Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-22 / 51. szám
Entered as Second Class Matter December 31, 1952 under the Act of March 2, 1879. at the Post Office of New York, N. Y. Vol. XX. No. 51. Thursday, December 22, 1966 AMERICAN hUnGA^I^Í^WÖRD, INc!Ti30 East Tóth St., New York, N.Y. 10003. 20 PENT A Vatikán hwmalos lapja elitéli Hanoi lakóvidékének bombázását LEGÚJABB Béketárgyalásokra sürgeti a Johnson-kormányt Mansfield szenátor és Bingham képviselő WASHINGTON, D. C. — Arthur Goldberg, az Egyesült Államok ENSZ nagykövete átnyújtotta Johnson elnök levelét U Thantnak, az ENSZ főtitkárának. A levélben Johnson többi között a következőket irja: "Önhöz fordulunk, hogy tegyen meg minden lépést, melyet szükségesnek tart, hogy eszmecsere folytán fegyverszünet |öj jön létre. Biztosítom, hogy kormányunk mindenképpen együtt működik, hogy ilyen eszmecsere megkezdődjön és sikerre vezessen." A levél tartalmának közlésével egyidőben a külügyminisztérium szóvivői siettek megmagyarázni, hogy a levél tartalma nem jelent uj, változó politikai vonalat és igy hideg vizet zúdítottak mindazokra, akik nagy reményeket fűznek a levélhez. Viszont kihangsúlyozzák, hogy Johnson elnök tudatában van annak, hogy U Thantnak az a véleménye, hogy nincs kilátás még csak eszmecserére sem, mindaddig, amig be nem szüntetik É. Vietnam bombázását, minden feltétel nélkül. Általános vélemény, hogy a világszerte nagy felháborodás késztette az elnököt e levél megírására. RÓMA. — A Vatikán hivatalos lapja, az “Osservatore Romano” élesen elitélte Észak- Vietnam fővárosának, Hanoinak bombázását. “Ilyen cselekedet nem segíti elő a béketárgyalások megkezdését”, irta a Vatikán sajtója. NEW YORK, N. Y. — U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára kinyilvánította: “Hanoi bombázása beláthatatlan veszéllyel jár.” PÁRIZS. — A francia sajtó képviselője személyes beszámolót küldött az amerikai pilóták napalm bombázásainak rombolásáról és az ártatlan asszonyok és gyermekek tömeggyilkosságáról. Az egyetemi diákok nagy tüntetést rendeztek. A rendőrség 300 diákot tartóztatott le. MOSZKVA. — A Szovjet Kommunista Párt hivatalos lapja, a Pravda, részletesen leírja Hanoi bombázását, hogyan zuhantak a bombák a város munkásnegyedére, a bombák nyomán miként pusztította a tűz a házakat. Ezrek vesztették el lakhelyüket. A Pravda a cikkben emlékeztette az amerikai imperialistákat a szocialista országok azon határozatára, hogy Hanoi kérésére hajlandók önkénteseket küldeni és vállt vállhoz vetve együtt harcolni a vietnami néppel, az ország szabadságáért és függetlenségéért. PEKING. — A kínai kormány kinyilvánította, hogy az amerikai bombák Hanoiban megrongálták a kínai követség épületét. A nyilatkozat emberirtással (genocide) vádolja a Johnson-kormány politikáját. A román kormány is tiltakozott, a román követség! épület bombázása miatt. Béketárgyalásokat sürget Mansfield és Bingham WASHINGTON, D. C. — Mansfield szenátor, a szenátus demokrata többségének vezére rámutatott arra, hogy helyénvaló, hogy a Nemzeti Fel(Folytatás a 13-ik oldalon) "Nem maradsz büntetlenül. Irta: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. “Mert azt mondja az Ur: Imé, akiknek nem kell vala meginniok a pohárt, ugyancsak megisszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-é? Nem maradsz büntetlenül; mert bizonyára megiszod. .. . Mert imé, kicsinnyé teszlek téged a nemzetek kö'zött, és az emberek között utálatossá. A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szived kevélysége, aki a sziklák hasadékaiban lakói, és elfoglaltad a halmok tetejét. HA OLYAN MAGAS HELYEN RAKOD IS A FÉSZKEDET, MINT A SASKESELYÜ, ONNÉT IS LERÁNTALAK TÉGED, azt mondja az Ur.” (Jer. 48:12, 15—17.) Meg sem kísérlem annak a lelki krízisnek a leírását, amely engem — a krisztusi hit és reménység egy szerény részesét és hirdetőjét — arra indított, hogy az evangélium lélekemelő Ígéretei helyett Jeremiásnak: a gyász és melankólia prófétájának zord, vésztjósió igéit használjam KARÁCSONYI cikkem "textusa" gyanánt... Isten bűnömül ne vegye: a háromkirályok tömjénének