Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-15 / 50. szám

Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak.! Az elmúlt négy esztendőben pártunk a VIII. kongresszus határozatai alapján és azok szelle­mében tevékenykedett, és történelmi küldetésé­nek megfelelően vezette a magyar nép országépi- tő munkáját. A párt politikája, a tömegek támo­gatása, a kommunisták irányt mutató és szervező munkája, a munkások, a parasztok és az értelmi­ségiek céltudatos erőfeszítése nagy eredményeket hozott; anyagilag gyarapodott az ország, javul­tak a dolgozók életkörülményei, erősödött a szo­cialista társadalmi rend, növekedett hazánk, a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye. Pártunk megfelelően készült a IX. kongresz- szusra. A Központi Bizottság az irányelveket és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatait kellő időben a pártszervezetek rendel­kezésére bocsátotta. A taggyűléseken és a párt- értekezleteken, amelyeken a kongresszusi okmá­nyokat tárgyalták és újjáválasztották a vezetősé­geket, a párttagságnak több mint 90 százaléka vett részt, és mintegy 160 ezer hozzászólás hang­zott él. A tagság egyetértését fejezte ki a párt politikájával s annak folytatását, következete­sebb megvalósítását igényelte. Felhívásunkra az irányelveket megtárgyalta és véleményezte a Hazafias Népfront Országos gos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága, a Magyar Nők Országos Tanácsának végrehajtó bizottsága és a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöksége. E testü­letek átiratukban közölték, hogy egyetértenek a párt politikájával, az irányelvekben körvonala­zott célokkal és készek közreműködni azok meg­valósításában. A párttagságtól és a társadalmi testületektől nagyszámú javaslat érkezett a Központi Bizott­sághoz. Ezeket megvizsgáltuk, a megfelelő javas­latokat a kongresszusi határozattervezetben és a szervezeti szabályzatra vonatkozó előterjesztés­ben figyelembe vettük, másokat a napi munkában kell hasznosítanunk. A párt IX. kongresszusának tiszteletére orszá­gos méretű szocialista munkaverseny bontakozott ki. A dolgozók százezrei, élükön a szocialista bri­gádok tagjaival, a népgazdaság, az alkotómunka minden területén az ország szükségleteinek meg­felelő felajánlásokat tettek, és ezek teljesíté­sével nagyszerű munkasikereket érték el. A kon­gresszus fórumáról köszöntőm a szocialista mun- fcaverseny kezdeményezőit és részvevőit, mind­azokat, akik alkotómunkával, tettekkel támogat­ják pártunk politikáját. (Taps.) Megvannak a feltételek ahhoz, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa eredmé­nyesen végezze munkáját a nép, az ország javára. A Központi Bizottság azt kéri a kongresszustól, hogy értékelje a végzett munkát, marxista—leni­nista elméletünk alapján elemezze, összegezze és hasznosítsa pártunk gyakorlatának tapasztalata­it. Javasoljuk, a kongresszus hagyja jóvá, fejlesz- szé tovább pártunk munkájában mindazt, ami an­nak állandóságát és erejét adja, változtassa meg azt, amit az idő, a változó helyzet uj követelmé­nyeinek megfelelően meg kell változtatni. Párt­tagságunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk azt várja a kongresszustól, hogy határozza meg az. előttünk álló időszakra szocialista épitőmun- kánk céljait, a céljainkhoz vezető utat, feladata­ink megoldásának módját. Mielőtt rátérnék a Központi Bizottság beszá­molójának részletes ismertetésére, én is szivből köszöntőm kedves vendégeinket, a testvérpártok küldötteit. Köszöntőm a magyar forradalmi mun­kásmozgalom veteránjait és a Hazafias Népfront körünkben megjelent párton kivüli képviselőit. Személyükben Központi Bizottságunk nemzetközi osztálytestvéreit, a kommunista eszme hazai út­törőit és a mindennapi munkában velünk együtt lolgozó párton kivüli szövetségeseit köszönti. Üdvözlöm a kongresszus küldötteit, a meghívót­okat és a közreműködő elvtársakat. Személyük­ben a Központi Bizottság köszönti egész párttag­ságunkat, a kommunistákat, azokat, akik önma­gukat nem kímélve, önzetlenül és fáradhatatlanul tolgoznak a közösségért, rendszerünkért, népünk szocialista jövőjéért és mindenkor megadták munkánkhoz azt a támogatást, amelynek a párt minden eredményét köszönheti. A nemzetközi helyzet és a külpolitika A Központi Bizottság nagy figyelmet fordított a magyar nép szocialista épitőmunkája szempont­jából meghatározó jelentőségű nemzetközi kérdé­sekre. A külpolitikai helyzet az utóbbi négy év­ben ellentmondásosan fejlődött. A kongresszus bonyolult nemzetközi viszonyok között tanácsko­zik. A helyzet bonyolultságát a beszámolási idő­szak olyan kritikus eseményei mútatják, mint a karib-tengeri válság, az amerikaiak dominikai agressziója, a Kongó népe elleni folyamatos im­perialista támadás, az indonéziai reakciós terroi', a ghanai jobboldali államcsíny és más esemé­nyek, jelenleg pedig legkiélezettebb f< rmában az Egyesült Államok Vietnami elleni barb ír, gyarma­tosító célzatú háborúja. Pártunk, k jrmányunk politikájának legfőbb eredménye, hog r hatalmas szövetségeseinkkel együttműködve, í bonyolult nemzetközi viszonyok közepette is s Ikerült né­pünk békéjét és az épitőmunkához szükséges nemzetközi feltételeket biztosítani, x íeghiusitva az impeiáalisták minden, ezt veszélye xtető szán­dékát. A világban ma az alapvető ellenté; először a kapitalizmus és a szocializmus, a nem; etközi bur­zsoázia és a nemzetközi munkásoszt; ly, másod­szor, az imperializmus és a gyarma í rendszer megsemmisítéséért küzdő népek, har nadszor, a fegyverkező és háborús tei’veket ková soló mono- poltőkésmilitarista körök és a béké irt küzdők közötti ellentét. Ezeknek az erőknek ; harca ha- tározza meg a nemzetközi helyzet ala kulását. Pái'tunk VIII. kongresszusa óta te ?ább növe­kedtek a szocializmus és a béke erő . Közöttük döntő jelentősége van a szocialista o: szágoknak, A szocialista országok gazdasági í jjlődésének jellemzői: 1950 és 1965 között a Szov, etunió ipa­ri termelése négyszeresére növekedett. Ugyaneb­ben az időszakban a szocialista országé k ipari ter­melése 510 százalékra növekedett, n iközben az összes nem szocialista ország ipari termelése 225 százalékra. Az ütem tekintetében ; 11 j uk a ver­senyt a legfejlettebbekkel is, mert ah ig 1950-től a Közös Piac országaiban az ipari t rrhelés évi növekedése 7,2 százalék volt, addig i Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának sz írvezetében tömörült szocialista országok ipari termelése évenként 10,9 százalékkal növekedett. A világ te- riiletének 26 százalékán szocialista őrs zágök vad­nak, amelyek 1965-ben a világ ipari t< emelésének már 38 százalékát adták. Mint látható, a szocialista világrenc szer 14 or­szágának gazdasági — és természete; en katonai — ereje nemcsak abszolút mértékbe], hanem a tőkésországokhoz viszonyítva is hatalr lasabb lett. E tények teljes mértékben alátámasztj ik az 1957- es és 1960-as moszkvai tanácskozás iák azt a nagy fontosságú megállapítását, hogy a szocialis­ta világrendszer az emberi társadalmi. fejlődésé­nek döntő tényezőjévé válik. A nemzetközi helyzet megitéléséné ez a leg­fontosabb, és a szocializmus, a béke sz imára ked­vező tényező. Nem hallgathatjuk el « zonban azt sem, hogy jelenleg a szocialista vi ágrendszer megnövekedett és legyőzhetetlen erej f megoszt­ja és teljes érvényesülését gátolja az :gység hiá­nya, A kínai vezetők jelenlegi, egyse,1;bontó poli­tikája — bármi legyen is szándékuk -- gyakorla­tilag az imperialistákat segíti. A szocialista or­szágok egységének időleges megbomlása az im­perialistákat taktikai lehetőséghez juttatta,, de nem változtat azon, hogy töi-ténelmileg korunk a kapitalizmusból a kommunizmusba való átme­net korszaka. Harc a haladás és a reakció erői közt A haladás és a reakció erői között folyó világ­méretű harc egyik fontos területe Ázsia, Afrika, Latin-Amerika. A Szovjetunió, majd a szocialis­ta világrendszer létrejöttével megszületett a vi­lágon az az erő, amelyre támaszkodva a gyarmati elnyomás alatt sínylődő népek megindíthatták győzelmes szabadságharcukat imperialista leigá­Thursday, December 15, 1966 zóik ellen. Az imperialisták elkeseredetten védel­mezték gyarmati biimdalmaikat, azonban a gyar­mati rendszer szétzúzásáért felkelt népek harca feltartóztathatatlan. A második világháborút kö­vetően az egykori gyaivnati területek helyén 60 uj független állam született. Ötven évvel ezelőtt a föld területének 77 százalékán az imperialisták gyarmati elnyomása alatt élt a föld lakosságá­nak 66 százaléka, ma a földterület 4 százalékán állnak fenn még “klasszikus” gyarmatok, s lakos­ságuk a föld lakosságának 1 százaléka. Erősödik az elnyomottak harca A leplezetlen gyarmati ux-alom és nyílt elnyo­más országaiban, a portugál gyarmatokon, Rho­desiában, a Dél-afrikai Köztársaságban s másutt erősödik az elnyomottak harca. A függetlenné vált országok erősitik önálló nemzetgazdaságu­kat és függetlenségük más biztosítékait. Ebben a helyzetben az imperialisták uj, leplezett “neoko- lonialista” módszei'ekkel, a gazdasági befolyás és zsarolás eszközeivel akarják továbbra is ki­zsákmányolni a politikai függetlenségüket nem­rég kivívott országokat. Az utóbbi években az im­perialisták a volt gyarmatokon a-“titkos háború’* eszközeivel, mexényletekkel, összeesküvésekkel, puccsokkal ellentámadásokat szerveztek, helyen­ként, mint Ghana esetében, sikeri*el. Az imperialisták ellentámadásaihoz bizonyos lehetőséget nyújtott és nyújt a függetlenné vált, volt gyarmati országok gazdasági kifosztottsága és elmaradottsága, a munkásosztály fejletlensé­ge. Gyengíti az uj önálló országok ellenállóképes­ségét a gyakran mesterségesen kialakított és szí­tott törzsi, nyelvi, felekezeti és területi megosz­tottság, belső és egymás közötti ellentétek. Mint ismeretes, ilyen, a gyarmatosítók által tudatosan és szándékosan teremtett és örökül hagyott ellen­tétek okozták a Pakisztán és India között kirob­bant fegyvei'es összeütközést is. Az újonnan függetlenné vált országokban napi­rendi-e kerül a további ut, a társadalmi fejlődés kérdése, az, hogy a kapitalista vagy a nem kapi- pitalista utat választják-e? A belső feudális, bur- zsoá és militarista elemek és az imperialisták nem egy helyen szövetkeztek a társadalmi fejlődés megakadályozásái-a, és ott, ahol a haladó erők nem voltak elég szervezettek vagy éberek, nem tudták megakadályozni a reakció ideiglenes fe- lülkerekedését. Ennek szembetűnő példája Indo­néziában a múlt év szeptemberében kirobbant vál­ság, a kommunisták és más haladó emberek tö­meges lemészárlása, az imperialistákkal szemben korábban egyesült indonéz nép megosztása, a pél­dátlan nemzeti tragédia. Mély fájdalommal tölt el bennünket indonéz elvtársaink, a legjobb haza­fiak sorsa. Meggyőződésünk, hogy az indonéz nép forradalmi erői újra rendezik soraikat, és ismét fontos tényezői lesznek a nemzeti felemelkedé­sért és a nemzetközi munkásosztály ügyéért vi­vőit imperialista-ellenes küzdelemnek. Egységre van szükség Az imperialisták gyarmati rendszere és uj, ál- cázottabb leigázó törekvései ellen küzdő népek­nek és vezetőiknek, az újonnan felszabadult or­szágoknak számolniuk kell azzal, hogy szabadsá­guk csak akkor lesz teljes és szilárd, ha tovább­fejlesztik a forradalmi erők egységét, együttmű­ködését, ha a belső és a nemzetközi problémák megoldásában az imperializmus elleni közös harc érdekeibői indulnak ki, ha országukban a néptö- megekx-e, nemzetközileg pedig igaz és önzetlen barátaikra, a szocialista világrendszer országaira támaszkodnak. Minél mélyebb lesz a történelmi egymásra utaltságnak ez a felismei*ése, annál ha­marabb válik kilátástalanná az imperialisták min­den ellentámadása, s annál hamarabb semmisül meg teljesen a gyarmati rendszer minden for­mája. A tőkés világon belül jelentős változások men­tek végbe. Bár a vezető tőkésországok gazdasági és katonai ereje növekedett, tovább mélyült a ka­pitalizmus általános válsága. Az egyes tőkésor­szágok egyenlőtlen fejlődése következtében gyen­gül az Amerikai Egyesült Államok vezető szere- pe az impei’ialista táborban. Éleződtek az egyes KÁDÁR JÁNOS BESZÁMOLÓJA AZ M.SZ.M.P. KONGRESSZUSÁN AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD a

Next

/
Thumbnails
Contents