Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-22 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 22. 1966 Rácz László: Uj élet sarjadt ki a romokból... SZÉLJEGYZETEK AMIKOR D1RKSEN szenátor alkotmánymódosi- tó javaslatot nyújtott be, hogy a nyilvános iskolákban engedjék meg az imádkozást, 49 szenátor mellette, 37 ellene szavazott. így a javaslat elbukott, mert 9 szavazat hiányzott a % többséghez. A sajtó nagyobb része ezt úgy jelentette, hogy “37 szenátor az imádkozás ellen szavazott.” A cél- zatos félrevezetés helyett a tisztességes jelentés az lett volna, hogy “a következő 37 szenátor az alkotmány rendelkezése mellett szavazott.” Erre azonban csak a haladó szellemű újságok vállalkoztak. • • • AZ AMERIKAI NÉP felvilágosodott része és a világ nagy része nem rejti véka alá a véleményét, hogy Johnson elnök un. "békeajánlatai" csupán leplezése a vietnami háború folytonos fokozásának. Hogy ezek a hamis "békeajánlatok" csupán ájtatos szemforgatások, arra felváltva Johnson, Rusk és McNamara szolgáltat bizonyítékot. Nemrégen McNamara jelentette, hogy a júliustól kezdődő' 12 hónapra az előzőleg adott rendelést hadi repülőgépekre felemelik 280-nal. A külön kiadás 700 millió dollár. Ez a 280 repülőgép abból a fajtából való, amilyenekkel a haditengerészet Észak-Vietnamot bombázza. Újabb bizonyíték arra, hogy elnökünk és kormányunk nem békére, hanem a háború kiterjesztésére készül. • • • DICK GREGORY Észak-Vietnam meglátogatására készül, hogy ott az ünnepek idején egy kis szóra koztatásban részesitse az elfogott amerikai pilótákat, akiknek a száma naponta szaporodik. A külügyminisztérium Gregory útlevelének az elkobzását helyezté kilátásba, amikor amerikai földre lép a vietnami látogatása után. Gregory megjegyzése erre az volt, hogy “annyi baj legyen!” (So what?!) És rámutatott arra, hogy Bob Hope évről-évre nagy kísérettel utazik mesz- sze eső tájakra, hogy az ünnepi szezon alatt amerikai katonákat szórakoztasson. Őt — Gregoryt — soha nem kérték fel hasonló szereplésre, pedig a néger katonák tízezrei szívesen látták volna egy néger szereplő fellépését. Most, amikor a saját költségén hajlandó Vietnamba utazni, a külügyminisztérium — fenyegetőzik. Annyi baj legyen! • • • FELJEGYZÉSRE érdemes, hogy Gregory ellenzi a vietnami piszkos háborút és a külügyminisztériumot ez a tény befolyásolja, amikor útlevele elkobzását helyezi kilátásba. De emlékszünk arra, hogy amikor Bob Hope egy év előtt visszaérkezett a vietnami katonák szórakoztatásáról, az ő véleménye is az volt, hogy "Amerikának mindent el kell követni ennek a háborúnak gyors befejezése érdedében." Ennek ellenére az idén sem ütközik akadályba, hogy az adófizetők költségén utazzon Vietnamba és az útlevelét nem fenyegeti elkobzás. Igaz, hogy Hope bőre fehér .. . • • • EGY VAK EMBER a betelefonáló rádió állomás hallgatóit arra kérte, hogy írjanak képviselőiknek és hívják fel a figyelmüket arra, hogy Los Angelesben csak egy taxi-társaság van és az az egy képtelen lebonyolítani a hatalmas város forgalmát. Azon a napon, amikor szokatlanul erős eső sújtotta Los Angelest, nem tudott az esőben elbotorkálni és órákig hiába próbált taxit kapni. Az esőben rekedt vak ember panasza jogosult, de vajon tudja-e, hogy mi a “franchise”? (Kiváltság, privilégium). Ebben a két és félmilliós, óriási kiterjedésű városban egyedül csak a “Yellow Cab” társaság kapott “franchise”-t és igy más társaság nem élhet azzal a kiváltsággal, hogy résztvegyen a taxi-forgalom lebonyolításában. Ezt a kiváltságot már több Ízben vizsgálták, megvizsgálták, kivizsgálták és végül felülvizsgálták, de a vakok, az öregek — amikor taxira szorulnának —, még mindig hiába várnak, várnak és várnak... • • • EGY WATTSI NÉGER családostul "Perris Val- ley"-be költözött és miután ilyen nevű helységet a térkép nem sorol fel, feltételezzük, hogy Perris- be költözött, ahol számos derék olvasónk lakik. A család feje telefonon át jelentette az egyik los- angelesi rádió állomásnak, hogy megkülönböztetés nélküli fogadtatásban részesült, a gyerekeket az iskolában, őt magát a templomban, a PTA-ben és egyebütt a legnagyobb szívességgel fogadták. Az első néger családot Watts-ból még néhány Szülőhazánk a felszabaduláskor: 1945-ben romokban hevert. Az egy emberöltőt kitevő Horthy fehér terror, a német-náci zsoldban folytatott háborújával és rablásaival koldusbotra juttatta Magyarország népét. A világháború végével megkezdett hősies építő munkát: — alig egy évtized leforgása után — félbeszakította az ’56-os ellenforradalom. Ez tömérdek emberáldozaton kivid, hozzávetőleges 20 milliárd anyagi kárt is okozott az országnak. De nem telt el több mint egy újabb évtized és a magyar dolgozó osztályok nagyszerű erőfeszítése eredményeként, uj élet sarjad a romokból. Ennek a bizonyítékát adta a magyar szocialista munkás párt IX. kongresszusa, mely december hó elején zajlott le Budapesten. Ez alkalommal a legutóbbi négy év eredményteljes munkájáról számolt be a párt Központi Bizottsága nevében, annak első titkára: Kádár János, több mint félezer kongresz- szusi kiküldött és nagyszámú külföldi delegátus lelkes tetszésnyilvánítása közepette. Ez a beszámoló világos képet adott szülőhazánk nagyszerű fejlődéséről a mai napig. Letagadhatatlan statisztikai adatok felsorolásával megállapította, hogy a szocialista épitő munka az alapok lerakása után, immár a felülépitmény megszilárdításához jutott. Elismerésreméltó, hogy ebben a munkában az ipari munkások és a parasztság mind szorosabb testvéri szövetsége vállvetve vesz részt, a kommunista párt előrelátó irányítása mellett. Milyen meghazudtolása volt ez a beszámoló annak az eltorzított képnek, mit a hazájukból kiszökött gyászmagyarok sajtójukban, emigrációs för- medvényeikben az otthoni állapotokról megfestenek. Kádár János jelentése — melyet a budapesti “Népszabadság” teljes szövegében leközölt — híven visszatükrözte szülőhazánk nagyszerű fejlődését egészen napjainkig. Nem hallgatva el a meglevő hiányosságokat, az épitő munka közepette felmerült, elkerülhetetlen hibákat sem. A jelentés adataiból itt csak a legfontosabbakat ragadom ki. De ezek is már teljes képet adnak az olvasó számára, hogy milyen hatalmas utat tett meg a magyar munkások és parasztok állama, mig eljutott idáig. Az ország nagyütemü iparosodásának bizonyítéka, hogy a szocialista iparban dolgozók száma 1949-től máig csaknem háromszorosára: 1,480,000- re emelkedett. Az ipari munkások és alkalmazottak összlétszáma ez idő alatt több mint kétszeresére: 3,400,000-re nőtt meg. Az iparosodás gyors ütemének megfelelőleg, a mezőgazdaságban dolgozók részaránya az ország összes dolgozóinak viszonylatában ez idő alatt 52%-ról 32%-ra esett. De hogy a parasztság zöme már beilleszkedett a rzocializmust épitő munkába, arra kézzelfogható bizonyíték az, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek taglétszáma az 1949. évi 10,000-ről máig 1.05 millióra emelkedett. A földbirtok kisajátítása után Horthyék “hárommillió koldusa” ma már osztálytudatos dolgozókká lett. Mint Kádár János mondotta: “Parasztságunk megtalálta a helyét az ország közös gazdaságaiban, becsülettel dolgozik és jobban él mint annakelőtte.” Valóban, minden statisztikai adat nélkül is, a szülőföldjükre hazalátogatott jóhiszemű régi amerikások tízezrei, örömmel állapítják meg ennek az állításnak az igaz voltát. A szocialista épitőmunka legszembeötlőbb eredménye odahaza ez a város és falu közt tátongott szakadék fokozatos áthidalása. A parasztság életnívójának forradalmi emelkedése. A régi vályogviskók, a két, sőt négy bérescsaládra számított földes szobák helyébe épült egészséges, nagyon sokszor fürdőszobás falusi házak. A szocialista állam igyekszik ezt a rohamos fejlődést még jobban erősíteni. A mezőgazdasági termelésben a legutóbbi öt évben elért 10%-os emelkedést fokozni. Ezt célozza többek közt, a termelőszövetkezetek hathatósabb gépesítése. (A tsz-ekben dolgozó traktorok száma már az elmúlt öt év alatt is a kétszecsalád követte és a fogadtatás, amelyben részesültek, szintén kifogástalan volt. Az a haladó szellem, amelyet perrisi olvasóink oly kitartóan és példásan képviselnek immár évtizedek óta, rányomta bélyegét az egész városra és környékére. rpsére emelkedett.) A szocialista termelés a tervrendszeren alapul, ellentétben a tőkés termelési “renddel”, melyet egyedül az áruval elérhető haszon: a profit mozgat. A Magyar Népköztársaság harmadik ötéves terve — mely 1970-ig terjed — minden erővel a dolgozó osztályok életnívójának további emelését célozza. Ezt a munka termelékenységének fokozásával, uj erőforrások létesítésével és a munkafegyelem erősítésével kívánja elérni. A már folyamatban levő harmadik ötéves terv a nemzeti jövedelemnek 20%-os, a bérből élő dolgozók reál- jövedelmének átlag 15%-os, a parasztság tényleges fogyasztásának 18%-os emelkedését akarja megvalósítani. Messzire vezetne, ha a szocialista épitő munkának és eddig elért eredményének részleteit ismertetném. Megelégszem csupán azoknak az adatoknak a felsorolásával, melyek a dolgozó rétegek ugrásszerű haladásáról tanúskodnak a művelődés terén. Minden általános iskolát végzett 100 tanuló közül, 42 folytatja tovább tanulmányait középiskolákban. A magyar egyetemi hallgatók száma és aránya meghaladja a fejlett európai kapitalista országokét: mint Anglia és Franciaországét. A közkönyvtárakat látogatók száma több mint kétmillióra nőtt. A kikölcsönzött könyvek száma pedig az öt év előtti 30 millióról, 49.5 millióra emelkedett. A gyászmagyarok aknamunkája az emigrációban, süket fülekre talál. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a washingtoni kormányzat épp e napokban emelte nagyköveti szintre szülőhazánk diplomáciai képviseletét. Péter János külügyminiszter a kongresszus előtt kihangsúlyozta, a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tekintélye megnőtt. Mint mondotta: “Ma gazdasági és számbeli súlyúnkat meghaladó mértékben veszünk részt a nemzetközi életben.” Bizonyítéka ennek Csatorday Károly követ megválasztása az ENSZ-ben a legfontosabb politikai bizottság elnökévé. Továbbá az is. hogy ma- pvar dinlomata elnökölt több Ízben az ENSZ most lefolyt közgyűlésének tárgyalásain. Mindez az otthoni letagadhatatlan belső megerősödés elismerése még a különböző szerkezetű államok részéről is. A lezajlott pártkongresszus nemcsak seregszemle, de Magyarország belső erejének megmutatása volt. Ezen felül a nemzetközi szocialista szolidaritás, a Szovjet-állammal és a többi szocialista országgal való szoros egybemunkálkodás demonstrálása is volt. A közös cél: a béke érdekében. Ez megmutatkozott főként azokban a lelkes nyilatkozatokban, melyek a hősies vietnami nép védelmében hangzottak el. A kongresszus részvevői messze- hangzóan ítélték el az amerikai imperialisták támadását és tömeggyilkos hadviselési módját a maroknyi vietnami hazafiak ellen. Biztosítva őket a szocialista világ korlátlan támogatásáról. Egyöntetű volt az a megállapítás is, hogy a nemzetközi proletár szolidaritás munkáját Vietnam érdekében aláaknázza a népi Kina vezetőségében bekövetkezett pártviszály. Ez a szocialista világ egyensúlyi helyzetét is veszélyezteti. A kongresszusi felszólalásokban kialakult az a vélemény, hogy ezt a rákfenét, testvéri tárgyalások és kölcsönös megértés során kell kiküszöbölni. A szeretett szülőföldjükből — éhség, földnélküliség és a régi feudális rendszer csendőr-szolgabiró önkényé folytán idegenbe kényszeritett öreg amerikások szeretettel és büszkeséggel vesznek tudomást arról, hogy odahaza uj élet sarjadt a romokból... További eredményes szocialista épitő munkát kívánva, az otthoni uj nemzedéknek. a/wem kai r Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York. N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.000, félévre $5.50. Minden más Külföldi ország- 84 I be egy évre 1& dollár, félévre $6.50. i 2