és mirhájának, valamint a miriádnyi karácsonyfának a balzsamos illata helyett a vietnami halálmezők eltemetetlen hulláinak a bűze járja át az orromat; az angyali seregek dicshimnuszának mennyei áriája helyett a vietnami népre hulló gyilkos bombák dübörgése, ártatlan asszonyok, öregek és gyermekek haláikiáltása zug a fülemben; a beth- lehemi csillag fényét képtelen vagyok felfedezni az égboltozaton, mert az eleven emberi testekhez tapadó napalm-eső tüzcsóvái elhomályosítják a szemeimet; a szám ize keserű; a gyomrom kavarog; a kezeim ökölbeszorulnak — KI TUD ILYEN ÁLLAPOTBAN UJJONGANI 1966 KARÁCSONYA FELETT?! Én nem tudok! Karácsonyi örömök helyett jere- miési borzadály tölti be egész valómat annak a felháborító kegyetlenségnek a láttára, amellyel az én nagyrahivatott, de SAJÁT HIBÁJÁBÓL útvesztőbe jutott fogadott hazám vezetői egy szerencsétlen kis ország gyermekeit arra kényszerítik, hogy "ugyancsak megigyák a pohárt," amit pedig "nem kell vala meginniok." A tehetetlenség ke erüséjs csordultig betölti egész lényemet, amikor meggondolom, hogy ez a borzalmas pohár NEM 13 LÉTEZNE, ha a mi vezetőink — teljesen önkényüen, minden erkölcsi igazoltság nélkül, pusztán az ököljogra alapított erőszak révén — annakidején durván bele nem avatkoznak egy tőlünk 10,000 mérföldre fekvő országnak a legbelsőbb családi ügyébe — a szabad világ, a demokrácia, az emberiesség nevében és a krisztusi gondolat nagyobb dicsőségére. . .! Bizony mondom: e fennkölt fogalmakon nagyobb csúfság még sohasem esett, mint amilyent a mi vezetőink követnek el rajta nap-nap után ... És abban sem találok egy jottányi vigasztalást, hogy majdan ezért az embertelenségért nekünk is BIZONYÁRA ki kell ürítenünk a pohárt, MERT NEM MARADUNK BÜNTETLENÜL! Eljö az idő, amikor mindezért a mi országunknak kell majd "megfizetni mind az utolsó fillérig" (Luk. 12:59) — és az ártatlanok együtt fognak szenvedni a bűnösökkel... A bünhődési folyamat már meg is indult. A világ leggazdagabb és leghatalmasabb országa vagyunk, de néhány báb-hübéresünkön kívül nincs egyetlen tisztességes ország a földkerekségen, amely lelkesen helyeselné és támogatná a mi délkelet-ázsiai garázdálkodásainkat; nincs egyetlen nép. amely valódi tisztelettel nézne fel ránk; a nagytöbbség szemében végtelenül KICSINNYÉ zsugorodtunk össze és hiába is tagadnánk! — az emberiség jobbik és nagyobbik része igenis: UTÁLKOZÁSSAL szemléli vietnami viselt dolgainkat, amelyek mellett korábbi kilengéseink (Lebanon, Guatemala, Kuba, Kongó, San Domingo, stb.) valósággal eltörpülnek ... Odáig már eljutottunk, hogy "elfoglaltuk a halmok tetejét." Szilárd meggyőződésem, hogy erő és hatalom dolgában elértük a csúcsot és innen már csak LEFELÉ vezethet az ut .. . Elérni a csúcsot TÁRSTALANUL is lehet, de MEGTARTANI ezt a kivételes pozíciót — más népek segítsége nélkül, sőt azoknak előrelátható ellenállásával szemben, de még inkább: SAJÁT NÉPÜNK ÓHATATLAN BELSŐ BOMLÁSA MELLETT — egyszerűen lehetetlen! Megpróbálták ezt a római Cézárok, Nagy Sándor, Dzsingiszkán, Napóleon, sőt napjainkban Hitler is — miért volna a mi jelenkori Cézárunk igyekezete sikeresebb amazokénál? A múlt minden példája arra int, hogy a csúcs elérése: a romlás, a pusztulás kezdete... Mi pedig e pillanatban a csúcsról tekintünk körül — egy saskeselyü szivének a kevélységével... Jeremiási hangulatban azt ajánlom a mi saját Cézárunknak, hogy az öldöklés kétnapos karácsonyi szünetelése alatt keresztény emberhez illő alázattal és meglátással forgassa a Szentirás lapjait. Nagyon is lehetséges, hogy kedvenc prófétájának: Ésaiásnak a könyvében — de egyebütt is!—találni fog olyan intelmeket, amelyek sokkal pontosabban meghatározzák a vezetése alatt álló országnak a VALÓDI küldetését és szerepét a nagyvilágban, mint azok az üres, hitelüket vesztett, hivságos szólamok, amiket az elmúlt évek során hallottunk a szájából ... S ha ezeket az intelmeket a szivére veszi, ki tudja: mához egy évre talán úgy fejezhetem be a cikkemet, hogy: "Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok." De az idén nem visz rá a lélek . . . !
