Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-24 / 47. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 24, 1966 A tömegek közötti munka mutatja a helyes utat Részemről Kovács Ernő levelére úgy válaszolok, hogy milyen eredményeket értem én el, valamint más munkástársak, akik a progresszivebb demok­rata jelöltek érdekében a kampány alatt dolgoztak. Szereztünk 8 Magyar' Szó előfizetőt (azonkívül még 6-ot a lapszámok kiküldésén keresztül) azon idő alatt, amely alatt Kovács Ernő szerint “a nagy­tőke szekerét toltuk.” Uj előfizetőket szereztek: Jehn 3, Uhrin 1, Berkowitz Gizi 1, Cincár 3 és a lehetőségek még nincsenek kimerítve. Ezen eredmény eléréséhez hozzájárult a Magyar Szó helyes politikai vonala. Azonkívül hozzájárult a Munkás Otthon aktiv tagjainak azon dicséretre- méltó cselekedete, hogy az egyletekből, egyházak­ból közénk jövőket barátsággal, szeretettel fogad­ják és akik tehetik, ellátogatnak a fentemlitett csoportok mulatságaira. A kampány alatt megismerkedtem 75—80 olyan amerikaival, akik nyíltan háború-ellenesek és az Uj Baloldal hívei. Elmúltak a választási harcok, uj fejezethez ér­tünk a haladásért való küzdelemben. Eljárok olyan gyűlésekre, ahol analizálják a választások kimene­telét, de erről majd máskor számolok be, hogy mi a helyzet Kaliforniában. Most visszatérek a Magyar Szó kérdésére. Tudjuk, hogy olvasóink többsége elmúlt 65 éves és sok esetben magamat is beleértve, nem a leg­jobb egészségnek örvend. Azt hiszem, hogy ha a sorainkban körülnézünk és megtanuljuk a töme­gek közti munka módját, akkor kb. 3,000 olvasót kitevő' táborunkban akadna legalább 100 olyan egyén, akinek fizikai ereje megengedi, hogy olyan magyarok közé menjen, akik még távol vannak tőlünk. Térjünk a tárgyra Ma nem az a főtéma, hogy egymást kioktassuk, hanem az, hogy miként, hogyan dolgozzunk a tö­megek között, hogy az uj baloldal, a progresszív és a háború-ellenes front megerősödjön. Részemre most már, a választások után nem fontos a demok­rata vagy a republikánus párt, ezután már csak emberek és embercsoportok számítanak,, ame­lyek között dolgozni fogok. Azt hiszem azzal min­denki tisztában van, hogy a politikai fronton poli­tikai kampány alatt könnyebb dolgozni. A legjobb akarattal sem tudom elfogadni Kovács Ernő taná­csát, hogy a politikai kampány alatt “minden hala­dó szellemű szavazó tartsa meg függetlenségét. . . tartsa magát távol mindkét politikai párttól.” Ezen pártokban, de különösen a demokrata pártban, munkások milliói vannak. Gondolja Kovács, ha a lap nem helyes politikát követ és mi "független- régünkben" a televíziót néztük volna és nem uj emberek között agitálunk a lap érdekében, akkor a fenti eredmény lehetséges volna? Ha Kovácsnak van a tömegek közötti munkánál jobb módszere lapunk és a haladó mozgalom építésére, szeretném hogy ha elárulná a titkát, mert az a mi részünkre is segítséget nyújtana. A “19 egy híján 20”-soknak azt üzenem, hogy nekem nem mindegy, hogy Kaliforniában a leg- reakciósabb republikánusok Reagannal az élen ke­rültek a politikai állásokba. Reagan a választási nap után, szerdán máris kijelentette, hogy ki kell vizsgálni a segélyprogramot, az egyetemeket (va­gyis a diákok háboruellenes mozgalmát) és a tör­vényesség és a rend érdekében meg kell erősíteni a rendőrséget mindenütt Kaliforniában. Már a “right-to-work” törvényről is szó esett. . Remélem, többen követik a jó példát Szerettük volna meggátolni a reakció előretöré­sét, amelyet a bojkott hirdetők elősegitettek, mert tisztában vagyunk azzal, hogy Reagan alatt meg lesz nehezítve a progresszivek munkája. De re­publikánus “landslide” ide, vagy oda, reakció elő­retörése ide, vagy oda, csak arra ösztökél, hogy még nagyobb erővel feküdjek bele a munkába, úgy magyar, mint amerikai téren, különösen az UJ BALOLDAL érdekében. Remélem lesznek az ol­vasótáborban, akik példámat követik. Ma ez a leg­fontosabb tárgy. Kovács leveleinek részleteire las- san-lassan válaszolni fogok, mert a főtéma, a viet­nami háború értékelése magában egy levélre való téma. Annyit azonban