Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-08 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 8, 1966 8 Weinstock Lajos: Magyarország Amerikából nézve Egy év nem hosszú idő, de elég volt ahhoz, hogy mint négy évtizedes távoliét után hazatérő magyar származású amerikai, sok mindent lássak és tapasztaljak, és ezek alapján némi összehasonlítást tehessek. Mint épitőmunkás és szakszervezeti vezető, ki több mint 40 esztendőn keresztül részt vett az amerikai munkásosztály mindennapi harcában alkalmam volt megismerni és saját bőrömön tapasztalni az amerikai monopolisták embertelen kizsákmányolását, kommunista- és szakszervezetellenes hajszáját. Sajnálatos, hogy az állandóan növekvő turista- forgalom mellett sem születtek meg olyan kapcsolatok a szocialista országok és az Egyesült Államok között, amelyek lehetővé tennék a kölcsönös látogatások és tapasztaltacserék kibővítését. A Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (CISL), de különösen az amerikai AFL—CIO felsőbb vezetősége mindent elkövet, hogy szak- szervezeti delegációk, vezetők, vagy aktív tagok ne látogathassanak el hivatalosan a szocialista országokba. Igaz, hogy megszegve a tilalmat, egyes szakszervezeti vezetők, vagy delegációk — nem hivatalosan ugyan — utazgatásaik során útba ejtenek egyes szocialista országokat és tanulmányozzák az ottani gazdasági, politikai életet, a szakszervezetek működését. Hangsúlyoznom kell, hogy a hidegháború következtében a szocializmusról hiresztelt legképtelenebb hazugságok is meghallgatásra találnak az USA-ban. Elhitetik az átlag emberrel, hogy a szocialista országokban a nép éhezik, rongyos ruhában jár, nem gyakorolhatja vallását, és hogy a szakszervezetek nem a munkásosztály érdekéiben működnek. A propaganda-gépezetnek könnyű dolga van, hiszen a monopóliumok kezében levő sajtó, rádió, televízió fáradhatatlanul hangoztatja ezeket a rágalmakat, továbbá, mert azok az állapotok, amelyekkel a szocialista országokat vádolják, valójában létező életforma náluk, a kapitalista országokban. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom egy negativ magyarországi tapasztalatomat. Az Egyesült Államokban az utóbbi években különböző utazási irodák nagyban szervezik a csoportos kirándulásokat a szocialista országokba. A turisták 90 százaléka őszinte kíváncsisággal utazik ide. Alkalmam volt több ilyen csoporttal találkozni. Kifogásolták, hogy a magyar idegenvezetők annyira politikamentesen akarják végezni munkájukat, hogy nem beszélnek az elért vívmányokról. Például, ha az automobil egy uj lakótelep mellett megy el és ugyanott van egy műemlék vagy szobor, akkor 99 esetben a műemlékről és nem a lakótelepről beszélnek. Pedig a nyugati turisták nagyon kiváncsiak a magyar nép vivmányaira, és ezt a jogos kíváncsiságot ki kell elégíteni, mert igy kapnak tiszta képet a változásokról.. A szakszervezetek szabadságáról A CISL vezetői — kevés kivétellel — azt állítják, hogy a magyar szakszervezetek nem önállóak, a tagságnak nincs beleszólása a szakszervezet működésébe, a vezetőséget a kormány vagy más hatósági szervek nevezik ki, ennél fogva amerikai vagy nyugati szakszervezetek nem tarthatnak fenn kapcsolatokat ezekkel az állam által kontrollált szakszervezetekkel. De mi a valóság? Az Egyesült Államokban a munkásellenes törvények tucatjai korlátozzák a munkásosztály szabad és független ténykedését. A Taft-Hartley és a Landrum-Griffin törvény teljes felügyeletet gyakorol a szakszervezet mindennapi működése felett. Szabályozzák a sztrájk jogát, a szervezkedés jogát; megállapítják, hogy kik viselhetnek és kik nem szakszervezeti tisztséget; meghatározzák, hogy a szakszervezet milyen célokra költheti a pénzét; a megválasztott vezetőséget magas ösz- szegü óvadék alá helyezik és kötelezik a szakszervezetek központi, állami, megyei és városi szerveit, hogy minden év januárjában szigorú büntetés terhe alatt a Munkaügyi Minisztériumnak jelentsék be évi működésűk minden megnyilvánulását, tagságuk számát és pénzügyi helyzetüket. 