Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-15 / 50. szám
Thursday, December 15, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: A NÉMET IMPERIALISTÁK UTAZÓ ÜGYNÖKE Nyugat-Németország államfője: Heinrich Luebke, nemrégiben hivatalos látogatáson volt Mexikóban. Látogatását jó előre ismert német alapossággal készítették elő. Busásan lepénzelték a mexikói polgári sajtót, hogy bevezetőnek zengje a világháború után “poraiból újra teremtett német csoda” dicséretét. A megfizetett polgári sajtó teljesítette is kötelességét. A két köztársasági elnök találkozását, mint a német és mexikói nép közt “elmélyülő barátságot” tüntette föl. Pedig a mexikói dolgozók máig sem felejtették el, hogy Hitler háborújában, a mexikói Cardenas-kormány, a szövetséges hatalmak oldalán állott. Azt sem, hogy német náci tengeralattjárók számos mexikói petroleum- gozöst süllyesztettek el legénységükkel együtt. De már azt a szembeszökő ellentmondást a polgári sajtókampány nem tudta kimagyarázni, mely a békét és demokráciát szónokló Luebke szavai és a bonni kormány mind leplezetlenebb fegyverkezése között tátong. Még kevésbé azt a tényt, hogy a legutóbbi választásoknál az uj náci párt már jelentős tömegeket sorakoztatott föl, nyíltan reváns- háborut követelve. Valójában ez a látogatás egészen más célokat szolgált. Luebke: mint az uj erőre ébredt német imperializmus, az uj piacokat kereső nyugatnémet nehéz ipar utazó ügynöke érkezett Mexikóba. Mert az uj német imperializmusnak már szűk lett Európa és Afrika. Újabban Latin-Amerikában keres piacot a német ipari túltermelés számára. Mexikót csak kiindulási pontnak választották. Azután a többi latin-amerikai országban is piacot keresnek áruik számára. A demokrácia emlegetésével, a béke hangoztatásával, csak tényleges célkitűzéseiket kendőzték el. Hogy Luebke mennyire alkalmatlan a demokrácia képviselőjének szerepére, elégséges azokba az okmányszerü bizonyitékokba betekinteni, melyeket egy évvel ezelőtt hoztak nyilvánosságra. Ezek tanúsága szerint, a mostani nyugatnémet államfő, Hitler idejében szerződéses épitő vállalkozója volt több náci koncentrációs tábornak, így tevékenységével hozzájárult sok ezernyi áldozat borzalmas elpusztításához. Hivatalos életrajzában mégis mint a náci rendszer áldozatát szeretnék feltüntetni. Arra hivatkoznak, hogy Luebke 1934-ben a náci rendőrség fogházában ült Berlinben. De azt ravaszul elhallgatják, hogy csalás vádja miatt volt lefogva és éppen Hitler amnesztiájával szabadult. Olyasmi ez az életrajz, mint sok más nyugatnémet vezető politikus védekezése, hogy mitsem tudtak a nácik gázkamráiról. Vagy mint ahogy a hírhedt náci vezér: Goering özvegye állította: “ők azt hitték, hogy a koncentrációs táborokban csupán javító nevelésre tartották az áldozatokat.” A volt náci Luebke még arra is képes volt, hogy uj szerepében köszönetét mondjon a mexikói népnek azért, hogy a Mexikóba menekült náci áldozatoknak menedéket biztosított. (Tudvalevő, hogy Cardenas elnök kormánya valóban több ezernyi spanyol republikánus menekültön kivül, Hitler pár száz kimenekült áldozatának is otthont biztosított.) De tekintsünk el a megfizetett sajtókampány és a diplomáciai hazudozásoktól. Luebke tárgyalása Mexikóban az uj életre ébredt német imperializmus próbálkozása volt, hogy Latin-Amerikában — mely évtizedek óta az Egyesült Államok kizárólagos gyarmatterülete volt —, kiadós piacra tegyen szert. Nyugat-Németország Mexikóban máris a második helyet foglalja el az Egyesült Államok exportja után. Ugyanígy Argentínában és Chilében is jelentékeny exporttal szerepel. A második világháború végével dögrovásra jutott német ipari termelés — az Egyesült Államok több milliárd dolláros tőkebefektetésével — az elmúlt két évtized során óriási