Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-22 / 51. szám
Thursday, December 22, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A karácsonyfa Irta: TOLSZTOJ LEÓ A vendégszobába becipeltek egy nagy, fagyos fenyőfát. Pahom sokáig kopácsolt, faragott fejszéjével, amig összetákolta a talpát. A fenyőfát végül is felállították s oly magas volt, hogy világoszöld csúcsa begörbült a mennyezet alatt. A fenyőfából áradt a hideg, de lekonyult ágai lassacskán felengedtek, felágaskodtak, kiterebélyesedtek és az egész házat fenyőillat töltötte be. A gyerekek bevitték a szobába a nagy halom pa- pirláncot, meg a karácsonyfadísszel teli dobozokat, a karácsonyfa köré székeket állítottak és hozzáfogtak a diszitéshez. De hamarosan kiderült, hogy kevés a disz. Újból le kellett ülni, zacskókat ragasztani, diót aranyozni s a mézeskalácsra, meg a krimi almára ezüst zsinórt kötni. Az egész este ezzel telt el, végül is Lilja gyűrött szalagcsokros fejét könyökére hajtotta és elaludt az asztalnál. Eljött karácsony napja. A karácsonyfát feldíszítették, arany angyalhajjal hintették be, felaggatták a papirláncokat, feltették a gyertyákat, meg a színes gyertyatartókat. Amikor minden készen volt, anyácska kijelentette: — Na gyerekek, most menjetek ki, és estig be se dugjátok az orrotokat a vendégszobába. Ezen a napon későn ebédeltek, kapkodva, a gyerekek csak édességet, almáslepényt ettek. A házban minden a fejetetején állt. A gyerekek egész nap ténferegtek a házban, lábatlankodtak és mindenkit megkérdeztek: hamarosan este lesz-e ? Még Arkagyij Ivanovics sem tudta, mitévő legyen, felvette hosszufarku redingotját és merev, keményített fehér ingét, és egyik ablaktól a másikig lépdelve fütyörészgetett. Lilja bement az anyjához. A nap szörnyű csigalassúsággal kúszott a föld felé, pirosán tapadt oda a szürke felhőkhöz, a kút lilás árnyéka egyre hosszabbra nyúlt a havon. Végül is anyácska öltözni küldte Nyikitát. Nyikita az ágyán egy sötétkék selyeminget talált, nyakán, kézelőjén meg alján hímzett fenyőágacskákkal, egy bojtos, fonott övét és fekete, buggyos bársonynadrágot. Nyikita felöltözött és kiszaladt anyácskához. Anyácska szépen elválasztotta egy fésűvel a haját, megfogta a vállát, hosszasan az arcába nézett s odavezette a ngy hármas tükör elé. A tükörből egy csinos, jólnevelt kisfiú nézett Nyikitára. Valóban ő lenne az? — Jaj, Nyikita, Nyikita — szólalt meg anyácska és megcsókolta a fejebubját — ha te mindig ilyen jó kisfiú lennél! Nyikita lábujjhegyen kiment az előszobába s egy fehérbe öltözött lányt vett észre, aki fontoskodva lépegetett feléje. A kislányon gyönyörű fehér ruha volt lenge muszlinból, hajában nagy fehér szalag. Hat pompás csiga-fiirtje szinte felis- merhetetlenségig megváltozott arca két oldalán sovány kis vállára lógott. Lilja — az unokahuga, mert ő volt az — Nyikitához lépett és orrát fintorítva nézett rajta végig, — Mi az, miért ijedtél meg? — kezdte. — Azt hitted, hogy kisértetet látsz? — Bement a dolgozó szobába s iábát maga )xá huzva, lelüit a díványra. Nyikita a nyomába ment, leült, de a dívány másik végére. A kályhában égett a tűz, a pattogó fából szikrák repdestek. A börkarosszékek hátát, a falon függő képek aranykereteinek csücskét, a szekrények között álló Puskin-mellszobrot vöröses, hunyorgó fény ragyogta be. Lilja mozdulatlanul ült. Csodás látvány volt, amint a kályha fénye beragyogta az arcát és felhúzott kis orrát. Viktor jelent meg sötétkék aranygombos iskolai egyenruhában, paSzományos gallérral, amely olyan szűk volt, hogy beszélni is alig tudott tőle. Viktor egy karosszékbe telepedett le és ö is hallgatott. A szomszéd szobából áthallatszott, hogy anyácska, meg Anna Apolloszovna valamilyen csomagokat bontanak ki, valamit a padlóra tesznek és félhangon beszélgetnek. Viktor oda is som- fordált a kulcslyukhoz, de azt belülről papirral betömték. Aztán az előszobában becsapódott az ajtó, hangok és apró, szapora léptek hallatszottak. Megjöttek a faluból a gyerekek. Eléjük kellett volna szaladni, de Nyikita képtelen volt megmozdulni. A jégvirágos ablakon meleg világoskék fénysugár csillant meg. Lilja vékony hangon megszólalt: — Feljöttek a csillagok. Ekkor feltárult a dolgozószoba ajtaja. A gyerekek leugrottak a díványról. A vendégszobában, a padlótól a mennyezetig, sok-sok gyertya fényében csillogva tündökölt a karácsonyfa. Olyan volt, mint egy lángbaborult fa, az arany csillogása, a szikrák, meg a hosszú fénysugarak füzében. Tömény, meleg fenyőfa-, viasz-, mandarin- és mézeskalács illat áradt belőle. A gyerekek megilletődve, mozdulatlanul álltak. A vendégszoba többi ajtaja is kinyílt és a falhoz lapulva bejöttek a falusi kisfiúk és kislányok. Valamennyien nemezcsizma nélkül, gyapjuharis- nyában, piros, rózsaszínű, sárga ingben, sárga, vérvörös meg fehér kendőkben. Ekkor anyácska a zongorához ült és egy polkát kezdett játszani. Játék közben a karácsonyfa felé foi’ditotta mosolygó ax’cát és i’ázenditett: Hosszú lábú darumadár Nem találja az utat már ... .Nyikita kezét nyújtotta Liljának. A kislány kézenfogta és tovább bámulta a gyertyákat, két kék szemében egy-egy kax'ácsonyfa égett. A gye- x’ekek álltak, meg se moccantak. Ax’kagyij Ivanovics odafutott a kisfiúk és kislányok seregéhez, kettőt kézen fogott és szilajul körülugrálta velük a karácsonyfát. Kabátja hosz- szu szárnyai lebegtek. Futás közben még két gyereket ragadott meg, aztán Nyikitát, Lilját meg Viktort, és végül valamennyi gyerek köx’betáncolta a karácsonyfát. Vigyázok ám az aranyra, az aranyra, az aranyra, Vigyázok ám az ezüstre, az ezüstre, az ezüstre ... énekelték a falusi gyerekek. Nyikita egy pukkantót szakított le a karácsonyfáiból, megrázta és egy csillagos kis csákó esett ki belőle. Erre pukkanni kezdtek a pukkantok, játék- pati-onok szaga áradt, megzizzentek a selyempa- pir csákók. Liljának egy zsebes papirkötény jutott. Felvette. Arca kipix-ult, mint két pii’os alma, száját ösz- szekente csokoládéval. Szakadatlanul nevetett és egyi'e csak a kax’ácsonyfa alatt ülő hatalmas babát nézte, a babakelengyével teli kosár mellett. A karácsonyfa alatt ajándékok hevertek, papii’- ba csomagolva a fiuké, és különböző szinü kendőkben a lányoké. Viktor egy ezred katonát kapott, ágyústól, sátrastól. Nyikita egy igazi bőrnyerget, lószei’számot és ostort. Most már azt is hallani lehetett, hogyan pattog a mogyoró és a dió. A mogyoróhéj csikorgóit a lábak alatt, a gyei'ekek szuszogtak, miközben kibontották az ajándékcsomagokat. Anyácska újra a zongorához ült és játszott. A' fenyőfa körül dalolva járták a gyerekek a körtáncot, de a gyertyák lassan elhamvadtak és Arkagyij Ivanovics ugrándozva oltotta el őket. A karácsonyfa homályba borult. Anyácska becsukta a zongorát és mindnyájukat az ebédlőbe hívta teázni. Ax’kagyij Ivanovics nem nyugodott. Láncba sorakoztatta a gyerekeket, maga állt az élre s nyomában huszonöt gyerekkel, az előszobán át vai’- gabetüt írva le, befutott az ebédlőbe. Az előszobában Lilja lemaradt a láncról, megállt és lihegve, nevető szemmel nézett Nyikitára. Ott álltak a bundákkal teli fogas mellett. Lilja megkérdezte : — Mit nevetsz ? — Hisz te nevetsz! — válaszolta Nyikita. — Hát te meg mit nézel igy rajtam? Nyikita elvörösödött, közelebb húzódott a kislányhoz és maga sem tudta, hogy történt, egész közel hajolt hozzá és megcsókolta. Lilja hadarva mondta: — Te kedves fiú vagy! Ezt eddig nem mondtam neked, nehogy más is megtudja. De ez titok. — Sarkonfox’dult és beszaladt az ebédlőbe. Teázás után Arkagyij Ivanovics társasjátékot i’endezett, de a gyerekek teleették magukat, elfáFÉLÜNK AZ ATOMTÓL Sheldon Novick, a St. Louis, Mo.-i Washington Egyetem tanára levelet intézett Philip Abelsonhoz, az Atomenergia Bizottság egyik tanácsadójához, mely a szei’vezett szénbányászok, a United Mine Workers Journal novemberi számában jelent meg. Alább közöljük a levél egy részét. Ismételten halljuk, hogy az atomenergia fel- használása “viszonylagos veszélymentes.” Igaz, eddig még nem történt baleset egyetlen atomreaktorral sem, de a szerencsétlenség lehetősége fennáll. Sohasem tudhatjuk, hogy mikor és hol történhet ilyen szerencsétlenség. Elkerülhető-e a szerencsétlenség? Ma még kétséges, hogy tudunk-e olyan atomreaktorokat gyártani, amelyek balesetmentesek? Erre a kérdésre még nincs határozott válasz. Pedig nagyon fontos ez a kérdés, mert többszáz atom- i'eaktort építünk manapság és csupán egyetlen egy szerencsétlenség kimondhatatlan pusztítást okozhat. Az Atomenergia Bizottság bejelentette, hogy ha egy nagyvárostól 30 mérföld távolságra elhelyezett 500 megawattos reaktorból a mérges anyag kipárolog, az több milliárd dollár kárt, 3400 ember halálát és 43,000 ember sérülését okozná. Ma már négyszerié ekkora reaktorokat állítanak munkába. Amilyen arányban emelkedik a reaktorok nagysága és száma, olyan arányban emelkedik a szerencsétlenségek lehetősége is. Most azon fáradoznak, hogy megtisztítsuk a levegőt, a folyókat, a tavakat a szén, benzin és más energiaforrás által létrejött fertőzéstől. Ha azonban az atomenergia következtében fertőzzük meg a levegőt és a vizeket, akkor még azt sem tudjuk, hogyan kell ellene védekezni. Eddig ásványos energiaforrással fertőztük meg környezetünket, ez ellen tudunk védekezni. A legcsekélyebb atomhulladék is beláthatatlan károkat okozhat. Figyelembe véve azt, hogy nagyon kevés U-235 (az atomenergia gyártásához szükséges anyag) áll rendelkezésünkre, továbbá azt, hogy az atomreaktorok beállítása nagyon költséges és robbanás esetében beláthatatlan károkat okozhat emberéletben és anyagiakban, meglepő, hogy a washingtoni kormány, valamint az iparbárók olyan nagy összegeket fordítanak az atomenergia felhasználására. Még érthetetlenebb az, hogy kereskedelmi körök állnak az élen az atomreaktorok beállítása terén, még mielőtt tisztázást nyert volna, hogy milyen károkat okozhat. Elvégre is még egy évszázadra való energiaforrásunk van az atomenergia nélkül is. NEW YORK, N. Y. —■ A St. John egyetem hitelesítése, akkreditásála függőben marad egy évig. Ha pedig ezen idő alatt nem hozzák rendbe az intézet ügyeit, N. Y. állam egyetemi fennhatósága megvonja az akkreditálást. Az egyetem több tanára sztrájkban áll január 3 óta. • Bvrredien algériai elnök az Egyesült Arab Köztársaságban tett egyhetes látogatásáról hazaérkezett. Nasserral folytatott' hivatalos tárgyalásairól a kairói sajtó rendkívül meleg hangon emlékezik meg, és hangsúlyozza a két haladó arab ország együttműködésének jelentőségét. x’adtak és összezavarják a játékot. Végül is egy pettyesinges egész kicsi fiú elbóbiskolt, leesett a székről és hangosan sírva fakadt. Anyácska kijelentette, hogy a karácsonyfa-ünnep véget ért. A gyerekek kimentek az előszobába, a fal mellett ott voltak a nemezcsizmák, meg a kis bundák. Fölöltöztek és csapatostul kivonultak a hidegbe. Nyikita egész a gátig kisérte a gyerekeket. Amikor magányosan hazafelé indult, magasan az égen sápadt, sziváx’ványos gyűrűben világított a hold. A gáton meg a kertben hatalmasan és fehéren meredeztek a fák, úgy rémlett, hogy a holdfényben megnőttek, kihúzták magukat. Jobbi’a, a végtelen fagyos ködben húzódott a fehér pusztaság. Nyikita oldalán egy hosszú, nagyfejü árnyék mozgatta a lábát. Nyikita ugv éi’ezte, hogy álomban jár, egy el- vax-ázsolt bii’odalomban. Csakis egy elvarázsolt birodalomban lehet ilyen különös minden és csakis ott ilyen boldog az ember lelke.
