Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-15 / 50. szám

Thursday, December 15, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD tőkésországok egymás közötti ellentétei és mély­reható politikai válságba kerültek az amerikai vezetés alatt álló katonai' és politikai szövetségek. Széthullott a bagdadi paktum Széthullott a bagdadi paktum, meggyengült a távol-keleti imperialista szövetségi tákolmány, a SEATO. A ciprusi válság kapcsán a görög—török ellentétek feltárták az imperialisták Földközi-ten­ger menti katonai rendszerének gyengeségét. Megbomlott a NATO katonai szervezete és álta­lában az amerikaiak által az európai szocialista országok ellen szervezett hidegháborús imperia­lista front. Egyes európai kapitalista államok, kö­zöttük NATO-államok, kezdik az amerikai hábo­rús tervek szolgálatánál és kockázatánál haszno­sabbnak találni a normális kapcsolatokat, a békés egymás mellett élést a szocialista országokkal. A vezető tőkésállamokban is növekednek a gaz­dasági nehézségek. Az Egyesült Államok költség- vetésének mind nagyobb részét emésztik fel a fegyverkezési kiadások. Növekszik az államadós­ság. Csökkennek az aranykészletek és a dollár- tartalékok. Az egész gazdasági életre inflációs nyomás nehezedik. Komoly valutáris és gazdasági válsággal küzd Anglia, megtorpant a konjunktú­ra a nyugat-európai országokban. Növekszik a munkanélküliség az Egyesült Államokban, Ang­liában, Olaszországban, Franciaországban. Általá­nos jelenség a tőkésországokban, hogy a növekvő terheket teljes mértékben áthárítják a munká­sok, általában a dolgozók vállára, ennek nyomán élesedik az osztályharc, fokozódik a sztrájkmoz­galom. Tavaly csupán az Egyesült Államokban mintegy négyezer sztrájk volt, amelyben másfél millió ember vett részt. Ezek a megmozdulások egyre gyakrabban párosulnak a monopóliumok hatalma elleni politikai fellépéssel, és jelentős ha­tást gyakorolnak a tőkésállamok belpolitikai éle­tére. Kalandor lépéseket tesz a monopol töke Az imperializmus lehetőségeinek korlátozódása és mélyülő válsága egyrészt kapcsolatok keresé­sére, az úgynevezett “fellazitási” taktika kísérle­teire, másrészt kalandor lépésekre sarkallta a leg- agresszivabb monopoltőkés köröket. A vezető tő­kés hatalom, az Egyesült Államok kormánya mi- Iitarizálja az országot, lábbal tiporja a nemzetkö­zi kapcsolatok törvényeit, nyílt agressziókat kö­vét el. Ennek legsúlyosabb formája a Dél-Viet- nam népe elleni háború és a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elleni agressziók sorozata. Az amerikaiak vietnami agressziója korunk egyik legszégyenteljesebb háborúja, amellyel az ame­rikai kormány a népirtás, nemzetközi bűntet­tét követi el. Az amerikaiak, saját bevallásuk szerint, csupán az idén több bombát dobtak Viet­namra, mint a második világháború alatt az egész csendes-óceáni hadszíntérre. Az amerikai imperialisták vietnami agressziója mélységesen felháborítja a világ népeit, s még á tőkésországok, sőt az USA-val szövetséges orszá­gok kormányai is igyekeznek elhatárolni magu­kat attól a közvélemény előtt. Az Egyesült Álla­mok kormányának elszigetelődésén nem változ­tatnak sem képmutató békefrázisai, sem az a ma­nőver, hogy Manilában “tanácskozott” az egész világon jól ismert, a dél-vietnami Ky-kormányhoz hasonló kreatúráival és csatlósaival. Mind széle­sebben bontakozik ki a hős vietnami népet támo­gató világméretű mozgalom, amelynek soraiban ott vannak az amerikai nép haladó és békeszere­tő emberei is. Támogatjuk Vietnam népének jogos harcát Népünk a szolidaritás érzésétől áthatva egysé­gesen áll megtámadott, hősiesen harcoló vietnami testvéreink oldalán. Támogatjuk a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabaditási Front igazságos követeléseit és harcát. Politikai, diplomáciai, gazdasági és vé­delmi eszközökkel segítjük az agresszió ellen küz­dő vietnami népet. Azt tartjuk, hogy minden nép­nek erkölcsi kötelessége Vietnam megsegítése, és mindazoknak, akik felelősséget éreznek népü­kért és a békéért, össze kell fogniuk az amerikai agresszorok megfékezésére, a háború tüzének el­oltására. A szocialista országok élenjárnak az amerikai­ak vietnami agressziója elleni harcban, segítik és segíteni fogják Vietnam népét. De ez még nem minden amit megtehetünk. A kínai vezetők ellen­zik, mi azt valljuk, hogy feltétlen szükség van a Vietnamnak nyújtott közös segítségre a szocialis­ta országok összehangolt fellépésére, az amerikai agresszió elleni akcióegység létrehozására. (Nagy taps.) Az USA kormányának szóvivői azzal kérked­nek, hogy Vietnam nem tudja legyőzni az Egye­sült Államokat. A vietnami hazafiak kemény csa­pásokat mérnek az ellenségre és megmondották, hogy sohasem adják meg magukat a hódítóknak, az amerikai imperialisták sohasem fogják legyőz­ni őket. Ki fogják űzni a betolakodókat, megvé­dik nemzeti függetlenségüket, kivívják jogukat, hogy Dél-Vietnam népe szabadon és maga ren­delkezzék sorsáról. Az amerikaiak minden hadi- technikai fölényük ellenére eddig is képtelenek voltak legyőzni a szabadságszerető hős vietnami népet, erre ezután se lesznek képesek. A viet­nami föld és a vietnami nép szabad lesz, mert igazságos és hősi harcában támogatja őt minden szocialista ország, a haladás minden ereje, min­den tisztességes és békeszerető ember az egész világon. (Taps.) Amerika fokozza az agressziót Az amerikai kormány, miközben folytatja és fokozza vietnami agresszióját, képmutatóan gyakran beszél a békéről és a háború politikai megoldásáról. Ennek az útja azonban csak egy lehet: az 1954 genfi egyezmény tiszteletben tar- tása, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bom­bázásának feltétel nélküli megszüntetése, az ame­rikai csapatok kivonása Dél-Vietnamból, a dél­vietnami nép ama jogának biztosítása, hogy ma­ga döntsön sorsáról. Az USA kormánya csak en­nek a nemzetközi egyezményeken alapuló, a nem­zetközi jog tiszteletben tartását jelentő rendezés­nek az elfogadásával bizonyíthatja, hogy valóban békét akar, s minél előbb teszi ezt, annál jobb az Egyesült Államoknak is. A történelmi tapasztalatokat szem előtt tartva és országunk helyzetéből kiindulva, a Központi Bizottság nagy figyelmet fordít földrészünk. Európa helyzetére és problémáira. A szocialista világ erőfeszítései és az államközi kapcsolatok­ban bekövetkezett bizonyos mértékű javulás el­lenére, továbbra is állandósítja az európai feszült­séget a Német Szövetségi Köztársaságban hatal­mon levő monopoltőkés csoportok revansista, mi­litarista politikája. Az európai békét súlyosan veszélyezteti az Atlanti-óceán két partján elhe­lyezkedő két legagresszivabb monopoltőkés cso­port, az észak-amerikai és a nyugatnémet politi­kai, gazdasági és katonai ölelkezése. S ez nem csupán az eui'ópai szocialista országok, de vala­mennyi európai oi'szág biztonságát fenyegeti. A béke és az európai biztonság jelentős tényezője A béke és az eui'ópai biztonság jelentős ténye­zője az erős német munkás-paraszt állam, a szo­cializmust építő Német Demoki-atikus Köztársa­ság, amelynek eredményei s aktiv békepolitikája nagy nemzetközi elismerést váltott ki. Bonnból újabb olyan nyilatkozatok hangzanak el, hogy í'endezni óhajtják kapcsolataikat, a diplo­máciai kapcsolatokat is, az európai szocialista or­szágokkal. Ezt a törekvést értékeljük. A szocialis­ta országokban azonban jelenleg jogos bizalmat­lanság él Nyugat-Németország iránt. A bizalmat­lanság eloszlatásának feltétele, hogy a Német Szövetségi Köztársaság koi’mánya ismei’je el a második világháború után kialakult nemzeti hatá­rokat, hagyjon fel a két német állam létének anaki-onisztikus tagadásával. A Német Szövetségi Köztái’saságban ma üldö­zik a haladó erőket, viszont szabadon működnek a í’evanista és újfasiszta erők, amelyek a legutób­bi tartományi választásokon már képviselethez is jutottak. A szocialista országok ellen diverzáns, kém- és teri'orista szei’vezetek, emigránsügynök- ségek, uszító í’ádióállomások működnek az NSZK- ban, és mérgezik az európai légkört, zavarják az országok normális kapcsolatait. E jelenségek fel­számolása nélkül a bonni politika felelősei nem 9: i várhatják, hogy a szocialista országok őszintének tekintsék a kapcsolatok normalizálására és fejlesz­téséibe vonatkozó kijelentéseiket. A bonni kor­mánynak el kell döntenie, hogy tovább folytatja-e veszélyes, a német éi’dekeket is sértő, zsákutcá­ba vezető politikáját, amely elszigeteli nemcsak a szocialista Európától, hanem az európai orszá­gok többségétől, vagy hajlandó konstruktiv mó­don hozzájái’ulni az európai béke biztosításához. Fokozni kell az európai államok közti megértést A Varsói Szei’ződés Politikai Tanácskozó Testü­letének bukaresti értekezletén közös álláspontot alakítottunk ki, s azt nyilatkozatban rögzítettük. A Központi Bizottság úgy véli, hogy fokozni kell erőfeszitésünket a bukai’esti nyilatkozatban meg­fogalmazott pi’ogi’am, az európai béke és bizton­ság megvalósitásáéi’t. A Magyar Népköztársaság a beszámolási idő alatt is tettekkel bizonyította sok államközi tárgyaláson és találkozón, hogy kész előmozdítani az eui’ópai államok közötti meg­értést, a gazdasági és kulturális együttműködést mind a. kétoldalú kapcsolatok, mind az államcso­portok kapcsolatainak vonalán. Valljuk, hogy no­ha különböző társadalmi rendszerű államok létez­nek, a béke megszilárdítása éi’dekében lehetséges és szükséges lépéseket tenni Európa népeinek, országainak kollektiv biztonságáért. Tisztelt kongi’esszus! Az utóbbi 4 évben fokozódott a magyar külpoli­tika aktivitása s hatékonysága. Növekvő külpoliti­kai tevékenységünk, s még inkább í'endszei'ünk szi lái'dsága, az, hogy a hatalmas szocialista közös­ség tagjaként léphetünk fel, tovább növelte a Ma­gyar Népköztársaság nemzetközi súlyát. Ez meg- nyilvánul az ország növekvő kétoldalú kapcsola­taiban és a nemzetközi szervezetekben, az ENSZ- ben, az UNESCO-ban és más területeken végzett munkában. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté- ben, mint ismei’etes, a beszámolási időszakban kimúlt az úgynevezett “magyar kérdés”, s tavaly az egyik főbizottság elnökévé, az idén a közgyűlés egyik alelnöki tisztségéin hazánk képviselőjét választották meg. Külpolitikai kapcsolataink közül különösen je­lentős számunkra a Szovjetunióhoz, valamint a Varsói Szerződéshez és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához csatlakozott szocialista or­szágokkal, közvetlen szövetségeseinkkel való leg­szorosabb együttműködés ápolása és fejlesztésed A Szovjetunió, a Nagy Októberi Szocialista FoiTadalom szülötte és hazája, a lenini eszmei örökség leghübb letéteményese, éppen ezért, a nemzetközi munkásosztálynak, a szocialista vi­lágrendszer országainak és népeinek, minden im­perialista-ellenes erőnek és békeszerető emberek leghatalmasabb és legbiztosabb támasza. A Szov­jetunióhoz való viszony mindig próbakő volt. Az elmúlt ötven évben az imperialistáknak gyűlöl­tebb ellenségük, és mindazoknak, akik a szocia­lista forradaloméit, a népek szabadságáért, a bé­kééit sikraszálltak, igazabb barátjuk és támoga­tójuk a Szovjetuniónál nem volt. (Folytatjuk) — Edward J. Logue, a bostoni Redevelopment Authority adminisztrátora, nem fogadta el az aján­latot, hogy ő vezesse New Yorkban az általa aján­lott város-ujjáépitési programot. Avval indokolta meg elhatározását, hogy úgy a városi, mint a szö­vetségi hatóságok többet beszélnek, mint ameny- h nyit tesznek a nyomortanyák újjáépítése terén. “Szövetségi barátaim — mondotta — elkoptatott szólamokkal adnak tanácsot, hogyan lehet utópiát megteremteni a nyomortanyákon. Nekünk ehhez kevesebb iránymutató, kevesebb bürokrácia és több pénz kell.” A több mint 500 országos építkezési szakértő előtt elmondott beszédét viharosan megtapsolták. A Laoszi Hazafias Front és a semleges erők kép­viselői konzultatív értekezletet tartottak. Szufanu- vong politikai beszámolója nyomán határozatokat hoztak az amerikai agresszió ellen folyó küzdelem napirenden levő feladatairól.

Next

/
Thumbnails
Contents