fejlődést mutat föl. így született meg a “német csoda”, melynek méretét a következő statisztikai adatok ábrázolják: Nyugat-Németország részesedése az egész kapitalista világ ipari termelésében 1948-tól 1964-ig a háromszorosára :9%-ra emelkedett. A tőkés országok világexportjában ugyanezen idő leforgása alatt 0.5rc-ról 10.8%-ra, tehát a húszszorosára nőtt meg. Meggondolkoztató, hogy az Egyesült Államok ipari termelése ugyanekkor világméretben majdnem 10 százalékkal esett, viláq-cxportja pedig 32.5%-ról majdnem a felére: 17.5%-ra süllyedt. (Lásd: “Népszabadság” XI. 17.66.) Nem kétséges a német ün- perializmus ugrásszerű fejlődése. De ne feledjük el, hogy az Egyesült Államok tőkekivitele ez idő alatt Franciaországba kb. másfél milliárd dollárt tett ki, Nyugat-Németországba pedig ennek a többszörösét. Ez utóbbit bizonyítja az a tény, hogy az amerikai vállalatok és vegyes üzemek száma Nyu- gat-Németországban 1957-ben 350 volt s e szám 1965-ig már 1,150-re emelkedett. (“Politica”, nov. 1, 1966.) De sem a jelentős amerikai tőkekivitel, sem a gyáralapitások Európában, de még a politikai mesterkedések, katonai szövetségek (Észak-Atlanti Szövetség) sem tudták megakadályozni a különböző imperialista csoportok közti versengést, a piacokért való tülekedést. Bizonyítéka ennek a francia nagytőke egyrészének éles szembefordulása- az amerikai imperializmussal, úgyszintén De Gaulle diplomáciai tétele: “Európa az Európaiaké.” Luebke látogatása Mexikóba is azt a tényt bizonyítja, hogy a német nehézipar mint áramlik be Latin- Amerikába. Hogy csak egyetlen példára hivátkoz- zak: Mexikóban máris 70,000 Volkswagen (kis autó) szalad az eddig kizárólagosan az Egyesült Államokból behozott autók mellett. Már épül Pueblában, több százmilliós német befektetéssel, egy többezer gyári munkást foglalkoztató Volkswagen gyártelep. Ez nemcsak Mexikó, hanem egész Latin-Amerika szükségletének akar szolgálni. A gyors iparosodási folyamatot — mely az utolsó évtizedben Latin-Amerika egyes országaiban megindult —, a német imperializmus nem hajlandó egyedül az amerikai patrónusnak átengedni. Szívós versengéssel igyekezne a kiadós profitban részesedni. Kétség sem férhet ahhoz, hogy egyéb okoktól el Amerikai teológusok meghívására az Egyesült Államokba érkezett dr. Roger Garaudy francia bölcsész. Ideérkezése alkalmából azon véleményét nyilvánította, hogy “a béke érdeke megkívánja a keresztények és a kommunisták közti párbeszéd kimélyitését. Sokat tanulhatunk egymástól — mondotta — se tanulás révén jobb marxisták és jobb keresztények lehetünk.” “E párbeszéd alapját a katolikus egyház Zsinat Tanácsa fektette le, amikor elhatározta, hogy párbeszédet kezd a nem-katolikusokkal. Azóta mind a katolikus egyház, mind a kommunista pártok nagy változásokon mentek keresztül.” John Courtney Murray, a John LaFarge katolikus intézmény vezetője mondta: “Nekünk fel kell figyelnünk a marxisták kritikájára. Sokat tanulSzáz és száz módja van annak, hogyan kovácsolnak pénzt a bankárok. Közelednek a karácsonyi ünnepek s ezúttal e sok mód egyikére mutatunk rá. -A kisemberek milliói az év e hónapjában csatlakoznak a bankok által jól behirdetett “Karácsonyi Klub”-okhoz. Ez azt jelenti, hogy a klub-tagok hetenként 2, 5 vagy tiz dollárt fizetnek be. . . és az év végén visszakapják azt az összeget, amit az év folyamán befizettek. A bankárok nem fizetnek kamatot a klubtagoknak, hanem azt szépen zsebre vágják. Az elmúlt esztendőben a bankárok 30 millió dollár hasznot könyveltek el, egyedül olyan címen, hogy nem fizettek kamatot a Karácsonyi Klub-tagok által befizetett összeg után. Vegyük igénybe a Kölcsönző Intézetet Minden szakszervezet kebelében működik egy “Kölcsönző Intézet”. Ha a szakszervezeti tag nem a bankárok “Karácsonyi