meg kell jegyezzek, hogy Vietnamon kívül az amerikai népnek más problé­mája is van. Munkanélküliség, magas adók, polgári jogok, néger kérdés, szakszervezeti kérdés, az infláció meggátlása, amely az élelmiszerek árának napról napra való növekedésében érződik legjobban, stb. Még egyet fontosnak tartok. Az uj baloldal épí­tése közben rá kell mutatnunk arra, hogy a (“anti-red”) vörös mumus reakciós propaganda esz­köz, mert a nagytőkés tudja, amit előbb-utóbb minden dolgozónak meg kell tanulnia, hogy a dol­gozók teljes felszabadulása csakis a szocializmus megteremtésén keresztül valósulhat meg. (Ha ezt a levelemet tovább folytatnám, ugyan­abba a hibába esnék, mint Kovács Ernő, t.i. annyi problémát sűrített össze leveleibe, hogy egyik el­homályosítja a másikat, sőt sok esetben még el­lent is mondanak egymásnak.) Cincár Gyula, Los Angeles, Cal. Nincs elég ápoló otthon Több ápoló-otthont kell felállítani a Medicore-betegeknek A Medicare program ápoló otthonokra vonatkozó részd január elsején lép életbe. Várható, hogy az uj évtől kezdve a társadalombiztosítás keretében sok idős egyén fogja kérelmezni az ápoló otthoni beutalást. A Medicare adminisztrátorai most avval a súlyos problémával állnak szemben, hogy nincs elég megfelelő ápoló otthon a jelentkezők befoga­dására. A Medicare kötelékében a 65 évesek éven­te 100 napi gondozó otthoni ápolásra jogosultak, ha legalább 3 napot kórházban töltöttek. Nemcsak a lábadozó betegnek jelent ez nagy előnyt, hanem a kórházaknak is, mert igy sok ágy megüresedik a súlyos betegek részére. A Medicare szigorú elöirásai bizonyos minimális standardokat szabnak meg és csak azok az ápoló otthonok részesülhetnek a Medicare kiutalásaiban, amelyek ezeknek a standardoknak megfelelnek. Nagyon sok otthon azonban nem felel meg ezek­nek a követelményeknek és ebből kifolyólag, leg­alább is a kezdetben, megfelelő intézetekben nem lesz elég hely. Szükséges, hogy a kormány rendsza­bályozza az ápoló otthonokat és várható, hogy a Medicare fizetésekre való jogosultság reményében előbb-utóbb sok intézet megjavítja felszerelését és programját. Egy másik kérdés is felmerül evvel kapcsolat­ban. A polgárjogi törvény értelmében az ápoló ott­honokban nem szabad faji megkülönböztetést gya­korolni, de a déli államokban a helyi jóléti ható­ságok a jelentkezőket szegregált otthonokba utal­ják. Az egészségügyi minisztérium ígéretet kérhet az otthonoktól a megkülönböztetés beszüntetésé­re, de ezt az otthonok vezetőinek nem kell bizonyí­taniuk. Evvel szemben a kórházaknak bizonyítékok­kal kell igazolniuk az integrációt. Az öregek ápolása — privát haszon vagy közügy? A legfontosabb kérdés az ápoló otthoni program kidolgozásában, hogy a kiutalásokat a privát ha­szonra működő intézeteknek, vagy a haszonmentes, alapítványi intézményeknek adják. Mig a kórházak­nak 90 százaléka az utóbbi kategóriába tartozik, az ápoló otthonoknak 80 százaléka privát kezekben van. A privát intézetek nagy nyomást gyakorolnak a hatóságokra és eddig már elérték azt, hogy a képviselőház és a szenátus előkészítő bizottsága megegyezett egy módosításban, amely megenged­né, hogy a Medicareben részesülő privát ápoló ott­honok, a befektetésük után a jelenlegi 4.75% ha­szon helyett 7.5% haszonban részesülhessenek. Ezt a módosítást még az ülésszak berekesztése előtt a kongresszus megszavazta. Az egészségügyi szakértők többsége megegyezik abban, hogy elsősorban a haszonmentes intézete­ket kellene a Medicare kötelékébe foglalni. Ezek mindenképpen jobban megfelelnek a követelmé­nyeknek s mivel nem privát haszonra működnek) olcsóbban több előnyt és jobb gondozást nyújthat­nak a betegeknek. De a privát és az alapítványi intézetek között a Medicare-el kapcsolatos politi­kai küzdelem még csak most kezdődik. A privát in­tézetek még sokkal több kedvezményt akarnak és maguknak akarják kicsikarni a Medicare program­ból eredő bevétel jelentős részét. Ezt az alapít­ványi intézetek ellenzik és több és nagyobb java­dalmazást követelnek maguknak. Jelenleg 13 ezer gondozó otthon van az ország­ban, 600 ezer férőhellyel, de ezek közül nagyon sok nem üti meg a mértéket. A program megkí­vánja, hogy az ápoló-gondozó otthonok — nem a közönséges öregkori otthonok — heti 40 órán át okleveles ápolónőt és minden nap, 24 órán keresz­tül kevésbé képzett ápoló személyzetet alkalmazza­nak. Más orvosi követelményeknek is eleget kell tenniök. A kormány szakértői szerint az előírások­nak megfelelő otthonok száma legfeljebb 6 ezer, kb. 300 ezer ággyal, de még ezeknek is több ápo­lónőt kell felvenniük, hogy megfeleljenek. Az ápo­lók hiánya nagy akadály lesz a program kivitele­zésében. Az egészségügyi hatóságok a nyugdijas ápolónőket próbálják visszacsalogatni és rövid tan­folyamokat tartanak e célra. Johnson elnök meg­bízta Gardner egészségügyi * minisztert, hogy a problémák megoldására bizottságot nevezzen ki, melynek az lenne a hivatása, hogy ápoló otthonok építésére uj szövetségi-állami-helyi programot dol­gozzon ki, mellyel kapcsolatban újból felmerül a privát, vagy a közintézményi otthonok kiterjeszté­sének kérdése. Az egészségügyi minisztérium egyik magasrangu tisztviselője szerint “legszívesebben látnánk, ha a haszonmentes, közintézményi kórhá­zak terjesztenék ki működésűket és a Medicare keretében ápolást is nyújtanának. Nincs értelme szétforgácsolni az egészségi szolgálatokat.” Egyes kórházak már toldalékot adnak épületeikhez, mely­ben befogadják a betegeket ápolásra. Az intézeten belül a gondozás kiterjesztése nagy előnyt nyújt a betegnek, könnyebb az átszállítás, egyszerűbb az orvosi adatok leltározása és igy a kezelőorvosok és egészségi felszerelések is közel vannak. A közegészségügyi vezetők szükségesnek tart­ják a 70 millió dolláros Hill-Burton törvényjavas­lat összegének felemelését. E javaslat szerint a kormány kölcsönnel segíteni a haszonmentes, köz- intézményi ápoló otthonok építését. Robert Ken­nedy szenátor nemrég uj javaslatot nyújtott be, amely évi 110 millió dollárra emelné az erre irá­nyuló kiutalásokat. Ezeknek a javaslatoknak a ke­resztülvitele nagyban elősegítené, hogy ne a pri­vát. hanem a közintézményi otthonok kiterjesztését serkentsék. A privát otthonok már eddig is elég kedvezményt kapnak. Az öregkoru betegek és a korszerű egészségügyi ellátás kiterjesztésének ér­dekében mindenképpen a nem haszonra működő, közintézményi, vagy alapítványi ápoló otthonok ki- terjesztését kell előmozdítani. Lézer a szemsebészetben Az utóbbi években a szovjet lézertechnika szá­mos figyelemre méltó kvamtumoptikai generátort alkotott. A tisztán kutatási célok mellett az uj szovjet lézerek különféle gyakorlati feladatokat is teljesítenek. Megkezdődött a Razdan tipusu ru­binlézer ipari sorozatgyártása. A berendezés hor­dozható, viszonylag kis méretű egység, amelyben 80 mm hosszú 6,5 mm átmérőjű, rubinrud van. A készülék teljesitményfelvétele3 kw, súlya üzemképes állapotban 32 kilogram. A Razdan nem esupán labaratóriumi kutatásokban használható fel, hanem ponthegesztéshez, hajszálfuratok lyu­kasztásához is. Rubinlézer segítségével több ipari berendezés készült. A SZU—1 tipusu készülékkel különnemű höálló fémek is hegeszthetők, például titán és acél, arany és szilicium, arany és germánium. Ugyancsak lehetővé válik az erősen eltérő olva- dáspontu fémek, például az aluminium és a nik­kel hegesztése. A berendezésben cserélhető optika van, úgyhogy a hegesztési pont mérete 50—100 mikron határok között változtatható. A SZU—1 gép segítségével lezárt üvegburákon belül lehet elektródokat összehegeszteni. Orvosi célokra lézeres oftalmokoagulátort készí­tettek a műszerészek, mely a recehártyaleválások szemsebészeti kezelésére alkalmas. A berendezés optikai szabályozó készülékével a fénynyaláb a szem bármely pontjára fókuszolható. A lézeres szemsebészeti készülék klinikai próbái azt mutat­ták, hogy a közönséges fotokoagulátorhoz képest óriási előnyökkel rendelkezik. A lézerek iránti általános érdeklődés terjedé­sével egyre több szovjet üzem és laboratórium állít be kvamtumoptikai generátorokat kísérleti és technológiai célokra.

Next

/
Thumbnails
Contents