár pártunk tagjai, akár pártonkivüliek — egyöntetűen a szocializmus teljes felépítésének politikáját fogják képviselni, hiszen erre kapnak megbízást választóiktól.

— Bármennyire fontos is a választási rendszer módosítása, az a véleményünk, hogy ezzel még nem merülnek' ki a szocialista demokrácia fejlesztésének lehetőségei. Ezért döntöttünk úgy, hogy tovább szélesítjük az úgynevezett termelési demokráciát is, ennek keretében növeljük a szak- szervezetek jog- és hatáskörét a termelési, érdek- védelmi és az üzemvezetést érintő kérdésekben. A gazdasági mechanizmus reformjának egyik fő célja, hogy nagyobb lehetőséget adjon az üzemi munkásságnak arra, hogy közvetlenebbül érvényesítse befolyását a termelés vezetésében. A mező- gazdasági termelőszövetkezetekben pedig növeljük a tagok közgyűléseinek szerepét. Mindezzel azt kívánjuk előmozdítani, hogy még több állampolgár váljék a szocialista állami, gazdasági és kulturális élet eddiginél is aktívabb formálójává — felelte Kállai Gyula.

Grimond újabb kérdése: Milyen a viszony az állam és az egyetemek között?

— Az egyetemek és főiskolák állami intézmények, fenntartásukról, fejlesztésükről az állam gondoskodik. A diákok — tanulmányi eredményeiktől és szüleik anyagi helyzetétől függően — ösztöndíjban, szociális támogatásban, részben kollégiumi elhelyezésben részesülnek, a tandíj csak névleges.

— Azon vagyunk, hogy egyetemeink és főiskoláink a szaktudományok korszerű színvonalán álló tudást nyújtsanak, vagyis jó szakembereket képezzenek, de természetesen arra is törekszünk, hogy az uj diplomások szocialista hazafiak, a jövő Magyarországának öntudatos építői legyenek. Az egyetemek vezetésében az önállóság és a központi állami irányítás együttesen érvényesül. Példaként megemlíthetem: a rektorokat, a dékánokat a tanszékvezető professzorokból, valamint az egyetemi társadalmi szervek képviselőiből álló kari- illetve egyetemi tanácsok ajánlására nevezi ki a kormány, három évi időtartamra. A képzési programot a professzorok tanácsai, javaslatai alapján és velük együtt az illetékes állami szervek hagyják jóvá. Az állam és az egyetemek közötti viszony tehát úgy jelölhető meg, mint a közös cél érdekében történő együttműködés — hangzott a válasz..

Grimond ezután egy közbevetett kérdést tett fel: Elégedett-e Ön egyetemeik fejlődésével? Minden diákszervezet az állam vagy a párt ellenőrzése alatt áll-e?

— Egyetemeink fejlődésével egészében elégedett vagyok, bár kormányunknak van olyan igénye, hogy a leendő szakemberek még jobb szakmai képzettséggel rendelkezzenek, még szilárdabb és tudományosabb legyen a világszemléletük. Ezek nem uj igények, egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyetemeken folyó munkát is tovább lehet és kell javítani, tökéletesíteni.

— Egyetemeinken a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezetei működnek. Foglalkoznak a fiatalok politikai nevelésével, segítik őket, hogy jobban tanuljanak, műveltebbek legyenek és kulturáltan szórakozzanak. Egyetemeinken több diákjóléti, kulturális és sportszervezet működik, ezek maguk választják meg a vezetőségeket, maguk dolgozzák ki programjukat. A kollé- giumokat az igazgató mellett működő választott önkormányzat irányítja. Ezekben nemcsak a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai, hanem a szövetségen kívüli fiatalok is részt vesznek. Mivel az egyetemek és főiskolák nemcsak oktatási és tudományos, hanem egyben nevelési intézmények is, a professzori-oktatói kar tanácsüléseken is rendszeresen foglalkozik a fiatalok szervezeteinek működésével, eszmei és pedagógiai segítséget ad az ifjúsági szövetségnek, a kulturális- és sportszervezeteknek, a kollégiumi önkormányzatoknak.

— Magától értetődik, hogy az egyetemi és főiskolai fiatalok élénk szakmai, politikai és világnézeti vitákat folytatnak. Ezeket helyeseljük, támogatjuk, eredményeiket a gyakorlatban hasznosítjuk, hiszen azt keresik-kutatják, hogyan lehetne és hogyan tudnák személy szerint ők maguk! előmozdítani a szocializmus gyorsabb fejlődését — hangzott Kállai Gyula válasza.

Állam, egyházak, sajtó

Milyen a viszony az állam és az egyházak, valamint az állam és a sajtó között?

— Az állam és az egyházak viszonyát a magunk részéről kielégítőnek mondhatom. Ez a viszony jogilag a még 1950-ben kötött mekállapodásokra épül, politikailag pedig kettős felismerésen nyugszik: az egyházak vezetői meggyőződtek arról, hogy a szocialista társadalmi rend Magyarországon olyan objektiv tény, ami a hivő emberek részéről is elismeréssel és helyesléssel találkozik; másfelől: államunk tudatában van annak, hogy vannak még az országban hivő emberek, akik számára a vallás gyakorlása belső szükséglet, de a szocialista társadalmi redszert a sajátjuknak tekintik, s a nem hívőkkel, a kommunistákkal együtt dolgoznak annak teljes felépítéséért, erősítéséért és fejlesztéséért.

— A viszony kielégítő, sőt jó voltát — azt hiszem — az is igazolja, hogy az elmúlt évben államunk néhány egyházpolitikai kérdésben — főként az üresen álló püspöki tisztségek betöltésére vonatkozóan — megállapodást irt alá a Vatikánnal. A Vatikán történetében ez az első olyan hivatalos megállapodás, amelyet szocialista állammal kötött.

— Magyarországon teljes vallásszabadság van. Az egyházak szabadon foglalkozhatnak híveik vallási életével. Minden hivő szabadon gyakorolhatja vallását. Erről, úgy gondolom, ön személyesen is meggyőződött. A kormány a hivő emberekről is ugyanazt kívánja el, amit másoktól: legyenek hü polgárai a Magyar Népköztársaságnák, tartsák tiszteletben a törvényeit, s végezzék becsülettel munkájukat. Ez egyébként egyetlen vallás tanításának sem mond ellent,

— Az utóbbi időben a nyugati országok lapjaiban találkozunk olyan cikkekkel, amelyek katolikus papok perbefogásáról és elitéléséről tudósítanak, s ezt vallásüldözésnek minősitik. Nos, mi az igazság? Magyarországon csaknem 8 ezer egyházi személy tevékenykedik, ezzel szemben az utóbbi időben bírósági eljárás alá vont egyházi vagy volt egyházi személyek száma húsznál kevesebb. De őket sem funkciójuk vagy meggyőződésük miatt kellett biróság elé állítani, hanem azért, mert törvénybe ütköző cselekményt követtek el. Ha nem egyházi személyek követnek el ilyesmit, ugyanígy szembe találja magukat az igazságszolgáltatással.

Ami a sajtóra vonatkozó kérdést illeti, hadd fogalmazzam meg azt olyan éles formában, ahogyan mások sok esetben felteszik: van-e sajtó- szabadság, a kommunista Magyarországon? —« kérdezte Grimond.

— A sajtószabadság első és legfontosabb meg1- nyilvánulása az, hogy kinek a kezében vannak a lapok. Nálunk lapjai vannak a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a szakszervezeteknek, az Ifjúsági Szövetségnek, a Hazafias Népfrontnak, a nő