Klub”-jába helyezi el heti 2 dollárját, 50 héten át, hanem a “Kölcsönző is tekintve, a jelenlegi politikai válság Nyugat- Németországban ennek az uj imperialista törekvésnek a visszatükröződése. A tőkeerős német nagyvállalatok (több mint százmillió márka alaptőkével) a német ipari termelésnek több mint felét: 57%-át tartják kezükben. Ezek függetlenséget, nagyobb versenyszabadságot követelnek 20, Egyesült Államok tőkés csoportjaival szemben. Láthatóan ellentétbe kerültek odahaza az uralkodó osztály ama csoportjával és azok képviselőjével, az Erhard-kormánnyal, melyek változatlanul feltétlen lakáj-szolgálatot akarnak teljesíteni Washington felé. Szorosabb együttműködést kívánnak azzal a hasonló törekvésű francia tőkés csoporttal, mely De Gaulle teljes politikai és gazdasági függetlenséget hirdető célkitűzését hangoztatja. Ennek a francia tőkés csoportnak is hasonló a gazdasági programja, nevezetesen kiszorítani az amerikai imperializmust előbb Franciaországból, majd később egész Európából. Ez a messzebb horizontra tekintő francia nagytőkés csoport, máris közeledést keres és talál a Szovjetunió és ezenfelül a többi európai szocialista országok gazdaságához. Hogy mi lesz az európai és amerikai imperialista csoportok között megindult versengésnek, valamint a német imperialisták utazó ügynöke tárgyalásának Mexikóban az eredménye, azt a közelfövő fogja megmutatni. Annyi máris bizonyos, hogy a tudományos marxizmus megállapítása: az ihipe- rializmus mint a tőkés termelési rend utolsó* korszakának válságáról, újabb megerősítést nyert. A legújabb német politikai válság is világosan rámutat az egyes imperialista csoportok közti áthidalhatatlan ellentétekre; arra, hogy az újabb piacokért való versengés lehetetlenné teszi, hogy benn- rejlő ellentéteiket politikai mesterkedésekkel közös nevezőre hozzák. Mindez végeredményben a szocialista világ további fejlődésének-megerősödé- sének a biztosítéka. hatunk tőlük. Ez nem jelenti azt, hogy megtagadjuk Isten létét. Éppen ellenkezően, megtanuljuk hitünk lényegét.” A Zsinat Tanács bizottságot állított fel Francis Koenig bécsi érsek vezetésével, melynek feladata a nem hívőkkel való párbeszéd megkezdése és kiszélesítése. E párbeszéd nagy méreteket ölt Olaszországban, Franciaországban és több más európai országban. Itt, az Egyesült Államokban ez a mozgalom még csak kezdetleges. A katolikus egyház teológusai azzal a céllal hívták meg dr. Garaudyt, hogy a mozgalmat gyorsabb tempóban mozdítsák elő. Dr. Garaudy, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának a tagja. Intézef’-be, akkor az év végén nem 100, hanem $102-t kap kézhez. Heti 5 dollár után nem 250 dollárt, hanem 255 dollárt kap és igy tovább. Más előnyt is nyújt a Kölcsönző Intézet. A “Karácsonyi Klub”-ba helyezett pénzt nem lehet az év vége előtt kivenni, tekintet nélkül arra, hogy a betétesnek milyen nagy szüksége van a pénzre. A Kölcsönző Intézetben elhelyezett összeget a betétes bármikor kézhez kaphatja. Ezen felül a Kölcsönző Intézet rendszerint ad életbiztosítási kötvényt, a betéttel egyenlő összegben. Ha tehát a pénzt elhelyező meghal, amikor 50 dollárja van a Kölcsönző Intézet betétjén, akkor nem 50, hanem 100 dollárt kap — az örökös. Ez évben a bankárok még fokozottabban reklámoznak, mint azelőtt. Többmillió Karácsonyi Klub tagot óhajtanak toborozni, mégpedig azért, mert a bankbetét kamatja magasabb, mint bármikor volt az utolsó 40 esztendőben. Ha a bankárok reklámozása sikerrel jár, 1967- ben 100 millió dollár karácsonyi ajándékot adnak majd önmaguknak. Tanulhatunk egymástól A béke érdeke megkívánja a keresztények és a kommunisták közötti párbeszéd kimélyitését” — mondja Roger Garaudy, a Poitiers egyetem bölcsészeti tanára KARÁCSONYI AJÁNDÉK... BANKÁROKNAK 3