19 államban, ahol a“munkához való jog” elnevezésű törvény érvényben van, a szervezkedés lehetősége szigorúan korlátozva van. Van törvény, amely szigorú börtönbüntetéssel sújtja azt a szakszervezeti tagot, aki a Kommunista Párt tagja és tisztséget vállal a szakszervezeti választásokon. így néz ki Amerikában a szabad szak- szervezeti munka, amit még tetéz az, hogy a felső vezetőség nagyrésze teljesen támogatja a szövetségi kormány imperialista és háborús politikáját. Ezekkel teljesen ellentétes állapotokat tapasztaltam Magyarországon. Itt-tartózkodásom alatt megismertem a magyar szakszervezetek működését, vezetőinek és tagságának egy részét. Számos választott szakszervezeti vezető tagja a parlamentnek és nincs olyan társadalmi vagy állami testület, amelyben nem találtam volna szakszervezeti vezetőket. A Szót (Szakszervezetek Országos Tanácsa) főtitkára egyben a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese. Jelenlétükkel hozzájárulnak a dolgozók érdekeit védő törvények létrehozásához és gondoskodnak szabályos végrehajtásukról. Úgy értékelem, hogy a szakszervezetek a szocialista társadalomban igen fontos funkciót töltenek be. Minden foglalkozási területen, üzemekben, gyárakban, hivatalokban a dolgozók sokrétű érdekeit képviselik, s végzik a jóléti intézmények és a társadalombiztosítás adminisztrációját. Az életviszonyokról Sokan kérdezték tőlem Magyarországon, milyen a dolgozók életszínvonala Amerikában. Tény, hogy a munkások életszínvonala talán a legmagasabb az Egyesült Államokban, de ez a magas életszínvonal nem vonatkozik az amerikai munkásság teljes létszámára. Kb. 60 százaléka az amerikai munkásoknak, ha dolgozik, megkeresi az amerikai Munkaügyi Minisztérium által megállapított létminimumot. A másik 40 százalék sokkal kevesebbet keres, s egy részük nehezebben él, mint az átlagos magyar munkás. Amerikában nagyon könnyű autót vásárolni. Ugyanez vonatkozik lakás- vagy háztartási cikkek vásárlására. Mindezt részletfizetésre lehet venni, de ha a vásárló elmulasztja a havi részlet befizetését, az eladó cég térítés nélkül visszaveszi az árut. Magyarországon a részletvásárlást állami hitelből fedezik és a vásárlót nem érheti kár, ha ilyen áruhitelt vagy lakásépítési hitelt vesz igénybe. Az Egyesült Államokban a társadalombiztosítás keveset nyújt a dolgozóknak. Milliók még ezeket a minimális juttatásokat sem élvezhetik és főleg azok, akik a legjobban rá vannak szorulva, mint mezőgazdasági és más alacsony keresetű és részidőt dolgozó munkások. Ezzel szemben a társadalombiztosítás Magyarországon születéstől halálig szolgálja a dolgozót és családját. Amit a magyar munkás kap és természetesnek vesz, az az amerikai munkásnak ma elérhetetlen. Aki közülük itt jár, lelkesedéssel és csodálattal szemléli például, hogy a gyógyszer orvosi rendelésre fillérekbe kerül; hogy betegség esetén a dolgozó fizetése nagyrészét megkapja; hogy ingyen orvos, kórház áll rendelkezésére. Hogy anyák jelentős fizetett szülési szabadságot élveznek; hogy csecsemő- és napközi otthonok vannak nemcsak a városokban, hanem falvakban is. Gyakran beszélgettem itt ezekről a problémákról szakszervezeti tagokkal és sokan meglepetéssel fogadták állításomat, hogy az Egyesült Államokban egy kórházi ágy naponta étkezéssel 30—60 dollárba kerül. Ezenkivíil orvosi vizsgálat, műtét, gyógyszer és a többi szükségletek külön fizetendők horribilis áron. Egy orvosi vizitért 5—10 dollárt kell fizetni. Bárhol jártunk Magyarországon, tapasztaltuk» hogy a lakásépítés nagy ütemben folyik városokban és falvakban egyaránt. Ennek ellenére a lakáshiány problémája még nincsen megoldva. Érdeklődésünki-e azt a felvilágosítást kaptuk, hogy 1949. óta 900,000 uj lakás épült és 1975-ig az előirányzott terv szerint újabb 600,000 lakás fog felépülni. Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a háborúban lerombolt lakások százezreit kellett újból lakhatóvá tenni, örömmel tapasztaltam, hogy az építkezés technikája állandóan fejlődik és a már meglevő és még létesítendő házgyárak biztosítják a lakásépítés tempójának gyorsulását. A lakbérek, mint minden szocialista országban, olcsók és igy állami dotációra van szükség a lakások karbantartásához. Az amerikai munkás keresetének 25—40 százalékát költi lakbérre, vagy saját háza fenntartására, a magyar munkás pedig keresetének 5—10 százalékát. Az ifjúság Gyakran meghívtak gyárak, iskolák, egyetemek fiataljai, hogy beszélgessek velük az amerikai ifjúság életéről. Azt tapasztaltam, hogy az ifjúságot nagyon érdekli ez a téma. Ezt legjobban kérdéseikből lehetett megállapítani. Hogyan vesz részt az ifjúság a vietnami háború ellenes mozgalomban, a néger nép polgárjogi harcában és az általános demokratikus jogok megvédésében ? Hogyan érinti a fiatalságot a munkanélküliség? Van-e lehetősége minden fiatalnak felsőbb iskolai oktatáshoz? Milyen ifjúsági klubok vannak Amerikában és hogyan működnek? Hogyan tölti az amerikai ifjúság nyári szabadságát? Milyenek a néger-fehér kapcsolatok? Milyen a szakmunkásképzés és az elhelyezkedés lehetősége? A magyar ifjúság nem ismeri a munkanélküliséget és természetesen nem ismerheti a nyugati ifjúság ebből adódó ezer és ezer problémáját. Például a nyugati országokban elterjedt kábítószerek tragikus következményeit, az ifjúkori bűnözők számának hatalmas elterjedését, vagy a bizonytalan jövőt, amely az ifjúság millióit érinti» különösen azokét, akik anyagi okok miatt kimaradtak az iskolából, szakmát nem tanultak és nincs mihez kezdjenek. Magyarországon, ha a fiatalok egyik-másik csoportjának elhelyezkedése nehézségekbe ütközik, az állam és a szakszervezetek gondoskodnak a probléma megoldásáról. Nagyon értékes tapasztalatokkal gazdagította magyarországi élményeinket a Fóti Gyermekvárosban eltöltött néhány óra. Egy intézmény, ahol 920 állami gondozásra szoruló, 3—18 év közötti fiú- és leánygyermek él, tanul és nyer megélhetési képesítést, már magában is érdekes jelenség. De ez a Gyermekváros nem egy átlagos nevelőintézet, amilyenből — megtudtuk — 120 van az országban, hanem annál sokkal több. Fejlett pedagógiai és nevelési módszerekkel az intézet dolgozói otthont varázsolnak a gyermekek számára. A meleg, harmonikus családi környezetet és viszonyokat megközelítő légkört honosítják meg, a testvéri érzést, a családhoz való tartozást ébresztik és táplálják a gyermekekben. Hogy ez sikerül, bizonyítja az a szeretet és ragaszkodás, amely- lyel az ott végzett tanulók évekkel később is visz- szajámak az intézetbe, ahol mint szülők megosztják velük elhelyezkedési, sőt még párválasztási gondjaikat is. Évente 80 fiatal érettségizik a Gyermekvárosban. Ezeknek többnyire nagyobbik fele kerül egyetemre, a többi szakmai képzettségével megállja helyét a társadalomban. Az USA-ban a Gyermekvároshoz hasonló intéz(Folytatás a 12-ik oldalon) I MEGHÍVÓ I A Chicagói Kultur Bizottság i I ezúttal meghívja Chicago és környéke haladó | szellemű magyarságát a | december 11-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel tartandó DISZNÓTORRA j a 1632 Milwaukee Ave. alatti helyiségben S Mivel az egész bevételt a Magyar Szó fenn- | tartására fordítjuk, kérjük, hozzák el barátaikat és ismerőseiket ® Otthon készített kolbász és hurka. Kitűnő hűsítők — Tálalás 2 órakor Az ebéd ára csak $2.50 | Tisztelettel: A RENDEZŐ BIZOTTSÁG | aSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsí
